Kedd (inkognitó, menü, ruhák, egyebek)

Megint nem sikerült időben elaludnom, olyan 3 óra alvás után magamtól ébredtem, viszonylag korán. Még mindig izomlázam van a hegymászástól, és túl fitt sem voltam, de a futócipőm türelmetlenül várt rám. Felöltöztem hát és laza 3 km-t kocogtam a még hűvöskés városban. Nagyon jólesett, bár elég gyatrán ment :)

Gyors tusolás, öltözés után elkészítettem a reggelit. Közben kisütött a nap, és hogy ne tűzzön majd be, gondoltam: leeresztem a redőnyöket a teraszon. Majd hanyatt estem, amikor megláttam, hogy az egyik redőnytárcsába beszorult valami. Egy denevér!!! Félek tőle, de nagyon sajnáltam szegényt. Addig mozgattam föl-le a redőnyt, amíg sikerült kiszabadulnia. A szúnyoghálóra repült, én meg hatalmas sikítások közepette befelé. Mire visszanéztem, már eltűnt.

Bekebeleztem a "semmi nincs itthon, de megoldjuk ketósan" című reggelimet. Házi szalámi, sonka, paradicsom.

Aztán elvonultam inkognitóba. Bizony, ma hirtelen felindulásból Miss M-val egy lazulós-csajos napot kanyarintottunk magunknak :)

Inkognitóban telt az ebéd. A mostani nagyon nagy kedvencemet ettem: cigánypecsenyét :)

M. hozott nekem még a szombati piacról kolbászt, gyönyörű sonkát, kapirgálós tojást. Gyakorlatilag ez nekem tökéletesen elegendő lenne egész hétre. Az inkognitós napról hoztam cigánypecsenyét, és négy napra előre dobozolva az élelmem: zöldséges csirke, gyros husi, pörkölt. Bármelyiket meg tudom enni hidegen is, ha úgy alakul, de pillanatok alatt meg is melegíthetem a csodaserpenyőmben, ha úgy adódik. És ha utaznom, mennem kell (netán újra sikerül egy inkognitós napot összehoznom), simán magammal tudom vinni a dobozban.

Hétvége előtt várható még egy utazás, szombaton ezer százalék, hogy utazom: nagy buli lesz, férjhez megy az unokanővérem :) Úgyhogy aznap ebédig kaja vendégségben, vacsora a lakodalomban. Vasárnap kaja ebédig biztosan vendégségben, majd szerepcsere: én leszek vendéglátó, jön az én két kis kedvenc húgom gyerkőce hozzám Mohácsra nyaralni.

Hogy a buliba mit veszek majd fel, azt nem tudom. Ez itt három lehetőség. De azt hiszem, ez a dolog nem rólam fog szólni. :) 

R: szalámi, sonka, paradicsom.

E: cigánypecsenye.

V: marék kesu.

871 kcal, 74% zsír, 19 % fehérje, 7 % szénhidrát.

Inkognitóban: 2. nap :)

Új rovat a blogon: Inkognitóban itt
Inkognitóban: 1. nap itt.

Az úgy történt, hogy reggel, a futás után a városba indultunk, Miss M. és én. Aztán a körforgalomnál másfelé kanyarodtam. És egy csajos-inkognitós napot kanyarintottunk :)

Oké, részemről volt ebben bizonyos tudatosság, de Miss M. nagyon meglepődött. Mert erről még neki sem szóltam :)

Nem volt az út se túl hosszú, se túl rövid. Vezethettem, ami az első plusz a kiruccanásban. Ugyanis imádok vezetni. Közlekedni nem, de vezetni nagyon. 

Na már most a második plusz is magából az útból adódott: ugyanis az úticél olyan helyen volt, ahol ugyan már jártam, de magát az útvonalat nem ismerem, eddig mindig volt velem olyan valaki, aki mondta végig az utat. Én viszont elhatároztam, hogy legyőzöm a félelmeimet, tehát nekivágtam, gondoltam, ha eltévedek, van szám, majd kérdezek. De nem volt gond :)

Ha már csajos nap, akkor tutira benne van a ruházat a pakliban. Őszintén bevallom: nincs sok ruhám. Egy normál komódban elfér az összes, a fehérneműktől kezdve a pólókon át a pulóverekig. Viszont amim van, az 99 %-ban sportos, egyszerű, rohangálós, kényelmes. A harmadik plusz a napban: igenis néha szeretnék csinos lenni. Csinos nő. Ruhában. Magassarkúban. Meddig akartam ezzel várni? Amíg 70 éves leszek? Most vagyok fiatal, most lehet még jól kinézni egy-egy elegánsabb, szebb ruhában. Be is szereztem párat. Ráadásul mindenhol kiárusítás van, így most duplán megérte. :) Ez az egyik: előtte, utána.

 

Miss M. folyamatosan evett. Én az otthoni reggeli után délben ettem, két szelet cigánypecsenyét. Újabb plusz: isteni kaja, amit nem nekem kellett elkészítenem, mennyei volt, fenomenálisan fokhagymás és a szalonna amolyan kimondottan perfektre megsütve rajta :) Elnyammogtam rajta jó ideig, élveztem minden egyes falatot, az ízlelőbimbóim olyan hangosan sikoltoztak örömükben, hogy biztosan többen is meghallották :)

Én pedig attól sikoltottam fel majdnem, hogy végre találtam olyan helyet, ahol ugyan gépből adják a kávét, de nincs benne se tejpor, se tejszín :) (Imádom a kávét, i-má-dom!)

Miss M-val ellentétben én nem ettem, hanem ittam egész nap. Amerre jártunk, nem volt éppen kánikula, de hideg sem. A kocsimban mindig van víz, most teát is vittem magammal, hát mind elfogyott. Mielőtt átmentünk volna a program következő helyszínére, elintéztem, ami csurrant-cseppent. Aztán irány aaaaaaa mozi!!! :)

Már Ausztriában olvastam egy új filmről, és már ott eldöntöttem, hogy ezt meg fogom nézni: igazi nappali kikapcsolódásnak ígérkezett. A cikkből annyira emlékeztem, hogy a téma a zene és egy lemez kiadása szinte pénz nélkül. Tényleg erről IS szól. Ám a sztori másik része nagyon ismerős volt: a főhős csajt ugyanis megcsalja a párja... No, nekem több sem kellett, egy hét könnymentesség után gyakorlatilag a film nagy részét végigbőgtem. Igyekeztem feltűnésmentesen törölgetni a könnyeimet, de azok csak patakzottak, fel is adtam a harcot. Hagytam, hadd folyjanak.

De tényleg aranyos kis film volt, tényleg amolyan délutáni kiruccanásos kis örömke, mert azért közben-közben sikerült kikapcsolnom is. És a zenét igazán élveztem. Az jó volt, nagyon.

És ami még érdekes: a szerencseszámom a 7. A film a 7-es teremben volt, a helyem a 7. sorban a 7. széken :)

Hazafelé még volt fotózás. Habár nem osztrák hegyes itt a táj, de a színek nagyon szépek voltak.

Én meg merész. Mert megvettem ezt a rucit. Pont jó, hátul kivágott, kényelmes (!), puha anyagból készült, de merész, mert azért a csülkeim még -khmm- nem egészen olyanok, mint amilyennek szeretném. De megvettem, és ha alkalom adódik, fel is fogom venni. (Akinek meg majd nem tetszik, az nem néz rám :-) ).

Nagyon-nagyon jó kis nap volt ez, igazi csajos, lazulós, semmi feszkó. Igazán rám fért a 14 napos kinti folyamatos meló után. Miss M. is jól érezte magát, ezúton is köszönöm neki ezt a napot! Tettem is, vettem is, pihentem is, igazán örülök, hogy így történt :-)

Facebook odal: Boszorkánykonyha

Motiváció

Hétfő (sok apró öröm, Color Band, sweet home)

Tegnap este fáradtan, de boldogan írtam meg az utolsó kinti blog bejegyzést. Fáradtan, mert az elmúlt hetek nem tűntek el nyomtalanul: a sok nem alvást nem lehet hamar bepótolni, ráadásul sokszor még mindig hajnali kettő, három körül sikerül csak álomba szenderülnöm. És nem mellesleg megint lehúztam 14 munkanapot folyamatosan, no meg megmásztam egy hegyet is :) De boldogan, sok dolog miatt. 

Reggel fáradtan, iszonyatos izomlázzal, magamtól ébredtem 3 óra alvás után. Gyorsan bepakoltam a még elöl lévő cuccomat, felöltöztem, sminkoltam (szemceruza, szempilla spirál), 8-tól a szokásos rutin E-tel. De előtte bekapcsoltam a gépet. Mindig megnézem, a húgom írt-e üzit, vagy írt-e a blogjába (Sweetmami), így tudom, hogy vannak a gyerekek, hogy van ő. Nekem ez nagyon fontos. És volt egy kis időm még, hát megkukkantottam, hogy áll a blog a receptes oldalon: majd' 400 blogból a 87. :)

Reggeli: 2 tojás, 2 szelet sonka (rántotta), kávé (előtte a szokásos vitaminok).

A múltkor totális idegességgel, gyomorgörccsel jöttem haza, igazándiból legszívesebben maradtam volna még kint. Most pedig alig vártam, hogy jöjjön értem a busz. Hiszen van hova hazamennem, van fedél a fejem felett, G-ral is találkozom (nagyon vártam már), rengeteg program és új élmény vár, így a hazaút gondolata is boldogsággal töltött el. 

Valahogy éreztem (hajaj, bizony, a megérzéseim a mai napig tökéletesen működnek!), hogy hamar ott lesznek értem. Teljes nyugalomban végeztem E. reggeli gondozását, hordtam le az utazótáskát és a többi holmit a bejárathoz. És fél 10-kor meg is jelent A., a váltótársam és Peti, a sofőr a bejáratnál. (Hogy ezt a nevet miért írom ki, kicsit lejjebb kiderül.)

Maga az utazás is most kicsit más volt, mint eddig. Lazább, nyugodtabb, oldottabb. Ausztriában nézelődtem. Másfél éve járok ki, havonta kétszer megteszem majdnem mindig pontosan ugyanazt az utat, de nem győzök betelni a hegyek, az erdők, a táj, a sokféle zöld és kék látványával.

Nézelődtem, fotóztam, és közben beszélgettünk. Mint a múltkor kiderült: R. volt párja anno az osztálytársam volt Tamásiban, M-tal is régóta utazunk együtt, az ő lányának volt egy tamási udvarlója, K. pedig gyakorlatilag a szomszédasszonyom volt, amikor G-nál laktam még, és soha nem találkoztunk. Sőt a sofőrünknek is volt egy regölyi haverja, akivel Tamási "fele" szoktak menni. (Én anno tamási lány voltam.) Még hogy minden út Rómába vezet!

Ő pedig a sofőrünk, Peti, Horváth Péter. Pontos, rendes, cipeli a csomagjainkat (ma is segített felcipekednem az emeletre itthon), már fél éve minden egyes alkalommal biztonságban kivisz és hazahoz minket, megáll, ha valakinek mosdóra van szüksége, szóval nagyon rendes. És mindezek mellett zenél is. A Color Band zenekar dobosa. Sajnos élőben még nem hallottam őket, de a 600 dalos repertoárjukból biztosan lenne jó néhány szám, amire tudnám ropni egy lakodalomban :) Ha lakodalmat készültök tartani, érdemes a honlapjukra kattintani, hátha :)

Azért hosszú ez az út, még ha végig a maximum megengedett sebességgel száguldunk is. És az anyósülésen szívás nyáron az utazás: egész úton oda tűz a nap, hiába megy a klíma, az üvegfelület csak úgy ontja a forróságot.

Nagyon jókat, tényleg jókat beszélgettünk étkezésről, étrendekről, allergiáról, munkáról, utazásról, kapcsolatokról (...), és sokat nevettünk, így gyorsabban telt az idő. K. húszon-évesnek tippelt, hát örültem neki :) 

Ebéd: csokikrém.

Vacsora: sonka, házi szalámi, 2 szelet sajt.

És most jön az, hogy ha mindent le szeretnék írni, ami történik velem mostanában, és ami azóta történt, hogy ma hazaértem, akkor egész nap a gép előtt ülhetnék (de akkor nem történne semmi extra;-) ).

Gyors találkozás azzal, aki nagyon fontos.

Gyorsan elintéztem, amit utálok: kipakolás, mosás, teregetés, mosogatás, elpakolás.

A kicsi kocsim hűségesen megvárt a terasz alatt.

Megint nézhettem a teraszomról repülőt (imádom a röpcsiket).

Örömködhettem, előre várva az esti randit ;-), bolondozhattam, melltartó nélkül mászkálhattam, mezítláb. 

Én alapból szeretem a viccet, szeretek bolondozni, nagyon szeretek nevetni, imádom a fekete humort (nézni is, olvasni is, művelni is), és szerény véleményem szerint mindenki sokkal szebb, ha mosolyog. :-) Szeretek bandzsítani, pofákat vágni, hangosan hahotázni. Még gimis voltam, amikor egy srác azt mondta: úgy nevetek, mint a vadalma :-) Szeretek jókat kacagni, kuncogni, és mostanában felelevenítem ezt a régen elfeledett élményt. Mert ez aztán igazán nem kerül semmibe, ráadásul sokkal jobban is érzem magam tőle :-)

"Soha nem mondtam, hogy légy olyan, mint én. 

Azt mondom, légy önmagad, és különbözz a többiektől."

Marilyn Manson

Nagyon furcsa ez az érzés, furcsa még leírni is, hiszen az elmúlt hét hétben annyi, de annyi rossz dolog történt, de mindez végül is kinyitotta a lelkem ajtaját és ablakait, és olyan energiákat, érzéseket szabadított fel bennem, amik nagyon régóta csak szunnyadtak a mélyben, amiket már kezdett teljesen eltakarni valamiféle sötét, vastag pókháló. Kezdek értelmes kérdéseket feltenni magamnak, kezdek belelátni a saját gondolataimba, kezdem érteni és érezni, mi az, amit szeretnék, kezdek tudni megtanulni a jelenre figyelni és abban élni, elfogadni, ami van, és feladni azt az elvet, hogy ugyanazt várhatom el a másiktól, amit én adok. Szóval furcsa érzés és furcsa leírni is, de teljes mértékben így érzem és le is írom: boldog vagyok :)