Már nem is tudom pontosan, mikor kezdődött, hogy elkezdett felém áramlani a JÓ: a szeretet, az odafigyelés, a kedvesség, a megoldás... Alig tudom szavakba önteni ezt az érzést, leginkább olyan ez, mint egy szeretetbomba, ami nem robban, hanem folyamatosan kisebb-nagyobb szeretetszikrákat mosolyog ki magából. Nagyon-nagyon szerencsés vagyok, amiért ezt a Karácsonyt együtt tölthettem azokkal, akiket szeretek. Mini karácsony kedden a húgoméknál, 24-én M-val, D-ékkel, K-ékkel, tegnap a húgomék jöttek le hozzám, ma pedig...
Feszített programot állítottam/állítottunk össze, hogy minden beleférjen. Két település, minimum három helyszín, fix időpont, mindez olyan tíz óra leforgása alatt. De sikerült, és úgy volt tökéletes, ahogy volt.
Indulás Mohácsról. Korai felkelés, korai reggeli, M-nak vércukormérés, inzulinszúrás, reggeli csomagolás (magas volt az érték, csak fél 8-kor ehetett), összepakolás, 7-kor irány M-ért, indulás.
Hőgyész, negyed 9. Gyors lepakolás anyuéknál, pár perc beszélgetés, kocsiba vissza, irány keresztszüleimhez, ahol meglátogattuk unokanővérem (aki Tamásiból látogatott haza) már öt hónapos Z. babáját. A húgom és M. még nem is látta, így nagy élmény volt. Családunk legkisebb tagja csupa mosoly és báj, maga a megtestesült kis boldogság. Ott voltak R-ék is Pécsről, tényleg teljes volt a família.
Én közben az autóval vissza anyuékhoz, beültettem M-t és mamit, irány a templom. Fél 10-kor kezdődött a mise, mami nem tud már odáig elgyalogolni (86 éves múlt), de mindenki nem fér be a kis kocsimba, így a húgomék a babalátogatásról gyalog jöttek a misére. De ott már együtt voltunk. Ez volt a legnagyobb ajándék maminak, hogy az unokái és a dédunokái ott voltak vele a karácsonyi misén. (Pedig mami 99 %-ban nem hall, egyik szemére alig lát, így mise után otthon kell neki elmesélni, miről prédikált a pap és miket énekeltek.)
Mivel nem fért be mindenki a kocsiba hazafelé, a húgommal gyalog mentünk. Ő nagy macska rajongó, amint meglát egy cicát, felhangzik a híres "Ciiiicaaa!!!" sikítás és már megy is macskeszt fogni-simogatni. hazafelé is.
És nevettünk, vigyorogtunk.
Anyu sok és sokféle süteménnyel készült. Volt hagyományos, ketogén, diabos (mivel a húgom fia cukorbeteg). Anyu minden egyes diabos sütinél minden alkalommal kiszámolja egy szelet szénhidráttartalmát. És egy kis papírra felírja, hogy M. be tudja illeszteni az adott étkezésre előírt CH mennyiségbe. M. kedvence a hókocka, ha tehetné, egész nap ebből vinné be a megadott CH-ot. Bevallom: nekem ez a diabos változat nem ízlik. Viszont volt hagyományos csokikrémes piskóta és az én receptem alapján sütött is, és a ketós változat mennyei volt!
M. újra mérte a vércukrát, magas volt, így nem délben, hanem csak fél 1-kor ebédelhetett. Nálunk totálisan egyértelmű, hogy ilyenkor mindenki később eszik, M-nal. Persze, hogy nagyon éhesek voltunk, no de idő volt még: spontán "összeszerveződtünk" az udvaron és vigyorogtunk, bolondoztunk.
P., a kis örökmozgó rúdmászás bemutatót is tartott.
Mami és anyu nagyon szépen megterített, ám amire mindenki asztalhoz ült, változott a kép: a gyerekek a tőlem kapott bögréjüket hozták például, de hát nem is í teríték a lényeg. Anyu mennyei étkeket szolgált fel. Húsleves, kolbászhússal töltött karaj, húsgolyó, sült csirke, sült krupli, rizs, káposzta saláta (kétféle: édesítőszeres és cukros).
És közben is mosolyogtunk, örömködtünk.
Ebéd után volt kis szieszta, játék és a nálunk örök kedvenc elfoglaltság. családi fényképnézegetés. És persze sok mosoly, sztori és nevetés.
Az egyik utcabeli néni elutazott, amíg nincs itthon, anyu jár át megetetni a macskát. Persze, hogy mi is átvonultunk, a húgommal az élen.
Nem tudok mindent leírni, annyi minden volt, csupa mosoly, szív, természetesség, összetartozás, közös élmény, játék, ölelés, viccelődés, beszélgetés, szeretet... Hazaindulás előtt lefotóztam anyuék karácsonyfáját. Mert ahogy ránéztem, ezt az egész napot láttam benne belesűrítve, és később, ha megnézem ezt a képet, eszembe fog jutni ez a fantasztikus érzés, ami ma (is) feltöltött, ez a boldogságos nyugalom, ami betölt, a szeretetbomba a mosolyszikráival.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
