Kedden, a Tervekben (itt olvasható) jeleztem, hogy meg fogom oldani a gondjaimat, és hogy a sors kösse fel a gatyáját, mert bizony emberére akadt bennem.
Megtehettem volna, hogy leülök pityeregni egy sarokba, de nem tettem. Mert tudom: azzal semmi az ég-világon nem oldódik meg. A tudatalattit szépen rá lehet állítani egy célra való fókuszálásra, csak nem szabad ezzel túlterhelni úgy, hogy sokmindent akarunk egyszerre. Így hát kedden minden más tudatalatti-projektet leállítottam, maradt egyetlenegy: "minden körülmény rendelkezésemre áll ahhoz, hogy véghezvigyem az alakváltásomat és életmódváltásomat".
Ez lett a mantrám.
És láss csodát, már tegnap este éreztem (valahogy totálisan élethűen láttam magam előtt és teljes lényemmel éreztem az érzést legbelül), hogy a mérleg ma reggel 5-össel fog kezdődni. (Muszáj itt is csatolnom, egyelőre nem győzök betelni és ismerkedni/barátkozni ezzel a számmal.)
És itt még nincs a sztorinak vége.
Már elkezdetm kidolgozni a fényevős két hét étrendjét, de tudtam, éreztem, hogy nem kell makrokat számolgatni.
Erre ma
- kaptam tojást
- kaptam gombát
- és kaptam egy nyulat!!!
- a számlámon pedig egy pontosan akkora összeg (valami visszatérítés), amivel a holnapi temetésre utazást és költségeit fedezni tudom.
Hogy mindez a véletlenek összjátéka és semmi köze a mantrámhoz? Őszintén: nem érdekel. A lényeg: nincs okom panaszra.
Igen: ez egy tök jó nap! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése