Hosszú hétvége 2.

Reggeli.

Aztán Hollókő.

Tünemény. 

Minden pici, emberi, mindenki végtelenül nyugodt, kedves.

A Küszöb tourinformban a parkolónál érdemes sétálójegyet venni, azzal ezer helyre be lehet menni és egy kis ásványvíz is jár hozzá.

A sétálójeggyel ajándékot is kap az ember sok helyen (bőrdíszműves, sajtos, szatyingos, kalácsos...). És egy térképet, rajta minden feltüntetve, bejelölve.

Mindenhol lehet vásárolni egyedi, kézműves, szebbnél szebb termékeket. Az árak nincsenek elszállva.

Őszintén: én roppant szívesen eljönnék ide még egyszer.

Ebéd. Ja,  ez az étlap:

Ezt ettem:

De a fele fért belém, az is nehezen.

Hollókői vár.

Igazi "vár vár", mesés (!) kilátással. 

Hollókő egy icipici település, de érdemes legalább egy teljes napot rááldozni. Gyalog minden (a vár is) gyorsan megközelíthető. Van helyben szállás lehetőség is, éttermek, parkoló (off szezonban nem fizetős). 

Vacsora.

A gyomromnak nagyon nem tetszett a mai rengeteg kaja, hiába gyalogoltunk egész nap... A vacsorának kb a harmadát ettem meg.

Mesés ez a környék,  egyszerűen gyönyörű. (Az utak kb fele kritikán aluli sajnos, a másik fele kiváló.) Aki teheti, annak mindenképpen ajánlom.

Hosszú hétvége 1.

 A képek fordítva töltődtek fél, kezdd, kérlek, a bejegyzés végén.

Étterem. Holnap Hollókő.

Olvastam is kicsit a szalonban.

A szállás egy kis kastély. Cuki, gyönyörű.

Anyu itt van. Ugyanilyen kerti bútorunk volt Tamásiban.

Jártunk egyszer Hollókő felé, akkor mondtam M-nak, hogy egyszer megnézném. Tavaly decemberben le is foglalt a közelben egy szállást mostanra.

Emlékképek

 

49 évig voltál a fodrászom.

Talán kétszer én is a tiéd. A tükörből nézted, mit csinálok, mondtad, mit, hogyan, de nem örököltem a kézügyességedet, a hajszobrászi vénádat végképp nem.

Volt göndör (bongyor) hajad, ami senkinek nem tetszett, csak neked. És volt, amikor kicsit megnövesztetted, már be is tudtam neked fonni.

Sokat bolondoztunk. Meg szoktuk egymást kozmetikázni, festettük egymás szemöldökét. Ilyenkor nagyokat nevettünk, mindig azt mondtam, úgy nézel ki ezzel a festékes, vastag szemöldökkel, mint "Hurvinyek". És már előre nevettünk, mi lesz, ha a festék nem jön le a bőrünkről és hurvinyekesen maradunk.

Most csak a hiányod van.

Képzeld, ma felhívtam B-t, a fodrászt, hogy van-e üres helye. Fél óra múlva mehettem is. Hozzá jártál te is. Azután, hogy megbeszéltük, mit szeretnék, az első kérdése az volt: Hogy van anyukád? Elmeséltem neki az utolsó két-három hónapodat. Ő is sajnálja, ami történt. Szerinte itt vagy velem most is, azt mondta: figyeljem a jeleket. És hogy jól teszem, ha sírok, de közben akarok jobban lenni: sosem múlik majd el a hiányod, csak idővel nem lesz ennyire mély és intenzív a szomorúság.

A veszteségeket, amelyek értek, érnek és érni fognak mindnyájunkat, meg kell gyászolnunk, közösségként, családként, egyénként. (...) Szükségünk van arra a vödör könnyre, amivel megsiratjuk azt a rengeteg mindent, ami elveszett. Elsősorban halottainkat. Aztán az élethez fűzött reményeinket, füstbe ment terveinket, álmainkat, azt az életet, amelyet elképzeltünk és felépítettünk, és amelynek a romjain állunk.

Tompa Andrea

Szerda

Reggel megelőzött egy teherautó. Ugyanolyan szív volt rajta, mint anyu urnáján.

 

Kedd

Kaptam.

Rajzolgattam.

Minotaurusz álma.

Naplemente a hegyek között.

Út a mennyországba.

Hétfő + mai cukik

Nyolc óra munka után még egy kis munka (második osztálynak elválasztás segítésre).

Aztán, ha már elővettem a filceimet, kicsit "kreatívkodtam" magamnak.

Ez a tegnapi élmény: Mohács az óriáskerékről- skicc.

A kicsikkel az állatokat tanuljuk németből. Nem nagyon tudok "hagyományosan" rajzolni, de most igyekeztem egy felismerhetőt összehozni:

Mai cukik:

- Timi néni, L. azt mondja, beszél az algumja! (album)

....

- Timi néni, tudom ám, ki a Csizmás Kandúr! Te vagy az!