Motiváció

"141. nap

Valószinűleg mindenki hallott már Muhammad Aliról,az ökölvivóról. Korának legjobb és leghiresebb ökölvivója volt ő.

Én nagyon sokáig nem szerettem,egy nagyképű,beképzelt,öntelt szarnak tartottam,aki mindenhol sztárolja magát,mindenhol fényezi magát. Ő addig-addig mondogatta magának,h a világ legjobbja,amig el nem hitte ő saját maga is,és az egész világ is.

Én hasonlóan cselekszem(bár nem vagyok világbajnok).

Korábban szemközt köptem a tükörképemet,egyszerűen nem voltunk kibékülve,aztán jött a tükörképhez beszélés,a "szeretem magam" mantrázása. Ami eleinte olyan erőltetett,olyan hamis volt. 

Most már belekacsintok a tükörbe,és azt mondom magamnak,h Sz. annyira király vagy!

És őszintén igy is gondolom.

Addig addig mondogattam,amig saját magam is elhittem,és mások is elhiszik....

Nagyon király vagyok,nah,és egy bajnok,egy győztes,aki képes volt legyőzni a legnagyobb ellenségét: saját magát!

" Sz.

forrás

Motivációk:

Csepregi József itt

Dia itt

BBG itt

Izabella itt

Suzzy itt

Saci itt

Barbara itt

Hús-vér motiváció 52., G. itt

Hús-vér motiváció 51, R. itt

Hús-vér motiváció 50, Ábrahám Pál itt

Hús-vér motiváció 49, Jose itt

Hús-vér motiváció 48 itt

Eddigi Hús-vér motivációk itt

Keto motiváció:

LCHF: Susan itt

LCHF: Kat itt

LCHF: Amanda itt

LCHF: Fatima itt

LCHF: Frida itt

LCHF: Lindha itt

LCHF: Lisa itt

LCHF: Christine Cronau itt

LCHF story: Maria Emmerich itt

LCHF sztori: Rheanna itt

Derek sztorija itt

Telaine története itt

Tony története itt

LCHF story: Zuzka itt

Egy házaspár története itt

Csak a cukor elhagyásával mennyi változás! itt

Egy idősebb házaspár története itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Zoo és Frei

Állatkert, Pécs. Januári tavaszban.

A leguán cuki. Olyan, mint egy kis sárkánygyík.

Életemben először láttam bölényt. Hatalmas, iszonyú masszív. 900 kilós is lehet és képes 60 (!) km/h-s sebességre!!

A macskafélék a szívem csücskei. Egyszerűen imádom őket. Ezen csoporton belül is a fehér tigris... Ó, anyám, fenségesen gyönyörű!!

Puma. Csodaszép.

A kijáratnál egy cica napozott. Hagyta magát simogatni, nem hagytam ki. Édesen dorombolt is.

Majd Cafe Frei, most guatemalai mogyorókávé. Hát vagy egy litert meg lehetne inni belőle, eszméletlenül finom.

(Köszönöm, M.!)

Így...

Nem az számít, hogy hol járt a sarkad, hanem merre mutat a lábujjad! 

Csarni Norbert

Elütöttem...

Szokás szerint indult a nap, készülődés, cuccok a suliba, kabát, cipő, ajtó bezár, parkoló, kocsikulcs, gyerünk. Szokás szerint lassan megyek, pásztázom az utat, a szántást, rengeteg (!) erre a vad, nincs nap, hogy ne futna át előttem valami vagy ne látnék a földeken állatokat. Az utolsó dombtetőre érve láttam, hogy lejjebb egy csapat őz vágtat át az úton előttem. Még lassítottam is, ritka, ha egyedül van egy őz, de most is egy csapat vágtázott, megint szerencsém van -gondoltam-, hogy nem éppen ott tartottam, ahol a kitörtek az út menti erdősávból. Amikor odaértem erre a helyre -pár száz méterre a falutól, ahol a suli van-, csak egy hatalmas csattanást hallottam és mintha a kocsit oldalról valami iszonyatos erő lökte volna meg. Jézusom, elütöttem egy őzet! A csapat utolsó, kései tagja lehetett, nekiugrott az autónak jobbról, a visszapillantó tükör ripityára tört és messze repült, az állat végigcsúszott a kocsi jobb oldalán, majd elszaladt. A becsapódás pillanatában annyira megijedtem, mint már nagyon régen nem. Indexeltem, hogy megállok, ekkor néztem a jobb tükörbe, hogy ott-e az őz és láttam mindkettő hűlt helyét, és hogy a mögöttem jövő autó is megáll.  Bekapcsoltam a vészvillogót, kiszálltam. Minden izmom összerándult, a lábaim erősen remegtek. Ránéztem a kocsira, hogy egyben van-e, tudom-e használni. Közben odaért a mögöttem megállt autó sofőrje is. Nagyon kedves hölgy volt.

- Jól vagy? Minden rendben?

- Jól, köszönöm.

- Az autó is egyben van?

- Csak a visszapillantó tükör...

- Igen, láttam, hogy repült, az úton van, nem mentem rá.

- Ó, köszönöm.

- Az őz is jól van, elszaladt.

(Közben kikerült az iskolabusz a sulisainkkal.)

- Biztosan minden rendben?

- Igen, csak a lábaim remegnek. Köszönöm, hogy megálltál!

Nagyon nagy szerencsém volt. Semmi bajom, a kocsi is egyben, az őz is. Nem az, amelyiket elütöttem, hanem amelyik elütött.

(A kép már itthon készült. A helyszínen úgy megijedtem, hogy azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány.)

Motiváció

Eleinte magam is azt hittem, a sorsa mindenkinek meg van írva. Aztán, ahogyan minél több emberrel beszélgettem, úgy kellett rájönnöm, hogy ez nem teljesen így van. Dolgaink igenis tőlünk függnek. Pillanatok és lehetőségek vannak, és mi döntjük el, mikor melyiket választjuk. 

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció

forrás

elkötelezettség 

1. Adott ígéret; egy jövőbeli cselekvés megtételét, cél, eredmény elérését vállaló számon kérhető kijelentés. 

2. Hűséges hozzáállás, amely egy személy, közösség, cél elérése érdekében kifejtett kemény munkában, rendszeres elszánt, rendíthetetlen tevékenységben, támogatásban, kiállásban nyilvánul meg.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Hétfő, kedd, szerda

Érdekes dolog ez az emberbőrben kapott, földi létezés. Az a tapasztalatom, hogy az emlékek egy része nem változik, de azon túl minden más igen, napról napra, percről percre, folyamatosan.

Néhány éve szinte életcélom volt a testem megváltoztatása, az étkezés, a mozgás megszervezése és kivitelezése, a sorsom alakulását nagy részben a személymérleg által mutatott szám változása befolyásolta. A tavalyi mérlegállásokból nem tudnék statisztikát készíteni (ahogy korábban szoktam), mert nincs elég adat. Valahogy nem is érdekel, hány kiló vagyok, annyira mellékes ez szerintem. 

Idén nincs újévi fogadalmam, semmiféle téren. Mert nem óhajtok "függeni" a fogadalmaktól, nem szeretnék lelkiismeret-furdalást, ha esetleg valami nem sikerül. Biztosan fogok dolgozni, mert kell, biztosan fogok mozogni, futni, mert szeretem, biztosan fogok enni is. Úgy, ahogy nekem jó. Kényszer nélkül, túlagyalás nélkül, túlzott tervezés nélkül. 

Nincs fogadalom, de vannak dolgok, amiken változtatni fogok. Az egyik ilyen az elérhetőség: az internetes és a telefonos kapcsolat. Csökkentenem kell. Mert az élet nem odaát van, és mert ezekkel sokszor homokszemek módjára kifolyik az idő a kezemből.

A másik: mindenféle agyonagyalás nélküli minimális tervezés. Nekem le kell írnom, kell a lista az elintézendőkről, a határidős tevékenységekről, különben elfelejtem vagy halogatom, nem ritkán az utolsó utáni pillanatig.

A harmadik: visszahoztam a reggeli és esti rutinokat a FlyLady programból. Egyelőre még felírom, de egy-két hét múltán újra rutinná válik majd, hatalmas mértékben megkönnyítve és leegyszerűsítve sok "nemfontosdeinkábbnehalogassuk" dolgot. Nem mellesleg ezzel még időt is nyerek.