Hétvége Sitzendorfban

Utolsó munkahelyemen meghalt a beteg, I.. A család meghívott a búcsúztatójára. Én pedig mentem. Kocsival, egyedül. Egy kikötésem volt magammal szemben: autópálya kizárva, mivel ott tutira eltévedek. Megnéztem az útvonaltervezőn. 7-8 órás út. Nem gond. Aztán néztem részletesebben. Átmenni rengeteg településen. Mindenhol dobni balos kanyart, jobbost, ezen az utcán be, a másikon ki... Na ne. Megnéztem az autópályás menüt: Véméndnél felmegyek a pályára és a cél előtt 9 km-rel lejövök. Oké. Akkor mégis autópálya. Nagyon felkészültem. Amellett, hogy kértem kölcsön GPS-t, betanultam az útvonalat. És fel is írtam, főleg a bécsi dolgokat. Mert nagyon sokszor utaztam már dolgozni ezen a szakaszon:

... de más úgy, hogy egyedül vagyok a kocsimban és magamra vagyok utalva, hát félelmetesnek tűnt. Nagyon.

Izgultam, aludni sem tudtam az út előtt. De mentem, és 5 és fél óra múlva ott voltam.

Ott voltam I. házában. Újra.

H. meghívására nála kaptam szállást. A kicsi kocsim motorja rendesen be volt fűtve, amikor odaértem, H. cicája ki is használta a hőt.

I. búcsúztatója különleges volt, mint ő maga is. A házában, általa meghívott pappal és vendégekkel. Egyszerű volt, rövid, személyes, egyedi.

Testvére még engem is megemlített a kis beszédben, mert hogy én voltam I-del utolsó két hetében és utolsó perceiben is, és képes voltam 500 km-t utazni, hogy részt vegyek a búcsúztatón. Meg is lepődtem rendesen.

Azon is, hogy G. kifizette a benzinköltségemet, amint odaértem.

A búcsúztató után A-ék pincéjében volt a vacsora. Ő az az A., akiről a két hetes munkám során is írtam, aki sokat segített. Mesés a pincéjük, mesésen egyszerű és nagyszerű vacsorát hozott össze.

Hidegtál volt, felvágottak sajtok, pékáru, mustár, torma.

Ez az enyém.

Volt kávé a vacsora után, borok és víz.

A nap már lement, mi még beszélgettünk. Irtó aranyos a család és a rokonság is. Sorba jöttek oda hozzám, mindenkinek el kellett mesélnem, milyen volt I. utolsó két hete, mit éltünk át a barátja miatt és hogy pontosan hogyan halt meg. És sorba a kezemet szorongatva köszönték meg, hogy ott voltam I-del és nem egyedül kellett  meghalnia. Névjegykártyákat kaptam, telefonszámokat cseréltünk. És beszélgettünk, nevettünk. Későn mentünk vissza H-hoz, hulla voltam. Eleve nem aludtam előtte, levezettem 500 km-t, végigcsináltam a napot, nagyon fáradt voltam.

H-nál aludtam (vagyis bóbiskoltam, egyszerűen nem tudtam elaludni), ott reggeliztem, beszélgettünk még, aztán 9-kor elindultam, újabb ismeretlen útszakasz várt rám, de Stockerautól megint fejből tudtam az utat. Szakadt az eső, de Bécsben már a nap is kisütött. És ahogy odafelé, visszafelé is úgy éreztem: valaki segít fentről és másfelé irányítja az autósokat, ugyanis nagyon kellemesen autózható volt a forgalom, az eső után mesés autós idő lett, minden adott volt ahhoz, hogy az útvonalra koncentráljak. 5 órán belüli időt futottam. Mondjuk ehhez hozzá tartozik, hogy az M6-oson teszteltem kicsit magam és az autót is, már ami a sebességet illeti. Khm...

Nagyon féltem az autópályás úttól, és büszke vagyok magamra elsősorban azért, mert nem engedtem eluralkodni magamon a félelmet és nekivágtam az útnak. Sokszor tényleg csak ennyi kell, az első lépés, a többi pedig vagy megy magától, vagy megoldódik.

Nem tudom megmagyarázni, miért mentem ki a búcsúztatóra, de nem is akarom. I. különleges volt. Az ottani két hetem is. Rövidnek tűnik az idő, mégis sok mindent megtanultam ott, és mennem kellett. Egyszerűen -a család is azt mondta az I-től való hazautazásom előestéjén és én is- úgy éreztem: most oda tartozom, ott kell lennem. 

(Azt még hozzáteszem, hogy G-ék a búcsúztató idejére rendőri felügyeletet kértek. I. barátja miatt. Egy rendőrautó cirkált a faluban, amíg mi I-től végső búcsút vettünk.)

Sok mindent mondanak az osztrákokról és nekem is van tapasztalatom, de amit ebben a faluban, ezzel a családdal megéltem, az tényleg különleges. Nagyon emberi, nagyon közvetlen, nagyon barátságos, bensőséges. És mindezt hálásan köszönöm.

Iszonyatosan fáradt vagyok, de még csomagolnom kell, holnap reggel ugyanis újra útnak indulok, csak most keletre. Vár a következő 500 km-es etap.

...

Történetem I-nél:

1. nap itt

2. nap itt

3. nap itt

4. nap itt

5. nap itt

6. nap itt

7. nap itt

8. nap itt

9. nap itt

10. nap itt

11. nap itt

12. nap itt

13. nap itt

14. (Isten által választott utolsó) nap itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Péntek, kalandra készen

R: 2 vajas-paprikás kenyérkém, keto kávé.

Nem tudom megunni. Egyszerűen imádom, imádom, imádom!

E: sült kolbász, saláta

Délután: marék szotyi

V: ld. reggeli

(Más volt tervben, kolbász, mint ebédre, meg is volt sütve, de egyszerűen nem bírtam megenni, úgy látszik, megint jön az időszakos húsundor, de majd elmúlik.)

Mozgás: 12 km

Múlt szombaton, október elsején kezdődött az autós kilométer-gyűjtésem. Akkor a barátnőmnél jártam. Holnap pedig folytatom a gyűjtést, most egy olyan 1000 km-es kis etappal. Sitzendorfba megyek, I. búcsúztatójára. H-nál alszom, vasárnap jövök haza. Egyedül megyek, és most nem megyek bele abba, hogy még sosem vezettem egyedül autópályán, külföldön főleg nem, és mennyire izgulok, mert meg fogom oldani, nincs más választásom. Csomagoltam az oda- és a visszaútra kaját, 2-2 vajas-sonkás-sajtos szendvicset. Kávét viszek az útra, és a holnapi reggelihez a keto kávé alapot. H-nak mesés kávéja van, azt öntöm majd rá. Tettem még be szotyit és mogyorót, minden eshetőségre. És folyadékot 2.5 litert.

Korán indulok, úgy terveztem, hogy csak Hegyeshalomnál állok meg tankolni és osztrák pályamatricát venni, és erőt gyűjteni a bécsi Duna-menti autópálya leküzdésére, aztán Stockerautól már több lehetőség is van a továbbhaladásra, onnan fejből tudom a városokat, falvakat a célig.

Egy hónapja még éheztem és nem volt egy fillérem sem. Most pedig megtehetem, hogy megejtem ezt a túrát. Ez nagyon nagy szó. Nagyon. (Még akkor is, ha ezzel "felélem" egy havi fűtésszámlámat. De így döntöttem. Ez most így van jól.)

Szóval most korai alvás, hajnalban indulok. 

Legkésőbb vasárnap este jelentkezem.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Megfontolásra

42 éves vagyok. Néhány éve rájöttem, hogy a túlsúly, a zsírpárnák, a lihegés attól, hogy elsétálok az 50 méterre lévő boltig, az egyre csak növekvő ruhaméret, a könnyű megbetegedés nem a barátaim. Ha ma is úgy élnék, mint 32 évesen, éjjel-nappal ennék, tespednék a tévé előtt és meg sem mozdulnék. Nem kell fitnesz modellé válni vagy megnyerni egy maratont, de mozogni kell, mert a testünk terhelésre lett kitalálva. És ha csak 5 (öt!) perccel kevesebbet fészbukozol, ezt a gyakorlatsort meg tudod csinálni egyszer. És máris tettél valamit magadért, a gyerekedért, akit fel szeretnél nevelni, a családodért... Nem a kövérség esztétikai jelentése a fontos, hanem hogy egy túlsúlyos embernek a belső szervei is zsírosak, a máj, a szív, az erek (...), szülőként pedig hatalmas a felelősség, mert a gyerek azt tanulja el, amilyen példát lát. Nem papolni szeretnék, mindenki úgy él, ahogy jónak látja. De lehet úgy is élni, ahogy érdemes. A döntés a tiéd.

Átmozgató, egyszerű gyakorlatsorok: például itt.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció

"Mindegy, mennyire nehéz, csak menj tovább. 

Csak akkor hibázol, ha abbahagyod."

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szerda, csütörtök

Szerda

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: cékla, rántotta, sült sonka, sajt

V: sajt, saláta

Mozgás: 10 km

A nap végén kíváncsiságból megnéztem, hogy ettem:

Csütörtök

R: 1 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: rántotta, répa, sajt

V: rántotta, 1 vajas kenyér, sajt

Mozgás: 4 km

Magyar autópálya matrica online megvásárolva, GPS kölcsönkérve (útvonal fejben elraktározva), kocsi megtankolva, szállás H-dal megbeszélve, mini ajándék H-nak, M-éknak, G-éknek megvéve, szombat hajnalban startol az 1000 km-es "kalandtúra". És már készülök a jövő hétre, és fejben a 21-ére (valószínű, hogy ekkor megyek dolgozni egy új helyre Ausztriába).

És ma vettem egy 500 Ft-os sorsjegyet és nyertem 1000 Ft-ot. :)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Csak egy kép (?)

Rengeteg tapasztalat kellett ahhoz, hogy örülni tudjak annak, amit ezen a képen látok. Látszólag ez egy kis reggeli, kávé, kenyér. Ám több is van itt, amiért hálás lehetek: fedél van a fejem felett. Van konyhám, ahol van áram, amivel megsüthettem azt a kenyeret, ami jó nekem. Volt pénzem, amiből megvehettem az alapanyagokat és most került bele kókuszliszt is, amit A. küldött. Anyu is itt van a képen, az ő kertjéből való a paprika. A kávéban benne van H. kedvessége, tőle kaptam Sitzendorfban. A bögrében S., volt munkaadóm figyelmessége, egyik szülinapomra ajándékozta Knittelfeldben. A papírtányért K-től kaptam. Langyosak a radiátorok, tehát ma sem fogok fázni és ki fogom tudni fizetni a fűtésszámlát. 

Sokszor egyértelműnek vesszük bizonyos dolgok létezését. És csak akkor döbbenünk rá, hogy semmi nem egyértelmű, amikor érezzük a hiányát. Ekkor jövünk rá, milyen jó nekünk, ha telik reggelire, ha nem kell a parkolóban, az autóban éjszakázni, ha nem kell fázni, ha mosolyogni tudunk egy hűvös, nyirkos, szürke őszi reggelen is.

Köszönöm!

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Növekedj - Magyar szinkron - teljes film

A Thrive egy rendhagyó dokumentumfilm, amely fellebbenti a fátylat arról, mi folyik valójában a világunkban. A pénz útját követve feltárja a globális hatalom azon szándékát, hogy miképp akarja megszilárdítani saját hatalmát az életünk minden területe felett. Bemutatja a tudományos áttörés lehetőségeit a tudat és az aktív cselekvés segítségével, amely megoldásokat kínál a valódi boldogulásra, és képessé tehet bennünket arra, hogy visszaszerezhessük az irányítást az életünk felett.

Így...

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Hétfő, kedd

A tegnapi zár-sztori után kiderítettem, hogy a két fiatalember, akik segítettek nekem, tűzoltó, és itt dolgoznak a szomszédban, a Tűzoltóságon. Ma írtam nekik (és az úriembernek, aki a tűzoltóságon felvette a telefonomat, és hivatalosan ugyan nem tudott segíteni, mégis keresett valakit, aki tud) egy pár soros köszönő lapot és egy csoki kíséretében bevittem a munkahelyükre. Mint kiderült, hivatalosan szigorúan nem fogadhatnak el semmit, így megkértem őket, hogy magánszemélyként fogadják el ezt a csekélységet. Így sem volt könnyű, de sikerült. Fantasztikusan önzetlenek voltak tegnap, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket és hogy tudom: a tűzoltókra lehet számítani.

És itt szeretném megköszönni mindenkinek, aki tegnap segített, segíteni próbált, telefonált, számot keresett, ötletet adott (...), roppant jó érzés, hogy a barátok, ismerősök mellett szó szerint vadidegen emberek is segítőkészek, készségesek.

R: piskóta vajjal, keto kávé

E: zöldség leves; kolbász, sajt, cékla

Délután: pár szem szőlő

V: rántotta (2 kanál zsír, 1 tojás), saláta, kolbász

Mozgás: beginner HIIT + 8 km

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Ketogén étrend: ketonmérés

Ketogén étrend: Hogyan kezdjem? itt

Ketózis itt

Ketogén étrend: alapok itt

Keto kalkulátor itt

Segítség a Keto kalkulátor használatához itt

Ketogén étrend: alapanyagok itt

Ketogén étrend: amit ne egyél itt

Keto: ajánlott és nem ajánlott édesítőszerek itt
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A ketonok akkor termelődnek, amikor a test zsírt bont le glükóz helyett azért, hogy energiát szabadítson fel.

(Fontos! Ha nem vagy egészséges, főleg, ha 1-es típusú cukorbeteg vagy, mindenképp konzultálj az orvosoddal a ketogén étrend megkezdése előtt!!!)

Ketogén étrendben lehetőség van a ketonszint mérésére, de ez nem kötelező. A helyesen megválasztott zsír-, fehérje-, szénhidrátbevitel mellett a szervezet ketózisba kerül, nem szükséges ezt mérni, de lehetőség van rá.

Tudomásom szerint a ketonszint mérésére a következő eszközök állnak rendelkezésre.

1. Tesztcsík

Vizeletből mutatja ki a ketonszintet.

Pl. KetoPhan, gyógyszertárban kapható, megrendelhető, használata a leírásból egyértelmű.

(Saját fotó.)

2. Vérketon mérő

Vérből mutatja ki a ketonszintet.
Több fajta létezik, az interneten megrendelhető. 

3. Ketonix

A kilélegzett levegőből mutat ketonszintet.
Leírást csak angol nyelven találtam eddig, pl. ezen az oldalon.

Keto motiváció:

LCHF: Susan itt

LCHF: Kat itt

LCHF: Amanda itt

LCHF: Fatima itt

LCHF: Frida itt

LCHF: Lindha itt

LCHF: Lisa itt

LCHF: Christine Cronau itt

LCHF story: Maria Emmerich itt

LCHF sztori: Rheanna itt

Derek sztorija itt

Telaine története itt

Tony története itt

LCHF story: Zuzka itt

Egy házaspár története itt

Csak a cukor elhagyásával mennyi változás! itt

Egy idősebb házaspár története itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Magyar kaland

A cselekmény több szálon futott, a zárt ajtós részéről szólok most.

Az ember ugye eltervezi, hogy beugrik a városba, fogja a motyóját, felöltözve beteszi maga mögött az ajtót, ráfordítja a kulcsot, megy a dolgára. Aztán hazaér, kulcs a zárba, elfordít, ajtó kinyílik, páciens be, a nap megy tovább. Hát beugrottam a városba, motyó, ruha, kulcs, fordítás oké, hazaérés, kulcs a zárba, elfordít, bumm. Nem nyílik. Újabb próba, újabb bumm. Talán az alsót is bezártam? Próba: nem, az nyitva. Akkor előről. Kulcs a zárba, elfordít, semmi. Bumm. És bumm. És megint bumm. Telefonok. M. megpróbálja, bumm. Telefonok. Főbérlőnek, J-nak, aztán jön a telefonkönyvem: sorba minden ismerősnek, hátha valaki tud egy lakatost. De senki. Tovább. Kapok néhány telefonszámot, amit jobb híján rúzzsal írok a bevásárlócetli hátuljára. M. szerszámokat hoz, de nem jut semmire. Az ajtó zárva, nem fordul el a nyelv. Telik az idő. Folyamatos telefonok. Megpróbálom újra a kulccsal. Semmi. De ekkor látom, hogy az ajtó nem a zárnál szorul, hanem fentebb. De mi a franc nem engedi? Egyetlen, meglehetősen valószerűtlen ötlet: a csak belülről használható biztonsági zár kattanhatott be teljesen véletlenül. Jár az agyam. Ha a zárak rendben és "csak" a biztonsági zár a bibi, akkor ha a túloldalról be tudnék jutni a lakásba, mondjuk a teraszról, akkor ezt ki tudom nyitni. Első emelet. Átmegyek a túloldalra, de nem látom, nyitva hagytam-e a terasz ajtaját. Ha nem, akkor is van esély arra, hogy bejutok, mert -mivel csak rövid időre mentem a városba- nem húztam le a kilincset teljesen. De ugye oda is fel kéne jutni. Létra kellene. Telefonok. No de ha mégis zárva, és roncsolni kell, megtehetem-e? Végre tudok beszélni a főbérlővel: várjam meg. Totál igaz: a lakás nem az enyém, neki kell eldöntenie, mit lehet "tönkretenni", ha muszáj. De nem tudok nyugodni. Kinek lehet létrája? Felhívom K-t Ausztriában, a férje a Hőtávnál van, talán van létrájuk. Megkapom a számot, hívom, sajnos nincs, bádogossal próbálkozzak. De azt sem ismerek. Létra. Ács! De honnan szerezzek ácsot?! Létra. Hosszú létra. Kihúzható létra. Tűzlétra. Ez az! Tűzoltóság! M. megkeresi nekem a mohácsi számot. Felveszik. Mivel nincs életveszély, nem jönnek ki, de segíteni fognak, várjak kicsit. Visszahívnak. Kapok egy telefonszámot és egy ötletet. Tárcsázom, beszélünk, Zs. tíz percen belül itt van. (Itt minden szál összefutott és mindent egy időben, egyszerre kellett megoldani, ezt megfogalmazni, érthetően közzétenni nincs tehetségem.) Rohanok vissza a ház elé, látom, jön egy autó, a srác nézelődik erősen, ő lesz az. Intek neki, megáll, vázolom a sztori lényegi részét. Kipróbálja a zárat, szerinte sem azzal van gond. Megyünk a ház túloldalára, helyzetet menteni. Ekkor látom meg, hogy a hálóban nyitva az ablak. Mondom Zs-nak. Azt is, hogy ne izguljon, majd én mászok. Telefonál. Indul: létráért. Leülök a padkára. Csak pár perc és jön Zs., egy másik srác, másik autó, de a tetején a létra. Szuper, hamarosan kiderül, megoldódott-e a helyzet. Létra leszed, támaszt, kihúz. Rövid... Nem engednek mászni. Mászik Zs., nem ér el az ablakig. Felmegy a másik srác. Jó másfél méter létra kellene még. De nincs. A srác nem gondolkodik: előadja Stallone magánszámát a Cliffhangerből, mint pók a falon, aztán mint egy szöcske, szökken egyet függőlegesen, lóg egy kézen az ablakkereten, aztán sikerül feltennie a lábát a párkányra. Ott áll, leszól:

- Akkor én most belépnék.

- Megkérlek rá- mondom és elenged a gyomromból a féltő izomösszehúzódás, amikor látom, hogy biztonságban, bent van.

Pár másodperc néma csend. Állunk Zs.val a ház előtt és meredten bámuljuk az első emeleti ablakot. Aztán hirtelen megjelenik a másik srác. Velünk egy szinten, a lépcsőházból jön.

- Nyitva hagytam az ajtót.

- Akkor hát sikerült! Jaj, nagyon szépen köszönöm!!! Mivel tartozom?

- Nekem semmivel- mondja Stallone.

- Semmivel -mondja Zs.- Örülök, hogy megoldódott a dolog.

És mentek.

2016-ban 2016 km: 27. heti összefoglaló

1. heti összefoglaló itt

2. heti összefoglaló itt

3. heti összefoglaló itt

4. heti összefoglaló itt

5. heti összefoglaló itt

6. heti összefoglaló itt

7. heti összefoglaló itt

8. heti összefoglaló itt

9. heti összefoglaló itt

10. heti összefoglaló itt

11. heti összefoglaló itt

12. heti összefoglaló itt

13. heti összefoglaló itt

14. heti összefoglaló itt

15. heti összefoglaló itt

16. heti összefoglaló itt

17. heti összefoglaló itt

18. heti összefoglaló itt

19. hét itt

20. hét itt

21. hét itt

22. hét itt

23. hét itt

24. hét itt

25. hét itt

26. hét itt

27. hét:

Összesen: 47.2 km

Hátravan: 457.3 km

A januári 100, 
a februári 102, 
a márciusi 125, 
az áprilisi 222, 
a májusi 159, 
a júniusi 257 km, 
a júliusi  197 km,
az augusztusi 190 km után

szeptemberben megvan 210 km.

És októberben 5.5.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Hétvége

Ha ez a kép mesélni tudna!

Külön-külön se kutya a sztorink, no de a közös sem. :) 24 éve ismerjük egymást és vagyunk egy hullámhosszon, pontosan az első pillanattól kezdve. 1992-ben kezdődött, egy őszi napon, Szombathelyen, ahol hozzám, a tamási főiskoláshoz odajött a BDTF folyosóján egy szegedi lány... No de ez tényleg megérne egy -avagy jó pár- külön misét.

P-nak két lánya van, a nagyobbiknak, E-nek vagyok a keresztanyja. Szombaton volt a 10. szülinapi bulija (istenem, mintha tegnap lett volna, amikor egy hetesen a kezemben tartottam...). 

P. készített mindent (a torta volt csak cukrászdai), mindenki találhatott fogára valót.

Nem ettem sokat. Megkóstoltam a sütit és ettem pogácsát, na ezt nem kellett volna. Liszt. Volt gondom, de túléltem.

E. akinek csak lehetett, fonatkölteményt varázsolt a fejére, ez az enyém:

Jó volt látni őket, beszélni pár szót, megölelgetni a lányokat.

300 km vezetés pipa.

Vasárnapra eredetileg tervben volt a szokásos fél hatos kelés, de tegnap hazafelé iszonyatosan elfáradtam: nem látok sötétben vezetni. Irtózatosan nem. A sebességhatárokat nemhogy nem lépem túl, de el sem érem. Mindegy, hány ezerszer vezettem már egy adott szakaszon, ismerhetem, mint a tenyeremet, sötétben fogalmam nincs, hol vagyok. Hiába jelzi egy tábla, hogy 300 méter után jön a kereszteződés, ahol el kell kanyarodnom, megbecsülni sem tudom azt a távot, az időt se érzékelem, a szememet kinézem, amire nagy nehezen észreveszem a besoroló sávot és beügyeskedem a kocsit a kanyarba. Gyalogosan is így vagyok a dologgal, terepen önveszélyes vagyok akkor is, ha egy kissé megvilágított parkról van szó, és Isten mentsen meg a lépcsőtől (annak nappal sem látom a végeit). Szóval elfáradtam, hétre állítottam a vekkert.

Délelőtt feljött M., nagyon nem volt jól. Elmesélte, hogy egész éjjel hányt, és amikor nálam is alig tudott eltámolyogni a mosdóig, bevittem az ügyeletre. 

Nem a tervek szerint alakult a napom, enni azt ettem, ami épp volt, leginkább a tegnapelőtt sütött sonkás halmot (1 volt még) és a kakaós csigát. Meg zöldséglevest.

És nagyon meglepődtem, de nagyon örültem is, ugyanis hármasom lett a lottón!

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

:)

24 éve barátnők.

Bejegyzés holnap.

Motiváció

"A legnehezebb dolog mindig a döntés, a többi már csak kitartás dolga."

Facebook oldal: Boszorkánykonyha