2014. július 27., vasárnap

Délutáni séta

Csöpörgött az eső még -azután, hogy egész nap szakadt-, amikor elindultunk.


Jobbra indultunk, mint általában.



A háttérben kicsit látszanak a felhőkbe burkolózott hegyek:


Lassan haladtunk, és ilyen lassan derengeni kezdett a nap is:





Itt már levettem a pulóvert, kezdett fülledtté válni a levegő.


És fotóztam tovább, mert bár ezerszer jártam már Knittelfeld ezen részén, nekem elhiheted, mindig van új szépség, amit meg lehet látni. Ezt a házat nemrég vette meg egy család, kint volt a hölgy a kutyusokkal, beszélgettünk kicsit. Meg kutyáztunk.


Kicsit irigykedve néztem a futókat.



A sétáló párokat nagyon irigykedve. Hiányzik G.


És kisütött a nap.



Ez a kis házikó a muskátlikkal már másfél éve a szívem csücske.


És itt E. javaslatára a kastély felé fordultunk. Ezer éve jártunk erre. Örültem az "új" útvonalnak.



A kukorica vagy 2.5 méter magas...


A látvány pedig lenyűgöző.









Amíg E. virágokat szedett, én néztem és fotóztam a tájat.


Kérem szépen: kardvirág föld.




Ennél a körforgalomnál érünk be Hautzenbichlbe, gyakorlatilag Knittelfeldbe, teljesen egybe épült a két település.





És futók, biciklisek mindenütt.




Jó másfél óra volt, de komolyan mondom: kicsit feltöltődtem. A minimális újdonságtól, a napfénytől, a fotózástól.

És ha minden jól megy, holnap kapok egy óra kimenőt délelőtt. Már tudom is, mit fogok csinálni :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése