Péntek

A röpke 9 órás munkanapom után bolt. Hazaérve főzés: shakshuka. Kicsit megindiaizva.

És körözött, kis dióolajjal megbolondítva.

Nagyjából ennyit a jó dolgokról. Hogy hogy érzem magam, arról nem írok (és nem anyu vagy mami miatt van így, sőt konkrétan senki miatt, csakis azért, ahogy a dolgokra -rosszul, nagyon rosszul- reagálok).

Csütörtök

Újra mínusz egy fog... 

Cukik és szerda

 Cukik:

Szerda.

És bármilyen más nap: nehéz. Nagyon.

Hétfő

Hétvégén, a Krisna-völgyben, abban a hatalmas békében és nyugalomban valahogy könnyebb volt elfogadni anyu és mami halálát. Igaz, hogy rosszul aludtam, de egyszer sem sírtam. Gondoltam rájuk, de nem fájdalommal, nem veszteséggel. Nem tudom megmagyarázni: valahogy ott voltak velem, nem feszített a hiányuk.

Hazajöttünk, lement az első munkanap, utána a sulinak voltam intézkedni Mohácson, majd itthon ténykedtem, de többször elpityeredtem.

Anyu és mami halálával az eddigi életem megszűnt létezni, olyan érzés, mintha minden a feje tetejére állt volna, mintha hirtelen abszolút nem tudnám, ki vagyok, és fel kell magam építenem újra. Anyu és mami -két meghatározó személy- nélkül.

Rengeteg (RENGETEG) a tenni, intézni való, nem érek a végére. A fontossági sorrend pedig nehéz. De azt hiszem, pihennem kellene. A hétvége erre nagyon jó volt, segített is, de normál esetben minden fontosabb, mint saját magam. És ez nem jó, tudom, érzem. Csak egyetlen dolog: az egyik foghúzás húsvét előtt óta halogatódik...

Nem akarok negatív lenni és csak a rossz dolgokkal foglalkozni. Igyekszem. Magamért és másokért.

Vasárnap

1. nap itt

2. nap itt

.......

3. nap:

Viszonylag rendes alvás.

Tusolás.

Reggeli. Minden mennyei. A paradicsomnak paradicsom íze van, így szeretem, a boltit nem.

Pakolás.

Kávé.

M. ment csobbanni egyet (van itt medence, dzsákudzi, szauna), én hűsöltem még kicsit a szálláson.

Bepakolás a kocsiba.

Ebéd. Minden iszonyatosan finom, élettel teli.

Indulás haza.

Szombat

Krisna-völgy újra.

1. nap itt

2. nap:

Ma is, ahogy a múltkor, egy nyugdíjas csoporthoz csapódtunk az idegenvezetésen. Nem is baj: amilyen fáradt vagyok, jólesett most az árnyékban, a fa alatt, ülve hallgatni.

Tegnap a templomban mami szentmiséjén fotóztam az oltáron a virágcsokrot, ma itt.

Az idegenvezető kör után ismét kettesben indultunk felfedező körútra.

Furcsa, hogy furcsa a csend, a nyugalom, a mosoly. A csodás színek, a vegyszermentesség, a tisztaság.

Virágos rét. Ameddig a szem ellát. És az a régi, gyerekkori illat.

Az öklömnél jóval nagyobb:

Már múltkor meg akartuk nézni, akkor nem volt rá idő, a kertészet:

Öko gazdaság. Mindenféle zöldséggel, gabonanövénnyel, virággal, gyógynövénnyel...

Hatalmas területen, óriási üvegházakban és fóliasátrakban, csodálatos.

Ebéd. Indiai. Isteni. A rózsavizes ital most is roppant hűsítő, pedig szobahőmérsékletű (és 32 fok van...).

Ajándékbolt. Füstölők, ez-az (Indiából hozzák, tapasztalatból mondom: teljesen más minőség, mint a sok más helyről vásárolt.)

Majd nagyon kényelmes séta a kijárat felé, kis kitérőkkel, más útvonalon, mint múltkor.

Ez a fa alatt valami földöntúli nyugalmat, békét lehetett érezni.

Ha legközelebb eljutnék még ide, biztosan elidőznék a fa alatt, van egy sztyupa is, ahol ücsörögni lehet.

Most sem maradt ki a bambusz-átjáró. (Nagyon kellemes idő volt itt a napsütötte részhez képest.)

Vacsora (már a szálláson). Ez is mennyei. Most epres italt kaptunk, nagyon finom volt.

Holnap még kora délutánig itt. Aztán vissza a mókuskerékbe. De legalább megint kicsit töltve.

Péntek este, szombat reggel

A múltkori Krisna-völgy akkora hatással volt ránk, hogy M. foglalt újra szállást. Akkor még nem tudtuk, hogy közbejön mami temetése. Szó szót követett, úgy döntöttünk, nem mondjuk le, hanem eljövünk. Sírni és nem aludni itt is tudok...

Pénteki vacsora:

(Az ital kókuszos-banános ital volt, érdekes és mennyei.)

Utána séta.

Nem sok alvás után reggel rózsák...

... reggeli.

(Összesen ennyi. És degeszre jóllakik az ember.)

Temetés - újra

 Tegnap volt öt hónapja, hogy anyu meghalt. Ma pedig mamit temettük. 🖤

Szerencsére vele is még időben, a betegsége előtt sikerült megbeszélni, milyen temetést szeretne. Unokanővérem intézte, itt is köszönöm. 🤍

Szösszenet

Ma délelőtt csörgött a telefonom. Ismeretlen szám volt, de éreztem: fontos lehet.

A szekszárdi onkológiáról hívtak: a főorvos úr külön kérésére szeretnék, ha anyu csütörtökön bemenne vizsgálatra.

Vettem egy naaaagy levegőt.

Majd még egyet.

Elmondtam a hölgynek, hogy a főorvos úr, ha szeretne, vigyen anyu sírjára egy szál virágot, mert anyu január 6-án meghalt. 

A vonal végén megfagyott a levegő.

Aztán elmondtam a hölgynek, hogy tudom, hogy nem az ő hibája, de októberben (!!!!!!) kértem a segítségüket. Nem is egyszer. Mert gond volt. Hatalmas. Hogy nem azt kértem volna, hogy gyógyítsák meg anyut, hanem csupán azt, hogy írjanak fel tapaszt, morfiumot a fájdalmaira, mert azt csak onkológus teheti meg. Elmondtam, hány idegösszeomlásunk volt a húgommal, amire anyut végre komolyan vették és fájdalomcsillapítást, támogatást kapott. Majdnem annyi idő eltelt a segítségkérés óta, hogy egy baba megszülethet. Hogy magyarország, tényleg ííííígy szeretlek..................................

A hölgy részvétet kívánt és azt mondta: nagyon sajnálja.

Hát én is...

Szombat

Babfesztivál Babarcon. Szívem csücske a svábság kultúrája, ma mégis nehezen mentem oda dolgozni (a meseudvarban barkácsoltunk a gyerekeknek/gyerekekkel). Mami a héten halt meg, anyu nem egészen öt hónapja, ezen a délutánon pedig minden a svábságról szólt. Mindenről mami és anyu jutott eszembe.

Anyunak is és maminak is mindig el szoktam mesélni, mi volt a Babfesten, már nem tehetem meg. Pedig mami is odáig lett volna F. elsőáldozó ruhájától, hiszen ő is anno ilyenben volt a szertartáson.

Rávettek egy hajfonásra is.

Egyszer régen én is fontam anyu haját.

Mára csak ez a röpke, nagyon fáradt vagyok.