Szokás szerint embermentesen, mindent betartva.
😀💗
2020. március 29., vasárnap
2020. március 28., szombat
Dobozolás 3 napra
R: hagymás rántotta, paprika
T: mandula
U: mandula, alma
V: brokkolis penne
Másik hamis rakott krumpli recept itt.
Dobozok dobozoláshoz itt
A döntés itt
Eredmény 3 hónap dobozolás után itt
100 nap dobozolás itt
Eredmény 4 hónap dobozolás után itt
Eredmény 5 hónap dobozolás után itt
Eredmény 6 hónap dobozolás után itt
Eredmény 8 hónap dobozolás után itt
Dobozolások (gyűjtemény- eddigiek, 2020 előtt) itt
Dobozolások gyűjtemény (2020) itt
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Balla Judit: Nagymamám története (biztatásul minden kisgyermekesnek koronavírus idején)
Nagymamám 1944/45 telén még a huszonnyolcadik évét sem töltötte be. Alacsony, vézna fiatalasszony volt, olyan igazi „harmincöt kiló vasággyal” típus. Két kisgyermekkel – apám négy, nagybátyám két éves volt azon a télen – egyedül maradva kellett szembenéznie Budapest ostromának szörnyűségével. Nagyapám a fronton volt, nem tudták, hazajön-e valaha is (hazajött), a rokonok, barátok mind a város más részein laktak, senki nem tudott eljönni segíteni.
Nagymamám hat hetet töltött a két kisfiúval a Németvölgyi út 73/b számú ház légópincéjében. Ez a rövid szó, „légó”, gyakran szerepelt a történeteiben. Légósziréna, légóparancsnok, légópince. Így, rövidítve maradt meg annak a nemzedéknek az emlékeiben a „légoltalmi” kifejezés.
A hathetes rémálom előtt is előfordult, hogy néhány órára, néhány napra le kellett vonulniuk a pincébe. Nagymamám a nap minden percében készen állt, hogy kézenfogja a kisfiúkat és induljon velük lefelé a harmadik emeletről. Kidolgozta és begyakorolta velük, kinek mi a dolga, ha felsüvít kint a sziréna. Egy hátizsákba pakolta az élelmiszereket, nagyrészt konzerveket, a fontos gyógyszereket, s még néhány apróságot, amit hasznosnak gondolt (ollót, varrókészletet, szappant, törölközőt, ezeket mindig felsorolta, amikor az ostromról mesélt). Azért választotta a hátizsákot, mert így a két keze szabadon maradhatott, tudta szorosan fogni a kis kezeket. A kicsiknek is megvolt a feladatuk: apám egy kis aktatáskát vitt a fontos iratokkal, igazolványokkal, nagybátyám meg az egyik legfontosabb felszerelési tárgyukat azokban a napokban: a bilit.
Hat teljes héten át éltek a ház lakói a pincében. Egy-egy férfi időnként kimerészkedett körülnézni, de az emeleti lakásokba senki nem mert felmenni. A fejük felett, a Németvölgyi út vonalában húzódott a front: az utca egyik oldalán a német, a másik oldalán a szovjet katonák ásták be magukat. Szinte szünet nélkül dörögtek a fegyverek. Szinte szünet nélkül rengett fölöttük-mellettük a föld. Néha katonák nyitottak be a pincébe, ismeretlen nyelven kiabáltak, nem egyszer részegek is voltak, és volt egy katona, aki görcsösen sírni kezdett, amikor meglátta a két kisfiút szorosan ölelő nagymamámat. Apám, az akkori négyéves, élete végéig emlékezett erre a jelenetre, ahogyan a katona rájuk nézett, aztán a falnak dőlt és csak zokogott megállíthatatlanul, és nagymamám azt mondta, biztosan a saját gyerekeire gondol szegény.
Voltak más gyerekek is a pincében, de kevesen, és mind nagyobbak. A két kisfiúval való foglalkozás nagymamámra maradt. Idős korában azt mesélte, szégyelli magát, amiért néha rájuk kiabált. Nagybátyámnak a fenekére is rácsapott egyszer, amikor a kis kétéves egy óvatlan pillanatban ki akart futni a résnyire nyitott pinceajtón. De az idő nagy részében, a nap sok-sok órájában, az első napok után homályba borult pincében – mert az áramszolgáltatás előbb csak akadozott, aztán teljesen meg is szűnt, gyertyával tudtak csak világítani – ott ült az én apró nagymamám, és játszott, mesélt, énekelt rendületlenül, etetett és altatott, mosdatott és biliztetett, és csak néha sírt, és akkor is csak éjszaka, amikor a kisfiúk már aludtak a pokrócokból készített fekhelyükön. Évtizedekkel később is mesélték régi szomszédok, még nekem is mesélték, még közel fél évszázaddal az ostrom után is, mennyire csodálták és tisztelték őt azokban a hetekben.
A pincét találat is érte, nem is egyszer. Most hetvennyolcadik évében járó nagybátyámnak az első emléke, amire tisztán vissza tud emlékezni, egy ilyen találat. A kétéves kisfiú elméjébe örökre beleégett, ahogyan a bomba (vagy gránát, vagy más, az én nemzedékemnek ezt szerencsére már nem kellett megtanulnia) áttörte a pince falát, ahogyan hirtelen törmelék és por zúdult mindenkire, ahogyan eltűnt a fény és eltűnt a levegő, és mindenki kiabált, sikoltozott, egymást lökdösték, egymásra tapostak pánikba esve. Nagymamám meg a falhoz simult és csak ölelte szorosan őket, nagybátyámat és apámat, és csak beszélt hozzájuk, és mondta, hajtogatta rendületlenül, hogy nincs semmi baj, itt van édesanya…
Az utolsó hetekre víz sem volt már, a vízvezetékek felrobbantak. A csendesebb percekben néhányan óvatosan előbújtak és havat gyűjtöttek kintről nagy fazekakba, lábosokba – életmentőnek bizonyult a hó azon a télen -, amit aztán a pincében felolvasztottak és felforraltak ivóvíznek. A légópince vécéjét sem lehetett már használni, a felnőttek vödröt használtak, a gyerekek – az összes gyerek, még a nagyobbak is – nagybátyám bilijét. Volt a lakók között egy orvosnak készülő fiatalember, ő hordta ki és öblítette ki hólével a vödröket. De nagymamám még ekkor is, az olvasztott, langyos hólével is minden nap megmosdatta a két kisfiát, mielőtt este lefektette volna őket.
Aztán a háború véget ért. Évek, évtizedek teltek el. De azok a hetek, ott a légópincében, örökre beleégtek mindenki emlékezetébe. Azok a hetek összekovácsolták az embereket ott lent. Együtt éltük át az ostromot – ez a rövid mondat még évtizedekkel később is elegendő magyarázat volt arra a rendkívüli összetartásra, ami a ház és a környék lakóit jellemezte.
Nagymamám sokat mesélt azokról a hetekről, hónapokról, de mindig olyan egyszerűséggel, pátosz nélkül, sőt, néha még vidáman is, hogy nagyon sokáig nem is fogtam fel igazán, micsoda erő kellett azokhoz az időkhöz. Csak amikor már magam is kétgyerekes anya voltam – és nagymamám szerencsére még élt akkor –, kezdtem ráébredni, milyen elképzelhetetlenül nehéz lehetett neki akkor. Kérdezgetni kezdtem, hogyan bírta, ő meg mindig csak mosolygott és széttárta a kezét. Nem volt választás, mondta. Csinálni kellett. És reménykedni.
Most a koronavírus kényszerít négy fal közé sok-sok gyermekes családot. Sokan már most nehezen bírják. Nagy a kísértés, kimenni az utcára, ki a játszótérre, a parkba, megmozgatni, megfuttatni a gyerekeket, „levezetni egy kicsit az energiájukat”. Nagyon nehéz ellenállni és kitartani.
Nagyon nehéz most a fáradó, a gyerekeket lefoglalni igyekvő, közben otthonról dolgozó és háztartást vezető szülőknek.
Nem tudjuk, meddig tart még.
Nagymamám sem tudta, ott a pincében. De kitartott. És remélt.
Én meg csak az ő történetével tudok sok erőt és türelmet kívánni mindenkinek.
Balla Judit
2020. március 27., péntek
Csütörtök
Digitális oktatás. A neve is rosszul cseng ilyen formában. De csinálni kell. Teszem is. Rengeteg munkaórában. Csütörtökre rettenetesen elfáradtam. Már kitapasztaltam, hogy óránként milyen gyakorlatokat tornázzak, hogy estére ne sajogjon ennyire a hátsóm és ne fájjon könnyfolyásig a hátam-vállam. A gép előtt ülés, a gépelés maga a lassú halál. Minimum kétnaponta kimozdulok. Legalább egy séta erejéig. Embermentes helyre, nem hozzáérve semmihez, mindent betartva.
A Molyhos tölgyet már 2016 óta szerettem volna meglátogatni. Úgy látszik: most jött el az ideje.
És nagyon megérte.
Durva kaptató felfelé, de egyre közelebb kerül a kápolna a tölggyel és egyre szebb a kilátás.
Álomszép ez a hely. Csak javasolni tudom, hogy aki erre jár, mindenképpen másszon fel ide.
2020. március 26., csütörtök
2020. március 25., szerda
21 napos otthoni edzésterv kezdőknek (saját testsúllyal)
Erre szükséged lesz
- Törölköző;
- Fitnesz szőnyeg;
- Kényelmes sportruházat.
Készülj fel!
- Edzés előtt két órával már ne egyél.
- Minden edzés előtt végezz bemelegítést.
- Az edzések végén pedig nyújtást.
- A sorozatok között maximum 1 percet pihenj.
- Az egyes gyakorlatok között ne pihenj, dolgozz folyamatosan.
- Edzés közben maximum néhány korty vizet igyál.
Ügyelj a következőkre
- A mozdulatokat a lehető legszabályosabban végezd.
- Ne kapkodj, normál vagy lassú tempóban dolgozz.
- A légzésed maradjon egyenletes.
Első hét - Ráhangolódás
Ismétlés sorozatonként: 3
1. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 10 széles fekvőtámasz, 15 hasprés, 15 fordított hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben, 20 kitörés előre
2. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 15 hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben
3. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 10 széles fekvőtámasz, 15 hasprés, 15 fordított hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben, 20 kitörés előre
4. nap: PIHENŐNAP
5. nap: 10 szuper plank, 10 térd a könyökhöz plank pozícióban, 10 csípőemelés hanyattfekvésből páros karemeléssel, 10 egylábas csípőemelés hanyattfekvésből
6. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 15 hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben
7. nap: PIHENŐNAP
Második hét - Bekeményítés
Ismétlés sorozatonként: 3
8. nap: 12 könnyített fekvőtámasz, 12 széles fekvőtámasz, 18 hasprés, 18 fordított hasprés, 24 guggolás vállszéles terpeszben, 24 kitörés előre
9. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 15 hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben
10. nap: 12 könnyített fekvőtámasz, 12 széles fekvőtámasz, 18 hasprés, 18 fordított hasprés, 24 guggolás vállszéles terpeszben, 24 kitörés előre
11. nap: PIHENŐNAP
12. nap: 12 szuper plank, 12 térd a könyökhöz plank pozícióban, 12 csípőemelés hanyattfekvésből páros karemeléssel, 12 egylábas csípőemelés hanyattfekvésből
13. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 15 hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben
14. nap: PIHENŐNAP
Harmadik hét - Mindent bele
Ismétlés sorozatonként: 3
15. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 10 széles fekvőtámasz, 10 egykezes plank fekvőtámasz, 10 térd a könyökhöz plank pozícióban, 15 hasprés, 15 fordított hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben, 20 kitörés előre, 20 guggolás széles terpeszben
16. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 15 hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben
17. nap: PIHENŐNAP
18. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 10 széles fekvőtámasz, 10 egykezes plank fekvőtámasz, 10 szuper plank, 10 térd a könyökhöz plank pozícióban, 10 hasprés, 10 fordított hasprés, 10 csípőemelés hanyattfekvésből páros karemeléssel, 10 egylábas csípőemelés hanyattfekvésből, 10 guggolás vállszéles terpeszben, 10 kitörés előre, 10 guggolás széles terpeszben
19. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 15 hasprés, 20 guggolás vállszéles terpeszben
20. nap: PIHENŐNAP
21. nap: 10 könnyített fekvőtámasz, 10 széles fekvőtámasz, 10 egykezes plank fekvőtámasz, 10 szuper plank, 14 térd a könyökhöz plank pozícióban, 14 hasprés, 14 fordított hasprés, 14 csípőemelés hanyattfekvésből páros karemeléssel, 18 egylábas csípőemelés hanyattfekvésből, 18 guggolás vállszéles terpeszben, 18 kitörés előre, 18 guggolás széles terpeszben
A 21. nap gyakorlatait heti 3-4 alkalommal ismételd addig, amíg minden gyakorlatot szabályosan tudod végezni.
2020. március 24., kedd
Kedd
Jó kis 10 órás műszak vége. Amíg dolgozom, kénytelen vagyok koncentrálni és nem máson és máshol járnak a gondolataim.
Így a tegnap esti idegesség részben mérséklődött.
Vártam is meg nem is a délutánt. Vártam is meg nem is a hívást. Aztán jött. Lement két vizsgálat és egy mintavétel. Eredmény egy hét múlva.
Van miért imádkoznom.
2020. március 23., hétfő
Hétfő
Vannak napok, amiket annyira vársz, majd belepusztulsz, és ugyanezeket a napokat legszívesebben előre kitörölnéd a naptáradból. Minden gondolatod csak ez az egy dolog körül forog, lepattan róla jó és rossz hír, tény és vélemény. Nem tudsz koncentrálni. A feléd érkező hangok, információk csak részben érnek el hozzád. Mintha mindent beborítana egy szűrő burok. Várod is, de inkább már túl lennél rajta. Várom, már három hete, és holnap nagy valószínűséggel lehull a lepel. Remélem, csak az információról. Mert jobb még a rossz bizonyosság is, mint a teljes bizonytalanság. Persze már ebben sem vagyok biztos.
Átéltem már ezt.
Próbálom megnyugtatni magam.
Most még most van.
Ma még ma van.
Igyekszem hinni benne, hogy minden rendben lesz.
(És ennek nincs köze a járványhoz.)
Dobozolás 3 napra
R: bundás kenyér, paprika
T: jogi, alma
E: borsófőzelék, főtt tojás
V: tonhal saláta
Dobozok dobozoláshoz itt
A döntés itt
Eredmény 3 hónap dobozolás után itt
100 nap dobozolás itt
Eredmény 4 hónap dobozolás után itt
Eredmény 5 hónap dobozolás után itt
Eredmény 6 hónap dobozolás után itt
Eredmény 8 hónap dobozolás után itt
Dobozolások (gyűjtemény- eddigiek, 2020 előtt) itt
Dobozolások gyűjtemény (2020) itt
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2020. március 22., vasárnap
Talán most
"Nem vagyunk hozzászokva. Nem vagyunk, mert olyan szabadságban és bőségben élünk, amit észre sem veszünk. Még az is, aki napról-napra él. Van tiszta víz, rogyásig élelmiszer, gyógyszer, kezelések, villany, fűtés, fedél a fejünk felett. Tudom, hogy hőbőrgünk, mert lehetne sokkal jobb. Sok helyen jobb. De sokkal több helyen rosszabb. Az a baj, hogy be vagyunk zárva, főleg magunkba, és nem csak most. Általában. Abban az értelemben, hogy nincs tapasztalatunk azzal kapcsolatban, hogy a világ többségének ez mind luxus. A világ nagyobb részének az. De ezt nem akarjuk látni, a híreken átfutunk, mert minket nem érint. Nem érint, hogy csak az elmúlt évtizedekben, annyi népirtás volt, amennyiben annyian haltak meg, mint egy vírusban sem. És persze voltak vírusok is, meg durva betegségek, amik úgy söpörtek végig mint egy pusztító vihar. Csak ez nem érintett meg minket. Mert jó dolgunk van. Annyira jó, amit fel sem mérünk. Igen. Van víz, ennivaló, fűtés, kórházak, oktatás. Lehetne jobb. Persze. De van. A világ nagy részén nincs. Ott az van, hogy szomjan halsz. Meg éhen. Meg bódéban laksz, meg eladnak gyerek rabszolgának, meg a szerveidért, meg nincs csak fertőzött víz, és egy kis rizs. Értem, hogy ez nem érint meg, mert azzal vagy elfoglalva, hogy hány autó, meg hitel, meg telefon, meg utazás. Meg azzal, itt miért nem jobb, és osztod az észt a politikáról, a demokráciáról, diktaturáról az elméleteidről és harcolsz, felesleges dolgokért. A világ nagyobb része nem él ilyen jólétben. Ők tényleg az életükért harcolnak. Addig, amíg nem mész oda és nem tapasztalod, pont addig fogod azt érezni, hogy szar az életed. Pedig a te életed nagyszerű. Még most is. És most megérint, milyen félni attól, hogy elveszithetsz dolgokat, akár az életed is. Eddig nem vetted észre, hogy ez sokak számára már rég valóság. Hálát kéne adnod. Figyelned kéne. Talán most jött el az idő, hogy figyelj."
2020/12. heti összefoglaló
Múlt pénteken, március 13-án volt a suliban az ünnepség március 15-re meghirdetve. Jött a rendelet: nem tarthatjuk falu szinten, de mivel a miénk pici suli, osztálykeretben megtartható. A tornatermünkben gyűltünk össze. Az arcokon furcsa értetlenség, a mindig csacsogó-kiabáló-veszekedő szájak csukva. Nem kértünk ünneplőt sem, csak egy kokárda került mindenki szíve fölé. Nem magnóról ment, hanem mi énekeltük közösen a Himnuszt. Az "Isten, áldd meg a magyart" sornak különös jelentősége volt. Valami döbbent néma hangulatban mondták el a kicsik a verseket, a csárdásra körbe álltunk, megfogtuk egymás fertőtlenített kezét és együtt táncoltunk. Aztán folytatni kellett a tanítást. Közben már második napja záporoztak az emailek, utasítást kaptunk a Tankerülettől, hogy nézzük folyamatosan az emaileket, és hogy az iskolai mobilok legyek nálunk mindig. Nálunk nincs igazgató, így mindhárman figyelemmel kellett kísérjük az eseményeket. Be is pottyant egy email: akinek kontkaktja volt/van külföldről hazatérttel, gyerek vagy felnőtt, haza kell küldeni. Itt volt az a pont, amikor biztos voltam benne, hogy be fogják zárni az iskolákat. És itt jött el az a pont, amikor a napi lelki és egyéb káosz betetőzött. Behívtuk az érintett gyerekek szüleit, szóltunk a kollegának, csak kérdések voltak, kétségbeesés, bizonytalanság. Aztán este bemondta a média: az iskolák bezárnak, digitális tanrend lép életbe. A péntek estét, a szombat délutánt és estét, a teljes vasárnapot végigdolgoztam. Sikerült találni egy megoldást a hirtelen digitális átállásra.
Hétfőn hivatalosan szünet volt a suliban, de tanítók bementünk, helyzet volt. Hazapakoltam a fél tanárit.
Kedden is bementem dolgozni, hazaküldtük a szülőkkel a gyerkőcök suliban maradt könyveit-dolgait, az egész épület fertőtlenítve lett.
Szerdán Orfű, séta, senkivel nem érintkezve.
Délelőtt még suli.
Folyt a munka csütörtökön is, ez volt az első nap, hogy már nem mentem be a suliba, hanem itthonról dolgoztam. Úgy reggel 7-től este 9-ig. Közben -pihenésként- elkezdtem a lakásban futni Pahla-val. És kis séta (minden óvintézkedést betartva) és D-vitamin-gyűjtés a Dombay-tónál.
Az étkezésem elég kusza volt a héten, de volt azért benne rendszer. A reggelit délután, 1-2 óra körül volt időm megenni, a tízórait uzsonna időben, az ebédet vacsorára, este 8 körül.
Aktiváltam a Telenornál kapott egyszeri díjmentes 100GB netemet.
És ment tovább a home office.
A nagyszobában hetek óta elkezdtem szortírozni a tananyagokhoz kapcsolódó több kilónyi anyagomat. Most ezeket nem fogom tudni használni, de legalább találhatok magamnak időt most már tényleg rendszerezni és elpakolni.
Hétvégére annyira telel lett a fejem infókkal, annyit ültem a gép előtt, olyan mértékben sajgott már a szemem, a hátsóm, a hátam, a vállam, hogy elhatároztam: időt kell szabnom a gép előtt ülésnek (is). Munkaidőben mindenképpen ott leszek, de kellenek 5-10 perces szünetek is, amúgy a telefonon leszek online és csinálom az itthoni dolgaimat is délután. Sőt azt is eldöntöttem, hogy megszűröm az információkat. Mert képtelen vagyok már több hírt, infót befogadni. Volt egy mini séta a napsütésben.
És délután, még utoljára (mindent betartva) Nagy fa Görcsönydobokán.
Aztán sütöttem rakottast...
... és dobozoltam 3 napra.
A vasárnap reggeli első hír az volt, hogy itt, Mohácson is van detektált koronavírus fertőzött, mintegy 100 kontakttal. Úgyhogy vasárnap reggeltől karanténba helyztem magam.
Heti: (szombatig) 75km, idei eddigi összes: 557km.
Heti: (szombatig) 75km, idei eddigi összes: 557km.
2020/1. heti összefoglaló itt
2020/2. heti összefoglaló itt
2020/3. heti összefoglaló itt
2020/4. heti összefoglaló itt
2020/5. heti összefoglaló itt
2020/6. heti összefoglaló itt
2020/7. heti összefoglaló itt
2020/8. heti összefoglaló itt
2020/9. heti összefoglaló itt
2020/10. heti összefoglaló itt
2020/11. heti összefoglaló itt
Dobozok dobozoláshoz itt
A döntés itt
Eredmény 3 hónap dobozolás után itt
100 nap dobozolás itt
Eredmény 4 hónap dobozolás után itt
Eredmény 5 hónap dobozolás után itt
Eredmény 6 hónap dobozolás után itt
Eredmény 8 hónap dobozolás után itt
Dobozolások (gyűjtemény- eddigiek, 2020 előtt) itt
Dobozolások gyűjtemény (2020) itt
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Dobozolás 3 napra
Egy hete volt pénteken, hogy elrendelték a távoktatást, azaz a gyerekek nem jöhetnek iskolába. Akkor már tudtam, hogy nem játék ez itthon sem. Nem halmoztam fel élelmiszer-készletet, kenyérből vettem +egyet, +1 csomag tésztát, +1 csomag mogyorót. Anyagilag sem tudtam megtenni, nincs helyem sem a tároláshoz, a fagyasztóm egyetlen mini polc és tele is van.
Tegnap (szombat) dobozoltam három napra. Külön dobozokba -mivel itthon vagyok, itthonról dolgozom- nem kellett most tenni, fura is volt. Abból dobozoltam, ami van itthon. Mert azért van. Például egyszer régen vettem kölest. Akciós volt. Egyszer ettem belőle: nem ízlik. No de nem mindig mennyei manna az ebéd, kölest főztem. Szóval szépen el fogom használni mindazt, ami eddig csak állt a polcon.
Dobozok dobozoláshoz itt
A döntés itt
Eredmény 3 hónap dobozolás után itt
100 nap dobozolás itt
Eredmény 4 hónap dobozolás után itt
Eredmény 5 hónap dobozolás után itt
Eredmény 6 hónap dobozolás után itt
Eredmény 8 hónap dobozolás után itt
Dobozolások (gyűjtemény- eddigiek, 2020 előtt) itt
Dobozolások gyűjtemény (2020) itt
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)