Munka. Leginkább munka.
Itthon nincs sok mindenre energiám. Azért haladgatok. Például a szanálással,selejtezéssel. Túl sok a pakolnivaló, túl sok a ruha (is), elajándékozom. A felébe már úgysem férek bele...
Ma ebéd Bátaszéken, a Talizmánban. Roppant kedves személyzet, gyors kiszolgálás, figyelmesség, hatttalmas adagok, minden finom.
Az elcsomagoltatott maradékból mindkettőnknek megvan a holnapi ebéd is, így főleg megéri.
Reggeli: kacsazsíros pirítós, paradicsom.
Tízórai: narancs, szalámi, magok.
Ebéd: csontleves, rántott hús, krumplirüré (most jut eszembe, savanyút is teszek hozzá).
.....
Borzalmasan fáradt vagyok. És lelkileg úgy rendesen a mocsár alján. Minden nap megküzdök a munkanap letudásáért, azért, hogy megőrizzem az ép elmémet. Minden nap teszek azért, hogy kihúzzam magam az ingoványból. Tudom, hogy minden elmúlik, tudom, hogy nem marad(ok) így. Aki volt már hasonló helyzetben, tudja, hogy a lelki mélység magával hozza a fizikai valóról való "megfeledkezést". Például hetek óta nem volt megmosva a hajam, talán karácsony környékén utoljára. Nagy szerencsém, hogy nem látszik rajta, viszont érezni érzem, hogy már nagyon-nagyon nem oké. És ma végre megmostam. Ezeket az apró dolgokat és nagyon értékelem magamban, hogy végre konkrétan teszek valamit magamért. Egy hajmosás... Nem megyek most bele mélyebben, remélem, jövő héten összejön egy komolyabb bejegyzés is. Most alvás, megint 6 napos munkahét jön...
