Roppant meleg volt ma (is). Korán ébredtem egy -újabb- rossz alvás után. Többször felébredtem arra, hogy sajog a kihúzott fogam helye, de erőm nem volt hozzá, hogy felkeljek gyógyszert bevenni... Kb. nyolcig otthon ténykedtem: pakoltam, szortíroztam, szanáltam. Reggeli után irány át anyuhoz. Mivel már reggel meleg volt, és tudtam, hogy délutánig-estig pakolás lesz, lengébe öltöztem: krisna-völgyi tényleg nagyon kényelmes és nem meleg nadrág, trikó. Rögtön reggel indítottam egy garázsvásárt és el is vitték a kanapét és a mosógépet. (Jó helyre került, fiatal családhoz, egy helyre. Mielőtt jöttek a dolgokért, mindhárman (húgom, L. és én) ráültünk a kanapéra. Úgy, mintha -stílusosan- a fogunkat húznák. Ez egy roppant kényelmes, klafa kanapé volt, ami sajnos egyikünk kis lakásában sem fér el, és amit mindenki nagyon szeretett, amin párszor aludtunk, amikor anyunál voltunk.)
Jó két óra pakolás után (szemét szétválogatás: háztartási, papír, műanyag, söprés, terasz takarítás, Cs-nak a használt dolog boltba összekészítés (nagyon rendes, múltkor is feljött és mondta, miket vihetünk még le, az sem megy a kukába és biztosan lesz, aki nagyon örül majd neki(k)) leugrottam a boltba. Egyszer csak az utcán rám csodálkozik egy ismeretlen csajszi: De szuper nadrágod van! Én meglepődve: Köszönöm! Aztán a húgomnak is nagyon tetszett.
A húgom L-val lejött ma kocsival Budapestről. Pakolni, kipakolni. Jó volt (nagyon jó volt) találkozni a húgommal és L-val, kicsit beszélgetni. Jó volt, hogy segítettek a cuccolásban.
Anyu, a hálószobád ablakpárkányán van még az "anyu-naptár", a gyertyatartó és az angyal. A lakásod majdnem teljesen üres. Kemény öt hónap volt ez a lányaidnak. A lakásod eladásra kerül. Nem vagyunk jól, amióta elmentél. Ráadásul mami is ment utánad. Iszonyúan szerettem mindkettőtöket. Ma épp beszéltük Tozzival, hogy napok óta nem adsz jelet, hiába kérjük, amikor becsapódott a bejárati ajtó...
A lelki-szellemi és a fizikai valóság is jelentősen megváltozott, amióta elmentél (és mami is). Tegnap olvastam egy mondatot, ami megfogott: A szenvedésed addig tart, amíg szeretnéd.
Van min gondolkodni.
