2022. október 29., szombat

Szombat

Szombat. Végre hétvége. Persze elfelejted az ébresztőt leállítani, így kelsz a szokásos munkanapi korai időpontban. Vagyis nem. Kinyomod és visszaaltatod magad. Jesz, Másfél órát ráhúzhattál a megszokottra.

Kezdésnek tusoló vízkőtlenítés. Majd reggeli. Aztán főzés.

Át A-hoz gyalog, fel a másodikra, ami most iroda szinte, mert telefonos ügyintézés majdnem délig. Gyalog vissza, útközben bolt: kártyával olcsóbb a pur kenyér.

Haza, fel a harmadikra, ebéd.



Délután Pécs. Kis kilátó nagy emelkedővel, sok lépcsővel.


És köddel, de így is szép.






Innen légvonalban pár szárnycsapás lenne a Frei, de azért az úton megyünk, kocsival a kávézóba.

Útközben M. unszolására bemegyünk két boltba, konkrét céllal: a lehető leghosszabb kabátot szeretném, mert minden télen szétfagynak a combjaim és a lábaim. Találunk is elfogadhatót jó áron.

Séta a dombra.

Ott a kedvenc: a Cannes-i fagylaltkávé.


Pécsen szinte tiszta idő a városban, az autópályán nagy köd. 

Itthon már csak punyi. És hamarosan alvás.

Holnap Hőgyész. Így, ebben a formában utoljára. Anyu jövő héten költözik. ( 😊😢 )

 

2022. október 27., csütörtök

Csütörtök

Munka után hivatali ügyintézés, aztán kis kiszakadás a városból, betonból, szmogból, séta a szabari erdőben.













(A FB-om megint letiltva, tényleg napi szintű a dolog...)

2022. október 24., hétfő

Faca...


Napi szinten ez megy. 

Roppant kihívó ez a -valószínűleg szórakozásból jelentett- bejegyzés is... 

 

Dobozolás

 


Reggelim még van a hétre (tökmagkrémes pirítós, és még 1 paradicsomom is van), ebédre készült tonhalfasírt salátával, vacsora tojás lesz.

2022. október 23., vasárnap

Hétvége

A kellemes kis munkahét után szombat reggel autóba pattanás, irány anyu. Egész hétvégén pakoltunk, dobozoltunk, zsákoltunk, hoztunk-vittünk. Szombat délután csodás napos idő volt.


46 évig nem ettem meg a tojáslevest. A szagát is utáltam. Tavaly, a műtét után jött rám, hogy tojáslevest kívánok. Képes voltam napi háromszor is megenni. Anyu nagyüzemben gyártotta nekem. :) A hétvégére is ezt főzött most, én pedig nagy örömmel lapátoltam magamba literszámra.


Jött M. a szomszéd utcából, hallotta, hogy anyunál vagyok, tudja, hogy szeretem az otelló szőlőt, hozott nekem. :)


Keresztanyumnál is voltunk, igaz, hogy csak pár percre (oda is vittünk, onnan is hoztunk cuccost), de legalább láttam. :) A kertje álomszép, mint mindig.


Hordtam le fát is anyunak a kazánhoz, hogy ne fázzon. :)

Aztán újra tele lett a telekocsi.



Ebéd után még gyors hajmosás, aztán irány Mohács. Felcipeltem anyuhoz a dolgokat 6 fordulóval a másodikra, elpakoltam, összeraktam egy polcot, aztán itthon másztam fel a saját cuccommal a harmadikra...

Roppant zsúfolt munkahét után rendesen tevékeny hétvége. Akkor holnaptól pihenés, ugye?




 

2022. október 21., péntek

Munkahét

Hétfőn sima 8 óra 7-től 3-ig.

Kedden fogadóórával 7-től 16.30-ig 9.5 óra.

Szerdán a leendő elsősök szülőijével 7-től 18.15-ig 11.25 óra.

Csütörtökön az óráim után eljöttem (délután Davinci) 7-től 11.30-ig 4.5 óra.

Ma őszi bál, 7-18.40-ig majdnem 12 óra.

(De ma a holnapi idősek napjára volt próba, okt. 23-i megemlékezés, az ovisok voltak fent a suliban iskolanyitogató foglalkozáson, és még sorolhatnám.)

Purc a köbön...






 

2022. október 20., csütörtök

Endo vagy nem endo, ez itt a kérdés...

Egy éve ilyenkor már adtam magamnak a vérhigító szurikat. Brrrrr, ez volt a műtét utáni felépülés egyik legszörnyűbb része.

Volt legszuperebb része is: mindig volt velem valaki az elején, a tenyerükön hordoztak, mostak, főztek, takarítottak rám, vigyázták az álmomat (...). Ezt imádtam. 😇

Nagyon lassan ment a teljes felépülés, de eljött az idő, hogy nem volt már panaszom.

Kb 2 hete kezdődött egy, az endósra nagyon hajazó, tompa alhasi fájdalom. Rendesen megijesztett, bár próbáltam nem ráparázni, de ez nem egyszerű.

Ma voltam az egy éves kontrollon a professzornál. Igazából nem izgultam.


A diagnózis: teljesen endomentes vagyok, és amit csak UH-gal meg lehetett nézni, megnézte, és a belektől kezdve ezen minden normálisnak mutatkozott.

Meg is ünnepeltük M-val egy kávéval és sütivel.


A kávé inkább kakaó volt (amit imádok, de irtóra nem szereti a gyomrom), az étcsokis tortaszelet mennyei volt, aztán pár óra múlva ez a kombó be is nyújtotta a számlát... Tudtam én, hogy ez lesz, de hát aaaanyira finom!

Nem fogyókúrázom, de odafigyelek a kajára, és tudtam azt is, hogy ez ma belefér. (Nem heti-kétheti egy sütitől hízik el az ember szerintem.)

Egy év kilókban:



A műtéti sebek? Őszintén: szerintem 1-2 hónapja abszolút meg sem néztem őket. :)

Sok változás van a műtét óta, ami nem biztos, hogy műtéti következmény, de lehet az is, hogy köze van hozzá. Mindegy. Nem vagyok már mai csirke, bármi változás lehet változó kori tünet is.

  • A híresen száraz hajam zsírosodik.
  • Lett egy forgó a hajamnál a homlokomnál.
  • Irtózatosan száraz a bőröm.
  • A hőháztartásom konkrétan nem létezik.
  • Az utóbbi miatt aztán nem tudom pontosan, hogy ami néha van, az hőhullám-e, de néha hirtelen kegyetlen melegem lesz, aztán ez 1-2 perc múlva elmúlik.
  • Nagyon fáradt vagyok folyamatosan.
  • Megváltozott az alvásom: gyakran felébredek hajnalban és nehezen tudok visszaaludni. Felületesen is alszom. A hangok nem zavarnak a füldugó miatt, de képes vagyok egy minimális fényváltozásra is felébredni (máskor viszont nem zavar).
  • A hasamon lévő úszógumi egyszerűen nem megy le.
  • Régen kiskacsa voltam, most meg van, hogy két deci vizet sem iszom egy nap.
  • Szörnyen lusta vagyok.
  • Folyamatosan tudnék nasizni, csoki, keksz, süti az álmom.
Szóval nem endo, és ez jó. Nagyon. Hogy lesz-e 2 éves kontroll, az sok mindentől függ. Ma például a fizetésem ötödét hagytam a klinikán........

2022. október 19., szerda

Szerda

Mivel ma napfelkeltekor mentem dolgozni és naplementekor jöttem haza, most csak ennyi.



Napi cuki Lenitől (1. osztályos): Timi tanító néni. :)


 

2022. október 17., hétfő

Hétfői cuki(k)

Német óra. Éppen rajzoljuk egy mondat jelentését, amikor X -szokás szerint- eltér a tárgytól:

- Mondhatom neked, hogy Mutti?

- Mondhatod.

Rajzol tovább, majd egyszer csak felpattan, fülig érő szájjal, kitárt karokkal szalad felém, kiabálja: - Mutti! Mutti!, majd átölel.

...

Tízórai szünet. Ügyeletes vagyok, ekkor eszem a tökmagkrémes reggelim egy részletét az ebédlőben a gyerekekkel. Ők mindent mindig figyelnek, mindent észrevesznek, most látják, hogy kenem a zöldes kencémmel a pirítóst.

- Timi néni, maga spenótos kenyeret eszik???

Dobozolás


Megint gyors, megint egyszerű dobozolás munka után.

Reggeli: tökmagkrémes pirítós, paradicsom.

Tízórai: körte, mogyoró.

Ebéd: tükörtojás, saláta.

Vacsora: holnap készül majd, így legalább egyszer frissen eszem: sajtos tészta.

(Így leírva szép a beosztás. Munkanapokon összevisszák az időpontok, ma a reggeli felét fél 10-kor ettem meg tízórai-felügyelet alatt, a másik felét fél 1-kor, az ebédet 2 előtt...)

 

2022. október 16., vasárnap

Vasárnap

Szörnyen korán ébredtem. Pirkadatra már ki- és felpakoltam anyuhoz a tegnapi "telekocsis" cuccot, 6 fordulóval a 2,-ra. Rá egy órára meg már minden a helyén volt. (Visszavágyom az egy évvel ezelőtti állapotot, amikor a műtét másnapján szinte egész nap aludtam. A többi része után nem ácsingózom.)


Reggeli.


Lassan 2 hónapja, hogy belerúgtam hajnalban a szekrénybe. Ez friss, mai fotó:


Sajnos amilyen lila és dagadt, annyira fáj is. Cipős időben minden lépésnél. Hja, szép rúgás volt: ha valamit csinálok, szeretem rendesen csinálni...

 

2022. október 15., szombat

Szülinap :)

Ma egy éve ködös, fagyos reggelre ébredtem. Szörnyen gyengén és elgyötörten, de csordultig bizalommal és reménnyel. Ma szinte óráról órára átéltem a tavalyi október 15-ét. Láttam magam előtt minden részletet, éreztem az akkori nyugodtságomat és optimizmusomat. Emlékszem, mennyire szépen besütött a nap a kórterembe.


Négykor műtöttek. Tényleg mindenre emlékszem, az ébredésre is. Arra a hatalmas boldogságra, hogy habár majd szétszakadtam és nyöszörögtem a fájdalomtól, ez NEM endós fájdalom volt, és tudtam: amit most érzek, az napról napra jobb lesz és majd elmúlik. Igyekszem most is bízni...

Ma anyunál voltunk. Lassan kész minden a költözésre. Én közben (már hetek óta minden hétvégén) telekocsizom és hordom a könnyebb, már elpakolható cuccost a lakásba.


Tegnap este lefekvés előtt újra bekapcsoltam a telefont, hogy a munkanapi ébresztőt szüneteltessem. Csakhogy nem tudtam a PIN kódomat. Egyszerűen elfelejtettem, hiába pötyögtem be már szerintem ezerszer. Letiltott. A PUK kódot kérte. De nem találtam. Úgyhogy ma kikapcsolt telefonnal mentem anyuhoz. Átmentünk Tamásiba, anyunak úgyis esedékes volt a "telefonos bolt", ahol egy perc alatt orvosolták a problémát. Anyu ügye nem volt ilyen egyszerű, ott maradtam intézni, amíg ő M-val bejárta a temetőt, a volt Posszert boltot és a Penny-t is. 

Mamihoz most nem volt idő bemenni, de anyu gyakran beszél vele és a nővérekkel is telefonon is (bár mami sokszor nem tudja, kivel beszél). Mami jól van szerencsére, nagyon jól megszokta az ottlétet, a nővéreket. Szépen eszik, a gyógyszereit is beveszi hiszti nélkül. Csak ne beszélnének neki annyian a falakból és a padlásról...

Visszatérve a telefonra: mivel nem sikerült kikapcsolnom az ébresztőt, meg is szólalt jó korán... Pedig sokszor fent voltam éjjel és hajnalban, pont reggel tudtam volna még aludni. Lehet, hogy jó ötlet a pékség... ;)