Kedd

Anyu eljött pár napra segíteni. Tegnap este már ő is hányt...

Vasárnap-hétfő

Ha lelkiismeret-furdalásom volt is amiatt, hogy táppénzen vagyok a kezem miatt, a sors ebben is segített: vasárnap estére elkezdtem sugárban hányni és a beleim sem tartották magukban a mondandójukat... Hétfő este van, még mindig úgy érzem magam, mint akit megmérgeztek... 

Motiváció

"188.nap

Őrületesen gyorsan telnek a napok. 

És furcsa,h ennyi idő alatt mekkorát változtam,mekkorát fordult velem a világ,mondhatnám,h teljesen kifordultam a korábbi önmagamból(pozitiv értelemben). 

Évekig az evés nagymestere vtam,bárkit bármikor asztal alá ettem,élveztem a zabálást,a falást,imádtam az érzést,amikor úgy jóllaktam,h a belem majdnem szétszakadt. Rabja voltam az ételnek. Észre se vettem,h már nem tudok uralkodni az étvágyamon,a testemen. Csak tömtem magamba mindent,napi szinten a 4-5ezer kalória úgy lecsúszott,h sokszor észre sem vettem,h sokszor nem is laktam jól. És a börtönöm falait egyre magasabbra épitettem a chipsekből,a csokikból.

Aztán gondoltam egy nagyot és az elmúlt hónapok azzal teltek,h ezeket a falakat leromboljam,h hátat forditsak korábbi életemnek,és egy új,egészségesebb,energikusabb és boldogabb életet kezdjek.

Nem volt könnyű,az első hetekben szenvedtem,volt,h bőgtem mit tagadjam.

És most önként egy másik börtönt választottam. Az új életem rabja lettem. A sportban találtam meg azt az örömöt,azt a boldogságforrást,amit korábban az ételben.

Élvezem a mozgást,teljesen mindegy,h milyet,de élvezem.

És annyiszor felteszem magamnak a kérdést,h hol volt eddig a józan eszem????

De hát jobb későn,mint soha  " Sz.

A kép illusztráció. Forrása itt

Szombat

A sok gyógyszer, a sok nyűg-baj ellenére egy kis esti séta a Duna-parton jólesett. 😊

Póré krémleves

# Apróra vágott póréhagymát egy lábosba tettem.
# Felöntöttem annyi vízzel, hogy kicsit ellepje.
# Amikor a hagyma megfőtt, botmixerrel összeturmixoltam.
# Sóztam, borsoztam.

Tehető bele kis tejszín is, hogy krémesebb legyen, de így igazán póré ízű.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

A kis gyógyszerpakkom túllépte a tízezres álomkeretet... Hajrá.

Egy bürokráciás probléma miatt nem jutok hozzá a saját pénzemhez. Brávó.

A kezem változatlan, ez jó (mert nem lett rosszabb).

Anyu lejött pár napra, ez is jó.

A húgom lassan befejezi a jóga sulit, elkészült a vizsga filmje is. Ez is jó.

Mivel ahova lépek, ahova nézek mostanában, ott bonyodalom támad, a Mikulástól és a Jézuskától is "csak" nyugalmat (és egészséget) kérek...

Bal kézzel

Bekrémezve, fáslizva. Egész ügyes vagyok bal kézzel. 🙂 A fotó nem a legjobb, az még nem megy jól ballal. Szegény bal kezem rendesen le van strapálva az utóbbi pár hétben, de nézzük a jó oldalát: legalább fejlesztem kicsit, ezáltal -állítólag- a jobb agyféltekém működését is serkentem.

Voltam egy másik helyen, megnézettem ott is a kezem. Ott legalább nem ordították le a fejem és alaposan meg is vizsgáltak. Azt mondták, ha két hét alatt nem javul jelentősen, akkor gond van, de ezt a két hetet adjam meg neki. Addig is használjam, de csak módjával, és pihentessen is fáslival. És hogy igaz, hogy nem kell mindenre azonnal fájdalomcsillapítót bekapkodni, de ez már az az eset, amikor rábeszélhetem magam (utálom a gyógyszereket, a gyógykenőcsöket, a gyógytapaszokat, belőlem nem élnének jól a gyógyszergyárak...). Holnap kiváltom a receptet...

Reumatológia. Nem írom le a sztorit, csak annyit, sajnálom, hogy zavarni merészeltem az orvost. Visszamentem a háziorvoshoz, elmondta, mit javasol és hogy nem érdemes kínlódni, egy hét táppénz. Úgyhogy a történetnek még nincs vége. Milyen vicces... Csak utánanyúltam egy ajtónak...

Filmajánló: A kis kerítőnő

Az elmúlt pár nap

Közeleg a karácsony. A hivatalos. Nekem szent meggyőződésem, hogy a karácsony nem egy pár napos ünnep, hanem 365 napos. És nem az ajándékról szól, hanem a szeretetről. Az emberségről, az előreengedett néniről a kasszánál az augusztusi hőségben, a tolatást megvárt autósról, aki átenged a zebrán és akit átengedsz, akinek felveszed a leejtett dolgát és aki felveszi neked a tiéd, a viszonzott ölelésről, a látogatóról és aki meglátogat, a mosolyról, amit adsz és kapsz februárban... Talán naív vagyok, talán örök álmodozó, lehet, hogy egy másik bolygóról jöttem, de hiszem, hogy minden rossz, bűn, baj ellenére a mindennapos karácsony, az őszinteség, a szeretet a megoldás sokmindenre. 

Közeleg a karácsony. És a világ kemény. Nem mindenki érzi a szeretet erejét. Nem mindenkinek fontos. Nem mindenki érti.

Írtam pár napja, hogy engem mostanában sok "rossz" megtalál. Van, amivel nem érdemes foglalkozni és nem is teszem. Van, amivel nem érdemes foglalkozni, mégis megérint. (Nem egyszerű helyzet, amikor még nem is csináltál semmit, az MÁR rossz, ha bármit csinálsz, akkor pedig az -idézem- szar.) Mert csak emésztgetem a dolgot magamban, tettek nélkül viszont semmi nem fog változni. És a makacsságom sem segít. Ugyanis kapok "jeleket", "segítséget", amiket rendszeresen figyelmen kívül hagyok. Mert ne ám már, hogy én ne tudjam megoldani, rajtam nem foghat ki, megoldom. Aztán persze jön a "slamasztika", és utólag már látom, hogy sok hüle helyzetet egyszerűen kikerülhetnék, ha elfogadnám, hogy nem vagyok brúszvillisz, se meggájver, nem kell megmentenem a földet, és sokszor könnyebbé tehetném a saját életemet.

De van ellenpólus is. Full egészségesnek mostanában nem mondanám magam, de a kezem mechanikus sérülését leszámítva a többi szerintem totál pszichoszomatika, itt a háttéren kell dolgoznom. Viszont amúgy nincs okom panaszra, igyekszem -szokásomhoz híven- örülni az apró dolgoknak is. És a suliban a gyerekektől rengeteg szeretetet kapok, és szerencsére a családtól is (még ha sokukkal ritkán találkozunk is). 

Holnap reumatológia. Aztán majd meglátom, hogyan tovább.

Mozgás összefoglaló (46. hét)

A jobb kezemet már 5 hete nem tudom normálisan használni. A héten a hétfő kivételével futni sem voltam, nem bírta a kezem. De ez jó példa arra, hogy sok kicsi sokra megy, hiszen minden egyes megtett lépés számít. A lényeg: lépni kell.

H	K	SZE	CS	P	SZO	V
futás	-	-	séta	-	-	séta

A 46. héten: 28 km

2017-ben eddig összesen: 1798 km.

Mozgás 1-2. hét itt

Mozgás 3. hét itt

Mozgás 4. hét itt

Mozgás 5. hét itt

Mozgás 6. hét itt

Mozgás 7. hét itt

Mozgás 8. hét itt

Mozgás 9. hét itt

Mozgás 11. hét itt

Mozgás 12. hét itt

Mozgás 13. hét itt

Mozgás 14. hét itt

Mozgás 15. hét itt

Mozgás 16. hét itt

Mozgás 17. hét itt

Mozgás 18. hét itt

19. hét itt

20. hét itt

21. hét itt

22. hét itt

23. hét itt

24. hét itt

25. hét itt

26. hét itt

27. hét itt

29. hét itt

30. hét itt

32. hét itt

33. hét itt

34. hét itt

35. hét itt

36. hét itt

38. hét itt

39. hét itt
40-41. hét itt (nyaralás)

42. hét itt

43. hét itt

44. hét itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció

Ne hidd el, ha azt hallod, neked ez úgyse fog menni.

Ne hidd el, ha azt mondják, te ezt úgyse tudod megcsinálni.

Ne hidd el, ha azt suttogják, ehhez túl öreg vagy.

Ne hidd el, hogy neked nem menne, hogy nem fog sikerülni, hogy meg se próbáld, mert ilyen vagy olyan vagy.

A mozgás öröm. Mozgásra születtünk.

Gyerünk, állj fel a fotelból!

1:3

A hétvégém 2 helyett 1 napos volt, vasárnap is dolgoztam. Viszont ezen az egy napon főztem 3 napra. A fájós jobb kezemmel kész művészet, és olykor kész kabaré volt, de megvan, és ez a lényeg.

Tonhalas fasírt, édesburgonya püré, póré krémleves, saláta.

Tonhalas fasírt

# 10 dkg darált húst összekevertem

# 1 doboz tonhal konzervvel (a sós levet előtte leöntöttem)

# 1 nagy marék apróra vágott póréhagymával

# 1 tojással.

# Sóztam, borsoztam.

# Gombócokat formáltam, amiket aztán lelapítottam.

# Előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 fokon 45 percig sütöttem.

"Black" friday

Jövő szerdára kaptam időpontot a reumatológiára. És kaptam egy címet "maszekban".

A kezem nem javul. Tegnap többször el is kékült. A kedvenc színem. ;) Olyan érzés, mintha a kéztőcsontjaim darabjaiba egy-egy éles tárgyat szúrtak volna, amik még mindig benne vannak. Nem panasz, tény: minden mozdulat fájdalmas. Mintha minden egyes alkalommal mozgatnák a csontokban a késeket. Hihetetlen, hogy mennyire feltűnő lesz ilyenkor a máskor semmiség, a máskor rutin mozdulat: egy ajtó kilincset lenyomni, elérni és felnyomni a villanykapcsolót, levenni valamit a polcról, felöltözni... Az autóvezetés a legnehezebb. Ha valaki mellettem ülne, azt hihetné, szinkron színész vagyok és a legújabb szerepeket gyakorlom. Mást sem hallani, mint a sziszegés különböző formáit, kungfu vagy karate filmek küzdő jeleneteinek a kiáltásait. A sebességváltás maximálisan minimalizálva, inkább 4-es fokozatban megyek végig, semmint felváltsak ötödikbe, hogy aztán emelkedőnél, kanyarnál megint vissza kelljen váltanom. Minden meggondolandó: hogy bekapcsolom-e az ablaktörlőt vagy a fűtést, hogy a nagyobb kanyarokban hogyan fogom tekerni a kormányt, hogy hallgatok-e rádiót... Mert a gombok-karok magasan vannak, ha lehet, a késeket sem mozgatom a csontjaimban. Ja, az arcomat is látni kéne, grimaszversenyt nyerhetnék. :D

Nem panaszkodom és nem harcolok mindez ellen. Történnek rossz dolgok, van, hogy fáj valami, hát legyen. Nem akarok azonnal tökéletesen jól lenni, nem törekszem arra, hogy mindenáron és rögtön megint minden békés legyen. Most ennek van az ideje, ám legyen.

A tegnap említett terézanyaság ellen egyféleképpen lehet tenni: ha az ember keményen a kezébe veszi a dolgokat. Tegnap a bugyrom maximlisan tele lett egy már három éve húzódó dologgal. A munkából nem is mentem haza, hanem egyből intézkedni. És lám, máról holnapra, pontosabban tegnapról mára el is intéztem. Végleg. 

És igazából nem is a világ "negatív", "rossz" részével van a bajom, mert tudom, hogy erős vagyok, sok mindent (ki)bírok, tudom, hogy bármi jön, megoldom. Hanem azzal, hogy miért van ez így. Miért kell nekem mindig szerveznem, megoldanom, elrendeznem (...). Olyan jó lenne egy kicsit csak úgy lenni, akár gyengének lenni. Jó lenne, ha valami olykor könnyedébben megoldódna, ha nem mindenhova nekem kellene szaladni, intézni, bizonyítani, erősnek lenni. Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, a húgom például jóval nagyobb adagot kapott a "negatív-rosszból" az élettől, mint én. Azért reménykedem benne, hogy mindkettőnk életében lesz még sok sokkal nyugodtabb időszak is.

😊

"Timi néni, ez a tied. Lemásoltalak."