Hétfő

Nehéz volt a hétvége. Sok most a lelki teher, emellett minden fizikai eltörpül.

Magas pulzussal, hányingerrel, gyomorgörccsel ébredtem. Igen: van miért "idegeskedni", de ezen dolgok nagy részére nem lehet semmilyen ráhatásom, nem tudom megváltoztatni a történéseket. És igyekszem nem túlrugózni, éppen az előbb említett miatt. Mégis jönnek a fizikai tünetek.

Már nem bosszankodom amiatt, hogy reggelente (is) biciklivel gyorsabban haladnék a főúton mint autóval, egyszerűen ez egy ilyen útszakasz. De tény: 10 km-re 20-25 percet érdemes számolni. Legalább van időm lélegezni és nyugtatni magam.

Így: lassan, picit oldva a gyomorgörcsöt, gondolataimba merülve értem a parkolóba. B. várt az iskola előtt. És hozott nekem valamit. Egy doboz friss bogyós gyümit. Hát az állam a járdáig leért, annyira meglepett és annyira örültem, nem is tudom, megköszöntem-e. De tény: sokat dobott a napom indulásán.

Majd megérkezett A. Még fel sem ocsúdtam az előző meglepetésből, amikor A. hozza a csomagot, pedagógus napra. Cukormentesen, hozzáadott cukor nélkül. Komolyan: alig tértem magamhoz a mai második meglepetéstől is. Ráadásul elfelejtettem elvinni a tízórai mogyimat, a meglepiben viszont volt egy csomaggal, így aztán ez is megoldódott.

Én nyertem az idei tanév utolsó napközijét ma 😆. Utána gyors bolt, azaz akcióvadászat. Múlt hétfőn sikerült egy tízesért egy hétre rengeteg élelmiszert, még gyümölcsöt, pur kenyeret is venni, ma nyolcezerért csupa akciós címkés finomságot és szőlőt is (jaj, imádom a szőlőt!) a kosárba tenni. Olyasmiket, amiket teljes áron már régóta ott kell hagyjak a bolt polcain...

Itthon ma csendes és hideg (inkább fagyos) a légkör, ha belegondolok, nem is olyan nagy gond ebben a nagy melegben 😆😇

Fincsi vacsorát rittyentettem a vett akciós és a kapott dolgokból.

(És jó ideje József Attila: Reménytelenül c. verse hangzik a fejemben.)