2022. november 27., vasárnap

Vasárnap

Tegnap írtam, hogy a mába három napnyi dolgot kellene sűríteni. Ami sikerült (meg amire emlékszem 😆 ):

Reggel itthon kis pakolás, aztán át anyuért. Tankolás. Irány az autópálya, új útvonalon -majdnem végig pályán- Mohácsról Gyönkre. "Elmondanám" (ahogy V. szokta mondani 😆 ), hogy a székesfehérvári kijáraton hajtottam le, és onnan egészen az otthonig tökéletes minőségű az út. Ezentúl, ha itthonról megyek mamihoz, csak erre megyek majd. 

Az otthon csodacukin feldíszítve. Mamikám jól van, a sztorijai egyre cifrábbak, de nyugodt, jól néz ki, jól eszik, szeretik az ápolók is. Ma megtudtam, hogy K. néni otthonról figyeli mamit "gyűszűn át, napszemüvegben". Szakályban tanítok, amikor bemegyek, a gyerekek kiabálnak, hogy "Éljen Timi néni! Éljen Timi néni!". Mami kap új kocsit, már hozták, de összekoccantak valamivel és még a Viktor is megsérült, vérzett szegényke lába. "Milyen Viktor?"- kérdeztem. Hát az Orbán! Aki tegnap is itt volt, meg ma is jön... (Este már itthon gondolkodtam rajta, fel kellene hívni a Viktort, ha már így családtag lett, hogy adhatna egy kisebb birtokot, szakácsot, miegymást. A pénzt egyébként már intézi, mami mondta, hogy egyik nap "állami pénzt hozott a Viktor".) Mami mesélte azt is, hogy megismerkedett Müller Cecíliával, aki egy nagyon szerény, nagyon kedves ember. Na még egy: J. bácsi hozott az otthonba "két köbméter vécépapírt". 😂😎🙃


Gyönkről Hőgyész. Pöppet volt hideg "anyuéknál", összeszedtük az apróságokat, amik még ott maradtak, a sok apróságból "telekocsi" lett a kisautóm megint. 


Anyu maradt (nem a házban, keresztanyumhoz ment, meg előtte még szomszédolni kicsit), én robogtam haza, végig majdnem maximumon a lábamra irányított fűtéssel, mert a vastag talpú, bundás csizmában is szétfagytak szegény csülkeim.

Pályán igazán gyors az út (ha az ember elvergődik a katasztrofális minőség(telenség)ű 65-ösön Szekszárdig (khmmm), vittem anyuhoz a telekocsi-tartalmat, hat fordulóval felhordtam a másodikra. Hoztam neki egy "kis Hőgyészt" is (rózsák a kertből).


Onnan haza. Rögtön főzés, majdnem nyolc óra volt, hogy végeztem. 

Tudom, hogy ma van advent első vasárnapja, de nincs már energiám fellétrázni a beépített szekrény tetejére és megkeresni hozzá a cuccost.

Holnap pedig munka, újra...



 

2 megjegyzés:

  1. Az én anyukámnak is vannak olyan történetei, hogy elképedek rajtuk. Sajnos ők ezt valóságnak élik meg, úgyhogy jaj! Bennem tegnap tudatosult este ( amikor a fészen láttam a sok adventi izé bemutatását) hogy bakker advent első vasárnapja van! De akkor már nem volt sem kedvem sem energiám bármit is előszedni, úgyhogy nálam is csúszik, ha ez megnyugtat. :) Pedig én nyugger létemre igazán ráértem volna. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó, hogy mamai nem érzékeli ezt a katyvasz "kinti" világot. De sajnos a saját világa is elég kegyetlen: heti szinten halnak meg a fejében a szerettei, anyut már vagy 20-szor eltemette szegény; mindig vár valakit, de sosem jön...
      Advent: várakozás időszaka lenne, de ma nagyon gyorsan élünk egyik napról a másikra. Őszintén: én azt várom a napokban, hogy mehessek végre aludni...

      Törlés