Félhosszú hétvége/hosszú

Az itteni egyetlen huszonnégy óra korán kezdődött, mintha dolgoznék, pont olyankor ébredtem. Napfelkeltét nem tudtam fotózni, mert a napot nem lehetett látni. Egész nap. 

Reggeli. 

Séta. 

A hely saját kis lejárója a vízhez. 

Kis kontraszt, ugyanitt, a parton. 

Aztán punnyadás. Úgy négyig. 

A móló itt van a szomszédban, gondoltuk, megnézzük. 

Aztán csak gondoltuk. Mindenfelé, amerre csak indultunk, kerítésekbe ütköztünk. Kerültünk is, úgy is. Aztán végül a szállás melletti vonat síneken sikerült kicsit közelebb kerülni, de ott is kerítés. Feladtuk, indultunk vissza. Éppen akkor kapcsolódott fel a zánkai pályaudvaron a fényár. Gondoltuk: megnézzük, mert totál újnak nézett ki. Ezt is csak gondoltuk: egy biztonsági őr terelt minket el onnan normálisan, de roppant határozottan azzal a kijelentéssel, hogy "itt minden magánterület"... A kedvenc (mert sajnos mindenre illik) szavam ("faca") után csak csóváltam mindenemet, hogy a nagy magyar tengert képtelenség megcsodálni, mert mindenhol lezárva, "magánosítva". Komolyan mondom (és ez az egyik kedvenc szavam szintén:) röhej... Szóval a tiltott területekről a szintén tilosban, a síneken visszakullogtunk a szállásra.

Újra punyi. Vacsoráig. Amíg a kis bungalónkban pihentünk, behavazódott, az étterem már fehér terasszal várt. 

A vacsora ma is mennyei volt: töltött szőlőlevél,

sütőtök krémleves,

aztán fél adag lazacos-tejszínes rizstészta,

fél adag rántott camembert rizzsel,

a desszert egy roppant könnyed áfonyás süti.

 

Félhosszú hétvége/fél 🙃

Munka után kilövés, irány Zánka. Csisszes volt a dolog, mert pénteken van a legtovább órám, és Szántódon el kellett érni az utolsó kompot. Pikantírozta a dolgot, hogy Baranyában már délelőtt intenzíven havazni kezdett. Szóval munka után sicc haza, a tegnap becsomagolt kis bőrönd a kocsiba bepakol, indulás.

Volt kaland, de erről majd akkor, ha hazaértünk.

Elértük az utolsó kompot, sőt volt időnk egy mosdóra is. Igen ám, de a mosdó zárva. Akkor derült ki, amikor a kétszázast már elnyelte a beléptető. Teketória nélkül indultunk bokrot keresni a metsző hideg, viharos szélben (erre nincs hó, csapadék sem esett, ma biztosan nem, szárazak az utak), amikor megjelent a "Bahart-ember" (M. szerint Bahartman), és beengedett minket, a másik belépődíjat sem kérte el. Hála mindezekért.

Még sosem kompoztam sötétben, de a ténylegesen kemény szél miatt nem sokat nézelődtem a fedélzeten.

Tihanytól már nincs messze Zánka. 

A szállás meseszép, egyszerű és nagyszerű, meleg van, nyugi van, most konkrétan ezért jöttünk: pihenni.

A vacsora is mennyei volt. 

Sütőtök krémleves, pankómorzsás szűzérme, rosejbni, savanyúság, vegán desszertválogatás.

Aztán csak punnyadás a -full ikeásan berendezett, roppant egyszerű, de -számomra ettől- nagyszerű és csodás kis bungalóban.

S habár nagyon késő van már, nem bánom: az ébresztőt kikapcsoltam, a háló "behűtve" alváshoz, holnap az egész nap a pihenésé, punnyadásé. (M. Szép kártyájának hála.)