Út a cél felé 58. nap (Futás, Eszék, egyebek)

A reggelt egy kis futással szerettem volna indítani. De benne volt a 'bugi' a lábamban, így kicsit nagyobbra sikerült a kör: 7.4 km 50 perc alatt, szuper könnyen, az első fele megállás nélkül, egy szuszra. Aztán háromszor sétáltam bele kicsit. Nagyon, nagyon jó volt!

Aztán reggeli: zabkása fél adag fehérjeporral, kávé.

Tízórai: fél saját müzliszelet.

Ebéd: halászlé sok hallal.

Ebéd után pedig újabb álom valósult meg: még sosem jártam Horvátországban, hát most átmentünk, Eszékre. Odafelé én vezettem, de hazafelé G., így tudtam nézelődni.

"Osijek (Eszék) Szlavónia fővárosa. Egy termékeny síkság közepén fekszik, ipari központ, élénk közép-európai kapcsolatokkal rendelkező egyetemi város, amely három kerületből áll. Az Erődöt (Tvrda) az Alsóvárost (Donji grad) és a Felsővárost (gornji grad) széles utak kötik össze. a város 1786-ban indult fejlődésnek, amikor ezt a három városrészt egyesítették. A Dráva partján fekvő település mindig is fontos stratégiai szerepet töltött be. 1806-ban adományozott I. Ferenc császár szabad királyi városi rangot. 1991-ben Horvátország függetlenségének kihirdetése után több, mint egy évig bombázták a várost a jugoszláv erők, ami miatt a Felsőváros nagy része elpusztult. A város 1995-ben szabadult fel, s 1998-ban lett ismét a horvát állam része.

Az Erőd Eszék megerősített magja, melyet 1712-ben építettek az osztrákok, miután a török hadakat sikerült kiűzni 1687-ben. Szerencsére az 1991-es háborúban nem szenvedett súlyosabb károkat, sikerült megőrizni a barokk épületeket, melyeket a korra nem jellemző módon, egyszerű dísztelen vonalak jellemeznek. A díszítés hiányának oka az lehet, hogy ezeket az épületeket a katonaság és a tisztviselők részére emelték. Eszék főterén, a Szentháromság téren (Trg Sv. Trojstva) azonban különböző barokk épületek  sorakoznak, például az őrség épülete, melyet egy 18. századi óratorony díszít, illetve a Szlavóniai Katonai Főhadiszállás, amely ma az egyetem része, s monumentális barokk bejáratáról könnyedén felismerhető. Az Erőd (Tvrda) megerősített központja a városnak, amely Mursa, egykori római település helyén építették. Mursa i.sz. 131-ben lett Alsó-Pannónia fővárosa Colonia Aelia Mursa néven. Az avarok azonban lerombolták a települést, amit később a horvátok ismét újjáépítettek és egészen a törökök megjelenéséig katonai és adminisztratív központ volt. 1526-ban az oszmán csapatok felégették a várost, de az erődöt újra felépítették stratégiai fontossága miatt. II. Szulejmán ideje alatt pedig hidat is emeltek a Dráva felett. Miután 1687-ben kiűzték a törököket, az osztrák császár parancsára lerombolták a dzsámikat, mecseteket és a török jelenlét egyéb emlékeit, majd olyan megerősített épületek sorát emelték, amely inkább egy városra,mintsem egy erdőre emlékeztetett. A Tvrda ad ma otthont a városházának, az egyetemi fakultásoknak és a Szlavóniai Múzeumnak. A falaké s a bástyák ma már csak a Dráva felőli oldalon állnak, közöttük a „Vízi kapu”(Vodena Vrata) is.

A város szíve a Felsőváros főtere, a Trg. Ante Starcevica. Üzleteivel, bárjaival és éttermeivel ez mutatja meg Eszék modern képét, hiszen ez a rész a 19. század második felében és a 20. század elején épült. 

A Szlavóniai Múzeum (Muzej Slavonije) a város keleti részén áll, a régi városháza ad otthont a benne található kiállításnak 1946 óta. A kiállítótermekben geológiai, őstörténet, görög, illír és római emlékek találhatók. A települést a 8. században Augustus alapította Mursa néven, ennek emlékére külön kiállító terem került berendezésre, ahol szobrok, síremlékek, kőtár és éremgyűjtemény is megtekinthető. A múzeum más részeiben látható néprajzi gyűjtemény is, ahol gazdagon díszített népviseleti darabok láthatók. Ma ezek a darabok jelentenek mintát a virágzó kézművesiparnak, mely nagyszerű selyemkelméket állít elő.

A főtértől északkeleti irányban középkori egyházi épületek állnak, többek között a ferencesek által 1709 és 1720 között emelt Szt. Kereszt templom. Emellett áll a kolostor, ahol Szlavónia első nyomdája működött 1735-ben, majd a 18. század közepétől filozófiai és teológiai iskoláknak is otthont adott. A templomban egy 15. századi Szűz Mária szobor, illetve néhány liturgikus tárgy látható. 

A tértől kissé hátrébb található a Szent Mihály-templom. Ezt a jezsuiták emelték, homlokzata két oldalán egy-egy harangtorony áll, a kolostor bejárata, amely 1719-ben készült, csodálatos látványt nyújt. Az utcaszint alatt a 17. századi Kászim pasa-dzsámi alapjai ma is jól látható.

Az Európa sugárút Eszék főutcája, ez köti össze az Erődöt (Tvrda) és a Felsővárost (Gornji grad). Az út átszeli a város néhány parkját, például a Kralja Držislava parkot is, ahol egy különleges bronz emlékmű ál a 78. gyalogos ezrednek emléket állítva. Ezt, Robert Frangeš-Mihanović 1898-as (Haldokló katona) művét tartják Horvátország első modern szobrának.

A Szépművészeti Galériát (Galerija likovnih umjetnosti 1954-es alapítását követően egy elegáns 19. századi házban került elhelyezésre. Gyűjtemnyében 18. és 19. századi festmények, valamint kortárs horvát művészek alkotásai is megtalálhatók. Külön rész foglalkozik az „eszéki iskolá”-hoz sorolható művekkel.

A város legrégebbi épülete a Szent Jakab-templom, amely 1702 és 1727 között épült, mellette kapucínus kolostor áll. 

Az impozáns neogótikus templomot Szent Péternek és Pálnak szentelták, bár a helyiek csak „Katedrala”, azaz székesegyházként emlegetik, méretei miatt: a homlokzati tornyok 90 méter magasak. Az épületet a 19. század végén emelték, s 40 festett üvegablaka van, melyek nagy része megsérült a bombázásokban, helyreállításukat megkezdték már. 

A Horvát Nemzeti Színház a 19. század elején épült mór stílusban. Szeptembertől májusig opera- és drámaelőadások helyszínéül szolgál." (forrás)

A centrumon kívül parkoltam le, egy sűrű hársfa alá (parkolóban természetesen), itt még nem kellett a parkolásért fizetni.

A város nagyon nyugodt, szinte csendes.

Megnéztük a főteret, a katedrálist.

Rengeteg ember volt az utcákon.

Lépten-nyomon esküvői szalonokba ütköztünk. ;-)

Egy nagyon hangulatos kis kávézóban ittunk egy kávét. Nekem roppant furcsa volt, hogy egy mukkot sem értek és nem is beszélek horvátul, komolyan egyetlen szót sem értettem abból, amit a pincér mondott, sem abból, amit más. De megértették a németet, én meg megértettem, ha angolul mondtak valamit. A kávézó tökéletesen rendben volt: tiszta, a pincér gyors, kedves, udvarias, előzékeny. A wc valami álomszép volt: fa burkolatok, papír, kézmosó folyadék, világítás, higiénia: minden csillagos ötös. És a kávé is isteni volt.

A Dráva partján is sétáltunk kicsit. Az egész városban is és itt, a parton is egymást érik a pubok, a kávézók, és MINDEGYIKBEN fiatalok, idősebbek nyugodtan, mosolyogva kávéznak, teáznak, nevetnek, beszélgetnek.

Nagyon (!) meleg volt. Legszívesebben fejest ugrottam volna a szökőkútba.

A Horvát Nemzeti Színház előtt is kértem egy fotót :)

Visszafelé kipróbáltuk az eszéki villamost. (A vezetővel simán lehetett angolul kommunikálni.)

Aztán irány Magyarország, irány Mohács.

Uzsonna: 1 banán.

Ezt az oszlopot látom otthon, a teraszunkról :) :

És mit vesz egy boszi egy külföldi kiránduláson? Hát radicchiot! De komolyan! :)

Vacsora (már itthon): saláta (persze, hogy radicchio is volt benne), kolbász, sonka és barackos horvát sajt (mert hogy G. ezt vett) :)

Aztán hivatalos ügyben kért segítséget a közös képviselőnk, most pedig szerintem a reggeli futás és a délutáni négy órás séta után nem kell altató :)

"Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget!
Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet,
Annyi esőt, hogy értékeld a napsütést,
Annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked,
Annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit,
Annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat,
Annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van..."

Kukába a mérleggel!

   

Még nem is olyan régen minden áldott reggel rápattantam a mérlegre. Nem telt el úgy nap, hogy ne tudtam volna grammra pontosan, mennyi a testtömegem. Ha egy nap akár 2 dkg-mal többet mutatott, képes voltam mást/máshogy/kevesebbet enni és többet edzeni, csak hogy visszatornázzam az értéket az előzőig. Minimum. Mert jobban örültem, ha inkább kevesebbet mutatott.

De mindig is a következő volt az egyik kedvenc képem. És valahol mélyen tudtam, hogy ez igaz lehet.

Próbáltak többen meggyőzni arról, hogy bizony ugyanolyan mennyiségű izom kevesebb helyet foglal el a szervezetben, feszesebb, mint a zsír; hogy szálljak már le a mérlegről, de mindenképpen kevesebbszer mérjem magam; hogy nincs sok értelme a kilókra alapozni, a tükör sokkal helyesebb tanácsadó. 

Nem sikerült meggyőzniük.

Most viszont bebizonyosodott, hogy tényleg így van.

A mérleg csak addig jó iránymutató, amíg megszabadulsz a -nagy- túlsúlytól. Addig segíthet, motiválhat. De amint elérted a normál tartományt, tényleg nem érdemes túl sok időt szánni rá. Maximum néha-néha, ellenőrző jelleggel fél percet. A tükörkép és a ruházat az, ami hű képet ad. 

Ne hidd el nekem. Próbáld ki! Aztán dobd ki a mérleget! ;-)

Út a cél felé 56-57. nap

56. nap

Reggeli: bundás wellness kenyér, sajt.

Tízórai: kókuszgolyó (húgomé, mennyei, mindenmentes).

Ebéd: kurkumás csirke, pár falat rizs, saláta balzsamecettel.

Uzsonna: mogyoró.

Vacsora: rántotta sonkával.

Edzés: pihenőnap.

57. nap

Délelőtt: 1.5 liter zöld tea, 1 kávé.
Ebéd: zabkása, fél adag fehérjepor, 1 kiwi, 2 szelet ananász, bogyós gyümölcs.
Uzsonna1: saláta tökmagolajjal, magokkal (len-, szezám-, napraforgó, tökmag).
Uzsonna2: kurkumás csirke (tegnapról, anyutól), pár falat rizs, házi céklasaláta.
Vacsora: tükörtojás, némi sült házi füstölt sonka.

Folyadék még: 1 liter víz.

Edzés: Les Mills Pump 34. nap: Pump and shred.

Mai motiváció (és gondolatok a fejlődésről, az alakulásról, az életmódváltásról) itt.

Facebook oldal:

Boszorkánykonyha.

Motiváció

Lehetne az is a blog címe, hogy A leglassabban alakuló nőci. Viszont az is, hogy a kitartó csaj. Mert hogy mindkettő igaz.

2009-ben jött a nagy ötlet, hogy elég volt a takargatásból, a bujkálásból, a három lépés utáni fújtatásból, az önutálatból: normálisan akarok kinézni, jól akarom érezni magam a bőrömben, nem akarok többé szégyenkezni a strandon!

RR, ős-Update kezdés után EAP, Insanity, és nagyon lassan, de biztosan megindult a változás.

Embertelen mennyiségű szakirodalmat olvastam, hihetetlen, mennyi mindent tanultam, tapasztaltam. 

Az anno mindenevő, egész nap zabáló lányból egy odafigyelő, fegyelmezett, először önmagához túl szigorú, majd az élhető edzés- és ételmennyiségre összpontosító boszi vált. Egy olyan ember, aki ma már nagyon hálás azért, hogy 2009-ben belevágott az élet-mód-váltásba. Olyan nő, aki tudja magáról, hogy nem bombázó, hogy nem tökéletes, hogy van még bőven mit alakulni, de aki azt is tudja, hogy minden egyes befektetett perc, korai felkelés az edzés miatt, minden falat tonhal és egyéb saláta a csoki helyett nagyon is megérte. Mert jó az irány, egészséges vagyok, és ha tényleg kegyetlenül lassan is, de alakulok. Ruhában már nagyon jól érzem magam a bőrömben, bikiniben sem takargatom magam. Mostanában nem számolok kalóriát és makrokat, akkor eszem, ha éhes vagyok. Nem kapok sikító frászt, ha kimarad egy edzés, hiszen 99%-ban tartom magam a tervemhez. Ha megkínálnak -jó- csokival, megeszek egy kockát és nincs lelkiismeret-furdalásom. 

Fontos állomás az élet-mód-váltásomban, hogy már nem vagyok TÚL szigorú magamhoz, képes vagyok nem minden ELÉ helyezni a változni akarást, képessé válok beilleszteni a jó étkezést és a mozgást a mindennapjaimba. 

Azt is pozitívumnak tartom, hogy egyre kevésbé van szükségem külső megerősítésre. Persze jólesik, ha azt hallom, hogy jól nézek ki, de számomra fontosabb, hogy tudok tükörbe nézni, hogy van már néhány csinos, nőcis ruhám, hogy a szilveszteri buliban képes voltam öt órán keresztül folyamatosan táncolni, mert simán bírtam szuflával, sőt nagyon jól éreztem magam, mert nem azzal voltam elfoglalva, hogy jajdekövérvagyok, jézusomhogynézekki, mindjártszétszakadrajtamaruhám.

Nagy változás még, hogy nem akarom már életmódváltás ügyileg megváltani a világot. Nem szólok, ha valaki f.o.s kategóriát eszik, ha nem mozog, ha folyamatosan tömi magát. Mert nem az én életem. Ha bárki kérdez, véleményt, segítséget kér, mindig nagyon szívesen válaszolok, segítek, adok ötleteket; de aztán hogy ki mit kezd ezzel, az már nem az én dolgom.

Van még egy-két nagy dolog, amin változtatnom kell a saját életemben, az is meglesz. Mert én már TUDOM, hogy a saját életem rajtam múlik, egyedül én tehetek magamért, senki nem tud helyettem lefogyni, senki nem fog helyettem súlyzókat emelgetni ahhoz, hogy izmosodjak, senki nem tud helyettem úgy enni, hogy az nekem jó legyen és támogassa ezzel a céljaim elérését. Csak én tehetem meg magamért, hogy beállítom az ébresztőt és felkelek reggel edzeni, és csakis magamnak tartozom elszámolással arról, hogy mit, mennyit ettem, arról is, hogy mit mutat a tükörkép.

A mai eszemmel jóval korábban nekiálltam volna a változtatásnak, de ehhez fel kell nőni, meg kell érni, és elsősorban fel kell ismerni, ha már nagyon rossz a helyzet. Kell az a bizonyos "katt" a kezdéshez, aztán nagy adag kitartás, tanulás, fegyelem. De ha ez megvan, utána már nincs megállás.

Tényleg minden fejben dől el.

Tényleg meghozza az eredményt a kitartó munka.

Tényleg csak az veszíthet, aki el sem kezdi vagy feladja.

A lehetetlen tényleg nem létezik!

(Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha)

Családi wellness sok kalanddal és tapasztalattal

A húgom régóta szervezte már ezt a napot. A fia, M. 13. születésnapját ünnepeltük Tamásiban, a fürdőben. M. szültésétől 1.5 évig élt Tamásiban, húga, P. is szeret ott lenni, a húgom és én is tamási lányok voltunk anno, egyikünk sem járt még az új fürdőben, no meg a kikapcsolódás is ránk fért már, így ezen az esős, hideg reggelen betömörültünk nagyival kiegészítve a kis kocsimba (miután én reggel fél 7-kor elautóztam Mohácsról anyuékig) és irány a wellness!

Imádok vezetni :)

A nyitásra mentünk, így alig volt pár ember a medencékben, no meg a csúszda teljesen a miénk volt, ki is használtuk rendesen!

A fürdő gyönyörű, tiszta, a dolgozók a recepcióstól a takarítókig maximálisan kedvesek, segítőkészek, le a kalappal!

A gyerekeket ki sem lehetett volna zavarni a vízből. M. általában a víz alatt volt :)

P. fantasztikus alakja igazi motiváció. No az is igaz, hogy örökmozgó a kis csaj, tánccsoportban táncol és leginkább fényevő.

Tesók. Ritkán, nagyon ritkán találkozunk.

M. cukorbeteg tavaly nyár óta. 1-es típusú, inzulinos, úgyhogy wellness ide vagy oda, neki időre vércukrot kellett mérnie és be kellett bökni az inzulint. Fantasztikus gyerek volt mindig, most is az. Nincs hiszti, nincs apelláta, pontosan tudja a -nagyon kötött- napirendjét. Volt a nap folyamán alacsony érték is, mért, megette a "hipós csomagot" és már csobbant is a medencébe.

Az ő egész napi kajája előre volt dobozolva (2 tízórai, ebéd, 2 uzsonna), én most bepróbálkoztam, nem vittem kaját, gondoltam, majd készíttetek ebédre egy tojásrántottát vagy rendelek sült húst meg párolt zöldséget. Mint kiderült, M. járt a legjobban az étellel.

Végül ezt rendeltem: roston csirke, vegyes savanyúság. Ugyanis rántottát nem készítettek nekem (hatalmas kunszt lett volna...), párolt zöldségük csak az étlapon volt, a többi kaja mind rántott volt...

?????

Fél fogamra sem volt elég, sőt egy negyedre sem.

Ilyen arcot vágtam végig, nem póz fotó, egyszerűen nem tértem magamhoz. És éhes voltam.

Megkóstoltam P. rántott sajtját. Hát hogy az mi volt, nem tudom, de hogy nem sajt, abban biztos vagyok. Valami ehetetlen maszlag volt a számban... A húgom gyros tálat rendelt. Kapott egy kisebb menzai adag salátát, a tányér 3/4 részén sült krumpli volt, azon 1 ek-nyi gyros hús, tejföllel halványan meglocsolva. M-nak interfoodos rendelt ebédje volt: jó adag gyros, nagy saláta, egy szelet epres süti. csak csorgott a nyálam... És persze éhes maradtam.

Így aztán isteni szolgálatot tett a saját müzliszeletem, ami egyedül a kis fényevőnek nem ízlett. De jó, hogy sokat vittem, mert anyu és a húgom is rájárt velem együtt. És mákunk volt, hogy véletlenül a szatyromban maradt egy csomag pufi rizs. Be is termeltük a nap végére.

Következtetés: nincs bepróbálkozás, keményen dobozolni kell a napi elemózsiát. Mert a büfében csak élelmiszernek látszó dolgokat láttunk. Speciell a "kirakatban" csak somlói galuska és torta volt. Lehetett még pizzát, hot dogot enni. Saláta vagy zöldség sehol.

Közben délután a mi kis hercegnőnket nem találtuk. A keresésére indultunk volna éppen, amikor láttuk, hogy egy dolgozó hozza. bekötözve. A kis balerina ugyanis elesett, de rögtön meglátta valaki, bevitte az elsősegély szobába, lekezelte és hozta. Tényleg maximálisan a vendégekért vannak a fürdő munkatársai!

Minden medence többszöri kipróbálása után még fotóztunk kicsit. Anyut és engem befizetett a húgom egy-egy masszázsra (ami nagyon kellemes volt), aztán indultunk vissza anyuékhoz, M-nak fél 7-kor vacsora.

Mért, bökött szegénykém, majd ...

... további jó hangulatban indultunk útnak. Bekapcsoltam a rádiót, jó kis buli volt hátul, ének, tánc, taps, ahogy kell.

M. 13 éves lett. Meg is ünnepeltük. Hogy a szénhidráttal jobban lehessen "játszani", vacsorára lett a torta. Előtte majdnem mindenki "boszorkánykonyhás rántottát" (így mondták a gyerekek) kért vacsira :)

Amíg nagyiék előkészítették a tortázást, P-val kitárgyaltuk, mennyi tejfoga van még.

Aztán jött az U torta Norbitól. Tortát is régen ettem már, U tortát még soha, de nem is fogok. Azt hiszem, látszik az arcomon. Egyszerűen nem bírtam megenni, mert ez az ehetetlen kategória. Aztán elolvastam az összetevők listáját.

Nem hittem a szememnek. Hosszú évek óta olvasom az ételek címkéit, de ilyen listát még életemben nem láttam. Tény, hogy nem emeli meg a vércukrot és hogy 12g CH van egy szeletben, no de kérem, ez a valami hogy kerülhet már élelmiszerként forgalomba?!

Hagytam a tortát másra, én meg ettem még egy kis rántottát. :)

Spa napi menü:

Reggeli: zabkása bogyós gyümölccsel.

Tízórai: saját müzliszelet.

Ebéd: éttermi roston csirke, vegyes savanyú.

Uzsonna: saját müzliszelet, pufi rizs.

Vacsora: tojásrántotta.

Mozgás: úszkálás, vízi csúszda.

És igenis KELL a máshol levés, kell a kapcsolat a családdal, kell a kikapcsolódás, a lazítás, a nem gondolkodás, a más, az új. 

G. sajnos dolgozott és nem tudott velünk lenni, de legközelebb összehozzuk, hogy ő is ott lehessen. Mindenkinek hiányzott.