Reggeli.
Séta.
Frei kávé. Vagyis nekem limonádé.
Alma fesztivál. Napkukucska.
Óriáskerék.
Fentről labirintus.
És lent.
Fánk csúszda, nagyon jó volt!
Aztán jött az, ami 51 éve nem történt meg. Tamásiban augusztus 20-án rendezik meg a Tamási Lovasnapokat. Minden évben ott voltunk a búcsúban, de soha nem mertem felülni a körhintára. M. itt Siófokon már 2 napja mondogatta, hogy felülünk. Én megmondtam: nem. Amikor odaértünk, láttam, hogy mini kislányok szó nélkül felülnek. Na, mondtam, ha ők nem félnek, neámmá, hogy én ne próbáljam ki! Hát tele volt a gatyám, és végig szédültem (M. hátát néztem, hogy ne forogjon minden), de kibírtam. 🙈
Séta.
Délután pihenés.
Vacsora. Emberes adag volt. A limonádé pedig issteni.
És hamarosan alvás, holnap hazaút, megint sokat kell vezetnem.
(Megjegyzés, már vasárnap, otthonról. Amikor sétahajózni mentünk, azt hittük, nagyon húzós az ára. Aztán ezen a napon kiderült, hogy az "szinte ingyen" volt. Mi a betegségem miatt sehol nem voltunk nyáron, se nyaralni, se egyet sütizni, az autóm is 99.9 %-ban csak állt, így ezen a hosszú hétvégén nem fukarkodtunk, megettük, amit megkívántunk, ezen a fesztiválon is felültünk mindenre és kipróbáltuk, amihez kedvünk volt, de ez egyáltalán nem olcsó. Belegondoltam: eljön ide egy család akár csak egy gyerekkel, ha az mindent kipróbál, az egy kisebb vagyon. És ugye egy csúszás nem csúszás, egy dodgem nem elég (...). És volt lufiárus, kajás bódék, vattacukor (...). Ami pozitív volt: nem volt belépő, és a fánk csúszdánál nem tudott visszaadni a kasszában a hölgy, ezért az az egyetlen csúszásom ajándék volt. :) És -szinte hihetetlen- találkoztam eg új kis szederkényi tanítványommal. :) )
