Vasárnap

Advent 4. vasárnapja. Szeretet. Anyuéknál. (Október 9. óta most először.)

 

Szombat

Természetes ébredés.

Pakolás.

Reggeli. (A képen.)

Bevásárlás anyunak.

Pakolás.

Eladó cuccaim fotózása, feltöltése.

Ebéd.

Alvás. (Beájultam.)

Pakolás.

Intézkedés a neten.

Vacsora.

M. itt.

Anyu cuccának lepakolása a kocsiba. (Még amiket a műtét utáni ápolásra hozott, kölcsönadott.)

Kis net.

Blog.

Alvás.

Péntek

Reggeli.

Háziorvos.

Ügyintézés a Tankerülettel.

Megbeszélés az ügyvéddel.

Optika.

Időpont szerzés a -kedvenc- szemészemhez.

Munkatársaim meghívására családias ünnepi ebéden.

Hátsó gardrób pakolása.

Vacsora.

Pakolás.

Purc.

 

Csütörtök

kép

Ez a fázás nem akar múlni. Ma éppen 22.4 fok van a lakásban. Mi van rajtam? Trikó, hosszú ujjú, meleg póló, azon a hosszított, garbós, legmelegebb kötött pulcsim. Alul dupla nadrág, gyapjúzokni. Na így nem fázom...

Két hónapig a műtét, majd a ko.vid miatt szinte csak feküdtem, majd ültem, kicsit sétáltam. Egyetlen dologgal kellett foglalkoznom: hogy pihenjek, gyógyuljak. Mostak, főztek, takarítottak rám, bevásároltak, ügyintéztek, fürdettek, kötöztek... A fájdalmakat és kellemetlenségeket leszámítva arany életem volt. Most már pár napja magam intézem a dolgaimat, és mivel még nem vagyok a topon, ez szörnyen nehéz. Agyban is összeszedni a tennivalókat, aztán meg megvalósítani. Két hónapja ma vezettem először. Igazuk volt azoknak, akik azt mondták, ne parázzak, úgy fog menni, mintha ki se maradt volna 2 hónap, és tényleg így volt. Csak bankban voltam (rezsi), könyvesboltban (tavalyi kari ajim ajándékutalványt vásároltam le, ma volt erre az utolsó nap) meg a yodafonnál ügyintézni (ezek nagyjából egy helyen vannak), de úgy elfáradtam, hogy az csuda. Aztán itthonról intézkedtem még, most este dobozoltam, hát purci néni vagyok rendesen. Persze mindez most sem panasz, arra akartam csak kilyukadni, hogy nem könnyű a visszarázódás a hétköznapokba, pedig ugye még nem is dolgozom. (No a munka sem tart már sokáig...)
De a lényeg: ha nem is gyorsan, ha nem is "tökéletesen", de megyek, csinálom.

Dobozolás 3 napra

Átnéztem jó pár Dia menüt, amíg találtam olyat, amit itthoni alapanyagokból be tudok dobozolni, amihez nem kell túl sokat főzni, ami vihető, ami bárhol - akár itthon is, akár ügyintézés közben is- megehető. 

Reggeli: tojás, zöldség, kenyér 2, tökmagkrémes kenyér, zöldség 1x

Ebéd: (jobb fölső sarokban) kenyér, tojás, sajt, zöldség 1x, a másik 2 máshol lesz

Vacsora: sajtos szendvics 

Snack: alma, mogyoró

 

Szerda

A naptáram roppant zsúfolt. A legtöbb dolog itthonról intézhető. Van itt három doktor (két orvos, egy ügyvéd), osztrák gazdasági kamara és biztosító, bevásárlólista, meghívás, adok-veszek és egyebek. És ez csak ez a hét. Ja, és emellett a cselekmények a háttérben. Egyikre sem rugózok rá, nincs értelme, szépen sorban haladok lépésről lépésre.

Ma a fürdőszobát pakoltam és szanáltam, holnap befejezem.

Még nem vagyok "csúcsformában", de ezen a héten így három nap alatt is jelentős a javulás.

Tegnap dobozoltam, holnap főzhetek megint. Ehhez ki kell találnom, mi legyen a menü. Na most sem bonyolítom, abból fogok főzni, ami van itthon.

Az idő viszont rohan, rendesen fáradt is vagyok, előveszem Dia menüsorát és kinézek valami egyszerűt.

Aztán jöhet a -remélhetőleg- pihentető, gyógyító alvás. Pölö egy párnapiggel. ;)

 

Szerda reggel

Na ez az, amit imádok a dobozolásban: felkeltem, előkaptam a reggelire készített dobozomat, és megettem a zabkását. Aztán jött a fekete leves: tegnap képtelen voltam már elmosogatni, a konyha romokban, állhatok neki a mosogatásnak, pult- és padlótakarításnak...

Lassan megy, szétszakad a hátam és izomlázam van a tegnapi főzéstől, de a mosogatás megvan.

Közben készült egy lista. Ami eszembe jutott és fontos elintézendő, azt felírtam. Mert hogy a háttérben jelentős események, szervezések folynak, ehhez kell jó néhány telefon, email, kérdés, intézni való. És idő, energia. 

"Minden a földön, minden a föld fölött
folytonfolyású, mint hegyi záporár,
hullámtörés, lavina, láva
s tűz, örökös lobogó."

Babits Mihály: IN HORATIUM


"El kell fogadnunk, hogy a változás az egyetlen, ami állandó."

Ruby Wax

Dobozolás (!!!) két napra

 Jesszus, szeptember 29-én dobozoltam ezelőtt utoljára.

Azóta volt műtéti előkészítő diéta, műtét előtti hashajtás, jött a műtét, majd a kovid...

Este fél 10 van egyébként. Most lettem -majdnem- készen. Órákig készült ez a mini menü, a snack nem fér ma már bele, de talán belém se :D

R: banános-diós-fahéjas zabkása

E: paradicsomos bab, sült krumpli, tojás

V: almás-répás céklasaláta

Kipurcantam. Pedig nem bonyolult menü és normál esetben sztem 1-másfél óra alatt meg lehetne főzni, de ez nem normál eset: egyáltalán nem vagyok még a topon, bár tegnaptól tényleg érezhetően a gyógyulás útjára léptem.

Ez most nem mindenmentes. Glutén- és cukormentes. A saliban van natúr joghurt és mini kék sajt (ez volt akciós). Megpróbálok nem mindenmentesen enni, aztán majd meglátom.

Na megyek vízszintbe, a mosogatás megvár. 

Hétfő

Minek is nevezzem? Határozott idejű szabadságlevél? Felfüggesztett büntetés? Halálos ítélet? Tulajdonképpen bármit mondhatok rá: nem számít. Lehetne akár 3 hónapig engedélyezett pénzkereseti lehetőség is az eredeti szakmámban. De a keresetnek is meddig van értelme?

Nehezen alszom el jó ideje, mert az ágyam egy jégverem. A lábfejem jégtömb, emiatt vacogok, és addig nem megy az elalvás, amíg fel nem melegszik. Tegnap alvás előtt beáztattam jó meleg vízbe a lábaimat. Fel is melegedtek. Mégsem tudtam elaludni sokáig. Mert járt az agyam, gondolkodtam, latolgattam. Vagy egy óráig tartott, amire meggyőztem magam: minden rendben és alhatok nyugodtan. (Persze a meggyőzés nem egyenlő a meggyőződéssel.)

Nem akarok negatív lenni - már ami a jövőre vonatkozó gondolataimat illeti-, nem akarok pozitív se lenni. Csak lenni szeretnék. És azt hiszem, ez egyedül rajtam múlik. Talán az egyedüli dolog, ami az élet(em)ben -főleg most- megválasztható.

Több dolog nem úgy megy, ahogy szeretném. No de: 

😉

Szombat

Mai vacsim:

... mert spórmájszter van. No nem életre-halálra, mert nemsokára úgy alapjában véve minden megváltozik. Hacsak el nem jön tényleg John Wick...

 

Péntek

Ha nem, akkor egy Rózsaszín Pitbull koncerten lehet fejlődni. 😂😇

Ma be kellett mennem a háziorvoshoz, tesztelt: negatív. Elküldött mellkas röntgenre, ami szerencsére negatív. Kaptam még egy adag antibiotikum kúrát és köptetőt, hétfőn kell jelentkeznem. 

Közben a világ változásának a hatására az én házam táján is zajlik az élet, még ha csendben, lassan is.

Fizikailag megvagyok, ha kijövök ebből a nyavalyából (márpedig kifelé tartok, ha lassan is) és megnyugszik végre a műtéti sebezet ott belül, az életem egy része sokkal könnyebb lesz. Endós fájdalmak nélkül? Maga a mennyország! Lelkileg néha nehéz összekaparnom magam, de szerencsére itt van M., aki nem egy pesszimista ember, nekem nagy húzóerő a normailtás felé. És itt van a család, akikkel szorosan tartom a kapcsolatot és ez nekem sokat jelent. Itt vannak a kollegák, ismerősök, akik nem a csomót keresik a kákán, hanem segítőkészek. Van -és lesz- fedél a fejem fölött, van mit ennem (a képen a mai vacsorám), kapom a táppénzt, gyógyulófélben vagyok- komolyan, nincs meg szinte mindenem?

Cukiság a mai nap habostortáján: gyerekkoromban - és azóta is, ha kaptam- imádtam az Erigon nevű szirupot. ezer éve nem ittam ilyet. Hát mit írt ma fel a háziorvos? 😁

Csütörtök

Reggel email várt: lejárt a karantén, eltávolíthatom a távellenőrző rendszert.

Majdnem 2 hét után kimehettem. Mákom volt: ez a röpke sétácska alatt nem volt eső, amúgy egész nap esett.

 

Ma is le kellett jelentkeznem a háziorvosnál. Holnap be kell mennem tesztre és vizsgálatra.

Szerda

 

Hű, jó régen fotóztam már, ezek régebbi képek, azt hiszem, még nincsenek a blogon, idebiggyesztem.

Már nem mérem a hőmet, a szaturációt, a vérnyomást, a pulzust. Napok óta. Stagnálok. Az orrom bedugulva, köhögök, még mindig fáj a hátam, a derekam, a fejem. És a műtéti hely belül-alul. Annyira, hogy ma estére elérte azt a szintet, hogy ha ennél egy kicsit is jobban fog fájni, kénytelen leszek fájdalomcsillapítót bevenni (és rákérdezni a professzornál a helyzetre).

A Házi Karantén Rendszerben ma kaptam utoljára távellenőrzést, holnap letörölhetem. Mert lejár ma éjfélkor a hivatalos karantén.

A háziorvosomnál minden nap le kell jelentkeznem és be kell számolnom az állapotomról. És mindig elmondja: ha csak kicsit is rosszabbodik, azonnal orvos. Nem rosszabbodik, csak most épp nem javul. A tünetmentességtől messze vagyok.

Valahogy teljesen kiestem már a térből és az időből. És fizikailag sehol nem vagyok. Holnap legalább már kimehetek kicsit, remélem, erőm is lesz hozzá.

Igyekeztem eddig is fejben rendezni a dolgokat, ez nem egyszerű, ha folyamatosan fáj valami vagy köhögsz, be van dugulva az orrod, a füled. Holnaptól jobban ráfekszem a dologra.

Ebédet rendelek, habár (nekem) rendesen drága, többször akkora az adag, hogy marad belőle vacsorára is. Aztán lassan betervezem a főzést is.

M. rengeteget segít, D. volt gyógyszertárban, A. is besegített.

Hogy unalmas-e itthon? Hát arról szó sincs. Ritkán, de vannak napok, amikor tudok eleget pihenni és aludni. Ma ez nem jött össze. Szó szerint egész délelőtt telefonáltam, emaileztem, ügyintéztem.

- reggel telefon a háziorvosnak, lejelentkezés

- A. telefonált a suliból, hogy intézzek el egy igazolást, csak az üzemorvos állíthatja ki

- üzemorvos telószámának kiderítése, telefon neki: ilyet ő nem állít ki, ez a háziorvosra tartozik

- jelzés vissza a sulinak, hogy ez van, mit tegyek

- válasz: csak a foglalkoztatás-egészségügyi orvos csinálhatja

- email az orvosnak a válasszal

- próbálom telefonon elérni újra, sokadszorra sikerül

- kiállítja nekem, de....

Szóval -ahogy B. tanár úr mondta volt a gimiben- unalom egy szál se.

Vasárnap

Amióta itthon vagyok táppénzen, hatalmasat fordult a világ. Csak az én világom napjai hasonlatosak nagyon egymáshoz. A műtét után a 3. hétig csodásan, napról napra jobban lettem. Aztán ez lelassult. Pontosan a 6. héten jött a k.ovid. 10. napja vannak tüneteim, egy hete vagyok karanténban. Lázam már nincs. A hátfájásom mérséklődött, de még erőteljes. Nem érzem a szagokat. Vanisnincsis étvágyam. Ma estére hányingerem is lett. Köhögök. Szörcsög a váladék, csak nagyon kis mértékben szakad fel. Az egész fejem is tele van trutyival, az orrom folyamatosan eldugulva, sokszor a fülem is. A fejfájásom sem az az elviselhetetlen már, de fáj folyamatosan. Ahogy a csontjaim és az izmaim is. Fizikai erőm nulla. És ami kegyetlen: a műtéti cuccos ott bent folyamatosan fáj, leszakad. És nemcsak akkor, amikor köhögök vagy az orromat próbálom kitrombitálni, hanem szünet nélkül. Maga az, hogy nincs lázam és hogy a pulzusom nincs az egekben, már óriási könnyebbség. 

Péntek- szagtalanul

kép

 Ma eltűnt a szaglásom.

Lázam nincs, a pulzusom is a normál tartományban. A köhögés fokozódott, ez önmagában kellemetlen, de ami igazán megterhelő, hogy ettől a műtéti belső varratok kegyetlenül sajognak. Úgy nulla-huszonnégyben. Akkor is, ha a köhögés nem folyamatos, hanem rohamszerű.

Még 1 szem antibiotikum van hátra holnap. Szerintem attól lehet ilyen semmilyen közérzetem és furán vanisnincsis étvágyam.

Mesterfokon

Ha a hidegrázásból létezne diploma, tegnap éjjel tutira megkaptam volna...

A műtét óta nem a legstabilabb a hőháztartásom. Tudok nagyon fázni, aztán melegem lesz, majd megint fázom. A mostani betegség alatt leginkább fázom. 

kép

Tegnap éjjel próbáltam elaludni, de nem ment. Nemcsak a lábam fázott, mint általában, hanem az egész testem vacogott, belül is, sejtszinten fagytam meg úgy, hogy alattam és fölöttem is vastag, meleg pléd, azon a takaró, és a kardigánom is rajtam volt már. Olyan volt, mintha egy jéggel teli kádban feküdtem volna. És csak rázott a hideg vagy egy órán keresztül, amíg végre elnyomott az álom.

Aztán arra ébredtem, hogy húzza a görcs a bal bokámtól felfelé a lábszáram belső részét. És fáztam. De visszaaludtam.

Hajnali 2-kor is felébredtem: olyan kegyetlen fejfájásra, hogy a levegőben szálló porszemek hangja is fájt, egyben köhögnöm kellett, fullra be volt dugulva az orrom, és olyan szomjas voltam, hogy Mohács teljes vízkészletét meg tudtam volna inni. Másfél órámba telt, amire hidratáltam magam, kidugaszoltam nagy nehezen az orrom az orrcseppel meg némi termálvizes orrspray-vel, és vettem be egy Algopyrint (gyomorvédővel), hogy ne robbanjon szét az agyam. Nehezen, de megint visszaaludtam.

És álmodtam.

Azt álmodtam, hogy világjárvány volt: kínzó, kegyetlen hidegrázás. És csakis azok melegedhettek fel, akik megkapták az oltást. Épp közeledett a tű a nyakamhoz, amikor szerencsére megcsörrent a telefonom. Reggel 8 volt.

Kedd

Há' most ez egy nagyon hüle kép. De a világunk is az. Ha meg így nézzük, akkor full autentikus.

Ma reggel megérkezett emailben a határozat a népegészségügytől a karanténról. December 8. éjfélig él. Addig talán még én is. 😆

Letöltöttem a HRK-t, a házi karantén rendszer applikációt. Amint aktiváltam, rá 5 percre már jött is az első távellenőrző kör.

Hívnom kellett a háziorvost.

Átküldeni a munkahelyre a határozatot.

Jöttek kérdések, telefonok.

Ha egy kicsit csönd van, amint leteszem a fejem a párnára, tutibiztos, hogy megcsörren a telefon. De pihenjen az ember...

Az éjjel többször fent voltam. Hol köhögni, hol orrot fújni, vagy azért, mert annyira hasogatott a hátam, hogy felébresztett a fájdalom.

Irtóztató fejfájással ébredtem. És ez kitartott ma is egész nap. Nem túlzás: még a szemgolyóm is fáj. A hátam folyamatosan hasogat.

Nem vészesen, de köhögök, ami egyáltalán nem segít a műtéti ödémák elmúlásában. A műtét helye folyamatosan fáj, ma még a tegnapinál is jobban. Leszakadok...

Pozitívum: ma már nem volt lázam. Ettől függetlenül a hidegrázás megmaradt. Az összes többi tünettel együtt.

Protokoll

Ma rendelt a háziorvos, felhívtam, bejelentettem a pozitív tesztet. Kikérdezett, írt fel antibiotikumot tüdőgyulladás gyanúra és orrspray-t. Meg Favi.pirt, amiről elmondta, hogy én döntöm el, beszedem-e. A képen látszik a válasz. (A jobb alsó sarokban egy kis hjumor.)

Délután hívtak a népegészségügytől. Felvették az adatokat. Küldenek majd egy határozatot.

(Mesélhetnék a pontos beszélgetés egy részéről a dokival, megjegyezhetném, hogy biztos lejárt a munkaidő -na jó, ez gonoszkodás ;), azért nem ért ide az email a határozattal, elmondhatnám, miért nem tetszik a feltett fotó, hogy milyen híreket kapok a környezetemből az aktuális helyzetről és a fejetlenségről... A blog neve az is lehetne: Boszorkánykonyha-felszíni valóság. Mert csak egy nagyon minimális szelete az életemnek, amiről itt írok. Hiszen ma már minden személyiségi jogokba ütközik, mindenkit megvádolnak valamivel, ha elmondja a véleményét, a munkahely ugye tabu. Azt hiszed, viccelek? A blog létezése óta két fenyegetést kaptam, ráadásul piszlicsáré dolgok miatt, mindkettő az "Amikor fáj az igazság" népi játék címet is viselhetné. Most viszont kipurcantam, le kell dőljek, így ezt a témát itt akkor  be is fejezem.)

Sokan aggódnak értem, aranyosak vagytok, mindenkinek köszönöm.

 

Tünetek

Pénteken éreztem, hogy valahogy nem vagyok jól. Este már kezdett fájni mindenem, hőemelkedésem volt.

A szombatot nagyon megszenvedtem.

Szörnyen fájt a fejem, szédültem, fájtak a csontjaim, az állkapcsom is, fájtak a combizmaim, a fejbőröm, leszakadt a hátam, a derekam. És a műtéti hely fájdalma annyira felerősödött, hogy súrolta azt, amikor a műtét után felébredtem. Köhögtem (nem vészes), abszolute nem volt étvágyam, magas volt a pulzusom, 37.4-37.7 volt a hőm.

Ma, vasárnap egy fokkal jobb volt: a műtét helye és a combom kevésbé fáj, valamennyit sikerült ennem, a hőm 37.7-38.1 egész nap, a pulzusom közelíti a normál tartományt. A legrosszabb talán a hátsajgás, se ülve, se állva, se fekve nem jó.

Carul vagyok, de elmúlik. Legalábbis remélem.

Pozitív

Pénteken voltam 6 hetes műtött. Aznap éreztem, hogy nem vagyok valami jól. Estére rosszabb lett. A szombati PCR teszt eredménye ma jött meg: pozitív. 

Nem unatkozom. 🙃🥴