Szombat (Mo. 14/6.)

Negyedik napja mindenféle szer nélkül, második napja a pszichodokinőtől tanult technikát gyakorolva magamtól, az eddigiekhez képest viszonylag gyors elalvással, hat órát aludtam egyfolytában :)

Edzés jött volna, de ha szombat van, akkor piac. Az én kedves városomban az egyik kedvenc helyem :) Most nem saját képeket hoztam róla, hanem az 1930-as években, eredetileg fekete-fehérben készült, később színezett képeket. Milyen szépek! :)

forrás

forrás

forrás

forrás

És habár ma már nem látni szép népviseletbe öltözött embereket, a Széchenyi téren, a piachoz nagyon közel lehet parkolni, méghozzá -ahogy a teljes városban -mindig- ingyen.

Kaptam csípős kolbászt, csodaszép sonkát, szalonnát és három mappa mesenagy házi tojást. Még a Mikulást is meg tudom majd kínálni vele, akkora batyuval mentem haza :)

R: főtt tojás, sonka, paprika (a paprika is piaci, nem külföldről hozott)

Aztán edzés.

VÁLL-HÁT-BICEPSZ-VÁDLI (3x15)

Bemelegítés

- evezés

- mellről nyomás

- döntött törzsű evezés

- merev lábas felhúzás

- bic. állva váltott karral

- bic. állva rúddal

- a vádli (állva, súlyzóval a kézben) gyakorlatokat a bicepszezés két gyakorlata közé iktattam be

Nyújtás

A "régi énemből" szinte egyetlen biztos pont sem maradt. Viszont az edzés az, amit szeretek megcsinálni, szeretem érezni, hogy megdolgoztatom az izmaimat, hogy felmegy a pulzusom, hogy megizzadok és végre nem fázom a lakásban. Szeretem, hogy az utolsó sorozatoknál a 10-12. gyakorlattól már nagyon nehéznek érzem a súlyzókat, de fogcsikorgatva végig számolom 13...14...15. És amikor ez megvan, még levegő után kapkodva, sajgó tagokkal, de meg tudom dicsérni magam, fel tudok nézni magamra, büszke vagyok erre a kis Boszira, hogy a széthullott élete és cafatokban lévő önmaga azért igen is képes valamire, hajlandó és képes tenni önmagáért, büszke lehet valamiért magára.

E: csirkepörkölt, főtt krumpli (mindkettőből maroknyi), cékla.

Délután: 70g sós-pörkölt mandula.

Majd gyártottam raffaellot és kókusz golyót. Közben kóstolgattam, és hát nagyon finom, így nem volt vacsora.

A rafi világos, a golyó sötét. Jin és jang. Egység, egyensúly. Habár azt kellene tanulnom, hogy kordában tartsam a gondolataimat, hogy a jelenben éljek és a mostra koncentráljak, a süti gyártás alatt morfondíroztam. Azon, amit egész héten érzek: hogy az élet egyensúlyra törekszik.

Hosszú hónapok után ezen a héten végre (koppkoppkopp) jókat alszom.

Hosszú hónapok óta ezen a héten sikerült először zenét hallgatnom úgy, hogy nem idegesített, sőt énekeltem és táncikáltam is rá (vasalás közben).

Nagyon hosszú hónapok óta először sikerült a múlt héten olyan dolgot csinálnom, ami elfoglaltság is és ami egyben valami jó, új, hasznos létrehozása (a húgom javasolta): horgoltam magamnak egy sapkát.

Iszonyú hosszú hónapok óta először fordult ma elő, hogy Élveztem a konyhai ténykedést, hogy kreatívkodtam, hogy örömöt leltem a keverésben-kotyvasztásban.

Néha már mosolyogni, sőt nevetni is képes vagyok. Nem állandóan a szomorú-morcos, magába révedő nő néz rám vissza a tükörből és néz másokra.

Tudtam, hogy nehéz lesz megtalálnom önmagam. És ma már azt is tudom, hogy mindaz, ami történt velem július 21-én (és előtte és utána), az mind-mind nem konkrét bántás akart lenni a Mindenség részéről, hanem segítség. Hatalmas pofon, amiről ma már tudom: egy óriási, szeretetteli ölelés volt, lehetőség arra, hogy megtegyem, amitől mindig is féltem: hogy szembe nézzek önmagammal, a múltammal, a hibáimmal. Hogy most még feleszmélhetek és folytathatom máshogy (jobban) az életemet, meg persze maradhat minden ugyanúgy is, de esélyt kaptam a döntésre, a munkára, a változtatásra.

Tudom, hogy "mindenemet elvesztettem", érzem, hogy nincs biztos pont az életemben. Változom, mint körülöttem minden és mindenki. Irtózatosan nehéz a tükörbe néznem és őszintének lennem magammal, de most ez a dolgom. Meg kell ismernem önmagam. Tudnom kell, mit akarok. Tudnom kell döntenem. Úgy, hogy NEKEM jó legyen. Másnak ez természetes, nekem feladat. Nagyon megvisel és hatalmas energiákat használok fel rá.

És roppant hálás vagyok, amiért lehetőséget kaptam a változtatásra.

És azért is, hogy van fedél a fejem felett.

Hogy fűtött lakásban lehetek.

Hogy van jó meleg pulóverem.

Hogy vannak emberek, akik még így is elfogadnak olyannak, amilyen most vagyok és segítő szándékkal vannak irányomban.

És még sorolhatnám. És ez jó. Köszönöm.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Kókusz golyó

Pár napja gyűjtöm a kókusz golyó recepteket. 

Hogy karácsonykor én is ehessek valami aprócska süteményt. Jöttek is a receptek. 

De az egyikbe zab kell, a másikba diab keksz, a harmadikba gyümölcs... És habár ismerem a zabosat is, a kekszeset is, hiszen ez két tuti recept a húgomtól (a Sweetmami blogon megtalálható), szeretném a szénhidrátot minimanilázni az enyéimben.

Amíg a megfelelő receptre vártam, elkezdtem kókusz tekercset kiagyalni. Mert hogy azt nagyon szerettem gyerekkoromban. 

Nem jött össze -először-, viszont lett raffaellom és kókuszgolyóm :)

Teljesen pontos arányokat nem fogok tudni minden alapanyagnál megadni, mert ez egy kísérlet volt. Kísérletezni pedig úgy érdemes, ha látom a végeredményt, süti esetén pedig, hogy érzem az ízét előre a számban. Ja, hozzá kell tegyem, hogy csak adott, otthon lévő alapanyagok jöhettek szóba. Kipakoltam hát a konyhapiltra, amim volt a "speizban" és indulhatott a mutatvány.

150g kókuszreszelék

5-6 ek eritrit (ezt közben kóstolgatással lehet egyéni szájíz szerint még adagolni)

kb 120g kókuszolaj (a felolvasztott kókuszzsír vagy sertészsír is tökéletes)

Ezeket összekevertem.

Majd

kb 1 dl kávé (oldódó kávéra meleg vizet öntöttem, de számolj a kávé miatt a kortizollal, esetleges szennyeződésekkel)

rum aroma

csöpp vanília aroma

natur (cukrozatlan) kakaópor

került bele, érzésre.

Közben kóstolgattam, nekem kellett még bele rum aroma és egy kis eritrit.

Nekem iszonyatosan híg lett a massza, így szórtam bele egy csöpp madulalisztet, állni hagytam, jó is lett.

Javasolnám, hogy az eritritet és a kókuszreszeléket daráld le, úgy biztosan jobban felveszi a nedvességet. 

A végén golyókat formáltam, kókuszreszelékbe forgattam.

Magamnak apró, falatnyi golyócskákat gyártottam.

A képen lévők picit nagyobbak, ezek közepén 1-1 aszalt meggy található. 

Ketten is tesztelték: "nagyon finom", "úgy jó, ahogy van". És én is azt mondom, hogy mmmmmm :)

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Raffaello

Kókusz tekercset szerettem volna gyártani. Eszembe jutott, hogy régen a vásárokban lehetett kapni, és valami mennyei volt, nagyon szerettem. Mindezt liszt-, tejtermék- és cukormentesen, ráadásul abból, ami van itthon... Nem egyszerű mutatvány. Főleg, ha azt is hozzáteszem, hogy ősidők óta nem sütiztem: nem is ettem, nem is készítettem. De nincs lehetetlen, így belevágtam. A kókusz tekercs -először- nem jött össze, de sikerült valami mást varázsolnom. Raffaellot. Keto raffaellot.

50g kókuszreszelék

4-5 ek eritrit (édesítő)

2-3 ek cocomas (kókuszsűrítmény)

vanília aroma

kb 100g kókuszolaj

Ezeket összekevertem, majd kis golyókat formálva mandula reszelékbe forgattam.

A közepébe persze kerülhet egy szem (hántolt) mandula, de nekem az most nincs itthon.

Ha legközelebb készítem, a kókuszreszeléket és az eritritet le fogom előtte darálni.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Érzelmi fájdalom táblázat

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Motiváció

Motiváció

Te döntesz!

Péntek (Mo. 14/5.)

R: sonkás rántotta (2 tojás, 2 sonka, 1 ek kókuszzsír)

E: indiai sáfrányos csirke, saláta, cékla, 70g sós-pörkölt mandula, csokikrém

V: tojáspörkölt, saláta

Edzés: pihenőnap.

Mostanában éhesebb vagyok, mint ezelőtt lenni szoktam. Kicsit többet is eszem. Nem tudom, mennyivel, mert még mindig nem mérek, nem számolok. És embertelenül kívánom a sós-pörkölt dolgokat: a mogyit, a mandulát. De ugye a mogyoró sajnos nekem egyáltalán nem barátom, viszont egy marék sós-pörkölt mandulától nincs tünetem. Hideg van, kevés napfény, kevesebb kinti mozgás, ilyenkor amióta az eszemet tudom, mindig többet ettem. Nem agonizálok ezen, eszem, ha éhes vagyok. Igen: raktároz a szervezetem, szeretne mindig tele hasat és mindig vízszintben lenni... 

A héten (lekopogom) egészen egészségeseket aludtam eddig. Eleve sokat számít, hogy reggelente nem kell órára kelnem. Hogy itthon vagyok. És valahogy egy hangyányival nyugodtabb is vagyok, mint az elmúlt egy hónapban. Nem jobban, mert túlzás lenne ezt állítanom, de tény: nyugodtabb.

Amúgy pedig teljesen szétesve. Sok apró és nagyobb dologban kellene döntenem, de nem tudok. Üres a fejem ilyenkor. Olyan vagyok most, mintha egy magamból kiszedett lelki masszából egy új Timit kellene összegyúrnom, eldönthetem, milyen belső tulajdonságai legyenek, és ha kész lesz, vissza kell tennem a masszát ebbe a testbe, és akkor leszek én én. 

Jön a karácsony, és engem idén halálosan idegesít. Pirosas színek, szeretet, ropogó kandalló, boldog gyerekek, szép család, karácsonyi fények és dallamok... Pfff... Mondtam is tegnap a doktornőnek, hogy én idén kihagyom a karácsonyt. Azt mondta, ne tegyem: ünnepeljem Jézus születését. Hm...

És ma megtettem, amit a dokinő is javasolt: azt tettem, ami NEKEM jó, nem akartam megfelelni, nem a másikat néztem. Sztori: fél éves pulmonológia kontroll. Kész a vizsgálat, szólítanak, mehetek a főorvos úrhoz. Lehet, hogy emlékeztek még rá, írtam már róla, ő az, aki saját verseit szavalja a betegeknek. Na most nekem ehhez semmi humorom nem volt. Megkérdezte, jöhet-e a vers. És én most nemet mondtam. Zokon is vette, de bocs: tényleg nem volt kedvem verset hallgatni, aztán értékelni... Megjegyzem: én is zokon vehetném, hogy fel sem kelt az asztalától, meg sem hallgatta a tüdőmet, de a leleten szerepel, hogy érdes a légzésem... Khmmm... Ja, le is baltázott. Mert hogy nem szedem a gyógyszereket (1 %-kal rosszabb lett a légzésfunkció eredménye, mint májusban volt). Neki azt mondtam: szedegetem (mert az allergia gyógyszert és az orr spray-t alkalmanként használom), de két éve semmiféle asztma gyógyszert nem. És nem és nem. Úúútálom a gyógyszereket...

(A blog szerkesztő programja 2. napja bolond: én sem látom, hogy fog majd megjelenni a bejegyzés, mert nekem itt magától össze-vissza vándorolnak képek, sorok. Emellett itt jelzem, hogy a FB oldalamon látom, hogy sok üzenet jött, de 1-2 órája nem enged be a rendszer a saját üzeneteimhez, így bocs, majd írok, ha engedi(k)...)

És most szpátty (fiatalabbak kedvéért oroszul alvás).

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Motiváció

Csütörtök (Mo. 14/4.)

Hét óra természetes alvás után edzés: láb, mell, tricepsz (3x15).

           

Bemelgítés

- guggolás

- fekvenyomás

- lábhajlítás

- tárogatás

- tricepsz fekvőtámasz

- áthúzás

Nyújtás

R: palacsinta, saját szilvalekvárommal  A sok költözés alatt találtam még egy kis üveggel. Teljesen natur, mindenféle tartósítószertől mentes, és semmi baja, pedig egy éves  A kávés bögrében tea van.

És meg kell jegyezzem: jól megszivattam magam ezzel a reggelivel. Mert finom volt ugyan, de az a fránya CH... Fél óra múlva istentelenül éhes lettem. Nagy nehezen, 2 bögre teával kihúztam ebédidőig, bár fél 12-kor már ettem.

E: aji csuka pörkölt (ismételt köszönet K-nak), cékla. És desszertnek ettem egy kis csokikrémet, volt még egy csöpp maradék cocomas a hűtőben, amit már el kellett használni.

V: rántotta (2 tojás, 2 szelet sonka, 1 ek kókuszzsír), saláta tökmagolajjal, avokádó.

Ma is volt pszicho beszélgetés. Mivel annyira a családomat érintő (a blogot olvasó) emberekkel is kapcsolatos, a részletekre nem térnék ki. A lényeg: ha embertelenül lassan is, de haladok. És kiderült: a függőség nem jellemző a -nagy- családomra, általam megszakítható, és így -ha lesz egyszer gyerekem- nem fog tovább "öröklődni".

Az alvásról is természetesen beszéltünk, kaptam egy technikát, amit gyakorolnom kell egészen addig, amíg megtanulom a gondolataimat kordában tartanom. Nem fog azonnal működni, de ha rendszeresen csinálom, egy idő után megoldást fog hozni.

Gyógyszeres kezelést továbbra sem kapok. Amit eddig használtam, a nagymamámtól kaptam, végszükség esetére, és tényleg csakis abban az esetben vetem be. Egyébként irtózom a bogyóktól, gyógyszerektől.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Motiváció

Szerda (Mo. 14/3.)

Jelentem: mindenféle szer nélkül, magamtól aludtam kilenc órát :)

Kellett vagy fél óra, amire ki tudtam kászálódni az ágyból, aztán még fél óra, amire megerőszakoltam magam, hogy felöltözzek és elmenjek a piacra, de megérte: csodaszép, hatalmas házi tojásokat kaptam, és beszereztem némi szénhidrátot is (krumpli, cékla).

Majd edzés, mivel helyre jött a bokám, mehetett:

VÁLL-HÁT-BICEPSZ-VÁDLI (3x15)

Bemelegítés

- vállból nyomás

- döntött törzsű oldalemelés

- döntött törzsű evezés

- merev lábas felhúzás

- koncentrált bicepsz ülve

- bicepsz hajlítás állva

- vádli állva

Nyújtás

Meg kell jegyezzem, hogy a majdnem egy hét kihagyást iszonyúan megérezték az izmaim. Szegények sipítoztak rendesen, olyanok voltak, mint akik még életükben nem láttak súlyzót...

Heti edzésterv itt.

Reggeli: sonkás rántotta (2 tojás, 2 sonka, 1 ek kókuszzsír).

Ebéd: tegnapi aji káposztás hús (köszönet érte J-nak), ma pár falat krumplival.

Vacsora: (szintén aji) csuka pörkölt (köszönet érte K-nak), cékla.

Heti menüterv itt.

Mindig is egy kicsit túl sokat gondolkodó hölgyemény voltam, de amióta pszichológushoz járok, a helyzet nem lett kellemesebb. Főként akkor tudom ezt magamon -akaratlanul is- megfigyelni, amikor próbálok elaludni. Jönnek a gondolatok. Tolonganak, tülekednek, egyik fellöki, félrerúgja a másikat. Olyan forgalom van a fejemben, hogy ott belül, az agyamban szikráznak a kapcsolódások, és fizikailag is szó szerint megfájdul a fejem. Próbálok a légzésemre koncentrálni, és hogy lecsendesítsem a szívdobogásomat, aztán a gondolatokat. Arra fókuszálok, hogy a gondolatok csak olyanok legyenek, mint amikor autót vezetek és közben szól a rádió: csak suhanjanak át az agyamon, mint amikor sokáig észre sem veszem, hogy a kocsiban a horvát rádió szól (amiből egy mukkot sem értek). 

Ma délután ledőltem kicsit, és habár aludni nem tudtam, a gondolataimat figyelni igen. Aztán mosogatás közben ugyanez volt. Amikor valamit rutin szintjén csinálok, az agyam "hangjai-képei" felerősödnek, ilyenkor szinte kívülről tudom magam figyelni.

A pszichodokinál rengeteg dologról beszélgetünk. És most már túl vagyunk jó pár teszten, vizsgálaton is, így vannak "részeredmények". Vannak dolgok, amikről mindig is éreztem, hogy valahogy nem stimmelnek, és most a doktornő konkrétan meg tudja nekem mondani, miért volt így. Legtöbbször csak tátom a számat, hogy én ezt miért nem vettem észre, és nagyon sok időbe telik, amire konkrétan felfogom, hogy igen, ezek tények. Az pedig még hosszabb idő lesz, amire tanulok technikákat azért, hogy a régi, nem jó mintákat újakra tudjam cserélni. Nem csoda hát, ha az agyam fénysebességre kapcsolva végzi a maga dolgát. És még csak az elején vagyunk...

Egy nagy káosz vagyok, maga a gordiuszi csomó. Egyáltalán nem látok fényt az alagút végén, még csak pislákolót sem. De azt érzem, hogy valami "felsőbb hatalom" gondoskodik rólam. Pl. kint igaz, hogy nagyon elfáradtam, de E. aranyos volt és nyugodt két hetem volt. Szuper. Lehetett volna alkalmam a régi énem szerint kiakadni, sírni, sajnáltatni magam, mártírkodni, amikor a munkaadóm kint elmondta a véleményét nekem. De átgondoltam és kiálltam magamért. Haladás. Kissé hadilábas az anyagi helyzetem, erre a fűtésszámlára van támogatás, csak a felét kell fizetnem; isteni kajákat kaptam ajándékba, így gyakorlatilag négy napi étkezésem megoldódott. Lenyűgöző. Hetek óta mindenkinek csak arról tudok beszélni, mennyire fáradt vagyok, és hogy mennyire jó volna magam "kivonni a forgalomból" egy kis időre, pihenni, aludni, kényeztetődni. Erre kaptam egy három napos wellness meghívást. A régi énem még valami lökött indokkal tutira visszautasította volna, de most elfogadtam. December első három napja a töltődésé :) 

Nem leányálom az életem, de sok dolog miatt szerencsésnek érzem magam. És remélem, hamarosan hinni tudok majd magamban és hogy eljön az az idő, amikor nem cserélném el az életemet senkiével.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

48. heti menüterv

Menüterv 48. hét (Mo/1.)	H (hazaút)	K	SZ	CS	P	SZ	V
R	sonkás rántotta	főtt tojás	sonkás rántotta	palacsinta, csokikrém	sonkás rántotta	főtt tojás	sonkás rántotta
E	csokikrém	káposztás hús	káposztás-krumplis hús	csuka pörkölt, cékla	gombás hús, saláta	tojáspörkölt, saláta	sonkás-káposztás muffin
V	karaj	tojás, saláta, avokádó, sült szalonna	csuka pörkölt, cékla	rántotta, saláta	tojáspörkölt, zöldség	gombás hús, zöldség	sonkás-káposztás muffin, saláta

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

48. heti edzésterv

EDZÉS- TERV 48. hét	H	K	SZ	CS	P	SZ	V
11.24- (Mo./1.) 3x15	-	-	VÁLL-HÁT-BICEPSZ-VÁDLI - vállból nyomás - döntött törzsű oldalemelés - döntött törzsű evezés - merev lábas felhúzás - koncentrált bicepsz ülve - bicepsz hajlítás állva - vádli állva	LÁB-MELL-TRICEPSZ - guggolás - lábhajlítás - fekvenyomás - tárogatás - tricepsz fekvő- támasz - áthúzás	-	VÁLL-HÁT-BICEPSZ-VÁDLI - evezés - mellről nyomás - döntött törzsű evezés - merev lábas felhúzás - bic. állva váltott karral - bic. állva rúddal - vádli lépcsőn	LÁB-MELL-TRICEPSZ - guggolás - kitörés - fekve-nyomás - tárogatás - tricepsz fekvő- támasz - áthúzás

A saját programom 7. hetéhez értem.

Az első 6 hétben külön izomcsoportokra volt edzés.

1-2. hét: 3x15

3-4. hét: 4x15

5-6. hét: 5x15.

A mostani héttől komplexebb edzések lesznek. Heti 3 illetve 4.

A program 11. hete (avagy a karácsonyos hét) teljes pihenő lesz. Egyrészt így nem kell még pluszban azon agyalni, hogy hogy tudom a karácsony miatti utazások alatt bezsúfolni az edzést, másrészt szerintem szüksége van a szervezetnek néha egy kicsit hosszabb pihenésre, regenerálódásra is. 

A múlt héten kiment a jobb bokám, megvártam, amíg helyrejön, addig nem volt edzés. Így alakult ez a heti így, ahogy, mert csak szerdán tudtam először használni a bokámat.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Kedd (Mo. 14/2.)

Tegnap este biztosra akartam menni, már ami az alvást illeti. Lefekvés előtt egy órával kikapcsoltam mindent, bevettem egy nyugtatót (Frontin 0.25mg). Még pakolásztam kicsit, aztán lefekvés előtt negyed órával bevettem egy egész szem altatót (Sanval 10mg). Az ébresztőt a telefonon reggel kilencre állítottam, hátha sikerül 10 órát aludnom. Megcsináltam az ágyam (a szokásos, plusz 3 takaró), bekuckóztam. Hogy miért a 3 takaró? Nyitott ablaknál alszom itthon, fűtetlen szobában. Zokni, meleg pizsama, így egyáltalán nem fázom az általában 16 fokban. Szóval bekuckóztam és vártam a Nagy Gyors Elalvást. Nem volt olyan nagy, nem volt olyan gyors, de birkaszámolás közben egyszer csak ott volt. Nagyon mélyen durmoltam, amikor is egyszer csak pittyegést hallottam nagyon messziről. És ez a pittyegés egyre közeledett. Először azt hittem, álmodom, aztán ahogy ébredt a tudatom, rájöttem, hogy ez bizony a vekker. Kicsomagoltam magam a takarók alól és mentem a hang irányába. Ugyanis ezt a vekkert utoljára két hete láttam, amikor kiutaztam itthonról. Fogalmam nem volt, hol lehet. Aztán megtaláltam: a csomagomban volt (nem pakoltam ki este a hazaérkezés után). Ránéztem: 2 óra 5 perc. Végigfutott az agyamon, hogy igen: akkor állítottam be így, amikor két hete hajnalban kelni kellett a kiutazáshoz. És mivel a vekker a csomagomban volt, ezek szerint kivittem Ausztriába, viszont nem is tudtam, hogy nálam van és ott két hét alatt egyszer sem szólalt meg. Ráadásul kedd hajnal van, tehát nem is lehetett semmiképp úgy beállítva, hogy minden hétfőn jelezzen. Mindegy, ez tán pár másodperc volt. Kikapcsoltam a vekkert, visszakuckóztam magam és nagy nehezen visszaaludtam. Reggel 8-kor ébredtem. Végre aludtam (egy aprócska megszakítással) 9 órát majdnem egyhuzamban.

Egy órát biztosan ellézengtem pizsamában. A folyosó tele a csomagjaimmal. A konyha üres (úgy volt, hogy festés lesz, amíg kint vagyok, ezért kipakoltam, most így üresen várt). És üres volt a fejem is. A pizsamás tözörgés után eszembe jutott, hogy ma délután pszichológus. Szuper, megvan egy biztos pont. Aztán, hogy pénzt kell váltanom. És trenírozni az agyamat, mert irtózat, milyen összeszedetlen és feledékeny vagyok mostanában, így nem írtam fel a listát, hanem úgy döntöttem, az első három tennivalót megjegyzem. Sikerült, bementem a városba és el is intéztem a három dolgot.

Ezután ettem csak, tízkor. Éhes nem voltam ugyan, de tudtam, ha nem eszem, ebédre már nagyon-nagyon éhes leszek. Így reggeli gyanánt ment egy főtt tojás.

Fél egykor ebédeltem: káposztás húst. Úgy kaptam, hagyma, káposzta, lapocka, csülök, nagyon finom volt. Igen: a kép serpenyős. És ebből is ettem, ennyivel is kevesebb a mosogatnivaló.

Majd fél 2-kor indultam Pécsre a pszicho megbeszélésre. Ma egy másik doktornőnél voltam (az én dokim vonta be), akitől a múltkor kaptam egy kitöltendő tesztet, ezt meg is csináltam és elvittem neki. Ma pedig a családról kérdezett párat, aztán mutatott pár képet (ez egy személyiséget vizsgáló teszt), letelt az 50 perc, kifizettem 10 ezer Forintot (!) és hazajöttem. A hazaúton az autóban azon gondolkodtam, hogy

- imádok vezetni és nagyon szuper, hogy két hét után újra autózhatok,

- embertelenül jólesik, hogy a fűtést a lábamra is tudom irányítani, mert azok mindig jég hidegek,

- elmegyek pszichológusnak,

- ha ez így megy tovább, tényleg minden kajapénzt pszichológusra fogok költeni,

- avagy nem tudom, meddig bírom anyagilag, lehet, hogy a jövő évtől magamat kell majd megpszichologizálnom...

Vacsora: 2 főtt tojás, saláta tökmagolajjal, avokádó, sült szalonna. Ezt megettem, aztán sütöttem még egy adag szalonnát. Aztán persze jóllaktam, de rágcsálhatnékom támadt. Nem ehetnékem, hanem szó szerint arra vágytam, hogy valami haraphatót ropogtathassak a fogaim alatt. No de hol van ilyen egy ketós konyhában?! Hát akadt: találtam kesudiót. Megörültem, mert ropog, és mert nem szeretem, tehát tudtam, hogy nem fogok belőle többet enni a kelleténél! Egy kis maréknyi elég is volt.

Ma írtam egy bejegyzést az alvásproblémáimról. És sok dolog elgondolkodtatott.

Az Árkádon keresztül jöttem és mentem a pszichodokihoz. Szeretem figyelni az embereket, de ma ugyanúgy jártam, mint a múlt héten Knittelfeldben: az emberek egyformák. Kint mindenkin az aktuálisan kapható lidlis steppelt kis kabát, egyen sapka, kikes cipő. És itthon is mindenkinek a nyakában az ugyanolyan kötött sál, egyforma nadrágok, egyforma sapkák, egyforma lábbelik, táskák. Valahogy elszomorít, hogy ennyire menő a trendi. A háundemmes és társai. Hogy mindenki egyformán öltözik. Igaz, hogy az én ruhatáram nagy része gagyi, viszont az tuti, hogy nem szeretnék trendi lenni. Amíg anno nem vágattam le a hajam, egyetlen csajt ismertem, akinek hasonló frizuja volt. Levágattam, azóta minden harmadik nőnek ilyen a haja. Így én most növesztem (télen amúgy sem árt, ha védi a hajam a nyakamat), aztán ha már nem mindenkinek ilyen szőr lesz a fején, levágatom megint.

Az üres konyhám láttán az suhant át a fejemen, hogy egy nap alatt irtó kevés dologra volt szükségem. Miért áll akkor mégis halomban a kipakolt cuccos? Annyi de annyi fölösleges dolgot felhalmozunk, eltesszük, hogy talán majd egyszer kell, jó lesz majd egyszer valamikor (...), aztán sosem kerül a kezünkbe. Bronnie Ware írta az egyik könyvében, hogy annyi dolgot szeretne csak, ami befér a kicsi kocsijába. Ha belegondolok, a biciklin és a kocsi váltó gumijain kívül gyakorlatilag az én cuccom is befér a kicsi kocsimba. (Főleg, ha a Garázsvásárnak egyszer vége lesz.) És még így is sok dolog van, amit nagyon ritkán használok.

És hogy az élet mennyire az egyensúlyra törekszik. Írtam pár napja, hogy az anyagiakkal kicsit hadilábon állok. És leginkább az étkezésen lehet spórolni. Viszont a tegnapi és a mai kajám nagyon nagy része "kapott" volt. A tojás, a tegnapi vacsora karaj, a mai ebédem is. A vacsorám még az útra csomagolt és meg nem evett tojás és saláta volt. És kaptam még hal pörköltet (harcsa vagy csuka) is. 

Az én életemben most minden változik. Minden megváltozott, amit 40 évig biztosnak és igaznak hittem. Magamról a világról. Megváltozott és átértékelődik. Lassan kiderülnek a miértek is. De már közben felmerülnek a hogyanok. Ezt az itthoni két hetemet viszont rászánom arra, hogy megpróbáljak a lehető legtöbbet aludni. És arra, hogy ne agyaljak. Hogy ne ragaszkodjak dolgokhoz, gondolatokhoz. Hogy ami jön, azt elfogadjam. Ellenkezés és előzetes feltételszabás nélkül. Legyen jó vagy rossz. Nem percre pontosan megtervezni minden napot. Szeretnék egyszerűen csak lenni. Elengedni a gondolatokat és meglátni, mi történik.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Álom, édes álom...

Nem emlékszem, hogyan aludtam gyerekkoromban. Így valószínűsítem, hogy nem lehetett gond vele. Annyi emlékem van erről, hogy kislányként délután is volt alvás és anyu olyankor szokta a házmunka egy részét végezni: mosott, takarított. Akkor még keverőtárcsás mosógépünk volt, egyenletesen búgott, amíg dolgozott. És a porszívónak is egyenletes, búgó hangja volt. Ezeket imádtam. Szerettem, ha ment a mosógép, ha anyu porszívózott a délutáni pihenő elején. Valahogy megnyugtattak ezek a hangok és álomba ringattak.

Fiatal felnőttként rengeteget utaztam: busszal jártam naponta a főiskolára (50km), majd buszoztam a munkahelyemre is (15km). És képes voltam a legrövidebb távon is elaludni. Sőt nem egyszer fordult elő, hogy a 15km-es úton olyan mély álomba merültem, hogy amikor már mindenki leszállt a végállomáson, a sofőrnek hátra kellett jönnie és felébresztenie, mert a világomat sem tudtam.

Az első igazán komoly alvásproblémám 2006-ban volt. Iszonyatosan szerelmes voltam, de ez egy titkos kapcsolat volt, ami amellett, hogy filmbe illően izgalmas volt, teljesen felemésztett. 2006 augusztusában két hét alatt fogytam vagy tíz kilót és nem tudtam aludni. Akkor is az elalvással volt a gond. Mindent kipróbáltam, semmi nem hatott. A szervezetem nagyon hamar elkezdett tiltakozni: a kimerültségen kívül folyamatosan jöttek a tünetek, amíg végül a teljes bal felem elkezdett zsibbadni, szinte érzéketlenné vált. Elmentem a háziorvosomhoz, aki azonnal felküldött a neurológiára. Nagyon alaposan kivizsgáltak, de konkrétan semmi rendelleneset nem találtak. Az egyik vizsgálat az volt, hogy feküdtem, a doki mondta, hogy félbetört spatulával fogja karcolni a bőrömet, majd tűvel megszúrni, mondjam, mikor, hol érzem. Eltelt pár perc, mivel csak fehérnemű volt rajtam, kezdtem fázni és megkérdeztem a dokit, mikor kezdi már el. Ő kinyittatta a szemem, felültetett és megmutatta a bal felem: telis tele volt szúrásokkal, karcolásokkal. Én semmit nem éreztem... Jött még néhány vizsgálat, aztán leültetett és elmondta, hogy nagy valószínűséggel agytumorom van, de azonnal beutal Toponárra MR-re és egy izomtónus vizsgálatra, azok az eredmények lesznek egyértelműen döntőek. Az izomtónus vizsgálat sem volt kutya, de azt a pár órát, amíg az MR eredményre vártam, nem kívánom senkinek. Végül minden negatív lett. A zsibbadás maradt. Viszont volt annyira kimerült a szervezetem, hogy utána hetekig a napjaim lehetséges részét ágyban töltöttem. És ha nem is teljesen tudatosan, de sok dolog átértékelődött bennem. Tudtam, hogy ez a kapcsolat nem vezet sehova, vagy folytatom tovább ugyanígy, titokban, vagy kiszállok belőle. Az utóbbit választottam. Hetekig vívódtam, kínlódtam, szenvedtem, aztán kiléptem belőle. Majdnem egy év kellett hozzá, amíg nem minden napom sírással, reménykedéssel, szenvedéssel telt, de ma már tudom: életem egyik legjobb, legbölcsebb és legbátrabb döntése volt.

2012 júliusában kezdtem el írni ezt a blogot. Egy 2012. augusztusi bejegyzésben írtam alvásproblémáról. A bejegyzés végén van egy frissítés, 2013. július 31-i, amikor szintén elalvási gondokról számoltam be, ott közzétettem egy táblázatot is, amiben vezettem, hogy az alvásterápiám hogyan működött.

Idén, 2014 júliusában kezdődtek újra a gondok. Szent Iván éje óta. Ami jött és fenekestől felforgatta az életemet.

Ennek már lassan öt hónapja, az elalvási zavaraim pedig egyre rosszabbak. Kint, Ausztriában, a munkahelyemen ásítozom egész délelőtt, várom, hogy ebéd után a pihenő alatt bedőljek az ágyba és aludhassak egy órát. De nem tudok elaludni. Aztán egész délután ásítozom, alig tudom nyitva tartani a szemem, arra várok, hogy legyen már este kilenc, hogy bedőlhessek az ágyba és aludhassak. De hajnalban még az órát nézem.

Sokan tudtok ezekről a gondjaimról, sokan adtok tanácsokat. És kérdeztek. A leggyakoribb kérdés az, hogy az alvászavaraim akkor kezdődtek-e, amikor elkezdtem ketogén alapokon táplálkozni. Az előbb leírtak alapján azt mondhatom, hogy nem. 2006-ban nyugati étrenden voltam, 2012-ben "odafigyelős" diétán (kevés zsír, Ch figyelés, majd számolás), idén júliustól megy a ketogén. Ami sokkal inkább valószínűsíthető, az az, hogy a lelki dolgaim vannak a háttérben. 2006-ban a "nagy szerelem", 2012-ben munkahelyi és magánéleti dolgok, idén egyértelműen a lelkiek. Természetesen erről is beszéltem a pszicho dokinővel, ő is annyit tudott tanácsolni, hogy minden lehetőséget próbáljak ki (ld. régi alvásterápiám, természetes elalvást segítő szerek, végső esetben néha altató, mert aludni kell), és szerinte is minden rendeződni fog, ha sikerül végre a belső csendemhez közelítenem. De természetesen nem állítom, hogy az étrendemnek nem lehet köze hozzá. Így aztán ott is mindenre odafigyelek, amire csak lehetséges. De azt is tudom, hogy a "kávé csak reggel van" azt jelenti, hogy kávézom. Hogy az "időben kikapcsolom a gépet" arról szól, hogy még mindig lefekvés előtt az az utolsó dolog, hogy belenézek a netbe. Ezek szerintem kis burkolt próbálkozások. Önmegnyugtatások, hogy én próbálkozom. (Erre most jöttem rá, ahogy írom ezt a bejegyzést...) Yodának igaza van: "Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!". Szóval a kulcs én vagyok...

Facebook oldal: Boszorkánykonyha