Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2020. december 21., hétfő
Hétfő
2020. december 20., vasárnap
Vasárnap
A december, az adventi időszak általában az elcsendesedés ideje. A naptári év vége felé közeledvén számot vetünk a hátunk mögé kerülő 365 nappal, összegzünk, megvizsgáljuk, mi történt, összegyűjtjük a jó és a rossz dolgokat, a jóknak örülünk, a rosszakból tanulni próbálunk.
Az idei év mindent felforgatott. Úgy vélem: mindenki életében. És még koránt sincs vége. Nálam -istenem, idén rengeteg szónak változott meg a jelentése, "viccesen" hangzik:- hullámok voltak. Kisebbek, nagyobbak. Volt, amelyiket sikerült meglovagolni, volt, amelyik majdnem maga alá temetett.
A december más. Ez egy tomboló hurrikán. Az elmémben dühöng, vijjog, rohan körbe-körbe, mindent beszippantva és vágtatva járja ördögi táncát. A szó szerint mindennapi újabb és újabb -nem pozitív- történések egyre csak erősítik. Lassan már akkora zajt csap, hogy a fülem képtelen felfogni. Ez az a pont, amikor csend lesz. Amikor már nincs akarás, nincs elvárás, nincs harc, se ellenkezés. Csak csönd. Valamiféle békés belső nyugalom.
2020. december 17., csütörtök
Csütörtök
Aki régebb óta olvassa a blogot, tudja, hogy iszonyatos menstruációs görcseim vannak. Két éve elvitt a mentő, aztán egy görcs alatt elájultam és jó kis agyrázkódásom lett, egy hónapja a munkahelyemen kapott el, ott is orvost kellett hívni. Ezek a görcsök egyre félelmetesebbek, az utolsóhoz már hányás is társult. Sőt hónapok óta a kiemelkedően erős "rosszullétek" mellett a "hasfájás" mindennapos (10-es skálás 7-es az alap).
Két éve alaposan kivizsgáltak, nem találtak semmit. Rengeteg orvosnál, rengeteg vizsgálaton voltam, eredmény semmi. Őszintén: belefáradtam. A mostani helyzet már ijesztő, M. unszolására (utolsó próbaként) ma voltam egy magánklinikán. Javasolt vizsgálatok: labor, diagnosztikus laparaszkópia, hasi MR. Nagyon nagy valószínűséggel (talán a labor sikerül "hagyományosan") magánúton kellene elvégeztetni. Utánanéztem az áraknak. Dobtam egy hátast. Aztán megállapítottam: itt és most nyugodtan pontot tehetek a dolog végére...
2020. december 15., kedd
Kedd
2020. december 11., péntek
Péntek
(A végétől kezdd olvasni ezt a bejegyzést, fordított sorrendben teszi csak fel megint a képeket a program...)
Megsütöttem anyunak a mézeskalácsot, hát vigyázzban kellett állnom végig, nehogy belemásszanak... Jól záródó dobozban a teraszon várnak a sütik, amíg megyek anyuhoz, különben itt -a lakás bármely pontján) fél órán belül megszállnák a hangyák... Ja, irtás volt, az egész lépcsőházban, és lesz még 2x, hát nagyon kíváncsi leszek...
2020. december 10., csütörtök
Csütörtök
2020. december 9., szerda
Szerda
2020. december 7., hétfő
Hétfő
2020. december 6., vasárnap
Dobozolás
2020. december 4., péntek
2020. december 2., szerda
Szerda
Gyerekként imádtam rajzolni és egész jól csináltam. Gimis koromtól valahogy elveszett ez az érdeklődés. Tanítóként mindig elámulok néhány gyerek művén. Csodálattal figyelem, milyen kreatívak, ügyesek tudnak lenni.
![]() |
| 2.osztályos |
![]() |
| 1. osztályos |
10 tanóra. Haza. Online szülői értekezlet. Hangyairtás (az egész lépcsőházban, hivatalos). Fél 9. Evés? Jó lesz holnapra a mai...
2020. december 1., kedd
Kedd
2020. november 30., hétfő
Hétfő
Még nem sejtik a hatalmasok,
hogy kinek ma hatalma sok,
hiába takarná el a szemét,
beborítja majd őt is a szemét.
Még nem sejtik a hatalmasok,
hogy kinek ma hatalma sok,
hiába tapsol most nevetve,
megy később ő is a levesbe.
(by me)
48. heti összefoglaló
2020. november 27., péntek
...
(Túl) Sokan hiszik azt, hogy ami nekik elképzelhetetlen, az nem is létezik és nem is következhet be. A baj ezzel csupán az, hogy magukkal rántanak mindenkit. A szűk családi és ismerősi köröm ismeri a nézőpontomat a jelen helyzettel kapcsolatban. A legtöbben nem hisznek nekem. Nem hiszik, hogy bajban vagyunk, hatalmas veszélyben. Nem győzködtem és nem is fogok senkit, nem lehet fényt gyújtani ott, ahol szeretik a sötétséget.
1994-ben unokanővéremmel Németországban voltam. Ültünk a szállásadónk egyik szobájában, amikor egyszer csak felpattantam: "Meghalt az Opa!". Se internet nem volt akkor, se telefon. Pár nap múlva vonatoztunk haza. Keresztapám jött értünk Pestre a pályaudvarra. "Valamit mondanom kell"-mondta. "Opa meghalt".
A középkorban máglyán égettek volna el. Mert érzek, látok, tudok dolgokat előre. A jelen helyzettel kapcsolatos dolgok egy részét is látom előre. Az időt tekintve tévedek. Például azzal kapcsolatban, mikor kell magam fenyegetve érezni, mikor jönnek a kibúvót nem ismerő kényszerítő esetek. Adtam magamnak negyed évet. Tévedtem.
Nálunk ma teszteltek. Ugye önkéntes, csak egy adatlapot kellett kitölteni. Aláhúztam: nem járulok hozzá. És mentem órára. Kopogtak. Telefonom van. Volt. Mi történt? Konkrét fenyegetés, zsarolás hatására dühöngve, tajtékozva és káromkodva, basszák meg felkiáltással aláhúztam a hozzájárulást és hagytam, hogy elkezdjen bedarálni ez a szar............................................................................................
Persze nem számít. Már ez sem. Már semmi.
2020. november 25., szerda
2020. november 23., hétfő
Hétfő
Tegnap azzal a gondolattal aludtam el, hogy ugye csak megbolondultam, ugye diliházban vagyok, talán kényszerzubbony is van rajtam, és csak hallucinálok, csak képzelem a dolgokat: kijárási tilalom, karantén, maszk, felfegyverzett katonák a kórházakban, az utcákon, ugye egyedül az én fejemben van ez és mindenki más éli tovább a szaros kis életét............
Csendes volt a város, amikor 5.50-kor indultam a pályaudvarra. Tiszta és fagyos volt az utca, a belváros meglehetősen csendes. És gyönyörű.
2020. november 22., vasárnap
47. heti összefoglaló
Rengeteg minden történt.
És elfáradtam.
Testileg is, lelkileg is.
Mint mindig: alattam a föld, fölöttem az ég. De most ritkán látom a létrát. Ha meg is jelenik, most inkább elengedem.
2020. november 21., szombat
Az i-re a pont
14 évesen menstruáltam először, már a legelsőnél görcsöltem. És így megy ez azóta is, már 32 éve. Kb. 20 nőgyógyásznál és nem tudom megszámolni, hány másik orvosnál jártam kivizsgáláson emiatt. Mert nem hiszem, hogy normális, hogy havonta taccsra vág a menstruáció.
Két éve júliusban jött az első ennyire hirtelen görcs. Algoflex, csatakos izzadás, eszméletvesztés határa, irtózatos görcs és hányinger. Nagyvécére kell mennem, kivánszorgás, kétszer bűzös hasmenés. Mentő, koktél, kórház, nőgyógyász megvizsgált, minden rendben. Hat a koktél, saját felelősségre haza.
Tavaly áprilisban roppant hasonló eset, akkor nem úsztam meg, elájultam itthon és kaptam egy jó kis agyrázkódást.
Idén szinte folyamatosan görcsöl a hasam. A mensi nagyjából pontosan jön havonta, csak a görcs nem múlik. Tegnap volt pont egy hónapja, hogy folyamatosan görcsölök. Aztán jött az i-re a pont.
Munkahely, reggel gyógyszerrel indítottam, mert hosszú nap, bírnom kell. Délután mesemondó (kevesen vagyunk, a hiányzókat bekapcsoltuk online). Megettem az ebédemet, aztán gyorsan bekaptam még egy Algoflexet, mert éreztem, hogy kell. Felmentem a terembe, leültem. Nem telt el egy perc és éreztem, hogy roppant gyorsan erősödik a fájdalom és izzadok. "Nem bírom, kimegyek"- mondtam L-nak. Elindultam, de pontosan nem emlékszem, hogy értem le a tanáriba. Ez ennyire hirtelen jön... Röviden: eszméletvesztés határa, csatakos izzadás, nagyvécére kell mennem... (Azt már megtanultam, hogy ilyenkor nem indulok sehova, hanem maradok a seggemen, mert különben ájuláskor esés lesz a vége.) Isteni szerencse volt, hogy A. bejött az épületbe az ebédlőből, ekkor már nem kaptam levegőt, nem bírtam magam tartani a széken, nem láttam. Mint a filmekben, távolról, morajló hangok értek csak el az agyamig, valami messziről jövő zajt hallottam. "A" -ordítottam volna a nevét, de suttogni is alig volt erőm. És A. meghallotta. Hívta B-t. Hánytam. És nagyvécére kellett mennem. B. kitámogatott, közben A. hívta a helyi orvost, aki villámgyorsan ott is termett. Iszonyat alacsony pulzus és vérnyomás, koktél (a doki nagyon-nagyon rendes volt), B. hívta M-t, aki jött is értem, addigra már nagyjából egyben voltam agyilag és a görcs is mérséklődött.
Roppant ciki volt mindez a munkahelyen, de B. is, A. is, aztán M. is anyám helyett anyámként segített, nagyon hálás vagyok nekik.
Csak 6 óra múlva vehettem be újabb gyógyszert, alig bírtam kivárni. Addig úgy vacogtam a dupla plédes takaró alatt, mint akit szó szerint bedobtak egy jégverembe. A gyógyszer után aztán aludtam reggelig.
A reggelt is gyógyszerrel kezdtem, és nyugton maradok ma, nagy mák, hogy hétvége van.










































