Péntek: programváltozós nyaralás 5. nap

1. nap: minden rendben, minden megszervezve, nyaralás indul.

2. nap: csodás programok, már most tele élménnyel.

3. nap: mindenki fáradt a barlangtúrától, megérkezik a meglepetés vendég, B.

4. nap: P. már reggel nincs jól, délutánra orvos lett a vége, estére M. is belázasodott.

5. nap:

A terv az volt, hogy ma ebédre már Nagyiéknál leszünk és ott folytatódik a gyerekek nyaralása. No de csütörtökön P. lázas lett, hányt, orvoshoz vittük. Estére pedig M. is kidőlt.

Az előző bejegyzésben írtam, hogy az éjszaka mérésekkel és megfigyeléssel telt. Ha diabos van a családban, az azt is jelenti, hogy M. esetében 6.30-kor felkelés: vércukor mérés, az első adag inzulin szúrása, ha esik, ha fúj. Így hiába volt M. beteg, hiába voltam irtózatosan fáradt, 6.20-kor újra szólt az ébresztőm és ébresztettem M-t. P. is felébredt, ami jó volt, mert neki is mértem lázat. Szerencsére lázak és vércukor negatív. Mivel jó volt M. cukra, reggeli 7-kor. Viszont még mindig hőemelkedése volt, így kezdődött a sakkozás: tudunk-e ma utazni vagy sem. Mohácson ugyanis van jól felszerelt kórház, orvosi ügyelet, Hőgyészen viszont mindez enyhén szólva nehézkesen megoldható. Óránként mérés, egyeztetés a húgommal, aztán vártunk. Beszélgettünk, zuhanyoztunk, mértünk, fényképeket nézegettünk...

És közben csodás hírt kaptunk: megszületett unokanővérem kisfia, végre újra kisbaba van a családban!

Ebéd készítés: hármunknak három féle. Aztán elkezdtünk pakolni. Nem volt újabb hőemelkedés, így bepakoltunk a kocsiba és indulás.

A hat óra Szekszárd után ért minket, a palánki kereszteződés után kerestem egy árnyékos, biztonságos helyet, ott mért és adott magának inzulint M.

Szerencsésen Hőgyészre értünk, kipakoltunk és kezdődött a gyerekek élménybeszámolója. Szó szerint egymás szavába vágva meséltek Nagyinak és Dédinek, maximális részletességgel. Eltart majd legalább három napig, amíg mindent elmondnak :)

Elbúcsúztunk és hazavezettem.

Csütörtök: nyaralás 4. nap, és jött a kisördög

Na nem nálam jött. Mármint a kisördög. A reggeli, az el- és bepakolás után búcsút vettünk az Öreg Pajta Vendégháztól. Fürdőcuccba öltöztünk és úgy terveztük: a kilátó és a Malommúzeum után még egy Aquapark jön. A gyerekek csúszdázni szerettek volna. Felmentünk a kilátóba. Pet nem volt jól, de itt még amolyan jajnincskedvemgyalogolni-nyafinak tűnt. Majd a Malommúzeumba mentünk.

Ott már kétszer ki kellett vinnem a tárlatvezetésről, mert hányingere volt. A malomból ebédelni mentünk, megint a Muskátliba, mert az mindenkinek nagyon tetszett tegnap este. P. nem kért semmit, csak pár korty vizet ivott, aztán lefektettem a kocsiban az árnyékos parkolóban. Egyre rosszabbul volt, így gyorsan egyeztettem a húgommal telefonon és döntöttem.

Az aznapi fürdőzést közös beleegyezéssel sztornóztuk, beültünk az autóba és célba vettük Mohácsot, az orvosi rendelőt.

P. Magyarhertelendnél kezdett hányni. Megálltunk, elláttuk, helycserés támadások a kocsiban, hátraültem hozzá, M. vezetett, M. már ülhet elöl, élvezte is.

Már a kocsiból bejelentkeztem az orvoshoz, az én háziorvosomhoz, aki megígérte, hogy soron kívül fogad minket. Így is volt, de átirányított minket a gyerekorvoshoz.

Nem volt senki előttünk szerencsére. A doktornő nagyon alaposan kikérdezte és megvizsgálta P-t, az asszisztens is tündéri volt, közben felvette és gépre vitte az adatokat. Vírusos gyomorfertőzés. Mondtam a doktornőnek, hogy P-nál veszélyes a hányás, már többször volt kórházban kiszáradás miatt. Csodálkozott és nem értette, miért várják meg, amíg kiszárad. Ő ugyanis adott egy vénás koktélt P-nak, azt mondta, ez segít abban, hogy ne hányjon annyit, hogy fellépjen a kiszáradás veszélye. És diétát írt elő, B6 vitamint és öt napig probiotikumot. 

Gyógyszertár, gyors "válságkezelő" terv, ki mit csinál, mit, hogyan szerez be... Hazavittük hozzám először is P-t, a fiúk felcuccoltak, M. hazacuccolt, majd visszajött M-ért, addig felírtam, mi kell a boltból. Ugyanis a diabéteszes diétára maximálisan felkészültem, de egy hányás miatti diétára nem. A fiúk bevásároltak, M. megvette magának a diabos kis étkezéseket (mivel elvileg péntek reggel vittem volna őket a Nagyihoz, de így tuti biztos volt, hogy tovább maradnak nálam). Nem részletezem, a lényeg: estére P. sokkal (!) jobban lett, se láz, se hőemelkedés, és ő, a kis fényevő mindenáron csokigolyót vagy kolbászt akart enni (persze szegény nem kapott). Játszott kicsit az öltöztető- és sminkprogrammal, lába fent, Bruno Marsot dudorászott: aki ismeri, tudja: ez ő. Jól volt. És áradozott a doktornőről, amiért megmentette egy újabb kiszáradástól. Azt mondta: ha a doktor néni nem akar Pestre költözni, akkor majd ide fog járni orvoshoz. :)

Ahogy P. állapota javult, úgy romlott M-é. Először csak furcsán érezte magát, gyengének. Aztán elaludt úgy, ahogy volt, késő délután, ez igazán nem jellemző rá, bagoly típus. Itt már tudtam, hogy valami baj van, mértem vércukrot, azt hittem, ott nem stimmel valami. De a cukor teljesen rendben volt. Megfogtam a homlokát: meleg. Megmértem a lázát: 37.5. Aztán 38. M. olyan, mint a húgom: ha lázas, akkor nagyon lázas és iszonyúan lassan lehet neki levinni. (Gyerekként nagyon gyakran láttam, ahogy anyu ápolta a lázas húgomat, volt ott gyógyszer, hűtőfürdő, priznic, minden...) Újabb telefon Pestre a húgomnak: P. jól van, de M. lázas. Erre végképp nem számítottunk. Egy cukorbeteg embernél minden kicsit másképp működik, a lázas állapot is. A húgom felhívta a diabos doktornőt, akitől megkapta az utasításokat, amiket továbbított nekem. Első: Rubophen vagy Algopyrin. Mivel én nem járok orvoshoz és beteg sem szoktam lenni, csak Algoflexem van (nálam ez az egy gyógyszer hat, és ritka fej- vagy fogfájáskor, esetleg mensis görcsölésnél veszek csak be végső esetben belőle), viszont ami M-nak kell, az vényköteles. Ránéztem az órámra: este fél 10. Nem idegeskedtem. Megnyugtattam a húgomat is, hogy intézkedek, aztán visszahívom. A fejemben fél másodperc alatt megvolt azon emberek listája, akiknek biztosan van ilyen gyógyszere. És már az elsőnél sikerrel jártam. M-nak volt is gyógyszere, és képes volt az éjszaka közepén átjönni és áthozni. Nagyon köszönöm neki!

És igazán itt jött el az első pont, amikor kicsit sikerült átéreznem a húgom helyzetét: mennyire nehéz egyedülállóként két gyerekkel, főleg, ha az egyik, majd a másik is megbetegszik. Egyedül, otthon nem hagyhatom őket, magammal vinni nem tudom őket, a házban nem tudom rábízni senkire még fél órára sem, de boltba kellene menni, de gyógyszer kellene... 

Jött a langyos vizes tusolás, lázcsillapító, borogatás, sok folyadék. Készítettem nekik izotóniás italt: pici só, citromlé, víz. Lefektettem őket. El is aludtak. A húgom gyakran mondja, hogy mekkora boldogság neki, amikor reggel felkel és mindkét gyerek szuszog (azaz él). Hát most én is figyeltem, szuszognak-e. És óránként mértem M. lázát. Nagyon-nagyon lassan, tizedenként, de csúszkált lefelé. Mivel nála a vércukrot is megzavarhatja, éjfélkor és hajnali 3-kor megmértem neki. A hármas mérésnél már olyan fáradt voltam, hogy csak ötödjére sikerült úgy böknöm, hogy a stix fel tudja venni a vércseppet... De 6.5 volt, kész boldogság, hogy legalább ez rendben volt.

Nagyon hamar reggel lett.

Bölcs

"Jó tudni, hogy az optimizmus és pesszimizmus nem velünk született vonások, sokkal inkább szociálisan bevésődött, eltanult minták hatása. Aki pesszimista, annak legalább egyik szülője ilyen volt, ő pedig ezt tanulta. Ahogy megtanultuk, úgy ki is nevelhetjük magunkat a negatív viselkedésből. "Nincs a világon jó, se rossz, gondolat teszi azzá" - üzeni Shakespeare is. Állítsuk be magunkat a sikerre, pozitív érzéseink kimondására, a szépre, az itt és most állapot teljes átélésére, a humorra, a derűre. Ugyanannyi erőt igényel, mint a pesszimista attitűd, csak sokkal hasznosabb."

Bagdy Emőke

Hosszú nap...

A "Nagy Csapattal" Orfűn voltunk nyaralni. A negyedik napon P. lázas lett, hányt, nála ez veszélyes, így megszakítottuk a nyaralást és azonnal Mohácsra, az orvoshoz mentünk.

Estére M. is belázasodott. 

Újabb egyeztetések, tanács kérés a húgomtól, gyógyszer beszerzés, borogatás, éjfélkor és hajnali 3-kor vércukor-, óránként lázmérés. Nagy segítség G-tól gyógyszer beszerzésben és lelki támogatásban is, a húgomtól a pontos utasításokkal.

Reggelre sokkal jobb volt a helyzet, de még mindig nem voltak utaztathatók a prüntyők. De a gyerekek estére végre jól voltak, Milu mai egész napos hőemelkedése is normalizálódott, így -az eredeti tervhez képest kicsi csúszással- elvittem őket Hőgyészre, ahol Nagyinál és Dédinél nyaralnak tovább. Egyelőre diétázva és az orvos utasításait betartva, de legalább már jó közérzettel. Kapásból egymás szavába vágva sorolták az élményeiket, legrészletesebben a barlangtúráról meséltek, mutogatva az ott szerzett kisebb-nagyobb kék-zöld foltokat és az ott készült fotókat. Holnap pihenek (piac reggel, összepakolás, mosás, takarítás...), mert hétfőn hajnalban újra utazom, vár Ausztria és E.

Szerda: nyaralás 3. nap

Tegnap este lefekvés előtt Milu hipózott, elláttam. De ez azt jelenti, hogy éjfélkor és hajnali 3-kor is mérni kell. Az éjféli mérés előtt le sem feküdtem, akkor is hipó volt. Elláttam, aztán -habár iszonyatosan fáradt voltam- nem tudtam azonnal elaludni. 3-kor újabb mérés, de akkor már rendben volt a vércukor.

A mai napot az Aquaparkban töltöttük. És a napi fő téma a tegnapi barlangtúra volt. Katartikus élmény volt mindannyiunknak, alig tudtuk még ma is felfogni, hogy megcsináltuk, mert tényleg nem semmi fizikai és pszichikai teljesítmény.

R: paradicsomos hal, uborka, lenmag kenyér

És egy adag saját somlói. B-nak ugyanis szülinapja volt, megünnepeltük itt is.

Milán csobban.

Milán a víz alatt. Ez a két kép jellemezte egész nap :)

Pet fent...

... és lent. Ő is egész nap a vízben volt, mint ahogy B. is.

A strand büfében ebédeltünk. Irtó drága, de még én is találtam elfogadható ételt. 

E: sült kolbász (nagyon finom volt), grill zöldség, natúr saláta.

P. akkor csak egy főtt kukoricát kért, rá egy órára megevett fél csomag kekszet, majd egy újabb óra múlva ezt:

Aztán egyre gyakrabban jöttek ki pihenni. Mindenki nagyon fáradt volt ma, ők is. B. aludt is egy nagyot a strandon.

Késő délután én is sokat voltam vízszintben ;)

Vacsorázni -egyszer nyaralunk, adjuk meg a módját alapon- a helyi Muskátli vendéglőben. csodaszép, egyszerű, tiszta környezet, nagyon barátságos, jópofa pincérek, érdekes, de jó étel választék, csodás tálalás, finom fogások, szóval nálam csillagos ötös. Főleg, hogy volt saláta, friss volt, meseszép, hatalmas adag és nagyon finom.

Pet itt is jót evett -ahhoz képest, hogy fényevő-, húslevest és Mini Manót:

Amikor kihozták, persze a fiúk is rácuppantak, úgyhogy ők is ettek egyet. (Milu hipó közeli állapotban volt, mért, így neki is belefért. Nem ideális, de nyaral.)

Már reggel elkezdtük egymáson összeszámolni a föld alatt szerzett kék foltokat. Mindenkin akad bőven :) De büszkék vagyunk rájuk nagyon :)

A vacsora után B-t hazavitték, de nekünk még van egy napunk. És program még mindig akad :)

Kedd: nyaralás 2. nap

Már nem találok szavakat arra, hogy kifejezzem, mennyire szuper napokat töltünk itt együtt. Azért írok párat.

Reggel a panzióban:

A többiek fent, pihegnek, öltöznek, tervezik a napot, én jártam egy kicsit a panzióban.

Hát tényleg nagyon-nagyon gyönyörű, kényelmes, barátságos, otthonos. Szabadon mozoghatunk, éjjel is, nappal is, lent maradhatnak a dolgaink, senki nem nyúl hozzá. BÁRMI kérdésünk-kérésünk van, szólunk Éva néninek és azonnal intézkedik.

Akvárium, játékok a gyerekeknek odakészítve, az udvaron homokozó, labdák, játékok...

R: 2 lenmag kenyér, rántotta 1 tojásból, kolbi, paprika

Éjfélkor vércukrot mértem, de rendben volt, reggel is, indulhatott a nap. Megjött a vendégünk, B., Milu ismerte, Pet most megismerte. Rögtön megtalálták a közös hangot. A Kistó strandra mentünk, lubickolás, vízibiciklizés, állatsimogató ebédig, aztán 2-ig.

Ebéd a Kistó Vendéglőben. A többiek rendeltek, én vittem a kajámat. A cukorbeteg Milu is bevállal néha éttermi étkezést. Két lábon járó szénhidrát táblázat, szemmértékkel leméri az ételt, és eddig mindig oké volt. Most is. Cigánypecsenyét evett, amiről megkaptam a sült szalonnát, B-tól a zöldséget, így megvolt az előételem.

3-tól fél 7-ig barlangtúra, kiépítetlen barlangban, szó szerint sárban kúszva, iszonyat szűk helyeken mászva:

Megérkeztünk pontosan 3-ra a Mecsek Házához. Előre leszerveztem a programot, csak így lehet ide eljutni. A csapatot Bálint vezette, képzett barlangász, aki már várt minket a ház előtt. Első kérdése: ki az inzulinos? Mert hogy emiatt napokig telefonáltam, hogy minden BIZTOSAN rendben legyen. Milánnak 3 óránként van valami a betegsége miatt: vagy szúrás, vagy mérés, vagy étkezés, egy 4.5 órás, nagy részben föld alatti, kemény fizikai kihívást jelentő programon kihívás volt úgy időpontot egyeztetni, hogy ugye a föld alá nem vihettünk semmit.

Kaptunk speciális ruhát. Vinnünk kellett melegítőt, zoknit, erre kaptunk gumicsizmát, overált, a fejünkre kobakot lámpával. Beöltöztünk, de ekkor még nem tudtuk, mi vár ránk pontosan :)

Mindenkit beöltöztettek a szakemberek, aztán nagyon határozott és pontos megnyugtatást kaptunk arról, hogy mindenki meg fogja tudni csinálni, segítenek mindenkinek, és most egy csapat vagyunk. Folyamatos kommunikáció, tudni kell az előttünk és mögöttünk barlangászóról, pontos haladási sorrend készült.

A program egy 5 km-es erdei gyalogtúrával indult, hegymenetben. A barlanghoz ugyanis el kellett jutni. Elöl ment Bálint, hátul Dani biztosított minket a túrán is, ő is barlangász. Meleg volt, plusz ugye be is voltunk öltözve, ehhez még a gyaloglás, hegynek fel, ömlött rólunk az izzadság és el is fáradtunk rendesen. De aztán megpillantottuk a barlang bejáratát: egy kis üreget egy völgy oldalában, hát ott én már nagyon izgultam, mert hogy olyan szűk kis rés volt, hogy hajaj!

A következő három kép nem saját, az internetről van. De itt voltunk, mi is ezt csináltuk.

36 méter mészre mentünk le, csúszva, pontos utasításokat követve, sárban, 10 fokban. Három teremben jártunk, mindenhol mesélt nekünk Bálint a földtörténeti korokról, a kőzetek és rétegek keletkezéséről, mindenhol lehetett kérdezni, szívesen válaszolt.

A kifelé út eleje már jól ment mindenkinek, megszoktuk a körülményeket, simán másztunk át az egyik létráról a másikra. Viszont az utolsó 30 méter kemény erőpróba volt. Sorra szorultunk be egy bizonyos helyen, de Bálint mindenkiért egyesével visszajött és elmondta, hova, hogyan tegyük a lábunkat, hol tudjuk tolni magunkat. Ez emelkedő volt a legszűkebb helyen, és bizony jól jött a fejünkön a kobak (így hívják ezt a fejfedőt), mert komoly sérüléseket szerezhettünk volna.

Elmondhatatlanul nagy élmény volt, még most is nehéz elhinnem, hogy ott voltunk, hogy megcsináltuk. Márpedig ott voltunk, barlangásztunk, küzdöttünk és sikerrel jártunk.

Totál agyagos-sárosan, fáradtan, de büszke mosollyal az arcunkon gyülekeztünk a barlang bejáratánál. Milánnak 10 percet csúszott a mérés és inzulin beadás. A pár korty vizünket nem ittuk meg, hanem megmostuk a kezét, hogy mérhessen, szúrhasson. Az inzus dolgait Dani hozta le a barlangba egy barlangász táskában. Így a biztonság kedvéért minden, az ellátásához szükséges dolog ott volt, még a vacsoráját is vittük, minden eshetőségre. A házhoz visszajutni csak az 5 km újabb megtételével tudtunk. A gyerekek hősiesen meneteltek. A Mecsek Háza melletti forrásban a megmutatott technika szerint ki- és elmostuk a felszerelésünket. Itt Milán szólt, hogy nincs jól. Várható volt a hipoglikémia. Mindent ott hagyva visszavittem a házhoz (közel volt nagyon), mértünk, tényleg hipo. Hipos csomag elő, megette. Ittunk, kicsit pihentünk, megnéztük, kin hány kék folt lett, beszélgettünk, aztán visszasétáltunk a szállásra.

V:

Tusolás, némi kajci, aztán még elmentünk "kocsmázni": beültünk egy tóparti büfé teraszára, megnéztük a mai fényképeket, beszélgettünk, sztorizgattunk, nagyokat nevettünk. Éjjel 11 volt már, amikor ágyba kerültünk.

Mivel Milánnak megint volt egy hipója este, felkeltem mérni éjfélkor, akkor is hipózott. Elláttam, de ilyenkor hajnalban, 3-kor is mérni kell. Úgyhogy újra keltem, de akkor már rendben volt a vércukra.

Indulhat a 3. napunk :)