Dizájnos guggolás

Áhhááá! Szóval így kell!

;)

Vasárnap (Bécs/3.)

Reggeli: szezám snack, kávé

Ebéd: húsleves zellerrel; főtt marhahús, főtt krumpli, uborka saláta

Vacsora: sonkás rántotta, krémsajt, falat camembert.

Mozgás: 4 km tempós séta kiegészítve kitöréssel

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szombat (Bécs 14/2.)

Van az úgy, hogy az ember tud dolgokat, csak nem alkalmazza. Mert lusta, mert majd holnap, mert most nem megy... Az előző munkahelyemen, E-nél ha valami fontosat tanultam, többek között az volt, hogy "Du darfst nicht Alles so tragisch nehmen:", azaz nem szabad mindent olyan tragikusan venni. Kicsit átgondolva: a humor bizony az egyik legjobb fűszer.

Itt, Bécsben a bácsi kiválóan alkalmazza ezt. Minden helyzetre, nehezebb pillanatra van egy találó közmondása, egy verse vagy egy dala. Miközben látom rajta, hogy akár azt is választhatná, hogy elsírja magát, vagy hogy kifut a világból.

Igyekszem figyelni rá és tanulni a hozzáállást.

Az új munkahely mozgás szempontjából még az előző hely nem egészen ideális voltát is felülmúlja.

- Munkakezdés reggel fél 5-kor.

- Munka vége este 8-9-kor.

- Pihenőidő délután 1-2-ig.

- A tetőtéri szobám az ápolt szobája fölött.

- A szobámnak nincs ajtaja, minden lehallatszik.

- Babyphone van nálam, tehát lent mindent hallani élő egyenes adásban.

- Ugrás kilőve.

- Lihegés kilőve.

Nem folytatom. Mivel ugye arra kell koncentrálni, ami van:

- saját szoba

- gumikötél

- hely

- gyakorlatilag idő is.

Kétségbe nem estem, mert délután van két teljes órám, amikor kimehetek. A környék szép, kiépített kis túra-, bicikliutak, tehát ha más nem is lesz, naponta sétálhatok/futhatok két órát. Vagy másfelet és utána a szobában csinálhatok fekvőtámaszt, guggolást, gumikötéllel egyebeket. De még az is lehet, hogy találok kint valami játszóteret vagy parkot, ahol mehet néhány saját testsúlyos gyakorlat.

Kaja:

Ugye ha a hűtőben jó alapanyagok vannak, akkor nagyon elszúrni nem lehet. Hát itt a hűtőben van minden. Leginkább lekvár és mikróban melegíthető készétel. Pont úgy néz ki, mint ahogy egy öreg bácsi hűtője, aki egyedül ápolja a beteg, idős feleségét. Viszont van (fagyasztott) zöldség, tojás, vaj. És betehettem a hűtőbe az otthon sütött kenyeremet.

A reggeliket megoldom a kenyeremmel, amíg van, aztán jöhet a tojás majd.

Tegnap a bácsi hozott éttermi kaját, a felét ettem meg, így mára is megvan az ebédem. Főzni én fogok, csak le kell adnom a bevásárolandók listáját, a bácsi meghozza. (Szeret vásárolni menni, addig sincs itthon.)

A vacsorák? Hoztam kolbászt, nem ideális, de egy darabig elég. Mellé majd kigondolok valamiket.

A fentieket reggel írtam. Vagyis hajnali 5 után, amikor a fél 5-ös kezdés után feljöhettem még 7-ig.

A délelőttről csak annyit, hogy igazi Alzheimer-borzalom volt...

Délután fél 2-kor jöhettem fel. Kimentem ugyan kicsit sétálni, de annyira fáradt voltam lelkileg, hogy arra nincs is szó. Így fizikailag is trotty voltam, szó szerint alig tudtam vonszolni magam. A levegő jót tett kicsit. Nagyon meglepődtem magamon, hogy vagyok képes ennyire magam alá kerülni. Ijesztő érzés volt, ahogy jöttek a sötét gondolatok, a csupa negatív, félelmetes dolog, ami eszembe jutott. De elővettem azt a gondolkodást, ami újabban nagyon bevált. Akármilyen nehéz volt is, bármennyire is az agyam leghátsó szegletéből kellett erőszakkal előtuszkolnom, megvolt, ott volt, elöl volt, használtam. Sőt az is eszembe jutott, amit H., a sofőr mondott nekem tegnap. Jó tanács volt, figyelembe vettem.

A gondolatmenet és a sétácska végén már fotózni is képes voltam.

A sors valahogy átölelt: O. megengedte, hogy -mivel később mentem fel 1-nél, amikor a pihenőm kezdődik- annyival később kell lemenjek. Kétszer is benéztem a konyhába, de mindketten mélyen aludtak, így 4-kor kezdődött a második műszak. Az ölelés után pedig megpuszilt: a délután teljesen nyugodtan telt, ráadásul fél nyolc után feljöhettem.

Nem kellett túl alaposan mérlegelnem a dolgot, amire eldöntöttem: ha sikerül is végig csinálnom a két hetet, ide nem jövök vissza többet. (Az Alzheimer nem nekem való, ha előre tudtam volna, hogy ez a betegség, ki sem jövök.) És azt is eldöntöttem: ha még egyszer sírva fakadok és azt az öreg, meggyötört arcot látom a tükörben, amit ma, akkor a két hét végét sem várom meg.

R: 3 vajas kenyerem, kávé

E: sült hús, kis rizs, zöldség, saláta

V: sonkás rántotta, krémsajt, camembert

Mozgás: egy óra vánszorgós séta

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szerda

Városban ügyintézés, túlélő csomag 1.: szezám snack, bolondozás, készülődés a pénteki, új melóra.

R: rántotta, sült gomba, krémsajt magokkal.

E: fasírt, brokkoli, sült répa+krumpli, saláta.

V: 2 vajas-paprikás kenyér, krémsajt, saláta.

Péntek (Bécs 14/1.)

Liebe Grüße aus Wien! :)

Tegnap felpróbáltam az utazós ruhámat, ma hajnali fél 4-kor felvettem, 8-kor pedig már itt voltam.

Az út gyors volt, csak nagyon kicsit sikerült szunyókálnom. De -és ez egyszerűen szuper- MEGVAN A hónapokkal ezelőtt a buszon felejtett KISPÁRNÁM!!!

A sofőrt ismertem, egyszer már utaztam vele haza. Amikor nem aludtam, beszélgettünk.

Bécs hatalmas, én a 21. kerületbe kerültem.

Ide:

Ő L., az ápoltam és a férje, O., aki szintén itt lakik. L. most öreg és beteg, de határozottan állítom, hogy most sokkal szebb nő! O. ilyen, mint a képen, kéményseprő volt.

Amikor kedden megtudtam, hogy van új helyem, tudtam, hogy nyugis lesz és jó. Eddig tényleg az. Egyetlen dologtól tartottam: hogy a beteg Alzheimer kóros lesz. Kitalálod, mi L. betegsége? Bizony, süllyedt. Két éve felfedezett, gyorsan romló. De eddig ő a legtündéribb alzheimeres, akit valaha láttam. Az időskori elbutulás teljesen eluralkodott már rajta, de még tud -a lakásban, kapaszkodással- egyedül járni. Ő már egy másik világban él, csak ma délelőtt, egy-két óra alatt olyan nyolcszor mutatkoztam be neki. De nyugodt, egyelőre semmi agresszivitás. Inkább olyan, mint egy súlyos depressziós. A férje egy órára egyedül hagyott minket, hát új a szitu, volt kis szívdobogás, de L. tündér. Mindenféléket látott és összefüggéstelenül beszélt, keresve a szavakat, aztán nem mindig tudta kimondani, amire meglett volna, elfelejtette. De megfogtam és megsimogattam a kezét és azt mondtam: minden rendben. És erre mindig megnyugodott. (Én már mondtam a családomnak, hogy ha Alzheimerem leszek, tegyenek otthonba vagy elfekvőbe. Én nem akarnám ekkora feladatnak/stressznek/fizikai, szellemi és érzelmi megpróbáltatásnak kitenni őket.)

A napirendem meglehetősen durva. Reggel fél 5-kor kezdek, aztán alhatok 7-ig, onnan indul a folyamatosabb napom. Ebéd délben-fél 1-kor, aztán pihenőm van 1-től 3-ig. Nagy szó, hogy oda megyek, ahova akarok, ki is mehetek! Már ma mentem is kis felderítő sétára:

Két percre a Duna-part.

Van itt látnivaló bőven. No nem Bécsből konkrétan, maga a város szíve icipicit arrébb van...

Ez a hátsó bejárat, ez az "enyém". Kaptam kulcsot, szabadon járhatok-kelhetek.

Ja, van egy kutyus is, Adriano. Kapásból összebarátkoztunk, aranyos kutyi. O. szeret fotózni, így talán nem lesz baj, ha én is sokat fotózok.

3-tól lent kell lennem, kávé, süti, aztán ami jön. 6-7-kor vacsora, L. elkészítése alváshoz, utána feljöhetek.

A lakásban iszonyatosan meleg van. Zokni nélkül voltam és a legvékonyabb cuccosomban, minden terasz ajtó nyitva, hát fázni nem fogok...

Az emeleten van egy szobám, kényelmes, van benne minden, ami kell.

A fürdőszoba lent van, sajnos közös. De van mindenféle fertőtlenítő szer, megoldom.

A szobámba egy irtó meredek lépcsőn felmászva jutok.

A nagy piros táskámat úgy tudtam felhozni, hogy a hátizsákba átpakoltam, ami belefért, három kanyarral volt fent a pakkom...

Vadi új helyzet.

A mozgást fogalmam nincs, hogy oldom meg. Reggel fél 5-kor lent kell lennem, tehát nem alhatok igazán hosszan. Vagy utána csinálom a mozgást (khmm, félálomban?), vagy délután, a pihenőidőmben. Az meg közvetlenül ebéd után van... Vagy este, ha végeztem. Hát nem túl ideális, késő van. No majd megoldom.

Így az első napon úgy néz ki, hogy a kaját valahogy meg tudom oldani. Tudják a lisztet-tejet. Ebédre O. hozott ma étteremből. natúr sült húst kaptam krumplisalátával. A salinak csak a felét ettem meg.

Vacsorára átjött L. fia és barátnője, ők a ház másik felében laknak. Ők készítettek vacsit, a képen látszik, hogy fejedelmi volt.

Tudnék még mesélni, de 3-kor keltem és fél 5-kor reggel ismét jelenésem van, okosabb, ha vízszintbe helyezem magam.

R: szezám snack
E: sült hús, krumplisaláta
V: lazac, mozzarella, articsóka, olíva bogyó, 2 lágy tojás.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha