„Azt mondom tehát nektek: Ne aggódjatok megélhetéstek miatt (…) Nézzétek az ég madarait! (…) Nézzétek a mezei liliomokat!” (Mt 6,25)
Mindenki megtapasztalta már a bizonytalanság érzését. Bizonytalanság fog el a bankban lévő pénz összege miatt, bizonytalan vagy a környezetedtől kapott szeretetmennyiség miatt, vagy a szakmai képzettséged miatt. Bizonytalan vagy az egészséged, korod és külső megjelenésed miatt is. Ha megkérdeznék, hogy miért vagy bizonytalan, majdnem biztosan rosszul válaszolnál. Talán azt mondanád, hogy nem kapsz elég szeretetet a környezetedtől, vagy hogy nincs meg a megfelelő iskolai végzettséged, munkahelyed, vagy valami hasonlót. Más szóval, valami külső feltételre hivatkoznál, nem sejtvén, hogy a bizonytalansági érzések nem kívül keletkeznek, hanem a te érzelmi programozottságod teremti őket. Ha megváltoztatnád ezt a programot, még ha kívül minden más változatlan maradna is, bizonytalansági érzéseid eltűnnének. Van olyan ember, aki biztonságban érzi magát, holott gyakorlatilag semmi pénze sincs a bankban, egy másik pedig bizonytalan annak ellenére, hogy milliói vannak. Nem a pénz összege, hanem eltérő programozottságuk okozza a különbséget. Az egyik embernek nincsenek barátai, mégis biztos az emberek szeretete felől. A másik pedig a leggazdagabb és legelőkelőbb kapcsolatai ellenére is bizonytalan. A különbség itt is a programozottságban keresendő.
Ha ki akarsz gyógyulni bizonytalansági érzéseidből, négy tényt kell alaposan tanulmányoznod és megértened. Először is azt, hogy teljesen fölösleges azzal csökkenteni bizonytalansági érzésedet, hogy külső körülményeiden próbálsz változtatni. Erőfeszítéseid esetleg eredménnyel járnak, de többnyire inkább nem. Hozhatnak némi enyhülést, de ez az enyhülés rövid életű lesz. Ezért tehát nem érdemes sem az erőt, sem az időt arra pocsékolni, hogy alakodat tökéletesítsd, hogy több pénzed legyen, vagy hogy még inkább megbizonyosodj környezeted szeretetéről.
Másodszor: Ez a tény majd elvezet oda, ahol a problémával valójában foglalkozni kell: a saját bensődbe. Gondolj csak azokra az emberekre, akik ha pontosan ugyanabban a helyzetben lennének, amiben most te vagy, a legcsekélyebb bizonytalanságot sem éreznék. Vannak ilyen emberek. A probléma tehát nem a valóságban és rajtad kívül van, hanem benned, a te megsebzett szívedben.
Harmadszor, meg kell értened, hogy ezt a programozottságot bizonytalan emberektől szedted fel, amikor még nagyon fiatal és befolyásolható voltál. Arra tanítottak viselkedésükkel és pánikos reakcióikkal, hogy amikor a külvilág nem felelt meg bizonyos elvárásoknak, akkor önmagadban olyan érzelmi viharokat kell keltened, amit bizonytalanságnak nevezünk. És még azt is, hogy meg kell tenned minden tőled telhetőt, hogy átrendezd a külvilágot – több pénzt kell keresned, több támogatást kell kapnod, ki kell békítened és kedvébe kell járnod azoknak, akiket megharagítottál, stb. stb. –, ha azt akarod, hogy bizonytalanságod elmúljék. Már pusztán annak a megértése, hogy ezeket nem kell megtenned, hogy ezek semmit sem oldanak meg, hogy az érzelmi vihart egyedül te magad, illetve a kultúrád idézte elő, már ez is megfelelő távolságba helyezi a problémát, és komoly enyhülést ad.
Negyedszer, minden alkalommal, amikor a jövő miatt izgulsz, gondolj a következőkre: Az elmúlt hat hónapban vagy évben mennyire bizonytalan voltál bizonyos dolgok miatt, amelyeket aztán, amikor eljött az idejük, valahogy képes voltál megoldani annak az adott pillanatnak köszönhetően, amikor gondviselő Atyád megadta a hozzá szükséges erőt és leleményt, s nem pedig az előzetes izgulásoknak, amelyekről oly feleslegesen szenvedtél, s amelyek érzelmileg annyira legyengítettek. Mondd hát magadnak: „Ha van valami, amit itt és most megtehetek a jövőmért, megteszem. Aztán pedig nem törődöm vele, hanem megbízva mennyei Atyám gondviselő szeretetében, élvezem a jelent, mert életem összes tapasztalata azt mutatja, hogy csak akkor tudok a problémákkal foglalkozni, amikor azok jelen vannak, korábban nem. És a jelenben Isten mindig megadja a szükséges forrásokat és erőt, hogy a problémákat megoldjam.”
A bizonytalansági érzések eltűnése azonban csak akkor fog bekövetkezni, ha megszerzed az ég madarainak és a mezők virágainak azt az áldott képességét, hogy hozzájuk hasonlóan pillanatról pillanatra, a jelenben tudj élni. Az adott pillanat, legyen az bármennyire is fájdalmas, sosem elviselhetetlen. Ami elviselhetetlen, az az a gondolat, hogy mi lesz öt óra múlva; és azok a szavak, amelyeket hajtogatsz, mint például: „Ez borzasztó, kibírhatatlan, meddig tart ez még így?”, és így tovább. A madarak és a virágok azért boldogabbak az embereknél, mert nincs fogalmuk a jövőről, nincsenek szavaik, és amiatt sem nyugtalankodnak, hogy mit gondolnak róluk társaik. Ezért tökéletes képei Isten országának. Ne izgulj hát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Minden napnak megvan a maga baja. Ti keressétek elsősorban az Isten országát, s minden más gondotok is megoldódik majd.
