Két hete szombaton Pécsett jártunk, a Zsolnay negyedben. A Planetáriumban.
Mókáztam a játszótéren.
Aztán még aznap délután hirtelen minden megváltozott.
A két osztrák munkahét után Mohácsra jöttem haza. Tele félelemmel, bizonytalansággal, kérdésekkel, kétségekkel, alig evésekkel, szinte nulla alvással. Iszonyatosan meleg volt a buszban. Ott sem sikerült aludnom. Telefonáltam sokat albérlet ügyben. Este hatra sikerült is egyeztetni egy időpontot. Kicsit ideges voltam. Nem nagyon, mert még ezt az érzést is teljesen elnyomta a fáradtság, a kimerültség. Habár reggel nem voltam éhes, megettem egy három tojásos-kolbászos-cheddaros rántottát. Az úton két főtt tojást, két falat házi kolbászt és egy marék mogyorót. Este pedig még egy marék mogyorót.
A kinti két hét alatt sok dolog történt. A blogon visszakövethető. Bár korántsem fedi teljesen mindazt, amit átéltem. Sok más mellett gőzerővel kerestem magamnak fedelet a fejem fölé, hogy legyen hova hazajönnöm, hogy legyen egy biztos és biztonságos hely valahol, hogy ne megint a kocsimban kellejen aludnom egy parkolóban. Mindenkit megkerestem, aki csak szerepelt a telefonkönyvemben, aki ismerősöm a Facebookon, de azokat is megkerestem, akiket csak látásból ismerek, vagy akinek lehetnek mohácsi ismerősei. Hátha valaki tud egy elfogadható albérletet. Csodák csodájára mindenki nagyon kedves volt és elkezdődött a "fél Mohács albit keres a Boszinak" című népi játék. Két hétig jöttek folyamatosan a biztatások, a telefonszámok, a "még nem találtam, de keresem tovább" üzenetek, csak kapkodtam a fejem, hogy mennyien mozdultak meg értem. De még a második hét végén sem tudtam semmi biztosat. Volt egy telefonszámom talonban, amit ma kellett hívnom. Még a buszról hívtam is, este hatra megbeszéltünk egy találkozót. Ötkor kiszálltam a buszból, hatkor a lakásnál voltam. Beszélgettünk, és KIADTÁK NEKEM! Azonnal megkaptam a kulcsokat is, lassanként becuccolhatok, szerdán letudjuk a papírozást, és csütörtöktől elkezdhetem az életemet a -ha jól számolom- tizenötödik lakhelyemen.
Addig is most egy ilyen csodás helyen lakom.
Direkt nem említek neveket, mindenkinek személy szerint megköszöntem a három napi szállás lehetőséget is, a segítséget a szuper albérlet megtalálásában is. Amíg élek, hálás leszek érte. Sőt talán utána is.
Kimondhatatlanul fáradt és kimerült vagyok. És kimondhatatlanul hálás. Az életnek, a sorsnak, amiért megkaptam ezt a hatalmas pofont.
Mert rávilágított sok dologra, amit eddig nem jól csináltam, amit eddig nem jól vagy nem pontosan láttam.
Mert megmutatta, hogy igenis lehet túlélni.
Mert ennyi nagyon kedves, segítőkész emberrel ismertetett meg.
Mert rájöttem, hogy tényleg minden okkal történik.
Mert megmutatta, hogy a rossz történések "csak" tanítani akarnak, egyfajta leckék, amiket meg kell tanulni.
Mert tapasztalhatom, hogy az Univerzum jóságos és bőkezű. És amit eddig csak olvastam A Titok című könyvben: csak kérni kell, nagyon akarni, elképzelni, hogy az áhított dolog már az enyém, és megkapom.
Irtó carul nézek ki. Negyven év alatt még nem voltam ráncos, most már számolhatom a szarkalábakat. Ha eddig nem őszültem volna, most amúgy is nem két ősz hajszálam lenne. Embertelenül kimerült és fáradt vagyok, de mégis ma este egy hatalmas kő esett le a szívemről azzal, hogy sikerült szállást találnom.
Sok, nagyon sok dolog vár rám fizikai és lelki síkon is a következő két hétben és utána is. De az első és legfontosabb feladatom most, hogy pihenjek, aludjak, regenerálódjak. Mindez szükséges ahhoz, hogy a többi terhet cipelni tudjam tovább, és hogy lassan lepakolgassam őket a vállamról, beépítve a szívembe, a lelkembe, a tapasztalataimba.
Tudom, hogy nehéz lesz, de TUDOM, hogy sikerülni fog!
R: 3 tojás, 10 szelet házi kolbász, marék cheddar sajt, kávé.
Du: 2 főtt tojás, 2 falat kolbász, marék mogyoró.
Este: nagy marék mogyoró.
