Még nem is olyan régen minden áldott reggel rápattantam a mérlegre. Nem telt el úgy nap, hogy ne tudtam volna grammra pontosan, mennyi a testtömegem. Ha egy nap akár 2 dkg-mal többet mutatott, képes voltam mást/máshogy/kevesebbet enni és többet edzeni, csak hogy visszatornázzam az értéket az előzőig. Minimum. Mert jobban örültem, ha inkább kevesebbet mutatott.
De mindig is a következő volt az egyik kedvenc képem. És valahol mélyen tudtam, hogy ez igaz lehet.
Próbáltak többen meggyőzni arról, hogy bizony ugyanolyan mennyiségű izom kevesebb helyet foglal el a szervezetben, feszesebb, mint a zsír; hogy szálljak már le a mérlegről, de mindenképpen kevesebbszer mérjem magam; hogy nincs sok értelme a kilókra alapozni, a tükör sokkal helyesebb tanácsadó.
Nem sikerült meggyőzniük.
Most viszont bebizonyosodott, hogy tényleg így van.
A mérleg csak addig jó iránymutató, amíg megszabadulsz a -nagy- túlsúlytól. Addig segíthet, motiválhat. De amint elérted a normál tartományt, tényleg nem érdemes túl sok időt szánni rá. Maximum néha-néha, ellenőrző jelleggel fél percet. A tükörkép és a ruházat az, ami hű képet ad.
Ne hidd el nekem. Próbáld ki! Aztán dobd ki a mérleget! ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése