Amióta elkezdtem az élet-mód-váltásosdit, soha nem volt olyan, hogy valami huzamosabb ideig simán ment volna. Két éve például futottam. Hajnalban, a munkakezdés előtt jártam a parkba, sőt néha a fél várost körbefutottam, ha kellett pl. 13 km. Az őszi félmaratonra készültem, jól haladtam, de egy edzésen estem egy olyan iszonyatosat, hogy a térdem a mai napig emlegeti. Vagy például amire tavaly - tényleg nagy nehezen - megtaláltam a megfelelő étrendemet, a szervezetem bemondta a tejtermékekre az unalmast. Ugye mondanom sem kell, hogy a túró, sajt (...) alap volt. Borult minden, nagyon durván. Gyakorlatilag kezdhettem mindent a legelején.
Viszont van egy dolog, ami mindig jelen volt, amiről írtam már a blogon is, és ami a mai napig végigkísér(t)i az életemet és belekeserít majdnem minden egyes napomba.
Nem tudom megerőszakolni a szervezetemet. Vagyis mégis: egy darabig megy, aztán nem finoman fészkelődni kezd, hanem azonnal hangos sikítozásba fog, aztán ordít egy fájdalmasat és...
Az éhségről van szó. Arról a bizonyos -főleg- ebéd utániról. Történik ugyanis, hogy megeszem az ebédemet (pl. 150g sült csirke, fél zacskó főtt rizs, 150g saláta), jól nem lakok (azaz nincs fullra tele a hasam), de elvagyok. Fél óráig. Amikor is jön a mumus. Az éhség. Olyan mértékben, olyan hihetetlenül, mintha teljesen üres lenne a gyomrom. Egyszerűen úgy érzem, egész nap nem ettem semmit, hogy most azonnal éhenhalok. Gyakorlatilag pontosan olyan érzés, mintha konkrétan korogna a gyomrom, mintha tényleg egy napja nem ettem volna. Ilyenkor először is iszom. Van, hogy fél liternyit is. De nem segít. Elfoglalom magam. De iszonyatosan kínoz az éhség. Mászkálok, megnézem, mi az, amit ehetnék, "bűntetlenül". Van, hogy segít 1-2 répa, lassan elrágcsálva. De manapság nem rágcsálok répát.
Jött a mumus ebéd után ma is. És nem tudtam leszerelni. Ettem hát 2 szelet saját lenmag kenyeret 1-1 szelet sonkával, és megittam rá egy nagy bögre kávét. Ennek az lett a következménye -és így van ez mindig-, hogy iszonyatosan elálmosodtam. Le is dőltem kicsit, bóbiskoltam is (aludni nem tudtam, E-hez vendég jött, meglehetősen hangos vendég...). Amikor felkeltem, az éhség folytatódott. Pedig csak fél 3 volt. Elkészítettem hát az uzsonnámat, megettem. De éhes voltam. Így elmajszoltam még 5 puffasztott rizst, és ittam rá negyed liter teát és egy kis kávét. És ekkor éreztem úgy, hogy most már jól vagyok. Vacsorakor (6-kor) túl éhes nem voltam, de jólesett a túró a szelet lenmag kenyérrel. Most este 3/4 10 van, és kezdődik a gyomorkorgás-érzés...
Próbáltam már sokféleképpen: IR étrenddel (ez 3-4 napig oké volt, aztán kezdődött újra a mumus), napi 6-7-szeri kis étkezéssel, több zsír beépítésével, több szénhidráttal, kalórianöveléssel, leangeans étrenddel (...) nem igazán volt jó egyik sem. Mondjuk a leangains annyiban volt rendben, hogy követte az étkezési természetes ritmusomat, ugyanis általában délután vagyok a legéhesebb és este. Talán a paleo volt az, amivel ez a dolog nem éleződött ki. Csakhogy a paleoval nem úgy alakultam, ahogy szerettem volna, nekem az inkább súlytartásra jó.
És itt jön a kérdés, amit naponta felteszek magamnak: miért nem a paleo szerint eszem, ott is lehet kalóriát és makrókat számolni. És a válaszom magamnak minden nap az, hogy testzsír csökkentésre nekem nem vált be a dolog. Tehát jól érzem magam tőle, de nem sikerül vele a testzsírszázalékomat lejjebb tornáznom, márpedig az Új fejezet erről szól. És már csak 2.5 hét van hátra az első szakaszából.
Félreértés ne essék: mindez nem akar nyavajgás lenni. Van egy probléma, amire keresem a megoldást. Egyelőre korom sötétben tapogatózom, de muszáj lesz megoldást találnom. Ezt sem adom fel.
Nem tudom megerőszakolni a szervezetemet. Vagyis mégis: egy darabig megy, aztán nem finoman fészkelődni kezd, hanem azonnal hangos sikítozásba fog, aztán ordít egy fájdalmasat és...
Az éhségről van szó. Arról a bizonyos -főleg- ebéd utániról. Történik ugyanis, hogy megeszem az ebédemet (pl. 150g sült csirke, fél zacskó főtt rizs, 150g saláta), jól nem lakok (azaz nincs fullra tele a hasam), de elvagyok. Fél óráig. Amikor is jön a mumus. Az éhség. Olyan mértékben, olyan hihetetlenül, mintha teljesen üres lenne a gyomrom. Egyszerűen úgy érzem, egész nap nem ettem semmit, hogy most azonnal éhenhalok. Gyakorlatilag pontosan olyan érzés, mintha konkrétan korogna a gyomrom, mintha tényleg egy napja nem ettem volna. Ilyenkor először is iszom. Van, hogy fél liternyit is. De nem segít. Elfoglalom magam. De iszonyatosan kínoz az éhség. Mászkálok, megnézem, mi az, amit ehetnék, "bűntetlenül". Van, hogy segít 1-2 répa, lassan elrágcsálva. De manapság nem rágcsálok répát.
Jött a mumus ebéd után ma is. És nem tudtam leszerelni. Ettem hát 2 szelet saját lenmag kenyeret 1-1 szelet sonkával, és megittam rá egy nagy bögre kávét. Ennek az lett a következménye -és így van ez mindig-, hogy iszonyatosan elálmosodtam. Le is dőltem kicsit, bóbiskoltam is (aludni nem tudtam, E-hez vendég jött, meglehetősen hangos vendég...). Amikor felkeltem, az éhség folytatódott. Pedig csak fél 3 volt. Elkészítettem hát az uzsonnámat, megettem. De éhes voltam. Így elmajszoltam még 5 puffasztott rizst, és ittam rá negyed liter teát és egy kis kávét. És ekkor éreztem úgy, hogy most már jól vagyok. Vacsorakor (6-kor) túl éhes nem voltam, de jólesett a túró a szelet lenmag kenyérrel. Most este 3/4 10 van, és kezdődik a gyomorkorgás-érzés...
Próbáltam már sokféleképpen: IR étrenddel (ez 3-4 napig oké volt, aztán kezdődött újra a mumus), napi 6-7-szeri kis étkezéssel, több zsír beépítésével, több szénhidráttal, kalórianöveléssel, leangeans étrenddel (...) nem igazán volt jó egyik sem. Mondjuk a leangains annyiban volt rendben, hogy követte az étkezési természetes ritmusomat, ugyanis általában délután vagyok a legéhesebb és este. Talán a paleo volt az, amivel ez a dolog nem éleződött ki. Csakhogy a paleoval nem úgy alakultam, ahogy szerettem volna, nekem az inkább súlytartásra jó.
És itt jön a kérdés, amit naponta felteszek magamnak: miért nem a paleo szerint eszem, ott is lehet kalóriát és makrókat számolni. És a válaszom magamnak minden nap az, hogy testzsír csökkentésre nekem nem vált be a dolog. Tehát jól érzem magam tőle, de nem sikerül vele a testzsírszázalékomat lejjebb tornáznom, márpedig az Új fejezet erről szól. És már csak 2.5 hét van hátra az első szakaszából.
Félreértés ne essék: mindez nem akar nyavajgás lenni. Van egy probléma, amire keresem a megoldást. Egyelőre korom sötétben tapogatózom, de muszáj lesz megoldást találnom. Ezt sem adom fel.
