2013. augusztus 5., hétfő

Knittelfeld, 7., egy hónapos etap vége

Vége.

Isteni most leírni ezt a szót.

Nagyon hosszú volt ez az egy hónap, szinte egy kis örökkévalóság. Az Idétlen időkig című film jutott tegnap róla az eszembe, amikor a pasi minden reggel felkel, de mindig ugyanazon a napon, ugyanazokkal találkozik, ugyanazok az események történnek; szerencsétlen már megtanul zongorázni, kitanulja a jégszobrászatot, totálisan megismer egy csajt, hiszen minden egyes nap ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz...

 

De megint sokat tanultam másokról, önmagamról, a türelmemet pedig szinte, sőt, szó szerint a végletekig kihasználtam és fejlesztettem.

És volt kétszer pár óra kimenőm, amik aztán igazán nyaralásosra sikeredtek, nagyon jó kis napok voltak. :)

Kreáltam néhány jó kis receptet (na ja, a "csináljunk a semmiből jót, finomat, kreatívat, laktatót, paleót" című népi játék országos győztese vagyok...), nagyon finomakat ettem, szépen mentek az edzések, és ezennel ma befejeztem az Asylum 2-t :) Juhééé! :)

Vége.

Kész a csomag, hajam megmosva, letusolva a knittelfeldi hőség, megyek a mohácsiba...




1 megjegyzés:

  1. Hajaj ügyi vagy...és jóóóóó a csíkos felsőd!Jó otthonlétet!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés