2014. május 18., vasárnap

Családi wellness sok kalanddal és tapasztalattal


A húgom régóta szervezte már ezt a napot. A fia, M. 13. születésnapját ünnepeltük Tamásiban, a fürdőben. M. szültésétől 1.5 évig élt Tamásiban, húga, P. is szeret ott lenni, a húgom és én is tamási lányok voltunk anno, egyikünk sem járt még az új fürdőben, no meg a kikapcsolódás is ránk fért már, így ezen az esős, hideg reggelen betömörültünk nagyival kiegészítve a kis kocsimba (miután én reggel fél 7-kor elautóztam Mohácsról anyuékig) és irány a wellness!


Imádok vezetni :)



A nyitásra mentünk, így alig volt pár ember a medencékben, no meg a csúszda teljesen a miénk volt, ki is használtuk rendesen!


A fürdő gyönyörű, tiszta, a dolgozók a recepcióstól a takarítókig maximálisan kedvesek, segítőkészek, le a kalappal!


A gyerekeket ki sem lehetett volna zavarni a vízből. M. általában a víz alatt volt :)



P. fantasztikus alakja igazi motiváció. No az is igaz, hogy örökmozgó a kis csaj, tánccsoportban táncol és leginkább fényevő.


Tesók. Ritkán, nagyon ritkán találkozunk.



M. cukorbeteg tavaly nyár óta. 1-es típusú, inzulinos, úgyhogy wellness ide vagy oda, neki időre vércukrot kellett mérnie és be kellett bökni az inzulint. Fantasztikus gyerek volt mindig, most is az. Nincs hiszti, nincs apelláta, pontosan tudja a -nagyon kötött- napirendjét. Volt a nap folyamán alacsony érték is, mért, megette a "hipós csomagot" és már csobbant is a medencébe.

Az ő egész napi kajája előre volt dobozolva (2 tízórai, ebéd, 2 uzsonna), én most bepróbálkoztam, nem vittem kaját, gondoltam, majd készíttetek ebédre egy tojásrántottát vagy rendelek sült húst meg párolt zöldséget. Mint kiderült, M. járt a legjobban az étellel.


Végül ezt rendeltem: roston csirke, vegyes savanyúság. Ugyanis rántottát nem készítettek nekem (hatalmas kunszt lett volna...), párolt zöldségük csak az étlapon volt, a többi kaja mind rántott volt...
?????
Fél fogamra sem volt elég, sőt egy negyedre sem.


Ilyen arcot vágtam végig, nem póz fotó, egyszerűen nem tértem magamhoz. És éhes voltam.


Megkóstoltam P. rántott sajtját. Hát hogy az mi volt, nem tudom, de hogy nem sajt, abban biztos vagyok. Valami ehetetlen maszlag volt a számban... A húgom gyros tálat rendelt. Kapott egy kisebb menzai adag salátát, a tányér 3/4 részén sült krumpli volt, azon 1 ek-nyi gyros hús, tejföllel halványan meglocsolva. M-nak interfoodos rendelt ebédje volt: jó adag gyros, nagy saláta, egy szelet epres süti. csak csorgott a nyálam... És persze éhes maradtam.


Így aztán isteni szolgálatot tett a saját müzliszeletem, ami egyedül a kis fényevőnek nem ízlett. De jó, hogy sokat vittem, mert anyu és a húgom is rájárt velem együtt. És mákunk volt, hogy véletlenül a szatyromban maradt egy csomag pufi rizs. Be is termeltük a nap végére.

Következtetés: nincs bepróbálkozás, keményen dobozolni kell a napi elemózsiát. Mert a büfében csak élelmiszernek látszó dolgokat láttunk. Speciell a "kirakatban" csak somlói galuska és torta volt. Lehetett még pizzát, hot dogot enni. Saláta vagy zöldség sehol.


Közben délután a mi kis hercegnőnket nem találtuk. A keresésére indultunk volna éppen, amikor láttuk, hogy egy dolgozó hozza. bekötözve. A kis balerina ugyanis elesett, de rögtön meglátta valaki, bevitte az elsősegély szobába, lekezelte és hozta. Tényleg maximálisan a vendégekért vannak a fürdő munkatársai!


Minden medence többszöri kipróbálása után még fotóztunk kicsit. Anyut és engem befizetett a húgom egy-egy masszázsra (ami nagyon kellemes volt), aztán indultunk vissza anyuékhoz, M-nak fél 7-kor vacsora.


Mért, bökött szegénykém, majd ...


... további jó hangulatban indultunk útnak. Bekapcsoltam a rádiót, jó kis buli volt hátul, ének, tánc, taps, ahogy kell.


M. 13 éves lett. Meg is ünnepeltük. Hogy a szénhidráttal jobban lehessen "játszani", vacsorára lett a torta. Előtte majdnem mindenki "boszorkánykonyhás rántottát" (így mondták a gyerekek) kért vacsira :)


Amíg nagyiék előkészítették a tortázást, P-val kitárgyaltuk, mennyi tejfoga van még.


Aztán jött az U torta Norbitól. Tortát is régen ettem már, U tortát még soha, de nem is fogok. Azt hiszem, látszik az arcomon. Egyszerűen nem bírtam megenni, mert ez az ehetetlen kategória. Aztán elolvastam az összetevők listáját.



Nem hittem a szememnek. Hosszú évek óta olvasom az ételek címkéit, de ilyen listát még életemben nem láttam. Tény, hogy nem emeli meg a vércukrot és hogy 12g CH van egy szeletben, no de kérem, ez a valami hogy kerülhet már élelmiszerként forgalomba?!


Hagytam a tortát másra, én meg ettem még egy kis rántottát. :)

Spa napi menü:

Reggeli: zabkása bogyós gyümölccsel.
Tízórai: saját müzliszelet.
Ebéd: éttermi roston csirke, vegyes savanyú.
Uzsonna: saját müzliszelet, pufi rizs.
Vacsora: tojásrántotta.

Mozgás: úszkálás, vízi csúszda.

És igenis KELL a máshol levés, kell a kapcsolat a családdal, kell a kikapcsolódás, a lazítás, a nem gondolkodás, a más, az új. 
G. sajnos dolgozott és nem tudott velünk lenni, de legközelebb összehozzuk, hogy ő is ott lehessen. Mindenkinek hiányzott.

2014. május 17., szombat

Családi spa nap

Kicsi kocsimat megpakoltam a családdal (sajnos G. dolgozott, no de majd legközelebb!) és irány egy lazulós, mozgással teli, enyhén szólva izgalmas éttermi kalandokkal átszőtt, vizes-felhős, gyerek-eltűnős, ismerősökkel találkozós nap. Amiről holnap este írok majd részletesebben, mivel amióta G-nál lakom, a mobil internetet lemondtam, anyu netje pedig nem enged kapcsolódni a hálózatra (ezt is anyu gépén írom). A képek (mert hogy két géppel kétszáznál több fotó készült) az én gépemen és a két fotoaparáton leledzenek, viszont átjátszó kábelt egyikönk sem csomagolt.
Szóval holnap jövök sztorikkal, képekkel, egyebekkel. ;-)

2014. május 16., péntek

Út a cél felé 54. nap


Reggeli: palacsinta, kicsit másképp, eperkrémesen.
Majd pulmonológia, fél éves kontroll. Be kell valljam: nem csípem a protekciót. Viszont ma egyáltalán nem bántam, mert hogy az én oldalamon állt. G-ral együtt szoktunk járni kontrollra, mert hogy mindketten asztmásak vagyunk. Nekem ma röntgen is volt, pár perc alatt bent voltam (vagy tizenöt várakozó előtt, khm), aztán légzésfunkció, orvos. Egy óra alatt végeztünk ketten mindennel ;) (Ja, és minden rendben, sőt G-nak még sosem volt ilyen jó az eredménye :) )
Tízórai nem volt.
Ebéd: a tegnapi chilis bab maradéka, némi házi főtt füstölt sonkával.
Majd Pécs.
Uzsonna: (már otthon) marék mogyoró (pörkölt, sótlan), egy karika friss ananász.
Vacsora: sonkás tojásrántotta sajttal megszórva, kínai kel saláta vöröshagymával, tökmagolajjal.

Eperkrémes palacsinta

Palacsinta:
1 tojás, 2 ek gesztenyeliszt, buborékos víz, forró serpenyőben kisüt. 

Eperkrém: 
eper villával összetör. 

Díszítés: 
kókuszsűrítmény kevés eritrittel keverve.

Kiváló reggeli.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2014. május 15., csütörtök

Út a cél felé 53. nap




Reggeli: 2 pufi rizs, házi sonka, uborka, kávé, zöld tea.

Délelőtt készült egy adag müzliszelet, sütős verzió és egy adag G-nak, ebben több gyümölcs van.
Ebéd: chilis bab.

Majd fogorvos. A panoráma röntgennel a hónom alatt első voltam a rendelésen. És nem gondoltam volna, hogy majd egy órán keresztül a székben fogok ülni. A röntgen alapján ugyanis kiderült, hogy habár nem ott, ahol fájt, de két egymás mellett lévő fogamban a régi tömés alatt lyuk van. A fogbél közvetlen közelében. A doki beadta a szurit, megkérdezte, fájt-e. Nem - mondtam - és meg is köszöntem. Erre azt mondja: a másodikat még ennyire sem fogja érezni. Másodiiik??? -kérdeztem. Igen, ugyanis ez nagy munka lesz. Hát nem volt semmi a munka sem, szegény fogorvos szó szerint vörös volt és izzadt a végére, én nem kevésbé. Jó négy óra múlva múlt csak el a szuri hatása, addig nem mertem enni, mert ilyenkor gyakran összeharapom a számat belül, amit nem érzek, viszont aztán nagyon tud fájni. Szóval uzsonna nem volt.


Elkészítettem és megettem a vacsorát (3 tojás, pirított házi sonka csíkok, natur saláta fűszer), aztán desszertnek megettem egy fájdalomcsillapítót. Ugyanis megőrülök, annyira fáj a két kezelt fogam. kaptam gyógyszeres alábélelést (valószínűleg ettől lettem pöttyös...) és gyönyörű, új fehér töméseket. Mondta az orvos, hogy egy-két napig még fájni fog, jövő héten kontroll (tömés miatt?), de ha gond van, hétfőn reggel rögtön menjek. Hétvégén családi strandos program, nagyon remélem, hogy addigra múló emlék lesz mindez csupán... Azt hiszem, hiába van még korán, elteszem magam vízszintbe...

(A blog szerkesztő ma sem akarja az igazságot. Vagyis az enyémet nem. Hát jó, legyen meg az ő akarata...)

Müzliszelet (sütős verzió)







A házi müzliszeletem első verziója sütés nélküli. Isteni finom, mindenki, aki kóstolta, odáig volt érte.

Ma elkészült a sütős verzió.

Az alapanyagok pontosan ugyanazok, mint az első verzióban.

A masszát most sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, kb 1 cm vastagra nyomkodtam bele egy evőkanál hátuljával, nagyon erősen, tömörre. Légkeveréses sütőben 150 fokon addig sütöttem, amíg a teteje elkezdett pirulni. Ekkor ott maradtam a tűzhely mellett és figyeltem a sütőt, nehogy megégjen a szeletem. Amikor szépen kezdett barnulni, kivettem a sütőből. Megvártam, amíg teljesen (!) kihűl, és akkor csodaszépen szeletelhető lett. Egyelőre műanyag dobozban tárolom, simán szalvétába is csomagolható, ha vinni szeretné az ember, vagy bármibe, amibe csak szeretnénk.

Most 12 szelet sikerült. Így 1 szelet tápértéke: 163 kcal, 10g F, 18g CH, 5g zsír.

A képeken a sötétebb színű G-nak készült. Ebben többféle szárított gyümölcs is van, napraforgó mag, több mazsola, kevesebb fehérjepor és több méz. Az a verzió is nagyon finom, ugyanolyan szépre sikerült, G. viheti magával munkába. Sokkal jobban jár ezzel, mintha beugrana hirtelen egy fornettiért... ;)

2014. május 14., szerda

Út a cél felé 51-52. nap

Mostanában a második verziója él a képen szereplő mondatnak. bennem legalábbis most minden egyszerre történik. Igyekszem rendezni a gondolataimat, arra törekszem, hogy ne az érzelmeim vezéreljenek, hogy a múltbéli rossz tapasztalatokat ne ültessem át a jelenlegi élethelyzetembe. Szeretnék őszinte maradni magamhoz is, másokhoz is. 

Tegnap (51. nap) totális összevisszaság volt bennem. Annyira felülkerekedett rajtam az érzelmi összevisszaság, keveredve a kinti két hét utáni fáradtsággal, hogy nem igazán tudtam a hétköznapi dolgokra koncentrálni. Mivel folyamatosan fáj -igen, az a bizonyos, régóta kezelés alatt álló- fogam, az itthoni két hét egyik legelsődlegesebb feladata volt, hogy elmenjek a fogorvoshoz. Újra fogágy gyulladás, újra mindennapos kezelés...

Kedden reggelire csak egy finom kávét ittam és fél liter zöld teát.

A tízórai egy kis alma volt és egy kis marék kesu.


Ebéd: főtt édesburgi, tonhal, párolt zöldség.


Uzsonna: 1 kis alma, 1 tk mogyoróvaj.


És itt kezdődött a szokásos eszméletlen éhség. Egy darabig tűrtem. Aztán ittam (vizet). Majd ettem: házi sonkát. Meg kolbászt. Meg diákcsemegét. Meg kesut. Amíg végül jóllaktam. Egyikből sem faltam fel nagy mennyiséget egyébként, de tényleg jóllaktam, így nem vacsoráztam.

Nagyon nehezen aludtam el, keveset is szundítottam, reggel mégis meglepően frissen ébredtem. Iszonyatosan hideg volt és viharos a szél, emellett szakadt az eső, így nem mentem futni. Reggel a fogorvosnál kezdtem. Kaptam beutalót panoráma röntgenre... Legalább minden fogam újra górcső alá kerül...

Ja, előtte volt reggeli. Képtelen vagyok a tervem alapján enni. Ennyi év kajára odafigyelős tapasztalattal már tudom, mikor mit és mennyit lehet, így két pufi rizs, házi sonka és retek került a tányéromra.


A fogorvostól a piac volt az útirány. Kifejezettem szerettem volna epret venni és sonkát. Kaptam is.


G-tól pedig kaptam egy csokor virágot. Imádom a házi virágokat.

A tízórai eper volt, csak úgy, mosatlanul, a dobozból, lecuppantottam a csumájáról, és annyit ettem, amennyi jólesett. Friss, házi, magyar, imádom, mézédes, most van szezonja, addig kell enni, amíg van. Őszintén megmondom: G. a saját szemével látta, hogy kerül Magyarországra a Spanyolországban szüretelt gyümölcs, hát ezért nem favorizálom a külföldről behozott dolgokat. Epret tavasszal kell enni szerintem, amikor megterem az idős bácsik, nénik kertjében.


Írtam már: képtelen vagyok a terv szerint enni. Viszont nem volt itthon kész kaja, G. ma délután kezdett, nem ártana neki is a munka előtt valami normálisat és finomat ennie. Lövésem sem volt, mi legyen, itthon most éppen nincs túl sok minden, amiből főzőcskézni lehetne. Gondolkodtam, gondolkodtam, semmire nem jutottam. Az idő viszont telt. Térültem-fordultam a lakásban, majd -már nagyon szorított az idő- egyszer csak kinyitottam a speiz ajtaját, hogy akkor most ebéd lesz. Ripsz-ropsz összedobtam egy tésztát, először hagyományos szendvics kenyér helyetti kenyérkének gondoltam, aztán pizza lett belőle. De hogy ez milyen jó döntés volt már! nagyon gyorsan egy mennyei pizza sikeredett, G-nak is ízlett :) Ééééééééés: JÓLLAKTAM vele!


Nem is voltam éhes sokáig, jóval később csak pár szem epret ettem. Aztán elrohantam a panoráma röntgenre. Szerencsére nem kellett sokat várnom, és a hölgy most is nagyon kedves és gyors volt.

Aztán edzés: Les Mills Pump 29. nap: Pump and shred. És utána helyben futottam még vagy fél órát. Gyors tusi, mosás, vacsora készítés.

Vacsorára 2 tükörtojás volt, egy adag sült csirke (gyros fűszeres) és egy tálka kínai kel saláta tökmagolajjal.


Kiteregettem és lassan megyek aludni. Irtózat, milyen viharos a szél. Remélem, nem zavar majd a zaja az elalvásban (olyan hangos, hogy úgy érzem, egy zsúfolt, forgalmas vasúti pályaudvar kellős közepén vagyok).

Recept: Gyors, isteni pizza








Hozzávalók a tésztához:

- 4 kis tojás
- 2 csapott ek lenmagliszt
- 2 csapott ek mandulaliszt
- őrölt fekete bors
- himalája só
- 1 ek kókuszzsír.

Hozzávalók a feltéthez:

- házi füstölt sonka
- hagyma
- paradicsom püré
- morzsolt oregano
- sajt (dán fehér sajtot használtam).

A tészta összetevőit összedolgoztam, majd a masszát egy nagy serpenyőbe simítottam (csúszik, de megéri türelmesen nyomkodni, minél vékonyabbra sikerül, annál ropogósabb lesz a tészta). Közepes lángon addig sütöttem, amíg egy fa lapáttal alá tudtam nyúlni és biztonsággal meg tudtam fordítani. Ez pár perc. A másik felét nem sütöttem készre.
Egy sütőpapírral bélelt tespibe került (kevésbé sütött résszel felfelé). Erre került a feltét. 
Előmelegített sütőben 180 fokon először légkeveréses funkción sütöttem kb. 10 percig, majd grill funkción addig pirítottam, amíg a sajtnak szép színe lett.

Nagyon gyorsan elkészül, nagyon finom, nagyon laktató. Ezt a mennyiséget ketten ettük, bőven elég volt ebédre.

(Paleo info: a sajt nem paleo, a paradicsom sem.)

Facebook oldal: Boszorkánykonyha