Irtó gyorsan telik az idő. A kánikulában bővelkedő nyár után október közepétől megérkezett az ősz. Hol hűvös van, hol hét ágra süt a nap. Még nem kell a nagykabát, bár reggel hétkor, amikor indulok dolgozni, jólesik a fűtés a kocsiban.
Már két hete vége a nyaralásnak, és az én szívem még mindig visszahúz az Őrségbe, hiányzik az a csodás béke, a csönd, a nyugalom, a nem-kell-időre-menni-sehová, a cicák, a kis ház (...).
Ez a hét is a munka körül forgott. Az iskola(rendszer) téma megérne egy misét egy iszonyúan hosszú bejegyzést. De amíg nem tudom róla értelmesen összeszedni a gondolataimat, addig inkább neki sem állok.
Már az első napon azt mondtam: különlegesek ezek a gyerekek. Tényleg azok. Persze, hogy itt is van okos és butuska, jólnevelt és nehéz eset (...), de valahogy 16 nagyon különleges gyerkőc tanul itt. És mint mindenben, bennük is igyekszem a jót meglátni (néha ez kész kihívás).
Járnak könyvtárba. Kölcsönöznek. És olvasnak. Ez két második osztályos (!) kislány aktuális olvasmánya. Szívmelengető.
De szinte mindenkinél van könyv, és olvassák is.
Minden reggel rántottát viszek reggelire. Minden reggel, amikor beérek, leülök a tanári asztalhoz (nálunk nincs se tanári szoba, se folyosó, se iroda...) enni. Minden reggel társaságom van. Minden reggel körbeállnak az érkező gyerekek és jön a reggeli "Képzeld el, Timi néni...!", "Tudja, Timi néni, hogy mi történt?" kezdetű csicsergés. Amire megeszem a rántottámat, minden reggel mindenkiről mindent tudok, mindenki kis kütyüjét megnéztem, láttam az új ceruzákat és füzettartó mappákat, tudom, melyik csatornán melyik mese megy, hallottam pár viccet, kaptam jó néhány ölelést.
Nagyon aranyos aranyköpések vannak minden nap, rengeteg, el kell kezdenem ott rögtön leírni, mert meg sem tudom jegyezni, annyit "köpnek".
Öntöm a teát a tízóraikor a pohárba Sz-nak. Ő mosolyogva:
- Köszönöm szépen, de viszont kívánom.
(Tiszta Besenyő Pista bácsi!)
Készülök a kicsik órájára. G. odajön.
- Súghatok valamit a füledbe?
- Igen.
- Szeretlek.
- Amikor még tegnap nem voltam itt hittan órán, otthon volt a könyvem.
Elénekeltük a Katalinka, szállj el dalt. Z.:
- De miért jönnek a törökök?? És miért lőnek agyon?!
Nagyok. Ének: Kiment a ház az ablakon.
- Há' de ez hülyeség! Má' hogy mehetne ki a ház az ablakon? És ha mégis kiment, akkor meg hogy maradhatott benne a vénasszony? Na, ilyen bugyuta éneket én még nem hallottam!
Elsősök, környezet. Mit tehetünk, hogy megvédjük az állatokat?
V.:
- Kimegyek az erdőbe, viszek egy fazekat, beleteszem a szarvasbogarat, és akkor meg van védve!
G.:
- Azt úgy kell, hogy fogok egy papírt, ráteszem a szarvasbogarat és felteszem a fára!
Ezt pedig ma a negyedikes lányoktól kaptam. A kezük: rögtön "lájkolták" is a képet.
