Szerda

Reggel. Reggeli a munkahelyen. Közben ügyelet. És mit eszik?, ez finom?, kapok paradicsomot? (...).

Én vagyok a tízóraiztatós (mindig). Ha nincs konyhás, mit csinál az ember? Megnézi, mi a mai okosmenü, terít, szeletel, tejet porcióz, joghurtot ad... (Nem írok véleményt. És nem, nem azért, mert ettől leesik a karikagyűrű az ujjamról... A HACCP meg ugye bekaphatja...)

7.10-től 3/4 4-ig kellőképpen elfáradok. A napnak még nincs vége... És kegyetlen meleg van.

Este végre jön a vihar, szerencsére 9-ig jeget sem kaptunk. Mivel -szokás szerint- ma sem találtam parkolót, a járda mellé sikerült beraknom az autót a porba. Hogy ennyi eső után reggel hogy fogok a sárból kiállni...

A hőháztartásom a műtét óta megszűnt. Képes vagyok nagy melegben fázni, néha még a 25 fokos lakásban is zokniban alszom és hosszú pizsamában. Máskor az ugyanilyen melegben izzadok és leveszem éjjel a zoknit. Klímás helyen néha melegem van, máskor felveszem a kardigánt. Magamon sem igazodom ki. Mondjuk ez nem gond, csak furcsa. :)

Kedd

 

Ma nagyon finomakat ettem, és többet a szokásosnál, éhes voltam. :)

Reggeli: tökmagkrémes pirítós, paradicsom.

Ebéd: mediterrán töltött paprika (M. jóvoltából).

V: tükörtojás, csicserikrémes pur pirítós.

És ma lezárult két "korszak". Végre fedőtömést kapott a február óta kezelt (egyik) fogam.

És a kedvenc fogorvosom jövő hónaptól már nem praktizál... Sok fogorvost "elfogyasztottam" eddig majd fél évszázados életem során, de ő volt a kedvenc, a "sztár-fogorvosom". Elképzelésem sincs, hova fogok menni ezután...

Hétfő

Készítettem a napokban néhány fotót, hogy jó lesz a blogra, olyan régen volt már fent kajás kép. Aztán gyűlnek a mappában. A fenti még az egyik ebédem, a vasárnapi, a második az egyik vacsorám.

Rohannak a napok. Eltelik a hétfő és este megkérdezem magamtól: ennyire öreg vagyok, hogy így elfáradok? Tény, hogy eleve a munkanap annyira feszített, sűrű, sokrétű, hogy fél 4-kor már sokszor a nevemet sem tudom, és ugye az a napnak csak egy része. 

(Az oktatás annyira dübörög, hogy pl németből van egy könyv, egy munkafüzet, füzet. Ha azt szeretnéd, hogy legyen játék, móka, kacagás, játékos tanulás, differenciált fejlesztés, akkor minden egyes órához készülni kell: netes kereséssel, pedagógus csoportos kérdésekkel, nyomtatással, laminálással, dobókocka szerzéssel, ötletekkel, játékkészítéssel, fénymásolással, (...). Fizikai képtelenség minden órára alaposan felkészülni.)

 

Dobozolás 3 napra

 

R: tökmagkrémes pur kenyér, paradicsom.

E: 1x grill sajt, saláta, cékla, krumpli, saját medvehagyma pesztó/ 2x borsófőzelék 2 tükörtojással.

V: csicserikrémes pirítós (avokádó helyett 1 tükörtojással).

Nem minden tojás készült el ma, csak a mai és holnapi vacsora és a holnapi ebéd "tartozéka". Nagyon lájtosan 2 óra alatt megvolt. És el is pakoltam, csillog-villog a konyha. 😁

Szombat

Üzenet anyunak: Jól hazaértem.

Anyu: Gyors voltál!Most már pihenj is kicsit!

Pihenni? Jézusom, nem is tudom, mit jelent ez a szó. Itt a listám. Minden fontos. És szörnyen lassan haladok. És ma is írtam már hozzá. Ha most leülök, mikor végzek? 

Nézzük. 12 dolog. 7 X-szel kapcsolatos, 1 Y-nal, 4 a saját ügyem. 

Ma reggel indultam anyuékhoz. Minden a kocsiban volt, amit anyu kért. Egy utcával arrébb jutott eszembe: a saját kajám otthon maradt. Hát visszamentem, megint leparkoltam, fel a harmadikra.

Itthon (is) igyekszem rendet tartani. Hol van szinte egyedül kupi? Az én asztalomon. Mert amire odaérek, már nincs energiám elpakolni.

Szóval ha a pihenés azt jelenti, hogy magamra is kellene időt szánnom, akkor lassan tényleg nem tudom, mit jelent.

Tegnap dobta fel emlékként a FB. 8 éves kép. És milyen jól rímelt rá anyu rózsája! :)

A többi virága is szép, a nagy szélben nem lettek most jók a fotók.

A hóhért is akasztották ma. Anyu eredetileg fodrász, ma én vágtam le az ő haját. :)

Este leszakadt az ég. A keddi napom jutott eszembe, amikor nagyon rosszul éreztem magam a munkahelyemen és a tehetetlenségem miatt a bőrömben is. Dr S. jutott eszembe, aki azt mondta: ha az ember benne van egy ingoványban, még lejjebb kell nyomni, hogy kiderüljön, fel akar-e jönni levegőt venni. És a tény, hogy a felhők felett kék az ég (amit magam is tapasztaltam a repülőn). Az is, hogy minden egyensúlyra törekszik.

A szerdai nap valamivel könnyebb volt lelkileg, a pénteki továbbképzésen pedig kaptam némi segítséget abban, hogy hogyan tudom (és kell) más szemüveggel látni a dolgokat. Leszakadt ugyan az ég, de le is hűlt a levegő, ami nagyon jó.

 Készítettem egy vajas pirítóst és egy kapucsínót, befűztem egy fimet. A listát nem vettem elő.

Péntek

Ma továbbképzésen voltam. Három előadást hallgathattunk meg:

• Pedagógusnak lenni a XXI. században - generációs eltérések/ Előadó: Steigervald Krisztián
• Egy gyermek sem akarja szüleit, tanárait bosszantani –viselkedészavarok kezelése/ Előadó: Reményi Tamás
• Ép értelmű és enyhe értelmi fogyatékos tanulók együttnevelésének tapasztalatai az elkülönített oktatásban/ Előadók: Jenei Andrea és Szeitz Mónika

Egy ötös skálán az első 10-es volt (!), a 2. előadás 8-as, és a 3. is nagyon érdekes. 

Az első előadást mindenkinek látnia kellene, a hüle sorozatok helyett adhatnák minden csatornán. Hogy az ember megértse, miért vagyunk ilyenek, miért ilyenek a gyerekek, hogyan lehet segíteni elfogadni, megérteni, és most csak távolról súroltam egy témát, amiről szó volt. Frenetikus volt, nekem sok-sok tantusz leesett.

A 2. előadás már konkrétabban szakmába vágó volt. Nekem megint csak az jött le, amit már a héten említettem valamikor valamelyik bejegyzésben: nyilvánvaló, hogy az oktatási rendszerünk nem működik. A gyerekek egyéniségek, a mostani kicsik tele problémákkal, amiket fel kell(ene) ismerni, amiket javítani/fejleszteni kell(ene), nem egy ősrégi, poroszos módszert megpróbálni mindenkire ráhúzni. Ezt sokan tudjuk, de rengeteg (!!!) a mindenféle problémával, zavarral küzdő gyerek (és szülő), egy általános tanító ha fel is ismeri, hogy baj van, mire behívják a gyereket a szakszolgálathoz, sokszor eltelik egy év (vagy több!), ha meg is van a diagnózis, nagyon kevés a fejlesztő pedagógus pl. Hozzánk is jár ki utazó gyógypedagógus, logopédus, és több gyerkőc fejlődik is, de emellett akkora a tananyag, hogy sok gyereknek nem megy le a torkán. Nincs idő képesség-, készségfejlesztésre, csak minimálisan, rohanva, pedig ez lenne (sok)mindennek az alapja. Tehát sokan használunk alternatív módszereket is, de ez édes kevés. De tegyük fel: a pedagógusok nagy része azt mondaná: ahogy ma csináljuk, az nem jó, nem követjük a világ változásait, a gyerek elveszik a rendszerben. Jeleznék felfelé. Onnan mi jön vissza? Csend kell, rend, fegyelem, kamera, iskolaőr, a tanárok ellenőrzése, a nemígérek betartása. Még csak egy oktatási (és eü) minisztérium sem kell mai gyerekeket ismerő, hozzáértő, szakértő emberekkel... Hiszen alattvalók kineveléséhez nincs szükség tudásra, sőt. Így pedagógusra sem. Valahol -ha reálisan nézem- elavult is a tudás átadása. Hiszen ma bármit tudni szeretnénk, kiguglizzuk (eldöntjük, mit hiszünk el, de ez már más kérdés). És pikk-pakk megvan az infó. A dolog másik fele, hogy pl engem a legtöbb gyerek kenterbe ver informatikai dolgokban. És akkor én tanítsak nekik 3. osztályban számítástechnikát? (Mert szakos nincs, lesz jövőre ilyen tantárgy, valakinek csinálnia kell...)

Roppant összetett ez a kérdéskör (oktatás), de a cél nem a megreformálás, nem a jobbítás. (Ha nem hiszel nekem, beszéljünk 2-5 év múlva.)

Aztán a szervező intézményben vendégeltek meg minket egy "szendvicsebéddel". Csak ennyit ettem, ezt is gyorsan, mert rohannom kellett haza, jött a kárszakértő a wc-szerelés miatt. Aztán még 6 helyre kellett mennem, este 6-ra értem haza. A hétvége sem lesz kevésbé húzós.

Csütörtök

Szokásos tötymörgés a főúton munkába.

Munkában.

Reggel beléptem a suliba, az egyik kisfiú fülig érő vigyorral köszönt, ahogy szokott: "Jó reggelt, Timcsi néni! Holnap lesz a legjobb nap! Mert némettel kezdünk.". 

Mára szerveztem egy rendhagyó német órát (már március 20-án). Jött az infó, hogy van ez az "előadás". Kértem időpont- és árajánlatot. Megkérdeztem a nemzetiségi önkormányzatot, kifizetik-e (nem kis összeg). Igen. Megbeszéltem a kollegákkal, mikor lenne jó. Hivatalos emailben kell aztán ajánlatot kérni, számlázási módot megbeszélni,

majd hivatalos megrendelés igazolás jön, stb. A Zaubermusik Ensemble két tagja tartotta, hangszeres-zenés-énekes-játékos-mozgásos foglalkozás volt végig német nyelven. Érdekes, milyen megilletődöttek voltak a gyerekek, de egész ügyesek is. Holnap úgysem lesz velem órájuk, mert egész napos továbbképzésen leszek, így (meg kicsit előre is dolgoztunk a héten) nem esik ki a holnapi német óra sem.

Órák után még készültem előre, gépeltem, nyomtattam, lamináltam, adminisztráltam, aztán haza, kis ügyintézés, kis ez meg az, vacsora. És végre bevettem az utolsó szem antibiotikumot.

Sport is volt.

😁

És most megyek, még egy kicsit igyekszem a -roppant hosszú- listámról néhány dolgot megcsinálni. (Nem tudom, ki hogy van vele, de ha én a listámról egy dolgot kihúzok, tutira kettő új dolog kerül rá...)

 

Szerda

 

Egy-két évvel a pályakezdésem után -számomra- nyilvánvalóvá vált, hogy az "oktatásügy" nem a gyerekekről szól.

Csend...

A módszert akkor is megválaszthattuk, no de a főiskoláról sem úgy jöttem ki, hogy túl sok szó esett volna a gyerekekről és/vagy a módszerekről.

Rend...

Rengeteg "alternatív módszer" továbbképzésen voltam. Amikor megismertem a Waldorf pedagógiát, akkor jöttem rá, hogy a hagyományos iskola bedarálja a gyerekeket. Pink Floyd tutira.

Fegyelem...

Pár éve már nem hittem a szememnek, mennyi mindent lehet még ránk és a gyerekekre pakolni. És évről évre nagyobb a kétségbeesésem a gyerekeket-családokat-társadalmat látva. 

Iskolaőr...

Beteg a társadalom, nagyon beteg.

Kamera...

A fizetésről én nem beszélek. A felső elit kivételével szinte minden dolgozó ember alamizsnát kap. (És lesz ez még sokkal rosszabb is.)

Elkezdték lehúzni a rolót. Nem most. De most látványosan, és nem titkolva, mi a cél.

...

M. segített a dobozolásban. Amire hazaértem, készen volt a főzelék és a fasírt (a mennyiségeket felírtam neki). Nagyon hálás vagyok érte. Nekem már csak a kását kellett elkészítenem.

R: zabkása gyümölccsel

E: krumplifőzelék, zöldségfasírt

V: tojás

Kedd

Munka után fogorvos. Alig értem oda. A tegnapi napközit elcseréltem a maira (tegnap jöttek a WC-t szerelni), így sietnem kellett. Persze ilyenkor áll meg keresztben az úton előttem egy nagy lakóautó műszaki hiba miatt, ilyenkor akkora a forgalom, hogy nem lehet megelőzni az előttem -a főúton- ötvennel tötymörgőt, ilyenkor -bár sajnos nem csak ilyenkor- változik a Pécsi út a szekszárdi Tartsay-vá (azaz alig 30-cal haladgatok), ilyenkor piros a lámpa, a másiknál pedig persze kifogok egy "pirosvárót", de a fogászati időpontomon beparkolok a főtérre. Nincs messze a rendelő, loholok. 3 percet késtem, de kiszól a doktor úr, hogy kér egy perc türelmet. Nem szeretek késni, de így oké.

Szóval fogorvos. Habár gyökérkezelt ez a fogam, múlt héten kaptam gyökértömést, mégis fáj, feszít, így kaptam antibiotikumot. Fél éven belül már számolni sem tudom, hányadikat. (Ez a szépséghiba a képen.) Szerencsére ez csak 3 napos. Jövő kedden kell visszamennem.

A munkáról valamennyit írtam tegnap. Ma csak egy szösszenetecske. Elsőst (!!!) kértem meg, hogy ne bántsa a társát, inkább üljön le egy kicsit megnyugodni, aztán jöhet vissza játszani. Reakciója: -idézem- "Mi a f@sz?!" (és ez még kétszer elhangzott pár percen belül)... (Végtelenül elszomorít, az összes többi mai és mindennapos full negatív történéssel együtt...)

 

Hétfő

Nagyon hosszú és zsúfolt hétvége után hosszú és zsúfolt hétfő.

A munkahelyből egész hétre elég lett volna a mai nap. Nehezen fogadom el a mai kisiskolai normát, ahol alap a káromkodás, a másikat hülyének, hülyegyereknek szólítani, ahol ha csak rosszul néz az egyikre a másik, azonnali reakció az ütés, a rúgás (...), ahol ha megkéred az egyiket valamire, azt mondja: nem érdekel (...). Persze nem 100%-ban ilyenek, de túl nagy százalékban. Volt már felnőtt lebunkózása, a durva visszabeszélés mindennapos, engem fejeltek már le... És ma... Nem ragozom, de amikor rád hárítják a felelősséget olyasmi miatt, amihez abszolút semmi közöd, amikor meggyanúsítanak olyannal, ami meg sem történt, és mindezt egy alsós gyerek találja ki, akkor csak állsz ott tehetetlenül és a maradék reményt is elveszted az emberiségben. És már nem percenként, hanem fél percenként kérdezed meg magadtól, mi a francot keresek én még itt...

Este még dobozoltam kicsinykét két napra.

R: tojás, pur kenyér, paprika.
E: tojás, virsli, paprika, kis mustár.
V: zabkása lesz frissen.

Hétvége

Megint csak nem tudnám összeszedni, mi minden történt. Sűrű volt a program.

Pénteken délután mondta be az unalmast a WC, egyben a tusoló és a mosdó lefolyója. Aznap este jöttek le hétvégére a húgomék látogatóba (is). Szerencsére - mármint WC-szempontból- nem nálunk volt a szállásuk.  

Szombaton még munka volt délután, felléptünk a másodikosokkal egy kis német műsorral a Babfesztiválon Babarcon. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek. :)

Ettünk Pun in Nullt (babos tészta), rétest.

És nagyon élveztem a kihelyezett "tojtojt".

A tusolást megoldottuk most húgoméknál. És van felajánlás is, hogy a közelben használhatjuk a tusolót-mosdót. Remélem, hogy megoldódik ma a dolog, még ha egyelőre ideiglenesen is.

Péntek 13.

Mostanában folyamatosan péntek 13. van porondon. Ez az utóbbi egy év valami fantasztikus unaloműzőkkel halmoz el, heti, de sokszor napi szinten. Idén aztán...

kép

Tarolt a péntek 13. Délutánra eldugult a WC, a tusolónál is bugyogott fel a fekália. Szegény B. néninél is a szomszédban. Nincs mese: szakember kell. Hívtunk, jött, mindent megpróbált: ez nem megy, a fal mögötti csőben van a dugulás, képtelenség hozzáférni, bontani kell. Ekkorra állt a car (nem szépítem, mert szó szerint) és a víz a WC-ben és a frissen festett előszobában. Feltakarítás. Aztán még 2-szer. És addigra már majd' szétrepedtünk, nem voltunk mosdóban hosszú órák óta. Nekem még este negyed 9-re mennem kellett a pályaudvarra, érkeztek a húgomék Budapestről. Ma pedig dolgozom, igen, szombaton, fellépünk a másodikosaimmal a Babarc Fesztiválon egy kis német műsorral. Ott a színpadi sátornál legalább van "tojtoj". 🙊

Addig is itthon: cicamosdás a mosogatónál , pipi vödörbe , kaksi zacskóba . Én mondom nektek: kész élmény!

Napjaim

Csatoltam ezt a képet. Valahonnan ismerős volt. Visszaléptem a bejegyzésekhez, láttam, hogy már egyszer feltettem ugyanezt. Hát ja. Pöppet fáradt vagyok...

Írnék. a délelőttök első felében meg is fogalmazódik bennem sok gondolat. Később már csak igyekszem lélegezni és csinálom a dolgomat. Amire hazaérek, teljesen paff vagyok. És akkor még koránt sincs vége a napnak...

Na aludás, mert azonnal szól az ébresztő...

 

Sodródás

Mindig látszat-világban éltünk. Kisdobosként és úttörőként még nem értettem, pár hónapig kiszesként csak annyit éreztem: ez hülyeség, hogy ha nem lépek be, nem vesznek fel főiskolára. A család is ebben a mesterkélt rendszerben próbált kapaszkodni, de mindig úgy éreztem: csak sodródunk és néha túl erős az ár. Nem egyszer hoztunk kemény döntéseket. És az utóbbi időben rengeteg dolog történt, amiket koránt sem lehet pozitívként értékelni. Egy kicsit másfajta látszat-világban élünk, nagyon kemény családi döntéseken vagyunk túl az utóbbi pár hónapban és állunk az egyik legnehezebb előtt. Mindannyian átgondoltuk a lehetőségeket. Egyik sem "jó", mindegyik nagy veszteségekkel és hatalmas változással jár. Csak remélni merem, hogy senki nem sérül túlságosan a hiperugrásban...

A családunk a sodródás és anyu betegsége után kb egy éve egy örvénybe került. A nagy pörgésben is fogjuk egymás kezét, de azt hiszem, most mindenki elfáradt. Mert közben a nagy örvényben még kisebb-nagyobb tölcsérekbe is bele-belecsúszunk időnként és nagyon régen volt alkalmunk felemelkedni a felszínre levegőt venni.

Ezekről a dolgokról a blogban nem, vagy csak ritkán és nagyon érintőlegesen tettem említést. Talán, majd, egyszer, ha valaha kitisztul a kép és elcsitulnak a hullámok...

Nem tudhatjuk, hogyan él, mit érez a másik. Nem látunk bele igazán senki életébe, nem járunk a cipőjében. Sajnos ez a társadalom nem affelé megy, hogy az ember empátiával, megértési szándékkal fordulna embertársa (és a világunk) felé. Pedig óriási szükség volna egymásra, a kedvességre, a figyelemre, a minimális tiszteletre, elfogadásra, szeretetre, a -régi értelemben vett- emberségre.

Péntek

Ma kb 2 km-t álltam (G.G. után szabadon) munkában reggel 7.05-től. Az első órában összeraktuk (N. segítségével) a német nyelvű műsort a Babarc Fesztiválra. (Régi gyermekjátékok lesznek, kiszámolók, körjátékok, mondókák, nagyon szeretik ezeket a gyerekek, ezzel a csapattal -2. osztály- a két év alatt rengeteg ilyesmit is tanultunk. Az egyik kisgyerek, aki nem rajong a németért, megjegyezte, hogy ez volt a legjobb német óra.) Talán az első olyan (összevont 1.-3.-4. osztály és egy vendég leendő elsős kislány) népismeret óra volt idén a mai, ami igazán jól sikerült, amit kedveltek a gyerekek. Többek között a következő órához is előkészültünk bábkészítéssel.

És ma újra benne vagyunk a Neue Zeitungban. :)

Munka után ügyintézés 1.0. Sikertelenül. Haza, gyors ebéd. Hja, így könnyű: M. készítette, a boszikonyhás túrógombóc recept alapján. Pirított dióval, ahogy L. írta a receptnél kommentben. Mennyei volt.

Majd még sulis egyeztetés a szülőkkel a műsorral kapcsolatban.

Aztán ügyintézés 2.0 7-ig. Ez sikerrel.

Vacsora: a dobozolt tonhalfasírt salátával.

Szokom az új fogamat. Szerintem fél fasírt meg egy marék saláta alatta van. De legalább nem fáj, "csak" nagyon furcsa.

És most lassan szpáty pálázsítye.

 

Péntek délután

 

Kábé...

Napom

A heteim régóta: hétfőtől péntekig munka, szombat Hőgyész, vasárnap itthon házimunkával. Kedd és csütörtök fogorvos. Minden nap ügyintézés.

Már kedd reggel úgy ébredek, mintha átment volna rajtam egy úthenger. Szerdán négy. Aztán ez minden nap hatványozódik.

Ma megkaptam az új fogamat, "beszerelték". A február óta (heti kétszer) tartó procedúra, a rengeteg fájdalom, szuri után ma is a kínok kínját álltam ki. A doktor úr elmondta, hogy ritka, de sokkal-sokkal több idegvégződésem van, mint egy átlag embernek, hiperérzékenyek a fogaim. Így születtem, nem tehetek róla (ő mondta). Annyira fájt ma, hogy iszonyatos energiámba telt, hogy ne sírjak (a könnyeim azért folytak), és magamban már könyörögtem, hogy nem érdekel az sem, ha nem lesz a helyén az új fog, kifizetem, csak hagyjanak már békén, csak ne fájjon már, csak hadd mehessek haza. A pénztárcám is hiperérzékeny lett az egészségügyi kiadásaimra (is), a fizetésem majdnem felét hagytam ott a fogorvosnál.

Fogzás(i) után Kormányablak. Negyedszer. Megkaptam a sorszámot. Sehol egy ügyfél, szuper, hamar végzek- gondoltam. Utánam jöttek még páran. Eltelt 5 perc. 10. Semmi. Aki utánam jött, már mindet hívták. 15 perc. Istenem, én hazamegyek. 16 perc. Végre megjelenik a kijelzőn a számom. Mondom, mit szeretnék, adom a kitöltött nyomtatványt. Utánanéznek. Sajnos ez így nem jó, nem lehet megcsinálni. Mondom: február 4-én lett kérve online, azóta nem történt semmi, most -gondoltam- papír alapon el lehet intézni. Hát nem. Az ügy ott tart, ahol február 4-én.

Amikor kijöttem, eltört a mécses. Nem lovaltam bele magam, mert várt rám még egy ügyintézés. Az április 10-én kezdődött. Sok-sok telefon, szkennelés, fotózás, egyeztetés után este 5-kor már a nevemet sem tudtam. Holnap kell futnom még egy kört, akkor talán sikerül (persze vége még nem lesz, az még egy hét biztosan). Nem hiszem el, hogy nem direkt létezik ez a hatalmas fokú bürokrácia, hogy nem az a cél, hogy tönkretegyék ezzel is az embert. Agyament sok papír, amit letöltesz, kitöltöd, aláírod, aláíratod, beadod, de nem jó, javítod, beadod, de ja mégis másik kell, kitöltöd, aláírod, aláíratod, de akkor hiánypótlás, beadva, végre kész, ja nem, mégis az első verzió a jó, de..., csak...

Így fél 5-kor értem haza, 5-ig még ügyintézés, szkenn, telefon...

Kedden ezt vettem észre a karomon. Nem ütöttem meg, nem nyomtam meg, még a szatyrot sem akasztottam rá.

Tegnap berepedt a szám (az alsó ajkam, középtájt).

Kíváncsi voltam, mi volt 1 éve, 2, 3. Jó erre a blog.

Tavaly dobozoltam.

2 éve is dobozoltam.

3 éve méhrajom volt...

4 éve is rohanós napok voltak.

5 éve csak ezt tettem fel.

6 éve felszolgálótanonc voltam. 🙈

7 éve Knittelfeldben dolgoztam. Milyen fiatal voltam még! 🙊És milyen jó, hogy van a blog, ezt az E.-sztorit már elfelejtettem, pedig tényleg így volt, jó volt feleleveníteni:

"E. szinte napi szinten elmeséli Knittelfeld bombázását. Tegnap, miközben mondta a sztorit, hirtelen felmerült bennem egy kérdés. E. élt a világháború alatt, átélte az egészet, mindez Hitler alatt történt: láthatta a Führert. Rákérdeztem, mire teljesen mindennapi dologként válaszolt: "Persze, hogy láttam, nem is egyszer." Szerintem ez nagyon érdekes. Ami nekünk kép és tananyag a történelem könyvben, az neki valóság volt."

(És itt a komment is 😆)

8 éve szintén Ausztria. Istenem, akkor még javában edzettem, a Les Mills Pumpot nyomtam éppen, de szép idők is voltak!

9 éve a 10 napos juharszirup kúra 6. napja volt. 

Csak érdekesség: most mosódott ki ez a kabim, ami a képen van. Nem mai csirke. (Ritka, hogy manapság egy ruhadarab ennyi időt bírjon.)

10 éve pedig még nem írtam blogot. 

Dobozolás 2 napra

Gyors dobozolás 2 napra. Csak a salátát kellett hozzá megvenni, minden más volt itthon. Októberben 350-400 Ft-ért kaptam a salit, most 700... Facán dübörög...

Reggeli: zabkása.

Tízórai: pur kenyér. (A fagyóból. Még anno akkor vettem, amikor egyszer akciós volt.)

Ebéd: tonhalfasírt, saláta.

Vacsorára majd megint a fogkezeléstől függően készül majd valami (vszínű tojás).