Álom és valóság

 

kép

A héten kétszer álmodtam úgy, hogy emlékszem is rá. 

1.:

A lakótelepi lakásunkban vagyok, az északi szobában apu felemel, forog velem, a nyakába vesz, beszalad velem a gyerekszobába és a nyakából feltesz az emeletes ágyra. Majd visszamászom a nyakába, visszafut velem az északiba és nagyon boldog vagyok, mert láthatom a "titkos" dolgokat a szekrény tetején. Az álom teljesen valósághű, hallom a nevetésünket, érzem apu karjait, magamat, ahogy az ágyra huppanok. Érdekes, mert ez egy megtörtént jelenet, amíg pici voltam, ha apu otthon volt, sokat bohóckodott velem/velünk.

2.:

Hőgyészen vagyok. Mami ül a főzőfülkében a széken, amit elhoztam a kis folyosóról. Ül, néz rám olyan igazán mamisan: lágyan, kedvesen, tele szeretettel, és mosolyog.

És az 1. álomhoz kapcsolódó valóság:

Apu buszsofőr volt, sokat dolgozott, hétvégén is, különjáratokat is vállalt, így ritkán találkoztunk. Arra nagyon emlékszem, hogy amíg kicsik voltunk, és otthon volt, rengeteget énekelt nekünk. És meg kell jegyeznem, akár énekes is lehetett volna, annyira jó hangja volt. Még pici ovis voltam, amikor a tőle (és az óvodában) tanult dalokat pöszén énekeltem fel-alá járkálva az északiban (ez az északra néző szoba volt, mi csak északinak hívtuk). Hétfőn, az álom után reggel eszembe jutott az egyik. De csak ennyi: Tárjad szét a függönyt. Kedden este is a fülemben volt. Szerdán is. És minden nap. Szombatra eszembe jutott a versszak teljes szövege. Ma pedig az esélytelenek nyugalmával bepötyögtem a jutubra a címet. És láss csodát:

https://www.youtube.com/watch?v=ysadeWiN6wI

A dal 1918 (!) körüli!

Sűrű nap és cukik

Indításnak egy egész jó ének óra a 3.-ban Sze-ben. A hangom még nem százas, nagyon vigyázok rá, még megeröltető egy ének óra.

Aztán mentem át az elsőbe, jött a gyerekek volt óvónénije, hogy bejönne órára. Hát jöjjön. (Itt sem lehet megúszni beszéd nélkül...)

Átrobogás B-ra, német a kicsikkel (az elsőseink nagyon okosak, simán csinálták a másodikkal az okostáblán az umlautos a-s akasztófás "játékot" és nagyon élvezték), majd a nagyokkal. Gyors ebéd, indulás.

Tegnap írtam, hogy ma német szavalóverseny.

Négy gyerkőcből 4 díjazott: egy bronz, egy ezüst, egy arany és egy kiemelt arany minősítés. 😁💪😊 (Olyan kis megszeppentek voltak, de még így is ügyesek.) Meghívtam utána őket egy sütire, aztán robogás haza, irány a fogorvos. Megkaptam az egy éve (gyökértömés cserével) kezelt szemfogamba a gyökértömést egy ideiglenes fedőtöméssel. Most úgy érzem, mintha egy pengét felnyomtak volna a szemüregemig...

.......

"madárles"=magasles

...

"Voltunk a tón, és a jegen elcsúszott."

...

én: - Emlékeztek még, mit jelent az, amikor zöld a die? (A többes számú főneveket jelöljük elsőben zölddel.)

x: - Igen, amikor kettő van belőle!

...

Az okostáblás "akasztófa" játékban, ha kitaláltak egy szót, kiírja a program: "Nächste Runde", azaz következő kör, egy szmájlis képpel. Ma játszottunk először ilyet, a gyerekek azt találták ki, hogy ez a felirat azt jelenti, hogy nyertek. Hatalmas ovációval kiáltottak fel minden egyes feliratnál. Meghagytam őket ebben a hitben, hadd örömködjenek.

Szerda és (nagyon) cuki

Napközben bepottyan egy sms. Gyanús tranzakció miatt a bankkártyámat letiltják. Mi van?? Felhívom a központi számot: valóban Amerikából próbálkoztak pénzfelvéttel a számlámról. Törlik a digitális nyomokat, új kártyát kell igényelnem...

Nehéz munkanap, leginkább csak testben vagyok jelen, amúgy totál szétszórt... Kis siker: amikor pozitív megerősítéssel sikerül motiválnom. Az egyik kis elsős penge elme, de sosem figyel, mindig mást csinál, néha "rosszalkodik" is. Hétfőn a legtöbb feladatnál rajtam volt a szeme és a füle, adtam neki a Krétában egy órai dicséretet. Kedden jött: anya mondta, hogy kaptam órai dicséretet, ma is fogok kapni! Úgy is lett. És ma is adtam neki, úgy dolgozik, mint egy kis angyal. :) (Olyan kis cuki volt ma ez az első osztály. Tegnap megtanultuk a témakör összes szavát, ma mondják: már mindent tudunk, írhatjuk a dolgozatot! Persze még sokat gyakorlunk, mondatalkotást, igaz-hamis állításokat, játszunk bingót, bombásat (...), hogy tényleg mindenkinek flottul menjen.) Nagy siker: a másik suliban a másodikban mindenki ötösre felelt a szavakból. :)

Ugyanitt egy végtelenül tüneményes cukiság. Az umlautos a-t tanuljuk a héten (ä), ez egy igazán speciális német betű. Mára az ö-ből mindenkinél a vastag vonalon csücsült az ä betű vége. Sőt olyannyira jól megy már, hogy a magyar szóba is belecsempésződött:

Hát megeszem! :)

Január óta készülünk német szavalóversenyre. Mindig sok verset viszek, elolvasom a gyerekeknek, lefordítom, ők választhatnak maguknak. Idén 4 gyerkőc indul. Van köztük tehetséges, van "szeretek verset mondani" típus és van SNI gyerkőc, akinél óriási szó, hogy jelentkezett és megtanult (méghozzá szépen hangsúlyozva) egy német nyelvű verset. Sokat gyakoroltunk, a szülők is sokat segítettek, holnap lesz a nagy nap.

.......

Sok emberrel beszélgettem mostanában. Ők jöttek, nem én kerestem őket. Mindenkitől tanultam. Mindenkitől hallottam olyat, ami építő, amit be tudok illeszteni a mindennapjaimba. 

...

Régen írtam. Nehéz írnom. Nehéz megfogalmazni mindazt, ami bennem zajlik. 

Leginkább dolgozom. Az előző évekhez képest rengeteg mindent lejjebb adtam,és még így sem utálnak a gyerekek.

Viszont nekem jelez a testem. Sokszor, egyre gyakrabban, egyre erőteljesebben. Január közepén egy totál nyugodt helyzetben szívnfarktus-érzetem volt. Jómagam nem foglalkoztam volna vele (bár roppant fájdalmas és ijesztő volt), de a háziorvos berendelt, mondván: ez nem játék. Az állami rendszerben (januárban) április végére kaptam időpontot kardiológiára. M. nem hagyta annyiban, mára szerzett egy (magán) időpontot Pécsre. Készült EKG, szív-ultrahang, mértek vérnyomást: minden totálisan rendben, fizikailag/szerileg teljesen egészséges a szívem, a májam, a tüdőm, a lépem, a laborom is tökéletes.

(A képen a kis fa doboz, amiben a kocsim pótkulcsát őrzöm. "Véletlenül" szív alakú.)

Mit mondott a kardiológus? A problémáimat (fizikai/testi tünet-érzeteimet) mi okozza? A stressz. Az első kérdése az volt: mit dolgozom. Mondtam. A tanácsa: elsősorban próbáljak meg a saját elvárásaimból a jelenlegi munkakörömben lejjebb adni, ha nem működik, akkor váltsak. Mert ha nem teszem, az már konkrét szervi/fizikai kásosodást fog okozni.

A feladat adott...

 

Péntek, szombat

Csütörtökön már voltam dolgozni egy rövidített napon, pénteken is mentem. Egy kolléganőmnek köszönhetően újra rövidített lett a napom, reggel szólt, hogy megcsinálja helyettem a napközit. B-on volt 2 órám, aztán át Sze-be, ott egy német óra a most összevont (32 fős) első osztállyal, a másik csapat német tanítójával és két grazi, a gyakorlatukat itt töltő nagyon kedves főiskolással, az udvaron.

Kora délután otthon voltam. Ettem egy kis húslevest, ledőltem. És egy nagyot aludtam. Nem is tudtam, hogy ennyire fáradt vagyok, nagyon hálás voltam Zs-nak, hogy bevállalta helyettem a napit.

Estére M. meghívott a Trabert Hofba vacsorázni. Napközben még agyaltam azon, hogy le kellene mondani, mert egész héten diétáztam, nem tudtam, hogy fogja bírni a gyomrom a "normális" ételt, aztán úgy döntöttem: wc ott is van, útközben is meg lehet állni, ha gond lenne. De jól tettem, mert isteni volt a kaja (is) és nem volt tőle szerencsére semmi bajom.

.................

Szombaton viszonylag korán ébredtem. Reggeli.

Bolt. Pakolászás. Dél felé éhes lettem, de nem volt itthon főtt étel. Egész héten húslevest ettem csak, főtt krumplit és háztartási kekszet a hasmenés-mizéria miatt. De mit egyek? Tészta. Igen, az jó. De milyen? Krumplis! Oké, de még sosem csináltam (mindig volt egy anyum meg egy mamim, aki megfőzte...). Hát csak állj neki, milliószor láttad, hogy csinálják! Azon kívül, hogy sótlan, finom lett. :)

Napközben készült néhány étel még, mert holnap vendégeim lesznek (M. dolgozik ma is, holnap is). Unokanővéremék jönnek, nagyon örülök, mert még nem voltak nálunk.

A képen a szalvétát leszámítva minden anyutól és mamitól van. Volt egy kis pityergés, amíg elővettem ezeket, mert nagyon hiányoznak, és mert ők gyakorlott vendégfogadók voltak. De én nem ők vagyok, és hálás vagyok, hogy voltak nekem és oly sok mindent megtanítottak és elleshettem tőlük.

Feked, Trábert Hof

Jártam már Fekeden, egyszer túráztam is ott egyedül. Varázslatos falu, igazi kincs, kis sváb gyömgyszem.

Tegnap M. hívott meg oda vacsorára.

kép

Belépsz, mosolyok, kedvesség. Halkan sváb harmonika-muzsika szól, az átalakított módos sváb épület gyönyörű, roppant tiszta.

Visszaköszönnek sváb gyökereim. Például a horgolt terítő.

A limonádé csodás.

A töltött káposzta mennyei.

Szerencsés vagyok: Mohácstól csak alig fél órányi autóútra van.

Mindenkinek csak ajánlani tudom.

 

Ahogy kint, úgy bent...

„Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent” (Smaragdtábla) Eszerint belső világunk tükröződik a külső valóságban. 

Sulis asztalom...

Nem csoda, hogy folyamatosan keresek...

És igen: keresek. Bent is, magamban. Eddig sem volt tükörsima állóvíz a belső világom, de idén érdekesen alakul. Nem tudom megmagyarázni, csak lazán körülírni: kívülről kissé hullámzónak látszik a belső tavam, de a felszín alatt erős áramlatok húzódnak, örvények húznak és ezek körül a víz hevesen kavarog. Tele vagyok kérdésekkel, érzésekkel, egymásnak feszülő gondolatokkal. Nem értem magamat sem leginkább. A legjobb lenne bedugni a kézfejemet egy igazmondó kőbe és nyomtatásban megkapni, mit, miért, hogyan. De tudom: a kérdéseimre nekem kell megtalálnom a válaszokat. 

Hónapokkal ezelőtt elkezdtem már szanálni. A suliban is, itthon is. Itthon látható eredménye van, főleg a ruhásszekrényben és a polcokon. Szinte mindent, amitől megválok, elajándékozok. Egyre könnyebben megy, mert rájöttem: minél kevesebb dolgom van, annál könnyebben találok nekik helyet, annál kevesebb cuccot kell pakolnom, porolnom.

A hasmenénes sztorin túl vagyok, kicsit már tudok beszélni, de a hangszálaim még nem százasak. Ma már voltam dolgozni, Zs. jóvoltából "rövidítetten", csak 11-re kellett mennem. Jól is jött, mert mára volt időpontom a laborban és elmentem mellkas röntgenre is, hát ijesztően sokan voltak mindenhol, de másfél óra alatt végeztem a két helyen. Ráadásul napközben megjöttek az EESZT-re a leletek is: minden negatív. Ebéd után még ott maradtam a suliban, jövő héten német szavalóverseny, gyakoroltam kicsit a picikéimmel. Aztán gyorsan háziorvos, táppénzes papírért, onnan gyorsan Tankerület, leadni a táppénzes papírt. (Busójárás van, parkolót találni kész csoda.) Már útközben hívtam Cs.-t, akivel tegnap beszéltünk meg mára egy dumcsizást, hogy fél 4-ről tegyük át 4-re, mert egyszerűen nem érek haza... A Tankerülettől gyorsan haza, pisi, megettem a főtt krumolim maradékát, aztán indultam is Cs-hoz (volt roppant kedves kolléganőm). Másfél órát beszélgettünk, de ez a kis idő is rengeteget töltött rajtam.

Furán hangozhat, de akármhogy is érezzem magam, "valaki", "valami" mintha fogná a kezem, mintha mindig "véletlenül" összefutnék valakivel, aki ismér néhány választ/hasonló cipőben jár/tud rajtam jó irányba "lökni" kicsit/utat mutat/segít (...).

Nem ragozom, holnap hosszú munkanap, aludni is kell.

Szerda

Mivel minden hasmars -diétás dolgot megettem, délután főztem majdnem kereken egy liter vegeta levest némi zöldséggel és meg is ettem.

Pihentem egy órát, aztán vasárnap óta először kimerészkedtem, leugrottam a boltba. Főztem egy húslevest és krumplit.

Sokkal jobban vagyok. A tortúra legyengített, de ma tudtam viszonylag sokat pihenni. 

Holnap reggel labor és mellkas röntgen, aztán megyek dolgozni. Rövid nap lesz, jó is ez így kezdésnek.

 

Hétfő

Vasárnap olyan szépen odakészítettem mindent a konyhai kilövőállásba másnapra (suliba cuccok, kaja dobozolva a hűtőben, visszaváltandó palackok...), erre hajnalban jött a hasmenés, mintha rám fújták volna. A hangom visszajödt, még nem százas, rekedtes, de tudok beszélni és nagyon jót tett a 3 nap némaság, mert sokat pihentek a hangszálaim, nem fájnak.

Hatalmas főzést csaptam...

Estére jobban vagyok: a gyomorszájamat már nem akkora terméskő nyomja, mint délelőtt és ritkult a mosdóba járások száma is. Csak az a mosott f.o.s kategória még mindig. Remélem, hogy éjjel nem zavar meg az a bizonyos "vékony" és tudok pihenni, aludni.

Ezt már tényleg nem hiszem el...

Tavaly február óta folyamatosan beteg vagyok. 

Idén nem volt egy olyan nap, hogy ne fájt volna valamim. Túl vagyok egy "influenzán", a jobb kézfejem 2018 óta fáj, de idén túlzásba viszi, már alig tudok sebességet váltani és a kormányt tartani, írni, zöldséget pucolni. Tavaly határoztam el, hogy rendbe tetetem a fogaimat, de ha elkezdtük az egyik kezelését, begyulladt egy másik, szedtem antibiotikumot egy tályog miatt, aztán foghúzás lett a vége. Múlt héten elment a hangom, péntekre teljesen. Egész hétvégén nem beszéltem, mára van hangom, viszont hajnalban brutál hasmenésre ébredtem... Alig takarítottam le magam meg a wc kagylót, már mentem is megint. Most reggel fél 9 van, már csak fél óránként megyek, lassan talán kiürülök...

De most már komolyan nem hiszem el ezt az egészet.

Írtam reggel K-nak, a háziorvos asszisztensnek, hogy mi a helyzet, vegyen táppénzre, és az orvosnak a NetDoktor appon. K. vissza is írt, hogy rendben, sajnos járvány van. Intéztem mindkét suliban a hivatalos köröket. Dél körül pedig felhívott a doktornő (!), kikérdezett, tanácsokat adott. Úgy tapasztalja, hogy 3-4 nap ez a hasmenés mizéria...

Azt hittem dél felé, hogy kiürültem, ennyi volt. Aztán csavarodtak egyet a beleim és megint a wc-ben találtam magam, jó 10 percig csak ürültem, ürültem. Komolyan: tudom, hogy nagyon hosszú a bélrendszer, de mégis honnan jön ennyi végtermék?

Ledőlök, hátha tudok kicsit pihenni...

Hétvége

Szombaton munka: farsang. Csodás műsort készített a kolléganőm A. segíédletével, minden flottul megszervezve. Sok játék...

... volt kis tanítványunktól csodás festményt kaptunk...

... Madarász Iván a gyerekeinkkel egy dob-műsort mutatott be, fantasztikus élmény volt...

Hangom nem volt, így én voltam a néma indián :)

A derekam vacakolt...

A foghelyem Flectorral elvolt...

10 tombolát vettem, 2-vel nyertem :)

.....

Vasárnap délelőtt 10-re kész volt az ebéd. Kis bolt, gyógytorna, apróságok a háztartásban, ebéd, punyi, kis délután, aztán már megint este van... Ez a hét sem volt kutya, de jövő héten is lesz nem kevés plusz. 

Megpróbáltam beszélni: hát halkan, nem erőltetve nagyjából megy. Majd vigyázok a hangomra (is).

Activity-nap

Mára teljesen elment a hangom. Valószínűleg hangszálgyulladás. Gyógymódja: némaság. Így ma némaságot fogadtam. Kölcsönkértem az 1. osztályból egy törölhető táblát, azzal oldottam meg a beszédhiányt. A b-i és a sze-i suliban is jól működött, a gyerekek nagyon jól vették, a kollégák és A., a pedagógiai asszisztens nagyon sokat segített B-on, Sze-ben is N., a ped.asszisztens, a kollégák és a gyerekek is partnerek voltak. Sőt a táblával mentem boltokba is. Mindenki empatikus volt, hálásan köszönöm. A. írta este, hogy hogy sikerült az Activity.napom, jót nevettem magamban rajta. 99.9%-ban szuperül, a 0.1%- nak pedig nem hagyom, hogy elrontsa a többit.

Délutánra a derekam is beállt, a fogam helye Flectorral elviselhető.

Szeretem az igaz történetekről szóló filmeket. Mert megmutatják, hogy lehetetlen helyzetekből is lehetséges a kiút, reményt adnak, segítenek, hogy én se adjam fel, feltöltenek.

Sokszor kaptam már "fentről" "jelet". Volt, hogy pontosan megmondtam előre, mi fog történni (pl. gyerekként, hogy kiesik a kocsink kereke, pedig semmi látható-hallható előjele nem volt, a család meg tudja erősíteni; a 90-es években megéreztem, hogy dédapám meghalt (pedig Németországban voltam unokanővéremmel, se mobil, se internet nem volt akkor még, egyszerűen éreztem, hogy Opa ott áll mögöttem); felnőttként tejföl ködben hazafelé a munkából egy hang azt mondta: álljak meg, meg is álltam a "semmiben", amikor halványan világítani kezdtek állatok szemei a fényszóró fényében: egy szarvas-/őzcsorda ment át előttem az úton...). És azóta is folyamatos a "jelzés", csak én nem, vagy csak későn figyelek rá:

• A fogtályog lelki értelemben gyakran a hosszan elfojtott agresszió, kimondatlan harag, döntésképtelenség vagy a megrekedt helyzetek miatti belső feszültség fizikai kivetülése. A fogak a rágást, a döntéshozatalt és a külső-belső valóság határát jelképezik, így a tályog (gyulladás) a stressz és a megoldatlan konfliktusok miatti "mérgezett" állapotot jelezheti.
• A vesebetegség lelki okai és a kapcsolódó érzelmi állapotok: Félelem és bizonytalanság: A vese a félelem szerve; a mély, gyakran tudatalatti félelmek (pl. a jövőtől, az élettől) fizikai szinten veseproblémákat okozhatnak.
Túlélési harc és kiégés: Az "életemért küzdök" érzés, a folyamatos hajtás, a "nincs is igazi életem" mentalitás, valamint a teljes fizikai-lelki kimerültség.
Párkapcsolati és társulási problémák: A vesék a párkapcsolatot, a társulást és az egyensúlyt szimbolizálják. A partnerrel kapcsolatos konfliktusok, a "ki a fő" kérdéskörök, vagy a magányosság érzése.
Merev gondolkodás: A rugalmatlanság, a változásoktól való félelem és a megrekedt élethelyzetek.
Pszichoszomatikus megközelítés:
A vese a szervezet salakanyag-szűrője, lelki szinten pedig a "méreganyagok" (negatív érzelmek, sérelmek) feldolgozásáért felel. Ha ezeket nem dolgozzuk fel, a vesék működése sérülhet. A Mindset Pszichológia cikke szerint a pszichés nehézségek feltárása és a belső egyensúly megteremtése kulcsfontosságú. 
• A hát és nyakfájást nem csak a rossz-, kényszer testtartás idézi elő, hanem a mérhetetlen sok lelki és idegi teher cipelése. Ennek következtében a hát-, és nyakizmok örökös feszülésben vannak, ami izomgörcsöket, s feszítő fájdalmat vált ki. Minél több a teher rajtam, annál nagyobb lesz a fájdalmam. Meg kell tanulnom lazítani, másokban megbízni.
• A mellkasi szorítás, és fájdalom szervi háttere mellett lelki terhek nyomasztanak, olyan mintha nehézsúlyt helyeznének a tüdőnkre. Úgy érezzük, fuldoklunk, nem kapunk levegőt, valaki elnyom, kizsákmányol, megbetegít. Ez lehet a saját magunkat elárasztó érzelmek, a ránk nehezedő gondjaink kifejeződése is. Olykor a bűntudat testi tünetként való megnyilvánulása is.
• A derékfájás lelki okai gyakran a túlzott felelősségvállalásból, egzisztenciális szorongásból (pénzügyi félelmek), elfojtott dühből, valamint a rugalmatlanságból fakadnak. A gerinc ezen szakasza a támaszt szimbolizálja, így fájdalma gyakran jelez egyenesebb életvitel iránti igényt, vagy túl nagy lelki terhek cipelését.
A derékfájás főbb lelki hátterei:Túlterheltség és stressz: A "túl sok terhet cipel" érzése, képtelenség a feladatok elengedésére.
Anyagi bizonytalanság: A jövőtől való félelem, egzisztenciális szorongás közvetlenül a deréktájra vetülhet.
Elfojtott érzelmek:
Harag, bűntudat, szégyenérzet hosszú távú elfojtása, ami izomfeszültséghez vezet.
Rugalmatlanság: Alkalmazkodási képtelenség a változásokhoz, makacsság.
Önbizalomhiány és kontrollvesztés: A "gerinc" hiánya, önálló döntések meghozatalának képtelensége.
A krónikus derékfájás gyakran figyelmeztetés a pihenésre, a prioritások átértékelésére és a lelki terhek letevésére.

És sorolhatnám.

Sok fájdalmamra tudom a pontos választ, de még mindig itt ülök és nem mozdulok. Tehát (ahogy hospice Zs. mondta, amikor anyu haldoklott) egyre inkább tudom, mit jelent, hogy mindenki maga választja a szenvedését. Hogy a jövőben ez így marad-e, rajtam múlik.

Megint eggyel kevesebb...

Ma nem volt első órám. (Régebben ilyenkor is bementem 7 körül, mostanában már nem teszem.) Ennek ellenére időben keltem, így kapkodás nélkül tudtam készülődni.

Az első órámban jött velem F., az egyik osztrák főiskolás lány németre. Elmondtam neki, hogy nem készültem, nem lesz csilivili óra, az életet szeretném megmutatni neki. Így is történt. Hát néha meresztette a szemeit szegény...

Szódolgozat másképp.

Sze-ben kezdtem, órák, onnan át B-ra, órák, röpke ebéd, majd vissza Sze-be értekezletre. Már előre elkéretőztem, így 3-kor indultam is a sze-i iskolából Mohácsra, fél 4-re jelenésem volt foghúzásra. 15.28-ra értem a váróterembe, fogat mostam és már jöttek is értem. Mivel a tályog 2 fogam között volt bal oldlon, még ma is 3 módszerrel ellenőrizte a doki, hogy melyik a ludas (szerintem mindkettő), végül a hátsóra esett a választás. Egy gyökérkezelt fog egyik gyökere tört el (azt mondta az orvos, 800-ból 1 ilyen van), oda került baktérium, ettől nőtt a tályog. Megkaptam az első szurit, amitől nem zsibbadtam el. Kaptam még 2 helyre, ettől elzsibbadt a bal szemfogam és az orrom jobb oldala. Itt már nevetve fogta a fejét a doki, hogy ezt hogy csinálom, hogy semmi nem ott van, ahol lennie kell, semmi nem úgy működik, ahogy működnie kell. Kaptam még több helyre szurit, aztán nekiállt a húzásnak. 10 percig tartott, rólam szó szerint ömlött a víz, egyenletes légzéssel próbáltam kompenzálni, hogy a pulzusom az egekben volt. Aztán kint volt. A húzás vége már fájt, de hát gyulladt gyökércsúccsal sejthető volt. Gézre harapás, fizetés, fájdalomcsillapító felírás, tanácsok, aztán jöhettem haza. Előtte még kiváltottam a gyógyszert, az elsőt  az orvos tanácsára be is vettem, amikor a gézt kivehettem. Ledőltem és el is aludtam.

kép

Holnap elvileg rövid napom lesz, de szombaton farsang...

(A jobb orrlyukam még mindig zsibbad.)

Purc

Reggel fél 7-kor indultam, 3/4 3-ig órám volt, aztán szülői. Este negyed 7-re értem haza. Még dolgozatot kellene javítanom de nem. Holnap osztrák főiskolások jönnek hospitálni, értekezlet, fogorvos...

Ja, 3 napja nincs hangom...

Máma már nem hasad tovább...

(Keresem a csapot...)

 

Ónos és cuki

Nem ma volt...

Ma viszont ónos eső esett reggel hóval. Ballagtam a jégen a garázshoz, az egyik ház egyik lakásából gyereksírás hallatszott. Egy kicsike könyörgött sírva, hogy ne kelljen iskolába mennie...

Elkorcsolyáztam Sze-be, nem kevés infarktust kaptam közben. (Egyszerűen félek ónos esőben vezetni és pont.)

Nagyon hosszú nap volt, mert még itthon is fél 8-ig dolgoztam...

.......

Cuki:

Jön egy kis elsős óra végén: "Istenem, Timi néni, annyira jók a német órák, hogy én azt el sem tudodm mondani!"

Aztán jön egy másik, megfogja a kezemet, csillogó szemmel, mosolyogva mondja: "Annyira szerencsés vagyok, hogy te vagy a német tanító nénim, mert te mindig kedves vagy, még akkor is, ha rosszak vagyunk!"

Hétfő

A hétfő durván erős kezdés. 8-tól 15.20-ig órák, napközi, kipurcanok. Ma még a hangom is elment. (Nem kiabálok, azt utálom, csak mindent ezerszer el kell mondani...)

Kaptam.

Taneszköz. Talán a 70-es évekből.

De akkor legalább még voltak "állami" taneszközök, ma mindent készíthetünk magunk.

Holnapra gyorsan csomagoltam ételt. 3 tartalmas szendvics és nasinak gyümölcs.

Én azt a csapot keresem... :( 

Ma az egyik suliban segítséget kértem a szülőktől, mert "nem bírok" a gyerekekkel. A másik suliban beszélgettem iskolásokkal, hogy csak az én óráimon ilyenek? Nem. Kérdeztem, mit csinál ilyenkor a másik kolléga. Van, hogy nem foglalkozk velük, van, hogy rájuk szól... A munkám 90 százaléka fegyelmezés, beszélgetés arról, mi történt, felderítés: vajon miért ilyenek. És akkor leírok egy tegnapi történést, ami csak az egyik oka annak, hogy legszívesebben holnap nem mennék be dolgozni.

Tegnap étterem. Bevonul hangosan egy család, apa, anya, 3 gyerek. Leülnek. Telefonok elő. Mind az öten mást néztek a telón, hangosan, mintha otthon lennének. Rendelés. Mit kér a kábé max hetedikes gyerek? Citromos sört. Pincér el, telefonok elő, mind az öten belemerülnek a netbe, amíg megjött az étek. Gyors evés, telefon elő, net beszippant........................... (Az anyukát ismerem valahonnan, szerintem gyerekekkel dolgozik.) Kissé később a "nagyfiú" a pincérnek: Kérhetek még egy sört? ..... (És most én mondom: WTF???????????????) 

(És csoda, hogy a suliban nem tud figyelni? Hogy nem érti azt sem, amit magyarul mondok? Hogy nem képes pár másodpercet várni? ...  ...  ... Nagyon nagy tisztelet a kivételnek.)

Ma hang nélkül "tanítottam". De tök mindegy, hogy van vagy nincs, mintha ott sem lennék. Csak a sze-i első osztályban 6 percet vártam óra elején, hogy egyáltalán észrevegyék, hogy ott vagyok. (És sajnálom azt az 5-6 gyereket, akik "iskolaérettek", akik tényleg tanulni, fejlődni szeretnének, akik csillogó szemmel várják, hogy néemt óra legyen, hogy ott legyek, együtt legyünk...)

Sze-be jött két osztrák főiskolás lány horpitálni. Fiatalok, gyönyörűek, roppant lelkesek. Elmesélték, hogy náluk már leépítették a segítő rendszert, azaz nincsenek speciális iskolák, mindenkit integrálnak a "normál" általános iskolába. No de náluk (sok helyen) ahány speciális gyerek, annyi speciális pedagógus van bent az órán. Itthon meg oldd meg magad..........................................

Nem írok most többet, hulla fáradt vagyok, borzalmasan szomorú a mai földi társadalmak miatt, jobb, ha megyek aludni.........................

Hetem

Munka. Leginkább munka.

Itthon nincs sok mindenre energiám. Azért haladgatok. Például a szanálással,selejtezéssel. Túl sok a pakolnivaló, túl sok a ruha (is), elajándékozom. A felébe már úgysem férek bele...

Ma ebéd Bátaszéken, a Talizmánban. Roppant kedves személyzet, gyors kiszolgálás, figyelmesség, hatttalmas adagok, minden finom.

Az elcsomagoltatott maradékból mindkettőnknek megvan a holnapi ebéd is, így főleg megéri.

Reggeli: kacsazsíros pirítós, paradicsom.

Tízórai: narancs, szalámi, magok.

Ebéd: csontleves, rántott hús, krumplirüré (most jut eszembe, savanyút is teszek hozzá).

.....

Borzalmasan fáradt vagyok. És lelkileg úgy rendesen a mocsár alján. Minden nap megküzdök a munkanap letudásáért, azért, hogy megőrizzem az ép elmémet. Minden nap teszek azért, hogy kihúzzam magam az ingoványból. Tudom, hogy minden elmúlik, tudom, hogy nem marad(ok) így. Aki volt már hasonló helyzetben, tudja, hogy a lelki mélység magával hozza a fizikai valóról való "megfeledkezést". Például hetek óta nem volt megmosva a hajam, talán karácsony környékén utoljára. Nagy szerencsém, hogy nem látszik rajta, viszont érezni érzem, hogy már nagyon-nagyon nem oké. És ma végre megmostam. Ezeket az apró dolgokat és nagyon értékelem magamban, hogy végre konkrétan teszek valamit magamért. Egy hajmosás... Nem megyek most bele mélyebben, remélem, jövő héten összejön egy komolyabb bejegyzés is. Most alvás, megint 6 napos munkahét jön...