„Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent” (Smaragdtábla) Eszerint belső világunk tükröződik a külső valóságban.
Sulis asztalom...
Nem csoda, hogy folyamatosan keresek...
És igen: keresek. Bent is, magamban. Eddig sem volt tükörsima állóvíz a belső világom, de idén érdekesen alakul. Nem tudom megmagyarázni, csak lazán körülírni: kívülről kissé hullámzónak látszik a belső tavam, de a felszín alatt erős áramlatok húzódnak, örvények húznak és ezek körül a víz hevesen kavarog. Tele vagyok kérdésekkel, érzésekkel, egymásnak feszülő gondolatokkal. Nem értem magamat sem leginkább. A legjobb lenne bedugni a kézfejemet egy igazmondó kőbe és nyomtatásban megkapni, mit, miért, hogyan. De tudom: a kérdéseimre nekem kell megtalálnom a válaszokat.
Hónapokkal ezelőtt elkezdtem már szanálni. A suliban is, itthon is. Itthon látható eredménye van, főleg a ruhásszekrényben és a polcokon. Szinte mindent, amitől megválok, elajándékozok. Egyre könnyebben megy, mert rájöttem: minél kevesebb dolgom van, annál könnyebben találok nekik helyet, annál kevesebb cuccot kell pakolnom, porolnom.
A hasmenénes sztorin túl vagyok, kicsit már tudok beszélni, de a hangszálaim még nem százasak. Ma már voltam dolgozni, Zs. jóvoltából "rövidítetten", csak 11-re kellett mennem. Jól is jött, mert mára volt időpontom a laborban és elmentem mellkas röntgenre is, hát ijesztően sokan voltak mindenhol, de másfél óra alatt végeztem a két helyen. Ráadásul napközben megjöttek az EESZT-re a leletek is: minden negatív. Ebéd után még ott maradtam a suliban, jövő héten német szavalóverseny, gyakoroltam kicsit a picikéimmel. Aztán gyorsan háziorvos, táppénzes papírért, onnan gyorsan Tankerület, leadni a táppénzes papírt. (Busójárás van, parkolót találni kész csoda.) Már útközben hívtam Cs.-t, akivel tegnap beszéltünk meg mára egy dumcsizást, hogy fél 4-ről tegyük át 4-re, mert egyszerűen nem érek haza... A Tankerülettől gyorsan haza, pisi, megettem a főtt krumolim maradékát, aztán indultam is Cs-hoz (volt roppant kedves kolléganőm). Másfél órát beszélgettünk, de ez a kis idő is rengeteget töltött rajtam.
Furán hangozhat, de akármhogy is érezzem magam, "valaki", "valami" mintha fogná a kezem, mintha mindig "véletlenül" összefutnék valakivel, aki ismér néhány választ/hasonló cipőben jár/tud rajtam jó irányba "lökni" kicsit/utat mutat/segít (...).
Nem ragozom, holnap hosszú munkanap, aludni is kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése