Ebben a helyzetben nem (sem) a vírus a legveszélyesebb, hanem az emberi butaság... A kétszínűség... A pletyka... Csak idézd fel magadban Csokonai: A hízelkedő című versét.
2020. november 15., vasárnap
2020. november 14., szombat
2020. november 13., péntek
Péntek (13.)
A mai első, ébredés utáni gondolatom is az volt: Nem hiszem el.
- Na de mit is? Timi, nézz körül, mi az, ami más?
- Talán kicsit csendesebb az utca. De amúgy külsőleg minden a "régi". Csak a szemeim körüli árok mélyül napról napra és lesz sokkal sötétebb.
Elkészülök. Kaja, pulcsi, hátizsák, szatyor, kocsikulcs. Ablakok csukva. Indulás. Ahogy kilépek a lépcsőházból, megint jön a gondolat: Ez agyrém. Ilyen nincs. Maszk kötelezően, katonák az utcákon (is), karantén, fertőtlenítés... Lépdelek a szitáló esőtől megpuhult, illatos avaron a kocsi felé.
- Csak nézz körül! Mi az, ami más?
- A ház oké. Ősz van, hőmérséklet, szürke idő, hulló levelek oké. Kutyát sétáltatnak. Ugyanazok, akik ebben az időben mindig. A kocsim megvan.
Bepakolok a csomagtartóba, megyek a vezető oldali ülés felé, és már-már megfogalmazódik bennem, hogy tényleg megbolondultam, hogy ez az egész csak a fejemben létezik, hogy csak össze kell szednem magam, amikor...
... a mellettem parkoló autóra pillantok. Egy maszk...
Bakker, akkor lehet, hogy még mindig alszom, a rémálmomban vagyok, vagy tényleg totál megbuggyantam... De bekapcsolom a rádiót, és ömlik mindaz, ami szokott a médiából manapság. Olyan vicces és ferdített dolgok hangoznak el, hogy többször hangosan felröhögök.
A munkahelyemre érve egy fekete, gyönyörű cicába botlottam, persze, hogy megsimáztam, péntek 13 ide vagy oda.
A suliban nem engedem, hogy az érzelmeim, a gondolataim átvegyék a hatalmat. Habár a gyerekek -mivel ők is ebben élnek- érzik a feszültséget, csak arra koncentrálok, hogy jelen legyek, hogy ott legyek velük, hogy együtt legyünk, és hogy a tananyagon kívül mindenképp legyen pozitív élményük is minden órán. Ráérnek majd aggódni és félni akkor, ha még ennél is komolyabb és durvább lesz a helyzet...
Ha már barkácsoltak lampiont, megejtjük a "felvonulást" és a mini teadélutánt. Tényleg minimálban, de sok mosollyal, nevetéssel, játékkal.
A dalos felvonuláson a suliudvaron csatlakozik a csapathoz egy cica, aki napok óta erre kólicál, és aki ma beállt a sulisok közé, minden szünetben volt kit nyúzni. Tényleg végig jött a csipetcsapattal, ari volt igazán.
Néhány táncba és a székfoglalóba én is beszálltam. Imádok játszani, kihasználtam, amíg ez még szabad, nem feltételekhez kötött.
Volt egy kis dolgom a városban, mielőtt hazajöttem. Aztán lepakoltam. Leültem a gép elé. Értelmes dologra képtelenül.
Már este van, és annyira fáradt vagyok, hogy (mint ilyenkor mindig) fázom, de konkrétan vacogok, pedig 22.5 fok van a lakásban...
Holnap anyuék. És meglepis nap. :)
2020. november 12., csütörtök
...
Lassan tényleg nem tudom, mit írhatok le ide és mit nem...
Kezdő tanítóként az egésznek egy piciny szeletét láttam csak, de azt biztosan. Hogy a cél alattvalók kinevelése. A családom, aki ismer, több mint 20 éve hallgatja ezt tőlem. És azt is, hogy iszonyat nehezen sikerül ezt a tényt összeegyeztetnem önmagammal, hogy felfordul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy részt veszek ebben az egészben tanítóként.
Nem hiszem, hogy sokáig kell majd ezen tovább agonizálnom. Sőt: tudom, hogy az idő(m) véges. Hogy nincs idő(m)(nk).
Kinevethetsz, tarthatsz bolondnak. De érdemes most megtenned, amit meg akarsz. Elmenni oda, ahova még lehet. Megölelni azt, akit szeretsz. Mert hamarosan nem ér semmit a mászterkárd.
2020. november 9., hétfő
Nézem őket...
Nézem a gyerekeket. Csendben dolgoznak. Eleve a csend egy tőlük távolra eső fogalom. Írnak. Belemerülnek a munkába.
Nézem a kicsiket. Ugrálnak, kergetőznek, veszekednek az udvaron. És kovidosat játszanak. Egyikük a kovid, el akarja kapni a többieket.
Nézem őket. Beszélgetnek. Arról, hogy ki kovidos, ki beteg, ki nem mehet ki a házból.
Fogalmazás óra végén barkochba. Párokban. Fülelek. Ügyesek. Egyszer csak az egyik kislány odajön hozzám. Timi néni, segítene? A karantén az nem tárgy, nem élőlény, akkor mi?
Figyelem őket. Az egyik rajzol, a másik olvas, egy kis elsős csillogó szemekkel veti papírra a betűket, amiket már ismer. Gyerekek. Még fogalmuk sincs az újabb megszorításokról. Még nem tudják, hogy ez csak a kezdet. Még verses mesét keresnek lelkesen a jövő hétvégi mesemondó versenyre. Még nem tudják, hogy nagy valószínűséggel nem lesz verseny. Még nem tudják, hogy ki tudja, mehetünk-e még akkor iskolába. Még nem tudják, hogy már régóta nem érdemes hosszú távra tervezni. Nem tudják, hogy soha semmi nem lesz úgy és olyan, ahogy és amilyen régebben volt, hogy a világu(n)k örökre megváltozott...
2020. november 8., vasárnap
Vasárnap és 44. heti összefoglaló
Irdatlanul gyorsan repül az idő. Munka egész héten. Szombaton itthon takarítás, alaposabban, mint máskor, mosás, teregetés. Vasárnap anyuék. Rendesen nagy ködben reggel. Hőgyészen is köd volt.
Segíteni (is) megyek, így ma is levittem anyut a faluba, amíg a boltban volt, sétálgattam.
Kivittem a temetőbe is, hazavittük a virágokat a sírokról.
Sejtelmes volt ködben a temető.
Házi koszt, isteni.
Délutánra kisütött a nap.
Időben indultam haza, és ködbe érkeztem.
Nem ideálisan eszek, de okosan. Ez pár napi kajci, anyutól elhozom a maradékot, az az ebéd, reggelikre sütöttem bundás kenyeret, vacsira lesz rántotta, sajt vagy tonhal.
Haladok a km-gyűjtéssel. Nem úgy, ahogy szeretném, és megint csak nem fogok sírógörcsöt kapni, ha nem jön össze a 2020 km. Ebben a ködös-nyirkos időben az asztma tombol, ilyenkor merő egy trutyi az ember tüdeje, győzöm felköhögni a lerakódást... De ez is elmúlik egyszer.
Heti haladás: 37 km, idei eddigi összes kereken 1750 km.
2020/1. heti összefoglaló itt
2020/2. heti összefoglaló itt
2020/3. heti összefoglaló itt
2020/4. heti összefoglaló itt
2020/5. heti összefoglaló itt
2020/6. heti összefoglaló itt
2020/7. heti összefoglaló itt
2020/8. heti összefoglaló itt
2020/9. heti összefoglaló itt
2020/10. heti összefoglaló itt
2020/11. heti összefoglaló itt
2020/12. heti összefoglaló itt
2020/13. heti összefoglaló itt
2020/14. heti összefoglaló itt
2020/15. heti összefoglaló itt
2020/16. heti összefoglaló itt
2020/17. heti összefoglaló itt
2020/18. heti összefoglaló itt
2020/19. heti összefoglaló itt
2020/20. heti összefoglaló itt
2020/21. heti összefoglaló itt
2020/23. heti összefoglaló itt
2020/24. heti összefoglaló itt
2020/25. heti összefoglaló itt
2020/26. heti összefoglaló itt
2020/27. heti összefoglaló itt
2020/28. heti összefoglaló itt
2020/29. heti összefoglaló itt
2020/30. heti összefoglaló itt
2020/31. heti összefoglaló itt
2020/32. heti összefoglaló itt
2020/33. heti összefoglaló itt
2020/34. heti összefoglaló itt
2020/35. heti összefoglaló itt
2020/36. heti összefoglaló itt
2020/37. heti összefoglaló itt
2020/38. heti összefoglaló itt
2020/39. heti összefoglaló itt
2020/40. heti összefoglaló itt
2020/41. heti összefoglaló itt
2020/42. heti összefoglaló itt
43. heti nincs
Dobozok dobozoláshoz itt
A döntés itt
Eredmény 3 hónap dobozolás után itt
100 nap dobozolás itt
Eredmény 4 hónap dobozolás után itt
Eredmény 5 hónap dobozolás után itt
Eredmény 6 hónap dobozolás után itt
Eredmény 8 hónap dobozolás után itt
Eredmény 10 hónap dobozolás után itt
11 és fél hónap dobozolás után itt
Egy év dobozolás itt
Dobozolások (gyűjtemény- eddigiek, 2020 előtt) itt
Dobozolások gyűjtemény (2020) itt
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2020. november 7., szombat
Irány Hollywood!
Szokás szerint ma is (szörnyen) korán ébredtem. 3.45-kor nyitottam ki a szemem.
Már egy ideje minden ébredés után az első gondolatom: "Ezt nem hiszem el." Miközben ma ezt gondoltam, már indultam is a kabátomért, egy fejcsóválás közben bele is bújtam, hogy járok egyet, amíg csönd van kint és nyugalom. Ebben a pillanatban, amikor kihúztam a kezem a kabát zsebéből, nyilallt belém: "De kijárási tilalom van.", és ugyanekkor kiesett a zsebből a maszk.
Járt az agyam. Ez nem igaz. Ez nem lehet igaz. Maszk? Kijárási tilalom?? Hát hol élek én? Egy filmben? Egy k...tt k...a filmben?! De ilyen nincs. Tutira megőrültem. Talán már kényszerzubbony is van rajtam? Vagy... Nem. Ez csak egy álom. Egy szörnyű, rossz-rossz álom és fel kell ébrednem.
Kupán vágtam magam, fájt. Levettem és visszaakasztottam a helyére a kabátot, visszatettem a zsebébe a maszkot. Maszk, bakker, akkor ez valóság?!?
Egy újabb fejcsóválás után aztán rájöttem: megálmodtam egy roppant szuper sztorit, muszáj megfilmesíteni, dobálni fogják az emberek a mozikban a hátasokat, olyan filmet kapnak! Irány Hollywood!
2020. november 5., csütörtök
Érdemes végig...
Ha Noé ma építene bárkát...
Így szólt az Úr Noéhoz: "Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz. De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!" Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.
Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.
- De Noé, hol a bárka? - kérdezte az Úr felháborodva.
- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:
1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom kellett az áttervezéshez.
2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.
3. Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében fakivágási tilalmat rendeltek el.
4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.
5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.
6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, hogy mennyi hátrányos helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.
7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová.
Most úgy ítélem meg, hogy körülbelül még 100 év kell a bárka elkészítéséhez.
Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.
- Úgy döntöttél, hogy mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.
- Nincs rá szükség. - mondta az Úr - Megoldjátok magatok.
(Ismeretlen szerző tollából)
2020. november 3., kedd
2020. november 2., hétfő
Hétfő(n is bábu vagy...)
Nem megyek semmire azzal, hogy nagyon nem szeretek élő bábu lenni egy távirányítású sakktáblán. Szükség van a brúszviliszekre, a meggájverekre, a poszátákra, a galaxis őrzőire... Égető szükség van rájuk...
2020. november 1., vasárnap
Vasárnap
Még szombat késő délután Pécs.
Vasárnap Hőgyész.
"Nagy asztal". Imádom.
Tökfaragás.
Garázsajtó-felújítás.
Jógapóz fotózás a húgommal, sok-sok vicces pillanattal.
De sikerült.
Együtt. Ez az, ami fontos. Ez az, ami számít. Ez az, ami éltet. Ez az igazi vitamin. Ez ad életerőt és erőt. A mosoly. Az együttlét. Az ölelés. A beszélgetés. A közös élmények. A szeretet. Ami M. dala szerint "nem múlik el soha". ☺
2020. október 31., szombat
Őrség: mozgás összefoglaló
Az első napon az első szálláson 75 lépcső vezetett a szobába, jó párszor megmásztam. Volt séta is.
A második napon reggeli után mini túra és egy 230 lépcsős kilátó megmászása Nagykanizsán, majd a zalaegerszegi tévétorony. Őriszentpéterre érve séta.
Harmadik nap: séta Őriszentpéteren, a Vadása-tónál, korongozás, tevékeny nap.
Kedden séta és túra Őriszentpéteren.
Csütörtökön nyugisabb mozgás szempontjából, korongozás, kisvasutazás.
Pénteken hazaút.
Az egy hetes nyaralás alatt megtett gyalogos km: 38. Sok száz lépcsővel.
Őrség: étkezés összefoglaló itt
1. nap itt
2. nap itt
3.1 Őriszentpéter, Vadása-tó itt
3.2 Magyarszombatfa itt
3. nap itt
4. nap itt
5. nap itt
6. nap itt
Őrség: étkezés összefoglaló
Hat nap plussz a hazaút napja. Étkezés tervezés, számolás nélkül.
Reggeli: minden nap "szállodás". Ennek nevezem, amikor a reggeli: bundás kenyér, rántotta, paprika, narancslé, kapucsínó, tea, némi sajt, némi szalámi/kolbász/sonka. Ezelég bőséges, tízórait ilyenkor nem szoktam enni.
Ebéd: hazai. Volt májkrémes kenyér, néha marék mogyoró, egyszer főztem paradicsomlevest és saját sajtszószos spagettit, kétszer az előző vacsora fele volt ebédre, egyszer zabkása.
Uzsonna: ez inkább amolyan "snack" féle volt: marék mogyoró, vagy egy kis csoki, szőlő. Kisvasutazáskor egy kapucsínó.
Vacsora: étteremben. Az Őrségben a nagy, azaz normál adag étel számomra hatalmas adag, így mindig kis adagot kértem, még ez is sokszor nagyobb volt az én normál adagomnál. Az Őrségben ősszel kihagyhatatlan a szezonális sütőtök krémleves és a tökös-mákos rétes. Egyszerűen mennyei. Ezeken kívül ettem fokhagyma krémlevest, áfonyával töltött barackot sült csirkemellel, Holstein szeletet, savanyúságot, káposztasalátát.
Minden nap mennyieket ettem, csak arra figyeltem, hogy ne "zabáljak", és hogy ha ebédre megtoltam a szénhidrátot (ld. sajtszószos tészta), akkor a vacsora ne legyen fullos szénhidrátos.
Az egy hét nyaralást mindösszesen 20 deka plusszal zártam. ☺
1. nap itt
2. nap itt
3.1 Őriszentpéter, Vadása-tó itt
3.2 Magyarszombatfa itt
3. nap itt
4. nap itt
5. nap itt
6. nap itt
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)