November 5.

Tíz órám volt 6 óra alatt és egy felügyeleti órám. Ötször írtam ma fel a táblára a mai dátumot. Tudtam, hogy valami köthető hozzá, de nem jöttem rá, hogy mi.  

Kegyetlen napom volt ma (is). Ami az ok.tatásban zajlik, az a már rendesen a béka feneke állapot. Ma rájöttem arra is, hogy konkrétan az sem baj, ha a gyerekeknek nincs megtartva az órájuk, csak ne legyenek felügyelet nélkül, mert az adminisztrációnak meg kell lennie. Többek között. A húgom felmondott kb. egy hónapja a munkahelyén (leginkább egy fő okból), idén nálunk ugyanez a helyzet alakult ki (az ok) és nem tudom, meddig vagyok képes magamat háttérbe helyezni és megbetegíteni (tönkremenni, rámenni), nyelni, tűrni, megalázkodni, hagyni magam semmibe venni, eltaposni, megrágni és kiköpni (...). Nálam is nagyon érik a Tschüss, auf Wiedersehen! (ugyanabból az okból, mint a húgomnál).

Volt Babarcról egy plusz utam Szajkra (csak azért, mert ... és nem fejezem be, autokrata világunkban én csak egy aprócska porszem vagyok, akivel azt csinálnak, amit akarnak). Aztán haza.

Itthon tettem-vettem. (Olyannyira fáradt vagyok testileg-lelkileg, hogy arra nincs szó.)

Beírtam a határidőnaplómba, hogy csüt.ön helyettesítés délután Szajkon, hétfőn este Márton nap Babrcon, csüt.ön Babrcon este ovis szülői, szombati munkanapok dec. 7. és 14. (A dec. 24-et miért is kell ledolgozni? Pölö...)

Aztán leültem netezni kicsit. Meg szoktam nézni a FB emlékeket mostanában, és akkor jöttek a fotók két évvel ezelőtt november ötödikéről. Igen: anyu akkor költözött Mohácsra... El is sírtam magam.

Felpakolás Hőgyészen.

(Itt még vannak az üres hőgyészi házról fotók. :( )

Felpakolás Mohácson.

Hoztad a dolgaid-kincseid nagyon kis részét. Amiről azt gondoltad, elfér az új helyen.

Este koccintás. Anyu, Húgom, párja, én.

Vacsora.

Annyira örültél a meseszép konyhabútorodnak és a fantasztikus sütődnek. Mindig ilyenre vágytál.

A csodaszép éjjeli lámpád fénye a hőn szeretett, vadi új ágyadnál, amin rá egy évre már szörnyen szenvedtél...

Tavaly ezen a napon is kemény reggeled volt. És kemény napod, tudom, mert láttam rajtad, de te sosem panaszkodtál...

És holnap lesz R. temetése... :(

Igen, igaz: nagy mértékben a múltban élek mostanában. Van a jelenben néhány nagyon kedves pillanat. Az agyam felfogja, de még mindig nem tudok örülni, a szívem "befagyott".

Reggeli a (szajki) tanáriban: (akciós) lazacos pur kenyér, paprika, tea.

E-tól kaptam egy nagy ölelés kíséretében. Az őszi szünetben készítette nekem.

Az elsős M. hajtogatta nekem.

A másodikos M-tól. "Mert te vagy a legjobb."

Alkotgatunk rajz órákon.

És német népismereten is.

Előkészítettem a ruhámat holnapra. Fekete minden. Rajz óráról indulok majd Szajkról Tamásiba, a temetésre... :(

Szombat- levelek

Szia Anyu!

Amióta elmentél és eltemettünk, lassan öt hónap eltelt. Garázsvásároztam a lakásodban. Rengeteg időbe telt, de sokan, nagyon sokan jöttek és találtak nálad kincseket fillérekért. Ma Tozzi is lejött, L-val és M-val jó pár fuvarral átvittük a maradék dolgaidat Cs-hoz, aki tovább értékesíti. Már csak néhány bútor maradt, aztán üres a lakásod. Beszéltünk az eladásról. Tuti, hogy mondod a magadét ott, ahol vagy, mert hogy mivel két éve a miénk, nem öt vagy több, ezért milliókat (!!) kell az eladás után adóként befizetni. (Magyarország, én komolyan így szeretlek...) Jó kis leckét adtál, ezt megoldani.

Furcsa volt, hogy nemrég a ruháidat is hordtam fel a kocsiból zsákokban, ma pedig ugyanez történt, csak "visszafelé". Érzelmileg is ellentétes előjellel. Akkor örömmel, tele reménnyel, ma... Ma nem lehetett erre gondolni. Nem engedtem meg magamnak, hogy belegondoljak az egészbe, mert munka volt, minden leszervezve, csinálni kellett. 

Az időjárás is más volt, mint a költözéskor. Akkor csisszre kibírta az eső, akkor kezdett csöpögni, amikor mindent felhordtunk. Ma reggel volt kicsit borult, aztán egész nap verőfényes napsütés. 

Tudom, hogy büszke vagy ránk, amiért nem kerültek a szemétbe a dolgaik. És tudom, hogy nagyon örülsz annak, hogy a lányaid és a párjaik ilyen klasszul összedolgoztak, aztán együtt ebédeltek és még kávézni-beszélgetni is beültek együtt.

Amikor átmentél a szivárvány-hídon és a húgommal megbeszéltük, hogy eladjuk a lakást, minden négyzetcentiméterhez ragaszkodtam. Bármit elvittek, az öröm mellett fájt is. Hiszen mindenben ott voltál, mindenhez fűződött egy sztori, egy emlék. Most, hogy szinte teljesen üresen áll, úgy érzem, ez csak egy -modern, szép- lakás. Az elkerült dolgokkal pedig szétszórtunk téged: a kedvességedet, a gondoskodásodat, a precízségedet, a szeretetedet. 

Miután mindennel végeztünk, hazajöttem, beájultam és fél 5-ig aludtam...

Remélem, ott, ahol vagy, már csak örömöd van, nincs fájdalom és fáradtság, és már csak nevetsz azon, milyen megerőltető volt a földi léted.

Rám még holnap is kemény nap vár, így megyek aludni.

Soha el nem múló szeretettel ölellek.

Timi

.......

Tozzika!

Ha csak rövid időre is, ha fura célból is (hiszen kipakoltuk anyu lakását), jó volt együtt lenni. Figyelted, hogy amióta anyu elment, sokkal többször találkozunk, mint előtte? Ahogy anyu a búcsúzásakor fogta egyszerre a kezünket, mintha még erősebb köteléket vont volna körénk.

Köszönöm, hogy ilyen szépen összecsomagoltál mindent, és nekünk csak hordanunk kellett a zsákokat-dobozokat. Örülök, hogy találtál-találtunk még kincseket, amiket hazahoz(t)unk. 

Emlékszel, anyu hányszor mondta, hogy milyen egyedül van itt. Most aztán tényleg rengeteg ember, új ismerős megfordul(t) nála, tutira nagyon örül onnan fentről. Hidd el, nem aggódik a pénzen, mert ő már tudja, hogy nem ezen múlik a földi boldogság. Boldog a sok látogatótól, a sok jó energiától, hogy örömet szerezhetett a dolgaival másoknak. Hiszen alapban mindig jó szándékú, jótékony, segítőkész ember volt.

Jó volt együtt enni, kávézni, beszélgetni. És szerintem ma is sok mindent tanulhattunk egymásról, magunkról, sőt másokról is.

Ölel Nővid: T.

.......

M,

köszönöm a mai rengeteg segítséget. Hogy végül mégis jöttél és együtt ebédeltünk. A kávézós beszélgetést is.

Este fogtad magad, pikk-pakk szortíroztad a ruháidat. Fogtál egy zsákot és belepakoltad mindazt, ami nem jó és a mit nem hordasz. Gondolkodás nélkül. Kábé a felét. És még így is maradt. Nagyon felnézek rád, hogy erről így gondolkodsz. Hogy nem társítasz a tárgyak óriási részéhez érzelmet. Ma (is) tanultam tőled és ezt (is) nagyon köszönöm.

Tsch.

Szombat, költözés

Jaj, nagyon hosszú nap.

Anyu költözött.

Minden előre leszervezve, húgom ék Bp.-ről jöttek busszal Mohácsra segíteni, én reggel Mohácsról Hőgyészre autóztam anyuhoz. Oda jött a költöztető, felpakolás, indulás. Anyuval  mi kocsival utánuk.

A költöztető cég nagyon profi, roppant korrekt. Minden úgy volt, ahogy megbeszéltük, egyetlen perc pihenő nélkül pakoltak, majd hordtak fel mindent a másodikra, mindenre nagyon odafigyelve. Maximálisan elégedettek voltunk, mindenkinek szívből ajánlom ezt a céget.

Miután mindent felhordtak a fiúk (és pontosan oda tették, ahova kértük, nekünk semmihez hozzá sem kellett nyúlnunk), mi elkezdtünk kicsomagolni.

Ebéd nem volt, helyette volt vacsora.

Koccintottunk is a szerencsés költözésre.

Késő volt már, de a Miniben ünnepeltünk tovább M-val.

Anyukám, Isten hozott Mohácson! :)

Szent Iván éji rémálom...

Ez lehetne a címe a könyvnek/filmnek, ha megírnám ezt a sztorit. Hollywoodi avagy bollywoodi sikerfilm lehetne. Ha. Ha tudnék teljesen tisztán gondolkodni. Ha lennének szavak. Még nincsenek. De hamarosan lesznek.

Ez egy nagyon különleges csomagolás volt. Kicsit nagyobbra sikeredett, mint máskor, amikor utaztam vissza Ausztriába. Elkészült az osztrák csomag is persze, és minden más holmim is csomagolásra került. Egész nap pakoltam, zsákoltam, dobozoltam azután, hogy az éjjel talán két órát ha aludtam. Aztán minden átkerült egy tárolóba. Ha jól számoltam, 23-szor fordultam a harmadik emeletről, kocsiba be, egyenként. A tárolónál kocsiból ki. Ott A. segített becipekedni, amit itt is nagyon köszönök.  Az első kanyarból hazafelé az én gyémántos drágaság autókám átvette a lelkiállapotomat és bemondta az unalmast: bejelzett és letiltott a motor. Azért biztonságos helyre evickéltem vele, ott a szokásos rutin: autó leállít, kulcs ki, vár, majd tiszta erőből szétrugdostam a gázpedált, ez szokott hatni. Hatott, a sebesült lábamra is. Felszakadt a már majdnem begyógyult seb, de majd E-nél kikúrálom. Bent maradt ugyan a sárga motor jelzés, de elindult és probléma nélkül hazavitt az autó. ("Haza"?) És megcsinálta nekem a második kört is.

Szóval lépcső, 23-szor 60 valahány, hát számolj! Olyan de olyan embertelen comb és fenék edzés súllyal, hogy azt elmondani nem tudom. És a cipekedés szuper felkar edzés! Úgyhogy ne költözzetek, csak lépcsőzzetek, cipekedjetek!

Tegnap a nappaliban aludtam a padlón, ma már nem ott fogok. A., akihez a cuccomat vittem, nagylelkűen tüneményesen felajánlotta, hogy aludjak náluk, de húsz hónapos babája van, én meg hajnalban indulok, nem fogadtam el. Megvan a szállásom, és nem fogok zavarni senkit. Nem mondom el, hol, mert lebeszélnétek róla. Majd, ha már megvolt!

Két nap alatt egy kis burgeremet ettem, egy húsz dekás mogyit és egy marék málnát. És megittam vagy egy hekto vizet. Plusz csak 1-2 óra alvás, az egész napos pakolás, a rengeteg lépcsőzés, így most már bandzsítok, alig tudom nyitva tartani a szemeimet és fázok, mint egy kutya. 

Summa summárum: 4 óra múlva indulok ki dolgozni. Lesz 2 hetem rá, hogy kiokumláljam, merre legyen a költözés, hogyan tovább. Mert bizony költözöm...

Motiváció

Hát akkor nézzük meg csak az utolsó hónapomat.  Zsúfolt volt, nagyon zsúfolt, csupa új helyzettel, betegséggel, költözéssel, de csak sorjában.

Március 3-án utaztam ki Ausztriába, a munkahelyemre, egy újabb 2 hetes etapra. E. beteg volt, 5 nap után elkaptam én is. Edzés ezen a héten 3 volt, a hét elején, amíg még nem voltam beteg. Szombaton aztán úgy istenigazából nagyon rosszul voltam már, jó lett volna 2-3 napig feküdni, pihenni, teázni, de dolgoztam, reggel 8-tól este 9-ig kénytelen voltam talpon lenni. A kaját tartottam.

A március 10-i héten, a munkaetap 2. hetén végig beteg voltam, edzés egyszer sem volt. A tervezett étrendet tartottam.

A március 17-i héten, hétfőn utaztam haza két hétre. Kedden meglátogatott a télapó, és ugyanezen a napon elkezdtük K-val a már január végén összedobozolt dolgaimat átpakolni K-hoz. A mensit most jól bírtam, vettem ugyan egy kiló sárgarépát, hogy majd azt ropogtatom, ha rám jön az ehetnék, de egy szálat sem ettem. Szerdán jött anyu segíteni, ingáztunk az albérlet 3. emelete és K. 3. emelete között, közben dobozoltuk a maradékot az albérletben, hogy másnap legyen mivel lépcsőzni. :) Szerdán, csütörtökön és pénteken a napjaink a dobozokkal való lépcsőzésről szóltak. Vettünk egy szekrényt is, akciósan, annak az elemeit is felcipeltük és pénteken, négy óra alatt sikerült is összeszerelnünk. Még pénteken K-nál mindent ki- és elpakoltunk, az egyelőre fölösleges holmit bedobozoltuk, zsákoltuk és szombaton bepakoltuk az autóba (épphogy befért a kis kocsimba) és elvittük -anyuval együtt- Hőgyészre, ott van hely a padláson és biztonságban is van. A hétvégét anyuéknál töltöttük. Ez a két nap leginkább a semmittevésről szólt, annyira fáradtak voltunk mindhárman, hogy azt elmondani nem tudom. A kaját egész héten tartottam.

A március 24-i héten (ezen a héten) már az én kis Koalámnál lakom. A napok -mint egész hónapban és előtte is- dobozolással kezdődnek: a tervezett napi kaját reggel el(ő)készítem, azonnal magamhoz vehetőre darabolom, szeletelem, csomagolom, mert ez a hét is arról szólt, hogy pakoltunk, zsákoltunk, válogattunk, helyet kerestünk a dolgoknak, áttettük, felvittük, levittük, boltba szaladgáltunk, mert ide kell még egy akasztó, oda kell még egy tipli, a páraelszívóban ki kell cserélni az aktív szenes szűrőt... Hogy a kaját tartsam, nem volt más választásom most sem, mint a megírt lista alapján bevásárolni, és minden reggel dobozolni.

Dobozoltam hát.

Ettem tízórait zacskóból.

Ebédet gyorsan felmelegítve dobozból.

Becsomagolt szendvicset uzsonnára.

Úton, autóban.

Új reggel, új dobozolás...

Annyi lazítást engedtünk meg magunknak a héten, hogy szerdán délután -úgyis dolgunk volt Pécsett- beültünk egy mozira. Nem esti műsorra, mert nem bírtunk volna addig ébren maradni, egy délutáni ötös Amerikai botrányra.

(Pécs, mozi után.)

K. tüneményes, szeretetteljes hozzáállásának, fantasztikus szervezőkészségének, anyu hihetetlen munkabírásának köszönhetően mára a lakásból élhető, rendezett otthon lett.

Sok dolognak még nincs végleges helye, de minden szekrényben, polcon van. Mivel hétfőn utazom vissza Ausztriába, még az osztrák cuccaim imitt-amott csak úgy elöl vannak, tegnap már becsomagoltam a ruha és egyéb dolgokat, a kaját kell még hozzátenni. Közben hétvégén vendégeink lesznek, így a hétfői albérleti kulcsátadást is anyu és K. intézi majd.

Tegnap este előkerült  a mérlegem is. Utoljára múlt hét kedden láttam és mértem magam. Nem voltam kétségbeesve, amikor ma reggel előszedtem. Hiszen igaz, hogy konkrét edzés utoljára több mint egy hete volt, egyetlen egy, és előtte is szinte semmi ebben a hónapban, de a kaját tartottam, és mozgás azért volt rendesen. Szóval ráálltam: pontosan ugyanannyit mutatott, mint az utolsó méréskor.

Csupán arra szerettem volna rávilágítani ezzel a sztorival, hogy extrém élethelyzetben is érdemes megtenni azt, amire lehetőség van; hogy nem kifogásokat kell keresni, hanem a szemünket mindig a célon tartva menni előre. Csak egy picurka odafigyeléssel, például az étkezés megtervezésével, a reggeli, egész napra való dobozolással, az étrendtartással elérhetjük, hogy ha nem is lépünk egyet előre, de legalább ne lépjünk kettőt hátra.

Ha februárban elhagyom magam, mert majdnem két hétig beteg voltam, ha össze-vissza eszek, mert jaj, hát költözés van, ha lenyomok én is 1-2 sütit a mozi előtt K-val, mert hát mennyit dolgoztam és megérdemlem, két kilóval (azaz két kilónyi zsírral) biztosan gazdagabb lennék. Márpedig én (mint azt az első kép is mutatja) három hónap múlva hálás leszek magamnak ezért a hónapért!

A mai elemózsia előkészítve, végre mehet az edzés, aztán indulhat a nap!

120. nap

Most kicsit kuszák a napjaim: az albérletből a cuccaim áthozva az új helyre, csak a hétvégi vendégvárós dolgok vannak még ott; az új helyen sok dolog még nincs a helyére pakolva, hiszen egy eddig egy személyes teljes háztartásból most egy két személyes lett, az én teljes háztartásommal; sok dolgot (főleg, amiből kettő van, vagy amire előre láthatóan egyelőre nem lesz szükségünk) anyuékhoz utaztattunk a padlásra, megőrzésre; viszont mivel jövő hétfőn már megyek vissza Ausztriába, fejben már oda is készülnöm kell, mert hétvégén erre nem lesz időm. Edzés napok óta nem volt, mozgás viszont rendesen, és meg is lepődöm magamon, mennyire fáradt vagyok. Mintha naponta lefutottam volna múlt héten a maratont...

Még sok a doboz, de a legtöbb már üres. :)

Tudom, hogy ez - a kuszaság - egy teljesen normális dolog, ha az ember elköltözik. Két, eddig sokáig egyedül élő emberke egyszerre csak egy közös lakásban találja magát, szerintem természetes, hogy el kell telnie egy kis időnek ahhoz, hogy minden szépen összehangolódjon.

A kicsikéim még pihennek.

Arra is fantasztikus egy költözés, hogy kiderüljön, mennyire sok olyan dolga van az embernek, amit csak úgy megtart, amit évek óta csak tárol, ami csak úgy van, amit még sosem használt, amit nem dob ki, mert X. Y-tól kapta... Most kegyetlen leszek, és a héten még egyszer átnézem az összes holmimat, ami csak átkerült az új helyre, és keménykezű leszek a nosztalgikus énemmel: kikerül minden, amire nincs szükségem. Ugyanis embertelenül sok a kacatom, a lakás viszont nem nagy. Még a költözés előtt az albérletben sok mindent kidobtam, elajándékoztam, de még mindig vannak cuccok, amik ugyanerre a sorsra jutnak.

A tárcsák még becsomagolva.

Viszont tudom azt is, hogy edzés nélkül, hiába lépcsőzök rengeteget, nem jutok közelebb a célomhoz. De az is igaz, hogy legalább tartom a kajatervemet, a második "ásványi anyag és nyomelem töltős" hetemen, amikor is sok a gyümölcs. A múlt heti húsmentesség után a héten már van napi egy húsos/halas étkezés, továbbra is sok a gyümölcs, a zöldség.

A világítótornyaim még itt-ott.

Az edzést ráadásul majd ügyesen kell szerveznem, mert azért 3. emeleten vagyunk, körbe és alattunk-fölöttünk szomszédokkal, és itt laminált padló van, nem szőnyeg, mint az albérletben volt; K-t se szeretném zavarni, meg a szomszédságot sem. A konyhában kő a padlóburkolat, itt lehet halkabban edzeni, viszont a súlyzókkal ha csak egy pici galiba történik, összetöröm a padlót, és azt nagyon nem szeretném. Mivel én korán kelő vagyok, K. nem, az aerobok simán mehetnek majd reggel, van park is a közelben, járda és kerékpárút végig mindenfelé. Most csak itt agyalgatok ám magamban, majd mindenre meglesz a jó megoldás is :)

K. ma valahogy ráérzett az edzéssel kapcsolatos gondolataimra, megkérdezte: "Tornázni nem akarsz?" :)

Örülök, hogy itt vagyok, és nem hagyom, hogy a szívemben napok óta úszkáló kis vattacukor-buborékocskák elpárologjanak azért, mert mindent túlagonizálok. :)

Ma volt az első teljes napom itt. Még mindig volt lépcsőzés, az albérleti tárolóból is minden átkerült ide, már csak a bicajom árválkodik túl. Volt apróság beszerzés a városban, pakolás a lakásban, de mindezek előtt reggel összekészítettem a napi elemózsiámat, hogy utána történjék bármi, csak meg kelljen fogni a dobozokat és enni, avagy vinni. A pakolódás közben még reggel elkészült a sült hús is.

Reggeli: palacsinta. 2 tojás, 2 ek darált mandula összekever, kókuszzsíron kisüt. 2 db lesz, ennek a tápértéke: 296 kcal, 18g F, 3g CH, 22g zsír.

Tízórai: 2 kiwi.

 Ebéd: zöldségleves.

Uzsonna1: 1 narancs, 10 szem mandula.

Uzsonna2: sajt, paprika.

Vacsora: sült csirke (csirkemell, himalája só, őrölt fekete bors, kurkuma, natur sült csirke fűszer), saláta.

Egész nap nagyon fájt a fejem, az az egyszer a szememen kifolyni akaró, máskor az agyamból a koponyámon áttüremkedni óhajtó hasogatás. Halogattam a fájdalomcsillapítót, inkább vizet ittam, teát, majd vacsi után K-val elmentünk egy órát sétálni a Duna esti partjára, de nem segített. Így kénytelen voltam bevenni egy algoflexet, hogy majd tudjak aludni...

Sokan írtatok, a blogon is megjegyzést, privátban is. Igyekszem mindenkinek hamar válaszolni. Kicsit össze kell kapnom magam ;)

+1: fehérjeturmix.

117. nap

Na, a mai napon is megvolt a mászkálás és rengeteg emeletnyi lépcsőzés is. Persze súllyal. És olyan hulla lettem a nap végére, hogy ihaj!

A kaja is összevissza volt, ma aztán térben is és időben is. Két lakásban, itt-ott, szatyorból, dobozból, hidegen, melegen... De tartottam a tervet, no volt kis csúszás, de csak sorjában:

Reggeli (az albérletben): kókusz palacsinta (2 tojás, 2 ek kókuszreszelék), töltelék: eper szeletek.

Tízórai: fél banán, 2 kocka fekete csoki. A banánt pakolás közben, az albérletben tettem bele a' arcomba, a két kocka csoki fél 12-ig fogyott el, szatyorból, zacskóból, két részletben.

A pakolódás közben K-t és anyut ismét menüzni vittem, ma nem ittam kávét (mert majdnem annyiba kerül, mint egy menü...), néztem, ahogy a többiek esznek :-) Amikor végeztek, az új helyen, szerelés közben gyorsan bekanalaztam az előre megfőzött, dobozolt brokkoli krémlevesemet egy szeletke kenyérrel.

Az uzsonna reszelt alma lett volna lenmaggal, de nem volt idő pepecselni, így a 2. uzsi fél szendvicsét kaptam be egy szusszanásnyi szünetben, valamikor késő délután. A másik felét kicsit később ettem meg.

A vacsi már újra az albérletben volt, az ebéd jisoráz, azaz ugyanaz, újra, de most is nagggyon finom volt :-)

A +1 kajci bogyós gyümölcsöt ez után, pakolódás közben ettem meg.

Embertelenül fájnak a lábaim, úgy lábszár középtől a talpamig, tényleg rengeteget mentünk a három nap alatt. De gyakorlatilag még egyetlen forduló, és minden cuccom átköltöztetve :-)

Holnap igazi hétvége: két nap pihi. No, azért lesz ott még a nap elején dolog, de erről majd holnap.

116. nap

Költözés a köbön, második napja harmadik emeletről rendes súlyokkal le, a másik harmadik emeletre fel. Nem terveztem mára edzést, hiszen rengeteget lépcsőztem. Arra azért figyeltem, hogy legtöbbször kettesével lépjek fölfelé, ha már lépcsőzés, legyen kicsit komolyabb. A sok men(etel)éstől szerintem pár centivel alacsonyabb lettem ;-)

Az egész napi kajámat már reggel összekészítettem, és amint időm engedte, elfalatoztam.

Reggeli: kenyér, sajt, paprika, kávé (az albérletben, pakolás közben).

Tízórai: (3 részletben, 3 fordulós lépcsőzés közben) 1 alma, 2 kocka étcsoki.

Ebéd: (az új lakásban) smoothie.

Mivel K. és anyu "hagyományos" étrenden van, főzni viszont nem volt idő, elvittem őket egy menüre. Zöldségleves volt, rántott csirkemell, krumplipüré, savanyúság. Anyu levesének a felét megkaptam (tészta nélkül ettem).

Én egy kávét ittam.

Uzsonna1: (az új helyen) szendvics, 2 részletben.

Uzsonna2: (az albérletben) tonhal saláta.

Vacsora: smoothie.

+1: 1 adag fehérjeturmix.

A folyadék napok óta 2 liter víz.

Holnap még egy nagy hajrá a költözésben, aztán hétvége anyuéknál. Oda is viszünk egy tele autónyi "rakományt", ott kipakoljuk, aztán pihi vasárnap délutánig.

Még leturmixolom a megfőtt levest holnapra, aztán tusi, Háború és béke és szunya.