Boszorkánykonyha

2017. december 7., csütörtök

Barátom a Mikulás (teljes film)

Motiváció

kép forrása itt

"Soha ne tartson vissza az áhított lépéstől az, hogy A Többiek nem így csinálják. Attól még, hogy valamit sokan csinálnak rosszul, még nem lesz az a dolog helyes, csak egy tömegesen gyakorolt rossz szokás.

Rá kell lépni az Útra, alázattal, hittel, szeretettel, megértőn és elfogadón, de soha meg nem alkuvón. Nem fontos, hogy mit gondolnak róla A Többiek. Nem számít, hogy A Többiek nem így szokták csinálni. Az a kis Harang vezéreljen az Úton, ami belül a lelkedben csilingel, és ne az a nagy kolomp, amit az alfaegyed nyakába kötöttek, hogy a csorda szét ne széledjék.

Az a kis harang, ott belül, az visz az Utadon előre."

Zaka Dominika

2017. december 6., szerda

Nem csak decemberben

2017. december 5., kedd

Az elmúlt pár nap...

... csak nagyjából, mert rengeteg minden történt, ha mindent leírnék, pötyöghetnék napokig.

Újabb országot ismertem meg a blog statisztikájából.

Az utcán rég nem látott ismerőssel találkozva. Az illető rám kérdez: Mi van a kezeddel? Honnan tudod? - kérdezem. Olvastam a blogodban!

Igyekszem jól és jókat enni.

Kőkút-forrás télen.

Adventi gyertyagyújtás Hőgyészen.

A kezem. Megvan. Szerencsére sok segítséget kapok, pl. van "taxisom", A. is itt volt pár napig, M. többször elmosogat... Nem vagyok béna, de a segítséget elfogadom.

Amúgy volt ma reumatológia kontroll. A doki nem csapta le bárddal a kezem, most normális volt, csak érdemben nem történt semmi, felírt a másik helyett egy szteroidos fájdalomcsillapítót. Persze nem váltottam ki. Holnap háziorvos kontroll, megpróbálok elérni egy röntgent, és azt hiszem, itt lezárom a doktoros fejezetet, hiszen konkrétan bármennyi orvos lát, nem történik semmi a receptíráson kívül. És elindulok egy másik úton.

Mivel a reumatológia mellett van a pulmonológia épülete, bementem, megcsináltattam az éves asztma kontrollt. Légzésfunkciós vizsgálat, szív- és tüdőröntgen, orvosi vizsgálat. Itt egyszerűen tüneményesek a dolgozók, számomra ők testesítik meg az asszisztens, a nővér fogalmát, maximálisan kedvesek, készségesek, informatívak, mindig mindenre találnak megoldást, szakmailag és emberileg is ott vannak a szeren. A légzésfunkción 10 %-kal jobbat fújtam a tavalyinál, ennek igazán örülök. A röntgenlelet is teljesen rendben. Aztán megint "összevesztem" a főorvossal, mert ugye nem szedem a gyógyszereket. Újra nagyon szépen, konkrétan és érthetően elmagyarázta, mit jelent az asztma. Tudom én, felfogtam már az elején. A Seretide-et utáltam. Gyűlöltem, mert órákig köhögtem tőle, majd megfulladtam, kapart a torkom... Most felírt egy másik inhalátort, ez jóval olcsóbb is és nem por, hanem spray. Kiváltottam. Ha nem okoz érezhető mellékhatásokat, akkor használni fogom. Január végéig biztosan, mert akkor vissza kell mennem kontrollra.

Világ életemben nagyevő voltam. Imádok enni, rágni. Csak sose tudom, mennyi az elég. És ennék, ha jó kedvem van, ennék, ha rossz, ennék, ha esik az eső, ha süt a nap, télen is, nyáron is, mindig, folyamatosan. Már kábé 5 éve figyelek a kajára, de a zabálhatnék nem nagyon változott. Itt egyedül az eszem az, amire hallgatnom kell, de arra nagyon. Mert azzal tudom, mit és mennyit kell ennem, az eszem pontosan tudja, mikor elég. A testem is jelzi, csak ugye létezik az a kis ördög. Ma embertelenül tudtam volna enni. Csak úgy. Minél édesebbet. Elhatároztam: lemegyek a boltba csokiért. Egy Snickers nem a világ pénze, a cukorsokkot majd kiheverem. Még azt is bemagyaráztam magamnak, hogy tulajdonképpen milyen jót teszek magammal, ha lemegyek a boltba, hiszen sééétáoook, levegőn vagyoook...... Ez már olyan abszurd, hogy virtuálisan fejbe kólintottam magam, elővettem a csirkét meg a salátát és az volt a vacsora, ahogy eredetileg - fejben - terveztem.

Csirkemell: kis zsíron a vékonyra vágott szeleteket fokhagymaporral, sóval, kurkumával mindkét oldalán közepes lángon megsütöttem.

Saláta: a vegyes salátát felturbóztam egy kis póréval és vöröshagymával. Rányomtam fél kis citrom levét, kapott sót, kis olívaolajat és fehér borecetet.

Ez meg egy viszonylag friss kép. Azoknak, akik minden mostanában feltett motivációs illusztrációs képnél üzenetet írnak, hogy hogy értem el ezt a fogyást, vagy megdicsérik, milyen gyönyörű vagyok/lettem. A motivációs szövegek Sz-től származnak, aki élő, valós személy, csak nem szeretné, ha megosztanám a nevét és a képeit (pedig iszonyatosan fantasztikus az átváltozása!) és én ezt tiszteletben tartom. A hozzá feltett motivációs képek a netről valók, több képen rajta is van a forrás.

Szóval ezen a képen, ez vagyok én.

Motiváció

"140.nap

Szép lassan telnek a fogyókúrából életmódváltássá alakult napjaim.

Igy visszagondolva hihetetlen,h ennyi idő eltelt már.

Ami az elején nehéz és embert próbáló volt,az mostanra már rutinná lett.

Tetszik az az ember,akivé lettem,akivé fejlődök nap mint nap.

És most nem csak a külsőségekről beszélek.

Persze hazudnék ha azt mondanám,h nem dob fel h a ruhaméretem 44-kisebb 46ról már csak 40es,van amiből már a 38is elég.

De a belsőm alakulása is tetszik.

Sokkal határozottabb,keményebb,kitartóbb,elszántabb vagyok,mint valaha is voltam,sokkal jobb az állóképességem,sokkal többet birok,nem akarok belehalni egy nehéz,húzós napba,és sokkal-sokkal nyugodtabb is vagyok.

Csupa pozitiv változás.

Összességében nézve az elmúlt időszakot határozottan elégedett vagyok.

Király vagyok,naaaah

" Sz.

2017. december 4., hétfő

Mozgás összefoglaló (47-48. hét)

Lassan/kábé két hónapja nincs edzés a jobb kezem sérülése miatt (bevágtam az ajtóba). Az elején még voltam teremben, de csak futópadozni, aztán a karom is fájni kezdett, azóta se terem, se futópad, se futás. Csak némi séta.

Először nagyon rossz érzés volt, hogy nincs edzés, nincs mozgás, no de egyértelmű, hogy ha az ember nem tudja használni a kezét, ha még a tollat sem bírja el, akkor nem próbálkozik se súlyzók emelgetésével, se más tornával. A testemen nagyon érzem a mozgáshiányt. Ha meggyógyult a kezem, majd lassan kezdek megint mindent előről, gyaloglás, futópad, aztán majd a gépek, de ott is először csak alsótestre. Remélem, még az idén összejön, de majd a kezem megmondja.

A kis kacsóm amúgy lassan, de biztatóan javulgat. A karom másfél hete rendben, tudom emelni, kicsit terhelni is. A kezemben csontfájdalom maradt, remélem, az is szép lassan majd csitul. Használni még mindig csak részlegesen tudom.

Km-ek a 47. héten: 12.6

A 48. héten: 11.3

2017-ben összesen: 1822

Mozgás 1-2. hét itt

Mozgás 3. hét itt

Mozgás 4. hét itt

Mozgás 5. hét itt

Mozgás 6. hét itt

Mozgás 7. hét itt

Mozgás 8. hét itt

Mozgás 9. hét itt

Mozgás 11. hét itt

Mozgás 12. hét itt

Mozgás 13. hét itt

Mozgás 14. hét itt

Mozgás 15. hét itt

Mozgás 16. hét itt

Mozgás 17. hét itt

Mozgás 18. hét itt

19. hét itt

20. hét itt

21. hét itt

22. hét itt

23. hét itt

24. hét itt

25. hét itt

26. hét itt

27. hét itt

29. hét itt

30. hét itt

32. hét itt

33. hét itt

34. hét itt

35. hét itt

36. hét itt

38. hét itt

39. hét itt
40-41. hét itt (nyaralás)

42. hét itt

43. hét itt

44. hét itt

46. hét itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2017. december 3., vasárnap

December három

December három. Ferenc napja. Gyerekkoromban ilyenkor szoktunk disznót vágni a nagyszüleimnél. Ferenc volt a nagypapám és az a keresztapám is. Összegyűlt a család, együtt voltak a nagyszülők, a szülők, keresztanyák és -apák, az unokatestvérek, és még élt dédapám is. Meghatározott, megszokott, jól bevált forgatókönyv szerint zajlott a disznóvágás. Kezdve a kupica pálinkával a hideg ellen. Unokaöcsém már egész kisgyermekként kint volt, fogta a disznó fülét vagy farkát, mi, lányok a szobában vártuk az első visítást, majd befogtuk a fülünket is, hogy ne halljuk szegény állat szenvedését. Nagypapám minden alkalommal felhozta az üstből a főtt disznófület vagy orrot, nevetett, elhúzta előttünk, majd beleharapott, mi pedig sikítva menekültünk. Annyian voltunk, hogy nem fértünk oda egyszerre a kihúzott asztalhoz, két részletben folyt az ebéd is, a vacsora is. A felnőtteknek ez rengeteg munka volt, de ahogy nekünk, gyerekeknek, úgy valahol nekik is ünnep is, hiszen hatalmas kincs, ha összegyűlhet a család, a rokonság. Ma már nincs velünk a dédapám, nagypapám és apu sem. És mások is hiányoznak a családi képekről.

December harmadika van. Már rég nem vágunk disznót. De szerencsés vagyok, mert azokkal lehettem és azokkal gyújthattam meg az első adventi gyertyát, akiket szeretek. Értünk és mindenkiért, aki már csak lélekben van velünk.

Motiváció

Motivációk:

Csepregi József itt

Dia itt

BBG itt

Izabella itt

Suzzy itt

Saci itt

Barbara itt

Hús-vér motiváció 52., G. itt

Hús-vér motiváció 51, R. itt

Hús-vér motiváció 50, Ábrahám Pál itt

Hús-vér motiváció 49, Jose itt

Hús-vér motiváció 48 itt

Eddigi Hús-vér motivációk itt

Keto motiváció:

LCHF: Susan itt

LCHF: Kat itt

LCHF: Amanda itt

LCHF: Fatima itt

LCHF: Frida itt

LCHF: Lindha itt

LCHF: Lisa itt

LCHF: Christine Cronau itt

LCHF story: Maria Emmerich itt

LCHF sztori: Rheanna itt

Derek sztorija itt

Telaine története itt

Tony története itt

LCHF story: Zuzka itt

Egy házaspár története itt

Csak a cukor elhagyásával mennyi változás! itt

Egy idősebb házaspár története itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2017. december 2., szombat

Különvélemény

Filmajánló: Különvélemény itt

Életem története

Ne hagyd, hogy ez legyen életed története. Tegyél a probléma megoldásáért, de közben folyamatosan éld az életed. Mert az tutira nem csak a kinézetedről szól.

Egy működő fogyókúra itt

Motivációk:

Csepregi József itt