Sok-sok éve szinte letagadom, hogy tanító vagyok. A pedagógus szó régóta valami férget, undorítót, üldözendőt, elnyomandót, rinyálót jelent a köztudatban. Az átlagembernek halvány lila elképzelése sincs, mit csinál egy tanító/tanár egy iskolában, közeli ismerősömtől is megkaptam pár éve, hogy én csak ne sírjak (megkérdezte, hogy vagyok és azt merészeltem mondani, hogy fáradtan), mert tartok 3 maximum 4 órát, aztán megyek haza, ott a 3 hónap nyári szünet meg a többi (... ... ...). Nem hogy nem veszik a fáradságot arra, hogy bejöjjenek velem egyetlen napra a suliba, hanem még fel is ülnek a médiának, a politikusoknak. Akiknek (vagy 15 éve mondom) annyira egyértelmű a céljuk az oktatás lezüllesztésével (is), hogy még a Holdról is látszik, sőt már nem is burkoltan teszik, hanem teljesen nyíltan. Megspékelve azzal, hogy így is gyűlöletet keltenek, ellentéteket szítanak, mint már mindenben.
A képen szereplő mondatot tényként odavetik a médiában. Támogatják? Én támogatom? A kérdést sem tették fel. Sosem kérdeznek, csak közlik a néppel, hogy hogyan döntöttek a pedagógusok, mi a véleményük. A PDSZ ugyanezt teszi (gyk. Pedagógus Szakszervezet), az én nevemben is beszél, tárgyalgat (...), pedig nem is vagyok szakszervezeti tag.
Már 3 másik országban éltem-dolgoztam. És tíznél is több éve nem nézek tévét. Nekem senki nem tudja bebeszélni, hogy bárhol rosszabb, mint itthon. Nem azért, mert nem hiszem el, hanem azért, mert tudom, hogy nem így van. Már 15 éve Olaszországban is feltűnt, hogy más ott (is) az élet, más a közhangulat. Ugyanezt tapasztaltam Németországban és Ausztriában is. (Ja, jobbak az utak, más minőségűek a termékek (... ... ...).) Ezen három ország mindegyikében tudták, hogy pedagógus vagyok, és egyszerűen nem értették, miért megyek el akkor külhonba mosogatni, cart pucolni, időseket ápolni, hiszen jó szakmám van, megbecsült. Nem hitték el, amiket (már akkoriban) meséltem az itthoni helyzetről.
Itthon nem szeretem, hogy pedagógus vagyok. Mert ez ebben az országban az egyik legszégyenteljesebb dolog. Úgyhogy gyerekekkel foglalkozom, ezt csinálom. És megmaradok szimplán Timi néninek.
