Pé-szo-vas-hétfő

 Régen írtam.... Most is csak röviden.

Munka (munka, munka, munka...)...

... kiskert...

... és hát valamiből finanszíroznom kell a karosszérialakatost...

Csütörtök + napi cuki

Újra a suliban.

Jólesett a sok üdvözlő ölelés.

Szép a magaságyás.

Beiratkoztak az új elsősök.

Sikerült pirítóst ennem és banánt.

Délután álmodtam egy nagyot és összeraktam anyunak a komódját. (Az ajtón kell majd állítani, ahhoz nem volt affinitásom.)

Ettem egy kis tojáslevest, aztán itthon még kis pirítóst.

...........................................

Napi cuki:

Indultam haza. Már a kocsinál voltam, amikor szalad utánam X.

- Viszlát, Timi néni!

Még ölel, amikor fut Y. Ő is megölel.

- Miért mész el? Mikor jössz vissza?

- Holnap.

- Mikor lesz holnap?

- Hamarosan.

- Nem igaz... (Közben még erősebben "rámfonódik".)

És most alvás, mert hosszú nap volt, és tényleg hamarosan holnap van...

60 %

 Hétfő volt. Napköziztem is. A vége felé úgy éreztem hirtelen, mintha a nadrágszíjam legalább három lyukkal beljebb lenne húzva, mintha egy abronccsal szorítanák a gyomromat, és nagy hányingerem lett. Azért végigvittem a napit, de utána már gondolkodóba estem, merjek-e autóba ülni. Túl sokat nem agyaltam, mert le kellett vinnem a kocsit Z-hoz, így elindultam, leadtam a Mitsut, onnan viszont gyalog kellett hazamennem. Egyre nehezebben vittek a lábaim, a gyomrom egyre jobban feszített. Anyu félúton lakik, elvergődtem odáig. Kicsit ültem, aztán felvettem a cipőmet, hogy megpróbálok hazasétálni (anyu jött volna velem), de vissza is ültem. Kezdődött a melegem van-szédülök-mindjárt elájulok. Kértem egy vödröt, elvonultam, és az ilyenkor szokásos kínok közepette viszontláttam a dobozolt ételeimet előemésztett smoothie változatban...

Kicsit megkönnyebbültem, de a gyomorszorítás, a hányinger maradt, hőemelkedésem lett, a vérnyomásom 110 (nálam ez már magas), aztán rendesen leesett, ehhez társult a durva gyengeség. Nem is tudtam hazamenni, csak szombat kora este, akkor is kocsival vitt M. a házig, aztán felszenvedtem magam a harmadikra...

Tegnap pirítóst ettem és egy banánt, ma is és egy kis ebédet.

Ma olyan 60%-os vagyok már. Dobozoltam holnapra, most 5 perc alatt. Pirítóst viszek és banánt. 😁

Gyors dobozolás

Este 9-kor álltam neki dobozolni az egész napos sok minden után. Negyed óra alatt megvolt a holnapi reggeli és ebéd: tükörtojás, kenyér, saláta (kínai kel, jégsaláta, mikrozöld, rukkola, balzsamecet, tökmagolaj).

Vasárnap

 Mily meglepő: sűrű nap volt (van) ez is. Vezetésben is, gyalog is, lépcsőmászásban is, cipelésben is, helyszínekben is. Csak néhányat említek.

Voltunk anyuval mamikámnál az otthonban. (Mohácsi piaci pogit vittünk neki, azt majszolja éppen.)

Aztán Hőgyész. Tele a kert virágokkal, van sok Himmelschlissl is.

Ültetéshez (tolnamegyeiesen) pucoktúrást gyűjtöttünk a régi ház kertjében.

Meglátogattuk keresztanyámat is. Kaptam tőle fűszernövényeket ültetéshez. A palántái mesések.

Hazavezetés alatt előre pihentem, mert a cuccaimat fel is kellett hordanom a harmadikra. Négy fordulóval megvolt.

Aztán neki is álltam és mindent elültettem. Van balkoneper, snidling, petrezselyem, menta, oregano, citromfű, néhány virág.

Nem ez a végleges helyük, meg szeretnék még egy-két dolgot, de ma még szinte semmit nem ettem, holnap a munkába még semmit nem csomagoltam, pedig mindjárt este nyolc, úgyhogy mára ennyi a terasz-kertészkedés. (Holnapra is sűrű és hosszú nap ígérkezik, bele se gondolok előre. És csak remélem, hogy -lassan egy hét után- sikerül rendesen aludnom...)

Ezt meg csak úgy:

Szombat

 

A szervezetem legújabb attrakciója az, hogy nem tudok aludni. Ez már napok óta tart. Kényelmetlen az ágy, nyom a lepedő, kemény kőnek érzem a párnát, a takaró merev, mintha egy fóliasátorban feküdnék... Amikor hazaérek délután, majd leesek a székről, olyan fáradt vagyok, aztán este 7 körülre "átlendülök a holtponton" és egyszerűen nem jön álom a szememre, csak a gondolatok, na azok seregestől...

Mai reggeli (M. jóvoltából):

Ebéd anyunál (ezt is M. készítette):

Kicsit anyunál. Csodás virágai vannak, ez az egyik, még Hőgyészről mentett (a fotó olyan kis lagymatag, mint én mostanában...):

Holnap Gyönk-Hőgyész futam. Mond esőt vasárnapra, de remélem, nem lesz olyan zivatar felhőszakadással, mint az előbb volt itt Mohácson.

Péntek

 Szombaton írom ezt, mert tegnap, amire hazaértem a suliból, annyira fáradt voltam, hogy szó szerint semmire nem voltam már képes. Roppant sűrű nap volt, sűrű hét...

Népismeret projekt:

Puzzleból képek készültek, kékfestő ruhák, rozmaring és kalap színezések.

Jövő pénteken Trachttag, akkor lesz kész a kis német népismeret "kiállítás" a folyosón. (A két bal oldali "barna" kép családi, mamikám is rajtuk van.) (És melengette a szívemet, amikor anyagot kerestem a neten és a saját munkámba botlottam, amit mások is használnak.)

A terasz-kiskert is új palántákkal bővült, remélem, sikerül majd a hétvégén elültetnem.

Csütörtök

Rövid napnak indult. Ez tartotta bennem a lelket, hogy bemenjek dolgozni. Aztán hosszú nap lett, rendesen.

A kolleganőm asztalán van ez a maci (?), ami mindig a feje tetejére áll. Hiába szuperhős. Ez a kép hűen jellemez.

Szegény kolleganőm nem jött, beteg, így egész nap a másik kolleganőmmel helyettesítettünk, összevontunk, szerveztünk, intéztünk. Az ebédre nem maradt időm. Volt az a pillanat, hogy nagyon kéne enni, de készülni is egy projektre. Az ebédből csak pár falatra futotta volna, viszont egy kicsit haladtam az előkészületekkel, közben elmajszoltam egy marék mogyorót.

Aztán haza...

... a városba...

... anyuhoz, onnan haza, vacsora (lazac M. jóvoltából, batáta, az ebéd salátám).

Purc.

Szerda

 

Tegnap:

Ma:

Jesszus, nem tudnám listába szedni, mennyi minden volt ma is... (Kaptam ma a gyerekektől matricát, rengeteg ölelést, volt "De jó volt ez az óra!" is.) Régen írtam olyan igazi jó kis bejegyzést, de amire este ideérek a géphez, már olyan fáradt vagyok, hogy nem fog az agyam... De ha csak a legszűkebb családban vagy környezetemben körülnézek, mindenkin ugyanezt látom: ezer a dolog, az intéznivaló, és ha elkészül az ember mondjuk kettővel, jön helyette három másik... Mindenki rohan, kifacsart, kedvetlen, fáradt, ha valahol nevetést hallok, az igazán ritka, és fel is kapom a fejem: jé, de jó, hogy van még, aki tud nevetni! Habár lassan este kilenc, kikapcs, mert van még tennivaló, és holnap megint munka (is).

Kedd

Frenetikus volt ez a pár nap szünet. Volt ugyan közben dolog, időpont, orvosi kontroll, jövés-menés, de nem kellett minden áldott nap órára kelni, nem volt folyamatos KELL, volt néha egy kis csönd, nem wifigőzben és neonfényben teltek a napok, ért napfény is. Ettem jókat, láttam szépeket, sokat lehettem a családdal. Tényleg egy szusszanásnyit, de pihentem, nagyon-nagyon kellett már. Azt hiszem, ma este nem csak a gyerekek hisztiznek, amiért holnap iskolába kell menni...

 

Dobozolás 3 napra

Délelőtt megterveztem a menüt. Egyetlen dolgot kellett beszerezni, a többi volt itthon.

Reggeli: holnap a maradék tojásleves, utána 2x tojás, paradicsom, gomba, spenót.

Ebéd: saláta, rizs, tonhal, tojás, pesto.

Vacsora: tojás, saláta, édesburgonya, pesto. (A burit megfőztem, a többi majd készül.)

És a dobozok a hűtőben:

Húsvét hétfő

Húsvét 2007-2018 itt

Húsvét 2019. Érdekes volt. Agyrázkódás után a Börzsönyben.

2020-ban minden addiginál másabb volt a húsvét. Egyrészt a "pándémia" miatt, de ami a családunknak ennél sokkal fontosabb volt: anyut húsvét után műtötték rosszindulatú emlődaganat miatt... Emlékszem, készült egy túrós süti, csak hogy legyen valami... (Megkerestem a blogban.)

Húsvét 2021-ben Hőgyészen volt, anyuéknál.

2022-ben -nem is emlékeztem már...- az Őrségben húsvétoltunk.

Idén húsvét hétfőn reggel M. meglocsolt, így elhervadni nem fogok 😆😆, aztán dolgozni ment. Én itthon tettem-vettem, aztán átmentem anyuhoz, aki isteni ebédet főzött, aztán sétáltunk, és volt egy kis húsvéti mini-barkács is. 😂😁

Húsvét vasárnap

Kint...

... bent.