Péntek

Ébredés anyunál. Gyógyszerezés. Szuri. Egyedül adtam be, nem voltam túl ügyes, csípett...

Hétkor indulás dolgozni.

Mai sulis kincsek:

X: - Ez a focis kártyám. Neked adom.

Y: - Nézd, ez egy sárkány! A tiéd!

(Megeszem őket.)

Suli után gyógyszertár. (Két hét alatt egyetlen napon nem voltam csak gyógyszertárban. Minden alkalommal 5-6 ezer. Két napja 24ezer... ... ...) Aztán anyuhoz.

Húgom főzött. Hála érte. Ebéd után nagy mutatvány: anyut lezuhanyoztuk. Olyan szuper a lakása is, a fürdőszobája is, hogy minden kihajtható, elrakható. A kerekes tolószékben betoltuk, onnan egy műanyag karfás székre áttettük a tusolóba és sikerült gyorsan lemosni, megtörölni, felöltöztetni. Nagyon örülök, hogy kicsit felfrissült, azért a "cicamosdás" nem ugyanaz.

M. is átjött kicsit anyuhoz (két napja nem találkoztunk), közös chips-partit tartottunk a betegágynál, miközben a húgom a gyerekei aranyköpéseit olvasta fel (mert hogy 22 éve gyűjti). Anyu szegény bele-belealudt. Napról napra fáradtabb. Nagyon harcol, hogy fent tudjon maradni, de nem igen megy. Mérlegeltünk is: 49 kiló. Így megy ez...

Taktikai megbeszélés: jöjjek haza aludni, és reggel, ha anyu nem tudja magának beadni a szurit, akkor átmegyek és beadom. (Megnyugtató volt, hogy délután anyu azt mondta, csak addig volt rossz a szuri, amíg adtam és csípett, utána semmit nem érzett.)

Hazaérve ezt találtam. :)

És M. már kész a holnapi ebéddel, sőt vasárnap is főz majd. Tényleg ezer hála. (Mint mindenkinek, aki gondol ránk, imádkozik értünk, a legapróbb dologgal is segít.)

Csütörtök

Anyu 3 éve szúrta a vérhigítót az emlődaganat műtéte után magának. Én 2 éve szúrtam magamnak. Anyu most újra kapott 10 adag 0,6-osat. Ezt ma reggel kezdtük. Szegénykém tiszta kómás volt még reggel, amikor gyógyszerezés volt, így ketten nyomtuk be a szurit.

7-re jött M., az ápoló, én mentem dolgozni.

Mai sulis kincs:

Suli után gyógyszertár, boltból zsömle és akciós vaj, aztán anyuhoz. Ebéd (nutellás kenyeret kért 😆). Anyu ezután ott, a konyhaasztalnál elaludt. (Ha van ereje, kiültetem a tolószékbe.) Nekem takarítás. Amikor felébredt (jót aludt), visszaült az ágyra és elaludt (jót aludt). Nekem pakolás. Kómásan ébredt, aztán lefeküdt és elaludt. Annyira gyenge, hogy minimális tevékenység után is aludnia kell.

A gyümölcsöknek kihoztam anyu szekrényéből az őrizgetett szép "kosarat". Mert hova tartogatjuk a szép dolgokat? Mikorra? Kinek? Használni kell, amink van, nem ülni rajta. Annak, hogy törölgetjük róla a port, szerintem semmi értelme.

Vagy tíz éves Boszi-Miki-Grincs kép. Azóta ezer dolog változott. Az utóbbi két hónapban pedig egy egészen hirtelen fordulatot tett a világunk. Olyannyira, hogy hiába jött  tegnap a Mikulás, nekem teljesen kiment a fejemből. Ma azért kapott anyu egy mini csoki-mikit, és a húgom is, aki ma késő este érkezett Budapestről.

M-t két napja nem láttam az ütköző munkabeosztásunk miatt. Talán majd holnap.

Szerda

 

Reggel havazott. Elhúztam anyu szobaablakán a függönyt, hogy jobban lássa a hóesést. Nagyon nehezen és szörnyen fáradtan ébredt, pedig végigaludta az éjszakát. Fél órába telt, amire beadtam a gyógyszerét, megmértem a vérnyomását, elrendeztem. Aztán vissza is aludt. Mosás, kávéfőzés, ágyazás, teregetés, mini takarítás. 9-re jött az ápoló, nekem indulnom kellett a bíróságra. 

Utána gyógyszertár, bolt. És csak havazott, havazott.

Készítettem ebédet. Megettük anyuval a szobájában. Ő lefeküdt, én kitakarítottam a teraszt. Még kint voltak balkonládában a virágai... Az enyémek is kint vannak, de ez most tényleg nem fontos.

Nem emlékszem, mióta "lakom" anyunál. Ami érdekes: megvagyok néhány ruhával, nincs külön szekrény, polc. Eddig a hétig még meleg ruha se volt nálam, mégsem fagytam meg. Mennyire kevés is elég lenne a boldoguláshoz. Mennyire nem fontosak a tárgyi dolgok és sok más, amit nélkülözhetetlennek vélünk.

Kedd

Mai kincsek (az ezer ölelés mellett): egy csodás mézeskalács, egy hajtogatott-ragasztott sótartó és egy levél két piros szivecskével. 🤍

Anyunak ma jobb napja volt a tegnapinál. Megint emeltünk (orvossal egyeztetve) a fájdalomcsillapító adagon, így 2-3 napig -talán- megint jobb lesz. 

Reggel korán ébredtem, elkészültem. Anyu magától ébredt kicsit később. Gyógyszerek, vérnyomás mérés, egyebek. 7-re érkezett M., az ápolónő, én indultam dolgozni. Leginkább testben. Igyekszem koncentrálni a gyerekekre, nagyon nehéz. Ma az egyik órán megcsörrent a telefonom, egy pillanatra lezsibbadtam, de aztán nem anyu miatt kerestek (így fel sem vettem). Munka után hozzánk kanyarodtam haza, felugrottam a kajciért, M. főzött nekünk este, itt is ezer hála érte. A kajcival anyuhoz. Ebéd, majd "csendespihenő". Amint mentem volna le alfába, telefon: csomag jön, meghozták anyu -ezer éve igényelt- gondosóráját... Később felugrott M. munka után. Kis vacsora. 9-kor "letettem" anyut aludni.

Esténként hosszan beszélgetünk anyuval. Sokat változott. Valahogy bölcsebb lett, kimondja, amit hetven év alatt nem, nyíltabb, mint napközben és mint bármikor előtte. És napról napra fáradtabb.

Az eszemmel felfogtam, mi történik. Mégis minden reggel úgy ébredek, hogy az agyam "elterelő üzemmódba" kapcsol, különböző "kifogásokat" keres: elcserélték a leletet, ez csak egy pszichológiai kísérlet, csak álmodom (...). De a tények nem hazudnak.

Tegnap azt mondta anyu, hogy neki nehezebb ez az egész mint nekünk. Mert mi csak az anyukánkat veszítjük el, de neki itt kell hagynia a mamit, a két lányát, M-t és L-t, az unokáit (...)...

Másfél hónapja minden, de minden megváltozott. Ezzel együtt mi is. Remélem, hogy ha már anyunak -és nekünk- ez adatott, jobb emberré válhatok.

Hétfő

A húgom ragasztotta magára, amikor itt volt anyunál. Hogy ne csak anyunak legyen tapasza. És mert neki is kell az erő. 

Hát kell. 

Ma, amikor itt volt a hospice orvos, másodszor hívott az onkológus doktornő. Először anyu leleteit kérte, másodszor a lelet értelmezését mondta el. És mivel dr T. épp itt volt, konzíliumot is tartottak. Anyu áttétei nem a korábbi emlő daganat miatt vannak, hanem azért, mert vese rákja van... 

Kemény max egy-két hónapunk van... 

 

Advent másképp

Négy éve osztályszinten csináltam egy kis adventi hangulatot a saját óráim elején. Ott voltam lélekben, melengette a szívemet.

Idén iskolaszintű lett a mini adventi hangulat. A gyerekek most is csendben, ámulattal hallgatták a kis verseket az első gyertyáról és a zenét.

Én csak álltam ott, észre sem vettem, hogy a kolleganőm fotózott. A verseket sem hallottam, lélekben máshol voltam.

2019. december 3. Egy kép, ami többé nem készülhet el.

Azóta nem él már keresztapám sem.

Mami tavaly már nem tudott lábra állni, és idén már másfél éve az otthonban él. (94 éves.)

A helyszín a hőgyészi ház. Tavaly költözött el onnan anyu, idén pedig már másé a ház.

Anyu sem állhatna ott: már nem tud állni.

Itthon nincs adventi készülődés, mert eleve szinte nem is itthon lakom. Anyunál ilyenkor már régen fel volt díszítve a lakás, világított az adventi háromszög az ablakban, az ajtókon, ablakokon a hópihés-fenyőfás fénydíszek. Az asztalán állt már a maga barkácsolta adventi koszorú, sütött-főzött. Tegnap azt mondta: neki a legjobb: csak van, sürögnek-forognak körülötte, lesik minden kívánságát. Semmi pénzért nem cserélnék vele...

Szombat

 

Tegnap húgom jóvoltából hazajöttem aludni. Ugyanúgy órákig nem tudtam elaludni, aztán korán ébredtem, de még visszafeküdtem, mert most megtehettem. 

A húgom csodás anyu-ápoló. Holnap megy haza, így ma is eljöttem aludni "hozzánkhoz".

Most megint jól működik a tapasz, ilyenkor anyu egészen olyan, mint régen (azt leszámítva, hogy olyan sovány, hogy élő anatómiai atlasz lehetne...). Amikor odaléptem hozzá elbúcsúzni, nem hajoltam le, mert azt hittem, feláll, átölel és ad két puszit. (Nem tudom megszokni, hogy nem így van...)

Az erejéhez mérten gőzerővel rendezzük a fontos rendezni valókat. És rengeteget beszélgetünk. Anyu mondta is a minap, hogy lehet, hogy a betegsége kellett ahhoz, hogy ilyen sokat együtt legyünk (anya és két lánya), mert különben mindig volt más, ami fontosabb...

Na aludás, mert egyet pislogok és megint reggel van...

Péntek

Miközben a suliban a gyerekekkel én készültem egy kis adventi párpercessel...

... a húgom anyu éjjeliszekrényére varázsolt egy kis hangulatot.

Kegyetlenül zsúfolt munkanap volt, közvetlenül utána is ügyintézés, bolt, majd anyuhoz. (M-t ma nem is láttam, és mivel délutános, csak holnap találkozunk.)

Anyunak jó délelőttje volt a húgommal, haladtak a testápolással, minden mással. Délután megint jöttek a fájdalmak. Pedig már 150 mikrogrammos a tapasz és mellé még a gyógyszerek. Mondjuk a ma kézhez kapott CT lelet után már nem lehet csodálkozni semmin: van vese-, máj- és nyirokáttétünk is. A legfurább az egészben, hogy szinte mindennemű érzelem nélkül vettem tudomásul. Anyu pedig egyáltalán nem mondott rá semmit. (Hja, mit lehet erre mondani.)

Ma este hazajöttem egyet pihenni, a húgom marad éjjel anyuval. A telefonomat nem kapcsolom ki, ha bármi adódna, tudok azonnal menni.

Nem tudom, mikor voltam itthon utoljára, mikor aludtam a saját ágyamban. Csak remélni merem, hogy anyu végigalussza az éjszakát és hogy így a húgom is tud legalább aludni. (Mert beteggel egy lakásban aludni nem pihenés: az ember füle állandóan anyunál.)

Reggeli nem volt, tíz körül ettem fél túrós bugyrot, ebédre a tegnapi maradékot ettem munka és ügyintézés után anyunál, a vacsi elmaradt, így elrágcsáltam egy marék mogyorót. (Ezer éve ettem már mogyit.) Anyu vacsija 3/4 palack epres tápszer volt J-éból, eddig ez a "nyerő".

(Csak ülök itt és menten elalszom. Aztán majd jön, ami mostanában mindig: lefekszem, és órákig tart, amire ki tudom kapcsolni az agyamat és elalszom...)

Csütörtök

Anyutól munkába.

Munkából anyuhoz.

Tegnap a kapott finomságokból főztem egy karalábé levest. Ma anyuhoz érve elkészült a második: carbonara tészta, a kapott salátából sali. Anyu inkább kóstolt mint evett.

Ma van M. születésnapja. Mini ajándékkal sikerült csak készülnünk, és hazafelé -útbaesett- beugrottam pár piskótatekercsért.

Bodri (a katéterzacskó), gyógyszerek, széklet, kiültetni (...), zajlott a mostanában szokásos délután. Zs. ugrott fel, hozott tápszert, köszönet itt is.

Aztán katéter-malőr, amihez szaksegítség kellett. Telefon hospice nővérnek, aki jött is, megoldotta a problémát, amivel jött másik. Úgy volt, hogy ma hazamegyek aludni, a húgom marad anyuval éjjel, de mégis maradok. Ha az újabb gond megnyugtatóan megoldódik, hazamegyek pihenni egyet.

 

Szerda

A nap végére végképp szinte mindent elfelejtek, ami aznap történt.

Ma megint látogatók érkeztek anyuhoz, mindig nagyon örül. Sok-sok finomságot hoztak.

J. felajánlott folyékony tápszert, itt is ezer hála érte, ma egy ilyet evett anyu, fél szelet zsíros kenyeret, egy falat pogácsát.

Megérkezett este a húgom is. Anyu (is) nagyon várta.

Tegnap sem volt jó passzban anyu, ma pedig borzalmas fájdalomrohamai lettek, ezekben (is) teljesen kimerül.

Mivel szörnyen gyenge az immunrendszere, sebesedik a szája, ma hazafelé arra hoztam neki a hospice nővér által ajánlott kenőcsöt (ami tényleg jó).

Most pedig aludás, holnap suli is.

(Itt is mindenkinek köszönöm a mai legapróbb segítséget is, és nem ígérem, de szeretnék haladni az üzenetekre reagálással.)
 

Kedd

Ma CT Mohácson. Az eddigi két kórházi vizsgálat tapasztalataiból kiindulva felkészültem:

Innivaló, ennivaló, kis párna, nagyobb párna (hát mögé a kerekesszékbe), pléd, pelenka (minden eshetőségre), pótbetét, WC papír, nedves törlőkendő, zacskó, betegszállító rendelés papír, beutaló, iratok, nasi (...). Aztán olyan jól sikerült a mai betegszállítósdi, hogy tényleg a minimálisan szükséges időt (na ez sem kevés, de nem 6 óra, mint a múltkor 2x is) kellett ott töltenünk.

Ha megoldunk egy problémát, jön kettő másik... Most már annyi gyógyszere van anyunak, hogy nem bírom követni. Három napra bekészítettem az állandókat. Hogy ne kelljen ezen gondolkodni, hogy ne maradjon el.

Iszonyat fáradt vagyok, de éjjel szerencsére egyszer sem kellett kelni. M a takarítás is volt, mosás, egyebek. M. volt gyógyszertárban, hozta a(z isteni) ebédet, hálás köszönet. 

Holnaptól munka, de este jön a húgom is. Mindkettőnkre ráférne a pihenés...

Sokan segítetek, címeket, tel.számot, ötletet küldtök, itt köszönöm meg. Utánajárok mindegyiknek, amint lesz hozzá erőm. És tényleg nagyon köszönöm.

Vasárnap

Délután van. Felteszem ezt a képet, van ebéd 2 napra. Most muszaj 1 orat aludnom, amig itt v an a húgom. 

Kora este. (Sikerült másfél órát aludnom.) Rengeteg a kérdés, a kérdőjel. A jövő hetet megterveztük a húgommal. Én táppénzen vagyok keddig, de hétfőn bemegyek a suliba, így beszéltük meg a kolleganőkkel. Hétfőn 7-től 1-ig szerveztem anyunak egy "szakszerű felügyeletet". Kedden anyunak hasi-kismedencei CT itt Mohácson, betegszállító megrendelve. Nem kötelező már mennie, de ő szeretne. Szerda délelőttre is kell szerveznem valakit anyu mellé, hogy amíg dolgozom, legyen itt vele valaki. A tervek szerint szerda este megint jön a húgom, így a hét meg(lenne)oldva. De ez egyetlen hét. Pontosan előre tervezni anyu állapota miatt úgy konkrétan egy órára sem lehet. 

És akkor amit nem szeretek, de van az a szituáció: kérni.

- Anyu már csak néha ül és leginkább fekszik. Az ágya nem alkalmas betegápolásra. Lenne a hospice-on keresztül egy betegágy Szűrben (még fel kell hívom, akinél van), de azt ide kellene szállítani, anyu mostani ágyát szétszerelni, átvinni a másik szobába és összerakni, a betegágyat összerakni és beüzemelni anyu szobájában. Segítség kellene szállításban, szerelésben.

- Avagy: ha bárki tud lehetőségről Mohácson, hogy önkormányzattól (vagy máshonnan) lehet kérni betegágyat, esetleg elhozatni, beüzemeltetni, kérem, szóljon.

- Ha van bárkinek elfekvőben ápoláshoz szükséges dolga (felfekvés elleni kenőcs, pelenka/betét, 12-es szilikonos katéter+hozzávalók, steril gumikesztyű, száraz sampon (...), amit nem használ, amire nincs már szüksége, szívesen elfogadnánk.

- Ha tud bárki lehetőségről, ahonnan ápolási anyagi támogatást lehet kérni/igényelni (ha van egyáltalán ilyan), kérem, szóljon.

- Főleg Mohácsiak: ha tudtok olyan helyet, ahonnan érdemes ebédet rendelni, nem egy vagyon, esetleg a nyugdíjasok olcsóbban kapják, kérlek, jelezzétek.

- Nem tudom, meddig lesz szükség anyu ápolására, huzamos ideig nem fogom bírni, hogy munkából ide rohanok, aztán innen munkába reggel, bár eddig az éjszakák viszonylag nyugodtak voltak, de sose lehet tudni. Folyamatosan ápolót fogadni anyagilag nem áll sajnos a családunk módjában. Anyuval úgy beszéltük, hogy itthon vagy otthonban szeretne meghalni. Így a kérdés: tudtok-e olyan helyet, ismerőst/kontaktot, akitől érdeklődni lehetne, hogy van-e pl. Sombereken vagy a Gólya utcában (vagy máshol a közelben) olyan hely, ahova anyut felvennék sürgősségi alapon (ha esetleg elhúzódna a tusája). Amiket néztem, oda komoly beugrók vannak, plusz havi díj plusz ápolási díj, ezt sajnos nem engedhetjük meg magunknak.

Hirtelen ennyi jutott eszembe. Minden, a legapróbb ötletnek, segítségnek is nagyon örülnék.

Itt ülök most a konyhában. Anyu a szobájában alszik. Nem rég ment ki a húgom a páylaudvarra, sírva búcsúztunk. Mert még nem is sírtunk. Ezer még a dolog, én napok óta készülök ápolás, főzés, egyebek mellett a sulira, írom össze az anyagot a jövő hétre. De amikor anyu fent van, az helyzet, sok a dolog, fárasztó testileg, lelkileg. A fáradtság miatt kegyetlenül nehezen koncentrálok. Sokszor a széken ülve alig tudom megtartani magam. Szóval nem nagyon haladok. (Bezzeg Magyarország! Miért nem küldenek a táppénzen lévő helyére helyettest???) Hiába szeretnék. Mellette háztartás, ezer szervezési dolog (pl. mai tapaszcsere, de ezt is nagy betűkkel ki kellett magamnak írnom, mert képes vagyok elfelejteni...), óriási felelősség (tegnap katéter szereltem, de napi szinten nekem kell eldöntenem orvosi utasításra bizonyos gyógyszerek használatát), ha megoldunk egy dolgot, jön 5 másik feladat, és ez így megy.

A gyomrom egy hete folyamatosan korog. Bármit és bármennyit pakolok bele, fél óra alatt mindent feldolgoz. Dolgozik az ideg... (De nem elemzem az állapotomat, ez a dolog most elsősorban nem rólam szól. Amellett, hogy igyekszem vigyázni magamra, amennyire tudok, nagyon nehéz.)

Anyu 30 nap alatt 7 kilót fogyott. 50 kiló. Tegnap még a húgommal ketten sikerült ráállítanunk a mérlegre, ma már nem ment volna.

Anyu ma azt álmodta, hogy egy kék kutya futott utána.

(Nekem viszont most muszáj sulis anyagot összaállítanom, megyek.)

Péntek

Reggel 5-kor kezdődik a nap, attól kezdve ezer dolog, szervezés, tervezés, háziorvos, kollegákkal egyeztetés, telefonok, vendégek. Például Totó.

Anyu nagyon örült, de nagyon ki is merült.

A húgommal ketten voltunk ma is anyuval, és sokszor kellettünk is ketten, így mi is hulla fáradtak vagyunk. Én konkrétan nem merek volán mögé ülni, annyira.

Ebben a helyzetben nem lehet előre tervezni. Holnapig sem. Minden anyu aktuális állapotától függ. Vannak jobb perióduskái, amikor "itt van velünk", de akkor is hamar elfárad.

Rengetegen írtatok üzenetet. Ne haragudjatok, nincs erőm külön mindegyikre válaszolni, így itt köszönök meg minden egyes üzit, erőküldést, bátorítást.

 

Csütörtök

Hogy legyen egy kis humor is. Legalább a blogon.

(Itt ülök, de csak nézek ki a fejemből...)

Szerda

Napi szinten ezer dolog a listán. Napi szinten ezer telefon (hívás és fogadás), üzenet, email, kérdés, válasz, kérdőjel... Már tényleg végképp nem tudok megjegyezni semmit. 

Ma betegszállítóval a kórházban vizsgálaton (mellkas röntgen, hasi ultrahang). Újabb rossz hírek. 

A betegszállító reggel negyed 8-kor a lakásban, 5 perc alatt a kórházban, aztán ott várunk délután 2-ig. Egy, a halálán lévő emberrel. Nem tudom leírni, miket éltünk át, borzalom volt nézni anyu szenvedését. A katéter nagy segítség volt.

És holnap újabb tortúra vár ránk szintén betegszállítóval: onkológia. HA anyu lesz olyan állapotban. Nem teszem ki még egyszer ekkora megterhelésnek. Majd akkor megyek én a leletekkel.

Kedd - ez egy embertelen dal...

A mai napról röviden.

Ha nincs M., a hospice nővér, akkor megbolondultam volna és infarktus(ok)at kapok.

Anyu állapota rohamosan romlik, embertelen ezt nézni.

Viszont egyben megnyugtató is, hogy minden úgy történik, ahogy anyuval korábban megbeszéltük, ahogy ő szeretné. Itthon lehet, a saját ágyában, a szeretteivel (a húgommal is folyamatosan kapcsolatban vagyok). A hospice nélkül ezt elképzelni sem tudnám. 

Hétfő - amikor Genésa életre kel

A húgom hozta anyunak Genésát, az akadályok elhárítóját. Simogatni kell. Hát az egész család simogatja, dörzsöli napok óta.

 

Vasárnap délután tanácstalanul figyeltük anyu szenvedését. Én kétségbeesésemben már feladtam: ezer megkeresés, telefon, segítségkérés után nem tudok már mit tenni.

Aztán kora este egyszer csak szó szerint egyszerre záporozni kezdtek az addigi megkeresésekre a válaszok, a telefonok, elkezdtek kinyúlni felénk a segítő kezek.

Mindezek után ma délelőtt anyut felvették a Pécsi Hospice-alapítványhoz, itt volt nála egy hospice nővér.

Kora délután kijött a háziorvos.

Kora este érkezett a hospice orvos, intézett gyógyszert, vizsgálatot, biztos bekerülést a csütörtöki onkológiára Mohácson (...).

M. volt gyógyszertárban, boltban, bankban, postán anyunak, otthon mosott, vasalt, takarított.

A tapasz már 125 mikrogrammon plusz gyógyszerrel, aztán majd meglátjuk.

 

Könyvet írnék

Ha most könyvet írnék, az lenne a címe: Ellátatlanul. 

Alcíme: Magyarország jobban teljesít. 

(A háziorvosi ellátás maximálisan segítőkész. Csak éppen onkológus nincs, aki megfelelően csillapíthatná a fájdalmát.)

("minden betegnek joga van az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz. Az egészségügyi ellátáshoz való jog az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátást, a fájdalom csillapítását, illetve a szenvedés csökkentését is jelenti.

 

Az egészségügyi ellátáshoz való jog akkor megfelelő, ha a vonatkozó szakmai, etikai szabályok, irányelvek betartása megtörténik. Folyamatosan hozzáférhetőnek kell lennie az ellátásnak és a beteg egészségügyi állapotának megfelelő ellátási szinten, például az alapellátásban, a járó- vagy fekvőbeteg-ellátásban kell az adott ellátást biztosítani.

 

A betegnek joga van ahhoz is, hogy tájékoztassák őt arról, hogy amennyiben az adott egészségügyi szolgáltatónál nem részesíthető az egészségi állapota által indokolt legrövidebb időn belül a szükséges ellátásban, akkor mely egészségügyi szolgáltatóhoz fordulhat, ahol biztosítható számára az adott ellátás.")

Péntek

Reggel munka előtt otthon száraz ruhák leszedése, elpakolása, indulás anyuhoz. Nagyon nincs jól. Száraz ruhák leszedése, elpakolása itt is, menjen egy Apranax, reggelinek esélye sincs az émelygés és hányás miatt. Munkába. A gyomrom görcsben - már hetek óta -, ezerfelé az agyam, de igyekszem mosolyogni és mosolyt csalni a gyerekek arcára is. Bekapok pár falatot: letörik a fogam... Net, rendelés: csak kedden délután tudok menni fogorvoshoz...

Délelőtt üzenet egy ismerőstől: van kontaktja a Kék golyóba, még ma kell hívni. Húgomat riasztom: tudná-e intézni. Küldöm a számot, telefonál, sikerül. Én közben anyuhoz Mohácsra, hozom az ebédet, eszik is kicsit. De jól nincs. Húgom szól: anyu leleteit át kell küldeni a Kék Golyóba. Indulnom kell vissza dolgozni (ma én vagyok a felügyelő 3-ig), de előtte még lementem az eeszt-ről anyu leleteit és küldöm a megadott címre.

Felügyelet után gyors bolt, aztán anyuhoz. Szenved. Kétszázas vérnyomás, remegő kezek-lábak, beesett, szürke arc. Hangosan nyögdécsel a fájdalomtól és halkan csak annyit mond: feladom... Ülök mellette, nézem, hogy kínlódik, mekkora fájdalmai lehetnek, neki, aki amúgy egy terminátor, annyira jól bírja a fájdalmat. Ez már régóta nem az a kategória... Kegyetlen tehetetlenül itt ülni, csak nézni úgy, hogy nem tudok semmit tenni... 

Csütörtök + cuki

 

Reggel munka előtt anyunál. Nincs jól. Nekem meg mennem kellene dolgozni. Ül, nyögdécsel. Elkészítem a reggelijét. Elég egy kanálnyi... Muszáj mennem. Fájó szívvel hagyom ott.

A mohácsi onkológián csütörtökönként van rendelés. Kaptam egy telefonszámot és az infót: reggel 8-tól lehet telefonálni. Az első órám után, fél 9-től minden szünetben próbálkoztam. Közben anyut is hívtam: nem hat a tapasz. Folyamatosan újabb telefonszámot kaptam, másik melléket, semmi. Nagy nehezen sikerült elérni a rendelést: ők most ezzel nem tudnak foglalkozni, hívjam őket 1 óra után. De nekem időpontom van a Da Vincibe... Közben tanítottam, intéztem, számlát küldtem, dolgozatot javítottam (...). Amikor azt mondták: nem tudnak időpontot adni, eltört a mécses. Tök ciki volt, a tanáriban... Tény, hogy eddig még nem is sírtam, minden feszültség, idegeskedés, aggodalom itt van bennem... Írtam a húgomnak a helyzetet, elkérte a telefonszámot. Ő is dolgozik, de igyekszik telefonálni.

A munkanap cukija:

Kis elsős jön ölelésre tárt karral, mosolyogva:

"Timcsinénicském!"

Munka után, mint akit puskából lőttek ki, anyuhoz. Bekapok egy M-tól kapott szilvás sütit ebédre egy kis kávéval, mosakszom, aztán indulok is Pécsre. Két éves kontroll. Az időpontom előtt behívnak, gyorsan megy, szerencsére teljesen negatív a lelet. 🙏

Útközben vagyok, amikor a húgom hív: sikerült elérni az onkológiát: jövő csütörtökön mehetünk. Nincs időpont, 9-től délig van rendelés, oda kell ülni, menjen valaki anyuval, vigyünk enni- és innivalót, "reméljük, hogy bekerül", mondta az asszisztens... 

Pécsről anyuhoz. Eszik velem pár falatot.

Sikerült K-val konzultálni, visszahív: megbeszélte a doktornővel (háziorvos), hogy mehet még egy fél tapasz. Így már a majdnem legerősebb mennyiséget kapja ebből. Csak remélni merem, hogy hatni fog. A mellékhatásai simán jönnek, a fájdalmon eddig az egy darab, 75 mikrogrammos sajnos nem változtatott, még Apranax-szal sem. 

Borzalmas nézni anyu szenvedését. És borzalmas ez a világ, hogy ilyen megtörténhet (és nem anyu az egyetlen...).

Szerda

Mamikámmal, 93. születésnapján.

Ma 94 éves. Anyu beszélt vele telefonon. Mami szerint 2 napja volt a szülinapja... Remélem, nemsokára eljutok hozzá megint. 

Amikor a következő képek készültek, valahogy éreztem, hogy többé nem fogja így a hajamat szárítani. Ezekkel az egyedi kézmozdulatokkal, közben végig lágyan duruzsolva a fülembe. A jóleső lúdbőrzés közben. Sajnos már csak szép emlék.

Rettentő rohanósak a napok, szörnyen zsúfoltak. Amire nincs idő: én. M. tegnap este készített nekem egy "szeretetcsomagot", így -igaz, hogy több részletben, futtában, munka közben- ma hosszú idő óta először reggeliztem hétköznap.

Munka után anyuhoz (M. is itt volt ebédre). Ebéd után vissza a városba: gyógyszertár, bolt(ok). Aztán házimunka anyunál. A blogot is itt írom még. Hamarosan megyek haza, azt hiszem, rögtön az ágyikómba...

Kedd

Rengeteg kutakodás, utánajárás, K. hathatós segítsége révén ma sikerült munka után szerezni fájdalomcsillapító tapaszt. Az "előkészített terepen" kerek két órámba telt (2x háziorvosnál, minden mohácsi gyógyszertárat felhívva, hol van készleten, gyógyszerésszel egyeztetés, rengeteg kocsizás). De fent van a tapasz, már csak ki kell várni, hogy felteljen a bőr alatti depó és a véráramba kerüljön a szer.

Nem tudok többet írni, hulla fáradt vagyok.

Vasárnap

Még a Zselic tetején. Reggeli a barátokkal. 

Már a völgyben. Úton vissza a valóságba. 

 

Szombat

Novemberi idő.

Reggeli. 

A szobában pöppet hideg. 

Kaposvár. 

Frei. 

Szabadulószoba. Nem jutottunk ki, de nagyon nagy élmény volt. 

A szálláson közös baráti vacsora, csupa házi, minden finom; beszélgetés, zenehallgatás -retro parti- , éneklés. 

Holnap vissza a valóságba. 

Péntek

Felkelés. Anyuhoz. Munka. (Köszönöm kollegáimnak, hogy kicsit előbb eljöhettem!) Suliból ebédfelvitel anyuhoz, akihez már reggel leutazott a húgom Budapestről. Haza. Pipi, aztán indulás. Az augusztus óta szervezett baráti találkozóra. 

Igyekszem lazítani, kikapcsolni, de nagyon nehéz ide koncentrálni. 

Szerda

 

Élj a mában, a mostban. 

Most szólalt meg az ébresztő, felugrok, a világomat nem tudom. Első gondolat: anyu. Most kell kelnem, öltözz, Timi, most kell menned.

Most ülök az autóba, de már az agyam egy lepéssel előrébb: ne felejtsem el az éthordókat kitenni és már reggel tízóraira megteríteni (táppénzen van a konyhásunk, ilyenkor nincs helyettes...).

Most parkolok le anyu előtt, miközben kutatok a kezemmel a zsebemben a lakáskulcs után, már az jár a fejemben: fel kell vinnem neki, amit hoztam.

Most vagyok anyunál, még félig alszom, de ha csak ránézek, látom, mennyire fáj neki. Váltunk pár szót, de már azon jár az agyam, vajon hova kell mennem első órára, és hogy az onkológiát muszáj elérnem.

Most indulok anyutól. Menet közben még mindig nem jut eszembe, mi lesz az első órám, de az éthordót ki kell tennem, meg kell terítenem, és onkológia. Három dolog a fejemben, megy ez nekem...

Most parkolok le a sulinál, de már figyelmeztetem magam: B-nek nem szabad elfelejtenem odaadni a tepsiket.

Most érek be a tanáriba, rápillantok az órarendemre: első-második összevont német lesz, szupi. Eszembe is jut, hogy mit terveztem erre az órára, de mivel sűrű nap, nem lesz időm előkészülni, jöhet a B terv. Odakészítem, de már megyek is ki az ebédlőbe teríteni.

Most órám van, de fél füllel figyelem a telefonomat, hívnak-e az onkológiáról. Kicsöngetnek, hívom az onkológiát. Az első szünetben nem vették fel.

És sorolhatnám, az egész nap így telt. 

Az onkológiát 70 hívás után elértem: talán jövő héten sorra kerül anyu... Mondtam a nővérnek: talán kibírja addig...

Listám van mindenről, igyekszem helyt állni a munkában, itthon, anyunál, nagyon nehezen megy energiával. Az ebédet mától rendelem a suliból anyunak is, magunknak is.

M. ma itthon volt, sokat segített: volt délelőtt kicsit anyunál, ott is besegített a házimunkába, gyógyszert iratott anyunak, ki is váltotta, ebéd után mosogatott, én törölgettem, boltban volt...

Az étkezésem botrány. Ma pl. 3/4 1-ig egy falatot sem ettem, egyszerűen nem volt rá idő. Délutánonként többször van nasi: chips, nápolyi, szőlő, süti, ami éppen van. Mondjuk a vacsora is sokszor kimarad.

Most blogot írok, de az agyam már a holnapon jár: szerveztem a gyerekeknek egy német foglalkozást egy vendég együttessel, el ne felejtsem fogadni őket, a könyvtárat átrendezni, reggel tízóraira megteríteni (meg a többit)...

Élj a mában, a mostban. (De már a hétvégére is készülnöm kellene, jövő héten mami szülinapja, valahogy el kellene vinni anyut.....................)

Hétfő

Reggel munka előtt anyuhoz.

Munka. Az ötödik (fizikailag nyolcadik az összevonások miatt) óra után anyuhoz, majd vissza, mert ma napközis voltam. Utána anyuhoz. Mosás, teregetés, söprés, vacsora, haza.

Itthon porszi, mosogati, szellőzteti, éthordó előkészíti (direkt írom hülén az igéket), és lassan alvás.

(Fogok rendelni a suliból ebédet, muszáj pihennem is, nem tudok az alvásidőből elvenni bevásárlás-főzésre is.)