2015. február 22., vasárnap

Ketogén étrend 36. heti összefoglaló


Tapasztalatok negyed év ketogén étrend után itt

Tapasztalatok fél év ketogén étrend után

Ketogén étrend: alapok (link gyűjtemény) itt

Ketogén étrend minta 1 itt, 2 itt, 3 itt, 4 itt, 5 itt, 6 itt, 7 itt, 8 itt, 9 itt

Ketogén reggelik (gyűjtemény) itt
Ketogén ebédek (gyűjtemény) itt
Ketogén vacsorák (gyűjtemény) itt

Ketogén étrendem (heti menüvel):

1. heti összefoglaló itt.
2. heti összefoglaló itt.
3. heti összefoglaló itt.
4. heti összefoglaló itt
5. heti összefoglaló itt
6. heti összefoglaló itt
7. heti összefoglaló itt
8. heti összefoglaló itt
9. heti összefoglaló itt
10. heti összefoglaló itt
11. heti összefoglaló itt
12. heti összefoglaló itt
13. heti összefoglaló itt
14. heti összefoglaló itt
15. heti összefoglaló itt
16. heti összefoglaló itt
17. heti összefoglaló itt
18. heti összefoglaló itt
19. heti összefoglaló itt
20. heti összefoglaló itt
21. heti összefoglaló itt
22. heti összefoglaló itt
23. heti összefoglaló itt
24. heti összefoglaló itt
25. heti összefoglaló itt

26. heti összefoglaló itt
27. heti összefoglaló itt
28. heti összefoglaló itt
29. heti összefoglaló itt
30. heti összefoglaló itt
31. heti összefoglaló itt
32. heti összefoglaló itt
33. heti összefoglaló itt
34. heti összefoglaló itt
35. heti összefoglaló itt

Hétfő itt
R: (Knittelfeldben) 2 tojásból, 2 szelet sonkából 1 ek sertészsíron rántotta
E: (a buszon) egy falat sonka, 100g sós-pörkölt mandula (mivel a kajámat véletlenül a csomagtartós csomagba csomagoltam...)
V: (Mohácson) sült szalonna, zöldség püré


Kedd itt
R: kolbászos-sajtos rántotta
E: sült hús, krumpli, csalamádé
V: sült mangalica szalonna.


Szerda itt
R: sült szalonna, 2 tojásból rántotta, csalamádé és különleges tea.
E: brokkoli püré, saláta, fasírt
V: sült mangalica szalonna, csalamádé, marék sós mandula
Mozgás: 6km tempós séta



Csütörtök itt
R: sonkás-sajtos rántotta (1 tojás, 2 sz. sonka, 1 ek mangalica zsír), kb 15dkg sós mandula
A nap folyamán 4 liter víz.
V: brokkoli püré, sült mangalica szalonna


Péntek itt
10 körül: kis marék sós mandula
E: csöpp leves, rántotta (3 tojásból), sült mangalica szalonna, párolt brokkoli, savanyúság (anyu sk., cukormentes)
V: 1 szelet sajt


Szombat itt
Mozgás: reggel 5.7 km kocogás.
Délelőtt: 1 ek mangalica zsír
E: 2 tányér halászlé, kis darab kolbász, 2 sz. sonka, marék sós mandula
V: sonkás-sajtos rántotta (2 tojás, 2 sz. sonka, 1 ek sertészsír), csalamádé


Vasárnap
Mozgás: reggel 6.2 km kocogás

R: zsírtej
E: leves, zöldségpüré, sült hús
V: tojás, sült mangalica szalonna

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

A reggeli futás előnyei

Igaz, hogy hűvösek még a reggelek, de ez ne szegje kedvedet egy kis testmozgástól! Íme az előnyei, ha ma félre teszed egy kicsit lustálkodást!
1. A reggel végzett edzés egész napra felpörget!


2. Az edzés beindítja az anyagcsere-folyamatokat, a vérkeringés felélénkül, támogatja a szervezet méregtelenítését, ami egyébként is a délelőtt folyamán a legaktívabb.




3. Edzés közben boldogsághormonok szabadulnak fel, ami vidámabbá és jókedvűvé tesz.

4. Javítja az önbecsülésed, mert tettél valamit a jó közérzetedért, az egészségedért, a szebb külsődért.


5. Szervezettebbé tesz, mert időt kell szakítani az edzésre, rá kell készülni és utána le kell vezetni.

6. A nap további részében azt csinálsz, amit csak akarsz, hiszen az edzést már letudtad.


7. A nap folyamán egészségesebben fogsz táplálkozni, mert úgy érzed, már tettél valamit önmagadért, ezt az eredményt pedig nem akarod elrontani.

8. Jobban fogsz teljesíteni más tevékenységekben, kiegyensúlyozottabbá válsz.



9. A nap folyamán - különösen a reggeli edzés után elfogyasztott étkezéssel bevitt tápanyagok sokkal jobban hasznosulnak, javul a felszívódásuk.

10. A reggeli edzés nagyon jó zsírégetés szempontjából! (forrás)



Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2015. február 21., szombat

Szombat (Mo. 14/6.)


Mozgás: reggel 5.7 km kocogás.



Délelőtt: 1 ek mangalica zsír
E: 2 tányér halászlé, kis darab kolbász, 2 sz. sonka, marék sós mandula
V: sonkás-sajtos rántotta (2 tojás, 2 sz. sonka, 1 ek sertészsír), csalamádé

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Változtatni akarsz? Tervezés 5 lépésben

If you're like me, you're incredibly excited for the new year and everything you plan to achieve. I'm going to bring you a lot of cool stuff this year!
I have many new workouts planned for Bodybuilding.com, and you can always work out with me at the ZGym onzuzkalight.com.
But, before you even start working out, make sure to set up your new goals and New Year's resolutions for 2014. Leave the old year behind. Don't punish yourself anymore for what you could have done differently in 2013.
Start with a clean slate and approach the year with completely new goals. By following these five steps, you can achieve all your goals!

1
 GO LONG

The first thing you want to do is set up a long-term goal. It should be specific. Obscure goals will not cut it! A goal has to be specific, written, measurable, and have an appropriate timeline.
Write your big, specific goal down; give it a timeline; and make sure your big goal springs from a well of intrinsic motivation. The goal must be emotionally charged so it always motivates you. It should keep you going and keep you from giving up. To satisfy these requirements, you have to go beyond short-term, shallow inspiration and draw from deep sources of motivation.
Make sure your long-term goal is realistic. Personal trainers and fitness coaches can help you set up realistic goals, because they know that gaining five pounds of lean muscle in one week is far-fetched. Ask a personal trainer, fit friend, or coach to assess how achievable your goal is.

WRITE YOUR BIG, SPECIFIC GOAL DOWN; GIVE IT A TIMELINE; AND MAKE SURE YOUR BIG GOAL SPRINGS FROM A WELL OF INTRINSIC MOTIVATION.

2
 THINK SMALL

Small, daily goals are essential stepping stones on the path to your big goal. Write down small goals at the start of every single day. These are behavior goals, or what you do each day to get closer to your long-term goals.
Keep a journal and write down what your want to achieve. Make it specific! These goals should be easy to achieve but meaningful, such as:
  1. "I'm going to set my timer on my iPhone to remind me to eat every four hours."
  2. "I'm going to eat veggies with lean protein at every meal."

Use positive affirmations! Don't write your goals in the negative, because your subconscious does not understand what it means.
Instead of saying what you won't do, write what you will do! Avoid the negative and swing for the positive.

3
 TOOLS FOR SUCCESS

THINK CRITICALLY
What is the difference between a good excuse and bad excuse? Bad excuses come from thin air, whereas good excuses are grounded in reality and need to be evaluated further. Realize when you invent an excuse not to work out, and always evaluate your excuses.
PLAN AHEAD
Planning is everything! If you set a goal to work out every day when you get off work but for some reason never do it, then your plan is flawed. You have to adjust your plan and find a time that fits your schedule better.
BE FLEXIBLE
Even the best plans hit speed bumps, but you can always improvise to achieve your goals. If you run out of time for the long workout you envisioned, you can still tackle a great 15-minute workout. Everyone can find time to do a 15-minute workout. Even if 15 minutes is a challenge, you can attack a 5-minute workout before you shower or go to bed.

These are your rules, so commit to them! Stick with it, no matter what is going on with your life. It will make you a stronger person and help you turn fitness into a habit. Once you build a habit, it becomes easier to stay consistent.

4
 TRACK YOUR RESULTS


TRACK YOUR PROGRESS WITH NUMBERS AND PICTURES, NOT JUST THE MIRROR. YOUR SELF-IMAGE DOESN'T ALWAYS MATCH WITH REALITY.
Track your progress with numbers and pictures, not just the mirror. Your self-image doesn't always match with reality. It varies depending on your mood and confidence. Numbers and progress pictures tell the real story.
I sometimes look at the mirror and think I look bigger, like I've gained weight. I might feel sluggish, so I'll take my measuring tape and check all my stats. If everything remains the same, I realize it's just a feeling. It has nothing to do with reality. It's easy to get emotionally thrown like this, but numbers will always tell you the truth!
I always track my progress with a measuring tape. I don't worry about my weight. It's easy to get hung up on how much you weigh, but your weight really doesn't matter if your measurements are improving.
I use measuring tape so I know where I've made progress, whether it's losing fat around my waste or gaining muscle around my arms.
I suggest you measure in every available way, at least initially, so use a measure tape, take progress pictures, and get your body fat tested. It will help you set concrete goals if you have a concrete starting place.
Then track your progress every two weeks. You don't have to do it every day. If you measure daily, you'll obsess over it, and there's already enough on your mind.

5
 REWARDS

You should reward yourself for your efforts, but the right rewards are essential. I suggest you reward yourself every week for following through with your daily goals.
Following your goals seven days in a row is progress in itself. It's an accomplishment, so you should reward yourself. Good rewards positively reinforce your behavior and goals.
Your long-term goal should alos be so motivating and so emotionally charged that reaching the goal is a reward. If you think this way, you'll feel positive about your behavior, even when the going gets tough.
The big reward is achieving the long-term goal you set. If you reach it, you'll be proud and happy about what you have achieved.

NEW YEAR, NEW PLAN

Now sit down, think about them carefully, and set up your goals for the 2014! I hope you check out my Zgym, where we can work out together on a daily basis.
I'll also be giving more workouts to Bodybuilding.com, so you can check here for more. Think positively, follow the rules above, and you will succeed! forrás

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció

Németh Dorottya

2015. február 20., péntek

Péntek, vendégségben (Mo. 14/5.)



10 körül: kis marék sós mandula
E: csöpp leves, rántotta (3 tojásból), sült mangalica szalonna, párolt brokkoli, savanyúság (anyu sk., cukormentes)
V: 1 szelet sajt

Nem vagyok képes makrokban gondolkodni. Eszem, ami van itthon, eszem, ha éhes vagyok. Sós-pörkölt mandulán és sült mangalica szalonnán el tudnék élni. A maradék eszemmel tudom, hogy hogy ez így nagyon nem elég. Így ma is vittem magammal anyuékhoz a maradék párolt brokkolimat. Mert azt eszem, ami van. Ezt pedig nem lehetett volna tovább tárolni.

A mozgással nagyon hadilábon állok. A doktornő is "előírta" a napi sétát/futást/biciklizést/úszást, én pedig már két napja nem csináltam semmit. Egyelőre képtelen vagyok rávenni magam. De rá fogom.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Edzéstipp otthonra (láb)





Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Motiváció


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2015. február 19., csütörtök

Esti, megjegyzéses

Nyolc hónapja már, hogy az agyam "külön életet" él. Dolgozik szó szerint éjjel és nappal, mint amikor a szélgépek vitorlái forognak a viharban, amiket csak úgy lehetne megállítani, ha kikapcsolnánk az orkánt. A Sertralin és a doktornőtől tanult technikák segítettek, hogy gyorsabban és gond(olat)talanabbul menjen az elalvás. Az elmúlt két hétben (Ausztriában) nagyon hamar elaludtam és nem csak hogy végigaludtam az éjszakát, hanem reggel 7.05-kor keltem ébresztőre. Hétfőn, amikor hazajöttem négy napja, szinte egy szemet sem pihentem éjjel. Azóta pedig megint kicsit nehezebb az elalvás és nagyon korán (3-4 óra tájban) fent vagyok, de 5-6-ig még ágyban maradok, bóbiskolva, félálomban nézegetem az órát húsz percenként és várom a reggelt. És közben persze dolgozik az agyam. És félek.

kép

Aki negyven évig úgy élt, hogy megpróbáljon megfelelni mások elvárásainak, annak nem fog sikerülni egyik napról a másikra magabiztos, öntudatos személyiséggé válnia. És nem fog menni, hogy varázsütésre elmúljanak a félelmei. Amik az elmúlt hónapok alatt csak szaporodtak. Próbáltam ezelőtt is szembe nézni önmagammal, de nem gondoltam volna, hogy egy pszichiáter ilyen mélységekig képes a lelkembe látni, pontosabban megláttatni magammal a legbensőbb önmagamat. Csupán azzal, hogy kérdez. 

Szerettem volna ma ágyban maradni. Hogy aztán ott maradjak holnap is. És azután is. El is bóbiskoltam és azt álmodtam, hogy a Hetedik című filmben én vagyok az a csontvázzá éheztetett valaki, akit a rendőrök megtalálnak egy légfrissítőkkel teleaggatott szobában. Hirtelen felnyitottam a szemem, felültem és hangosan azt mondtam: "Ezúttal nem, Timi!". Ahogy meghallottam a saját hangomat, valahogy egy pillanat alatt összekaptam magam és elmentem letusolni. Fürödni, amit mostanában nagyon rendszertelenül tettem a többi napi rutin dologgal együtt. Amikor tiszta és illatos voltam, nem zártam el rögtön a vizet, ahogy amúgy spórolósan szoktam, hanem hagytam, hogy zubogjon rám a jó forró víz. Nem azzal foglalkoztam, hány forinttal  lesz több a vízszámlám, hanem csak a pillanattal, a csodás érzéssel: mennyire nagyon szeretem, amikor a forró víz átmelegíti minden porcikámat. Bekrémeztem magam alaposan (télen, fűtési idényben extrém száraz a bőröm), amúgy ezt is hanyagolni szoktam. 

Ha az ember szembenéz a legnagyobb félelmeivel, ha meghoz és kimond egy (vagy több) döntést, az nagy bátorságra vall. És azt mondják, ezzel megmentheti a saját életét. Egyelőre semmit nem érzek a "megmentésből". Azt hiszem, ahhoz, hogy "megmentsem az életem", elsősorban időre van szükségem. Időre, ami nekem is pontosan annyi van, mint bárki másnak, valahogy mégis mintha kikerültem volna belőle. Sokszor csak karikás szemmel, fáradtan nézek ki a fejemből és legtöbbször azt sem tudom megsaccolni, délelőtt van-e vagy délután. Ahhoz, hogy időt nyerjek, ami gyógyíthatja a sebeimet, biztosan nem segít hozzá, ha csak úgy vagyok, ha hagyom, hogy elteljen felettem az idő. Ahhoz tervek kellenek, célok. Próbálkoztam eddig is azzal, hogy amikor sikerült kicsit összeszednem magam, elővettem egy füzetet és leírtam, mit, mikor, hogyan fogok csinálni a következő héten/hónapban, de ez mindig túl hosszú időnek tűnt és egy-két nap után feladtam. Ami megint csak ahhoz vezetett, hogy csalódtam magamban, mert "segget csináltam a számból" magam előtt.

(Roppant kellemetlenek ennél sokkal kisebb kaliberű dolgok is: amikor megpróbálok bejönni a lakásba, de nem találom a kulcscsomón a megfelelő kulcsot, ezerszer végigpróbálom az összeset, de egyik sem akar beleilleni a zárba, aztán elsírom magam és csak állok a zárt ajtó előtt a lépcsőházban és fogalmam nincs, hogy fogok bejutni. Vagy amikor autóvezetés közben elfelejtem, hogyan kell sebességet váltani vagy gondolkodnom kell, melyik a gáz pedál. Vagy amikor használok egy ajtót, ami véletlenül megnyikordul és ettől úgy megijedek, hogy majd' megáll a szívem, legalábbis olyasmi érzés, mintha egy csatatér tűzvonalának kellős közepére kerültem volna. Vagy hogy napokig írok egy blog bejegyzést, amire összejön, aztán másnap arra sincs energiám, hogy közzétegyem...)

Érdekes módon amíg a fejem "elvan" a gondolataimmal, addig a testem képes gyakorlatias dolgokra néha. Mint ma reggel, amikor megfürödtem végre. Viszont vissza kell szereznem az uralmat az elmém felett, ehhez pedig most kellenek tervek, de hosszabb távban képtelen vagyok gondolkodni, így csak felírtam egy lapra, mik azok a dolgok, amiket mindenképpen meg kell csinálnom, de nem egyszerre. Különösebb fejtörés nélkül kiválasztottam egyet a listáról, a fülem mögé tűrtem a hajamat, elkészítettem egy ecetes-mosogatószeres vizet, fogtam egy rakat papírt, a spray-t és a terasznál elkezdtem ablakot pucolni. Ha már ott voltam, a teraszt is kitakarítottam. Felporszívóztam. Most nemcsak ott, ahol a papok táncolnak, hanem alaposan. Ahogy haladtam a lakás belseje felé, elpakoltam és kidobtam minden fölösleges dolgot. Így haladtam végig a három szobán, a fürdőn, a folyosón a konyháig. Hihetetlenül elfáradtam. Pedig az ablakokon kívül gyakorlatilag semmi nem volt koszos, de ha az ember mindent alaposan megcsinál, összeszedi a bútor mögötti porcicákat is és az utolsó fecniig minden fölösleges dolgot kidob/elpakol, mindent áttöröl, az nem kis meló.

A délután végére úgy illatozott a lakás és olyan tiszta volt, mint egy fertőtlenített laboratórium. Tulajdonképpen büszkének kellett volna lennem magamra, hogy mindezt megcsináltam, hogy végre csináltam valami értelmeset, és persze jó érzés volt így végignézni az albérleten, mégis csak annyi motoszkált a fejemben: képtelenség, hogy ez lenne az életem, hogy néha képes legyek annyira összekapni magam, hogy kitakarítsak.

(...)

Csütörtök (Mo. 14/4.)



R: sonkás-sajtos rántotta (1 tojás, 2 sz. sonka, 1 ek mangalica zsír), kb 15dkg sós mandula

A nap folyamán 4 liter víz.

V: brokkoli püré, sült mangalica szalonna


(Este jön egy megjegyzéses.)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

NEM VAGYOK RONDA!


"Pár nappal ezelőtt megnéztem egy előadást.
Egy amerikai nő beszélt arról, hogy milyen érdekes, miszerint a kisgyerekek, mikor felismerik magukat a tükörben, kacagni kezdenek és puszit adnak maguknak.
Akinek van lánya, az pontosan tudja, hogy 2-3 éves korában szinte minden kicsi kipakolja a fiókokat és felveszi a nadrágjára az anyja pulóverét és körbetekeri magát sállal és a fejére húzza a bugyit és büszkén, diadalittasan áll a lakás közepén a poronty, azzal a tekintettel a szemében, hogy idenézz, istennő vagyok!
És mi persze gurgulázunk a nevetéstől, ahogy ott parádézik a pelenkás, olyan cuccokban, hogy csak na, és őt ezt nem érdekli, mert imádja magát és ő most a külvilágtól függetlenül azt érzi, hogy pritivumen!
Aztán telnek az évek, és már egyre kevésbé szeretünk a tükörbe nézni.
Mert meghíztunk, lóg a mellünk és a hasunk, jönnek a tigris csíkok, a sonkányi comb, a fejőnő kar, a toka és a ráncok.
És ez az önutálat egész korán elkezdődik, már tinédzser korban, a pattanások és a szőrösödés idején, mert mindig van a suliban, akinek porcelán a bőre és baba az arca és vékony, és ha 61 kiló vagyok az már ótvar, gusztustalan, satöbbi.
Tini koromban úgy képzeltem, hogy nálam dagadtabb, ocsmányabb, rusnyább lényt még nem hordott a föld a hátán.
Aztán pár nappal ezelőtt visszanéztem a régi fotókat és azt láttam, hogy baromi jó csaj voltam! Ötvenvalahány kiló, dús ajkak, darázs derék, hosszú haj, egy csomó fotón szép sminkben és miniszoknyában.
Miért gyűlöltem magam ennyire nagyon és miért keserítettem meg az életemet?
Mikor törik el végérvényesen az ember és mikor kezdi el úgy látni magát, mint egy csúnya, kövér lényt?
Nyilván tele van a média, a reklámok, a net és a magazinok agyonretusált, tökéletes nőkkel, amik halálra frusztrálnak minket. Sohasem lesz olyan testünk, mint Beyoncénak vagy Jennifer Lopeznek, nem fogunk videoklipekben és férfi magazinokban pózolni, de ez nem is a valóság! 
A boldogság és a kilók közt nagyon ritkán van összefüggés és hidd el nekem, ha a topmodelleket megcsalják, akkor valóban nem az a trükk, hogy csak a szép nők élhetnek boldogan.
Tudod, az a vicc, hogy mikor 92 kiló voltam, és valóban úgy néztem ki, mint egy tengeri tehén, akkor több udvarlóm volt, mint most, vagy mikor 55 kilót nyomtam! Hogy van ez?!
Persze, én is állandóan fogyózom, behúzott hassal nézegetem magam a tükörben, szeretnék ledobni egy tízest, de tulajdonképpen minek is? Ha most idejönne egy jótündér és azt mondaná, hogy oké, 58 kiló vagy holnaptól, akkor mi változna?
Pontosan ugyanolyan torz énképem lenne belül, mint most! Ugyanúgy azt gondolnám, hogy egy malac vagyok, aki senkinek sem kell, ugyanis ez az egész itt dől el a fejemben!
Nem azt mondom, hogy legyen mindenki 200 kiló és tűzze a hajójára az „aki engem szeret, az úgyis elfogad ilyennek” zászlót, de óriási tévedés van a fejünkben!
NEM VAGYUNK CSÚNYÁK!
Látom a környezetemben a tini lányokat, akik álomszépek, és zokognak a tükör előtt, hogy mekkora a seggük és milyen undorítóak, miközben valóban meseszépek!
Látom a barátnőimet, ahogy koplalnak, összevásárolnak mindent szart, csak hogy megszabaduljanak pár kilótól és eszükbe sem jut, hogy mennyi pasijuk volt ducin, pusztán a kisugárzásuk miatt!
Igen, én is lusta vagyok. Cseszek elmenni futni, nem bírok minden nap egészséges kaját enni, lusta vagyok és önsajnáló, de miért ne szerethetném magam olyannak, amilyen épp vagyok? Egy fiatal, helyes, egészséges lánynak?
Mikor volt az először, hogy már adtam puszit a tükörképemnek, hanem összevesztem vele? Mikor engedtem el a kezemet és mikor kezdtem el harcot vívni saját magam ellen? És miért? 
Soha nem mondták a férfiak, hogy ronda vagyok, ahogy neked sem. 
Soha nem hagytak el azért, mert túl sovány vagy túl kövér lettem volna. 
Soha nem volt még a statisztikák szerint ennyi elhízott ember Magyarországon, mint most, és ezzel együtt az öngyűlölet, a boldogtalanság és az elégedetlenség szintje is drámaian megugrott.
Nem véletlenül mennek szét az emberi kapcsolatok ilyen gyorsan, hiszen nem vagyunk rendben magunkkal, mindenki fél, szorong és frusztrált, a nők túlnyomó többsége nem szereti a testét, nem elégedett magával, nincs önbizalma, önértékelése, azzal kel és fekszik, hogy kövér, hogy már nem megy rá a tavalyi nadrág és zokog, és összeveszik saját magával.
Én most pár napja azzal szórakozom, hogy felkapcsolom itthon az összes villanyt, levetkőzöm meztelenre, odaállok a tükör elé, megnézem magam jó alaposan és azt mondom:
„Szia! Nagyon szépek a szemeid, helyes az arcod, formásak a melleid, kerek a feneked és vonzó lány vagy összességében. Okos, kedves, humoros és csodálatos teremtés, aki szereti magát és akit sokan szeretnek. Tudom, hogy ez a test formálható, tudom, hogy lehetek kövérebb és soványabb is, de én, most, ebben a pillanatban egy ilyen lány vagyok, és ezt a lányt kell elfogadnom és szeretnem, mert ha nem teszem, más is azt fogja látni, hogy kishitű vagyok és szorongó.
Nem élek haragban magammal, nem az tölti ki a napjaimat, hogy a kalóriákat számolom és lelkifurdalásom van egy adag tésztától, hanem az, hogy nevetek és boldog vagyok, mert ÉN itt vagyok, és amikor másmilyen alakom volt, akkor is szerettek.
Köszönöm, hogy egészséges vagyok, hogy rá tudok mosolyogni magamra és hogy ez a csoda ez én vagyok.”
Aztán közelebb lépek a tükörhöz és adok magamnak egy puszit.
Mert ahhoz, hogy más adjon, először magamnak kell, szívből, gyermeki őszinteséggel és rengeteg sok szeretettel.
Tudom, pontosan tudom, hogy Te sem vagy jóban magaddal. Túl kevés a hajad, túl görbék az ujjaid, túl széles a csípőd és ezernyi bajod van, ezernyi dolgot NEM szeretsz magadon, és ha írnod kéne egy listát, mit kedvelsz magadban és mit nem, akkor lássuk be, elég torz lenne a mérleg.
De arra kérlek, amire magamat is:
Ne legyél haragban önmagaddal. Ne büntesd magadat azért, mert nem vagy istennő, hiszen ott, legbelül, mindenki az, igazi királylány, aki ugyanolyan erővel tud ragyogni, mint szorongani.
Arra kérlek, hogy ezentúl minden nap menj oda a tükörhöz és tölts el pár percet magaddal meztelenül úgy, hogy elmondod a pozitív külső és belső jellemzőket magadról és a végén adsz egy puszit a tükörképednek.
Mert hidd el nekem, NEM VAGY RONDA!!! Nincs ronda ember, csak megkeseredett, és csak a keserűség tud rondává tenni és az öngyűlölet.
Öleld meg magad és mosolyogj!
Köszönöm, hogy ezt elolvastad.
Viki."

(forrás)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2015. február 18., szerda

Szerda (Mo. 14/3.)

R: sült szalonna, 2 tojásból rántotta, csalamádé és különleges tea.


Különleges, mert amire hazaértem Ausztriából, levél volt a ládában, benne többek között ez a feliratos tea. A húgom küldte, hát persze, hogy ma reggel kipróbálásra került. Így mosollyal és nagy adag szeretettel indult a napom. (A mosoly a tea papírján volt. Remélem, hamarosan az arcomon sem lesz más.)


A laktató reggeli ma konkrét okból volt ennyi: utána fogorvoshoz mentem. Tavaly májusban voltam utoljára: kellett a kontroll, és már Ausztriában észrevettem, hogy fáj itt-ott, sőt úgy éreztem, lyukas az egyik jobb oldalon felül. Betoppantam a váróba: üres. Az asszisztens kinézett, szokásos mosolyával betessékelt a rendelőbe. Elmondtam a bánatom, egy gyors vizsgálat után kiderült: amit lyukasnak gondoltam, ott lekopott a fognyak, lekezelték. Viszont elöl volt két fogam (egymás mellett), amik lyukasak. Olyan pici lyukak voltak, hogy én szabad szemmel nem is láttam, de hát ezért van az orvos, aki látja. A szuri annyira fájt (elöl, az "orrom alá" kaptam, elég hüle hely injekció szempontjából), hogy folytak közben a könnyeim, de aztán semmit nem éreztem (csak azt a mocsári hullaszagot, ami fúrás közben áramlott ki a számból). 

Aki kis korom óta ismer, tudja, hogy nagyon hosszú évekig arról voltam híres, hogy nem lehetett elcipelni a fogorvoshoz. Vagy ha sikerült, nem nyitottam ki a számat. Öblíteni sem voltam hajlandó még próbából sem, mert meggyőződésem volt, hogy méreg van a vízben, amitől elkábulok és kifúrják a fogamat... De aztán megjött a jobbik eszem (elég későn), azóta ha csak pici elváltozást látok vagy ha csak kicsit is fáj, megyek a fogorvoshoz. Ehhez az is hozzájárult, hogy amióta F. F. az orvosom, teljesen biztos vagyok benne, hogy egy szurival úgy elérzéstelenít, hogy semmit nem fogok érezni a kezelésből. Így gyakorlatilag nincs mitől félnem. 

E: brokkoli püré, saláta, fasírt


Délután: 1 vajas kornspitz, marék sós mandula

V: sült mangalica szalonna, csalamádé, marék sós mandula


Mozgás: 6km tempós séta

Megtalálsz a Facebookon isBoszorkánykonyha

Edzéstipp otthonra (láb)




Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Bölcs


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2015. február 17., kedd

Kedd (Mo. 14/2.)



R: kolbászos-sajtos rántotta
E: sült hús, krumpli, csalamádé

Délután pszicho megbeszélés. Ma is érdekes volt, megint tanultam új dolgokat magamról, tanultam technikákat is és a sok fejcsóválás mellett megnyugtató volt, hogy az állapotomban teljesen normális, ha magam alatt vagyok és az is, ha ez még rosszabbodik. Sőt felfogtam, amit a doktornő is és a húgom is már hónapok óta szajkóz nekem: dönteni kell. Mert egyedül rajtam múlik, meddig leszek még ebben a stagnáló állapotban. Tudtam, értettem én eddig is, de most fel is fogtam. Volt szó stresszkezelési technikáról és arról, hogyan lehet nem belemenni játszmákba. És még felelősségről és csomó minden másról. Hétfőn kell mennem újra.

Aztán vacilláltam, hazamenjek-e vagy a városba. Ugyanis ma van a Busójárás utolsó napja, a koporsóégetés. És pont annak az időpontjában értem vissza Pécsről. Tanulok dönteni, így bementem és lefotóztam: eltemettük a telet.






V: sült mangalica szalonna. (Habár az evéshez mostanában nem sok kedvem van, ez egy olyan étel, ami most nálam mindent visz. Hihetetlenül finom, nagyon sós, és én azt nagyon szeretem. Az illata is olyan isteni, hogy légfrissítőből, ha használnék, csak ilyen illatút vennék.)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha


2015. február 16., hétfő

Hétfő (Mo. 14/1.)

Egy hete ekkora hó volt Knittelfeldben.


Ma utaztam haza két kinti hét után.


És a nap is lement, amire Mohácsra értünk.

R: (Knittelfeldben) 2 tojásból, 2 szelet sonkából 1 ek sertészsíron rántotta
E: (a buszon) egy falat sonka, 100g sós-pörkölt mandula (mivel a kajámat véletlenül a csomagtartós csomagba csomagoltam...)
V: sült szalonna, zöldség püré


És boldogság: végre nálam az igazi, házi nevelésű mangalica disznó házi készítésű szalonnája, sok, nagyon sok és egyszerűen mennyei finom. (Ebből volt a vacsora is.)


És ma végre kikapcsolhatom a telefonomat. És nem kell ébresztőre beállítanom az órát.

Mozgás: utazás fél 11-től fél 7-ig. A határig ujjtorna, azaz horgolás. (Majdnem kész a pulcsi.)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha