Félhosszú hétvége/hosszú

Az itteni egyetlen huszonnégy óra korán kezdődött, mintha dolgoznék, pont olyankor ébredtem. Napfelkeltét nem tudtam fotózni, mert a napot nem lehetett látni. Egész nap. 

Reggeli. 

Séta. 

A hely saját kis lejárója a vízhez. 

Kis kontraszt, ugyanitt, a parton. 

Aztán punnyadás. Úgy négyig. 

A móló itt van a szomszédban, gondoltuk, megnézzük. 

Aztán csak gondoltuk. Mindenfelé, amerre csak indultunk, kerítésekbe ütköztünk. Kerültünk is, úgy is. Aztán végül a szállás melletti vonat síneken sikerült kicsit közelebb kerülni, de ott is kerítés. Feladtuk, indultunk vissza. Éppen akkor kapcsolódott fel a zánkai pályaudvaron a fényár. Gondoltuk: megnézzük, mert totál újnak nézett ki. Ezt is csak gondoltuk: egy biztonsági őr terelt minket el onnan normálisan, de roppant határozottan azzal a kijelentéssel, hogy "itt minden magánterület"... A kedvenc (mert sajnos mindenre illik) szavam ("faca") után csak csóváltam mindenemet, hogy a nagy magyar tengert képtelenség megcsodálni, mert mindenhol lezárva, "magánosítva". Komolyan mondom (és ez az egyik kedvenc szavam szintén:) röhej... Szóval a tiltott területekről a szintén tilosban, a síneken visszakullogtunk a szállásra.

Újra punyi. Vacsoráig. Amíg a kis bungalónkban pihentünk, behavazódott, az étterem már fehér terasszal várt. 

A vacsora ma is mennyei volt: töltött szőlőlevél,

sütőtök krémleves,

aztán fél adag lazacos-tejszínes rizstészta,

fél adag rántott camembert rizzsel,

a desszert egy roppant könnyed áfonyás süti.

 

Félhosszú hétvége/fél 🙃

Munka után kilövés, irány Zánka. Csisszes volt a dolog, mert pénteken van a legtovább órám, és Szántódon el kellett érni az utolsó kompot. Pikantírozta a dolgot, hogy Baranyában már délelőtt intenzíven havazni kezdett. Szóval munka után sicc haza, a tegnap becsomagolt kis bőrönd a kocsiba bepakol, indulás.

Volt kaland, de erről majd akkor, ha hazaértünk.

Elértük az utolsó kompot, sőt volt időnk egy mosdóra is. Igen ám, de a mosdó zárva. Akkor derült ki, amikor a kétszázast már elnyelte a beléptető. Teketória nélkül indultunk bokrot keresni a metsző hideg, viharos szélben (erre nincs hó, csapadék sem esett, ma biztosan nem, szárazak az utak), amikor megjelent a "Bahart-ember" (M. szerint Bahartman), és beengedett minket, a másik belépődíjat sem kérte el. Hála mindezekért.

Még sosem kompoztam sötétben, de a ténylegesen kemény szél miatt nem sokat nézelődtem a fedélzeten.

Tihanytól már nincs messze Zánka. 

A szállás meseszép, egyszerű és nagyszerű, meleg van, nyugi van, most konkrétan ezért jöttünk: pihenni.

A vacsora is mennyei volt. 

Sütőtök krémleves, pankómorzsás szűzérme, rosejbni, savanyúság, vegán desszertválogatás.

Aztán csak punnyadás a -full ikeásan berendezett, roppant egyszerű, de -számomra ettől- nagyszerű és csodás kis bungalóban.

S habár nagyon késő van már, nem bánom: az ébresztőt kikapcsoltam, a háló "behűtve" alváshoz, holnap az egész nap a pihenésé, punnyadásé. (M. Szép kártyájának hála.)

 

Hétfő

 

kép

Közeledve az 50 felé azt gondolná az ember, hogy egyre több mindent tud, egyre több dologban lehet biztos, sok minden letisztul. Azt tapasztalom, hogy ennek az ellentéte igaz: egyre több a kérdés, a bizonytalanság, a fehér folt a bőrömbe zárt kis világomban. Fontos lenne, hogy az ember ne hazudjon önmagának.

Dobozolás 2 napra

 

Reggeli: tökmagkrémes pur pirítós, paradicsom (krém már a munkahelyen, a múltkor nagy adag készült)

Tízórai: alma, mogyoró (szintén már a munkahelyen van)

Ebéd: sajtos karaj, kis édesburgonya, saláta

Vacsora: (frissen készül majd) tükörtojás, zöldség

Szombat

Mamikámnál. Jól van, nagyon jól néz ki. A fejében én megsérültem, az agyam is látszott, a hajamat levágták. "És hol a gipszed?". Új autóm van, fehér. A máikat Bonyhádon ellopták és összetörve találták meg egy árokban. Többek között ezt is megtudtuk.

Visszafelé beugrottunk a hőgyészi házba. Ahol novemberben megállt az idő. Bent ugyanolyan idő, mint kint. Már nem furcsa, hogy szinte minden szinte teljesen üres.

A kertben nő még a zöldségzöld, le is szedtem. 

A virágoskert már szinte teljesen összenő az egykori füves résszel.

De virágzik a hóvirág.

Hazafelé be akartunk ugrani Cs-hoz egy kávéra, de zárva volt, így a Margarétában kávéztunk. Mennyei volt a kávé és csodásak a fények.

Az embernek és autónak is kellemetlen, a 65-ösön való Szekszárdig elzötyögés után a pályán már hamar hazaértünk. Kicsit anyunál még, aztán haza. Iszonyatosan gyorsan repülnek el a hétvégék...

Mai cuki(k)

...........................

Tízóraiztatok. Jön egy kis elsős.

- Kaphatok almát? Olyan háromszögeset!

(Megfejtettem: negyedet kért.)

😊

 

Hétfő

 Téli szünet utáni első sulinap. Szerintem tényleg az utolsó hőmérős képek, a bőr nem az én pofámról kell lesüljön (annyiban talán, hogy benne vagyok a rendszerben, tehát éltetem, de ha engedetlenkedek, max kirúgnak, a helyemre jön egy nyugdíjas, vagy összevonják a sulit az anyaiskolával..., a rendszer haldoklik -és rombol- tovább...)...

Amiről szólnia kellene: az emberi kapcsolatok, a szocializálódás, ilyesmi lenne az irány.

Kaptam megkésett, de annál nagyobb szívvel adott karácsonyi ajándékot. :)

És nagyon jó érzés volt "nem tudni végigmenni" a folyosón, mert minden harmadik gyerek megállított egy boldog vigyoros "Timi néni!"- felkiáltással és egy öleléssel. :)

😢

JÓZSEF ATTILA: FAGY

Töprengett ősszel szilajon,
havazna gondolkodva most
s kemény fagy tiszta ablakán
dobol az ingerült idő.

Bankárok és tábornokok
ideje ez, jelen idő,
ez a kovácsolt hideg,
e villanó, e kés-idő.

A csördülő ég vasban áll.
Ez a fagy átszúr, döf tüdőt,
rongy mögött meztelen kebelt -
köszörűn sikoltó idő.

Mögötte mennyi hallgatag
hideg kenyér és pléhdoboz,
megdermedt dolgok halmaza -
kirakat-üvege-idő.

És kiáltoznak: "Hol a kő,
hol az a deres vasdarab?
Vágd bele! Zúzd be! Lépj belé!..."
- - Milyen idő - - milyen idő - -

1931. dec./1934

"Pintér Sándor magyar nyugállományú rendőr vezérezredes, jogász, politikus. 1991–1996 között országos rendőrfőkapitány, 1998-2002 között, valamint 2010-től belügyminiszter. 2018-tól nemzetbiztonságért felelős miniszterelnök-helyettes. A 2020-as Befolyás-barométer szerint ő Magyarország 5. legbefolyásosabb személye." (Wikipédia)

Ő a főnököm. Logikus.

(Rengeteg gondolatom van, leírni fölösleges. De találtam pár ide -is- illő "illusztrációt.)

képek forrása

Péntek

 Ezer éve (na jó, ebből vonj ki 995-öt) voltam utoljára busszal Budapesten a húgoméknál. Jövő héten lesz Tozzi születésnapja, anyuval buszra ültünk hát és irány a főváros. 

Annyiban volt rendhagyó, hogy az anyu sütötte tortát ettük meg az érkezéskor, aztán egy közeli klassz kis étteremben ebédeltünk. 

Én sült krumplit kértem és uborka salátát, és jól is laktam, asszem holnapig. 😇

Mohácsról közvetlen járattal fel lehet jutni Bp-re, ugyanígy haza is. Gott sei Dank. Most a hazaúton írok, legalább nem marad el a bejegyzés. 😇😁