Sűrűek a napok. Nagyon. Mindegyik. Szombaton anyuéknál Hőgyészen, ott is sok tennivalóval. Vasárnap itthon házimunka, majd A-nál, újra itthon, Majd újra A-nál, este spontán mozi (M. vitt), Dr Strange. Amikor jöttünk ki a film után, megállapítottam, hogy ennyi vizuális, audio és mindenféle inger pörgése után, ha én például azt kérdezem a gyerekektől a suliban, hogy na mit csinál ez a tüneményes kiskutya a képen, akkor az roppant mód nem fog érdekelni egy prüntyőt sem pár másodperc után... (Mert a rendszer régóta elavult, a világ már régen megváltozott, de ugye a cél nem az, hogy kövessük a változást...) (Közben rájöttem, hogy nem vasárnap rohangáltam A-hoz, hanem tegnap. Tényleg annyi minden van, hogy én már nem tudom, mi a pálya...)
Jó volt azért a 3 napos hétvége. Mert habár alig ültem (=nem pihentem), de csak egyszer kellett időre mennem, és már ez nagy könnyebbség.
Ma már munka volt. Irtózatos zajban, szó szerint egész nap. (Na ez az, ami igazán fárasztó.) De nagyon gyorsan eltelt. Autóval hazatötymörgés után bolt, aztán még munka (elkezdtem írni a beszámolókat, ez sajnos elég összetett és hosszadalmas).
Ettem is. Reggelire tökmagkrémes kenyeret, paradicsomot (ez mennyei kaja), tízóraira (délben...) mogyorót. Ebéd nem volt, uzsiztam vajas pur kenyeret, vacsorára ettem az ebédet, tonhalfasírtot salátával.
Ez gyakorlatilag a bélflóra menü, amit tavaly kezdtem el enni, amikor szakorvos is kimondta az endometriózist. Ez az én sávomban nem sok kaja, de finom. És habár sokszor vagyok éhes, az "éhség"-től nem vagyok rosszul, mint amikor full gluténosan-tejen étkezem, hanem sokkal jobban, "könnyedebben". A koffeinnel is így vagyok: ihatnám, néha szoktam is, de ha van választási lehetőségem, akkor egyértelműen a koffmentes változat a nyerő.
De ezek mind-mind olyan apróságok és szinte lényegtelen dolgok. A világunk örökre megváltozott, amit most látunk, az csak egy kezdet. Amúgy is minden csak látszat.
Ami tény: rendesen fáradt vagyok, úgyhogy alvás.
