Szerda, csütörtök, péntek

Szerda:

R: szendvics (kenyér, vaj, mustár, sajt, főtt tojás, paradicsom, majonéz), keto kávé

E: óriás hamburger (zsömle, hambi összeállítás)

Délután: marék mogyoró

Mozgás: 5km

Mérleg: 65.5kg

Csütörtök:

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: karfiolleves, zöldség, főtt tojás, krémsajtos szalámi, olívabogyó

V: laza keto kávé, zöldség, tojássaláta

Mozgás: 9km

Péntek:

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: rántotta, csalamádé, krémsajt magokkal, sült gomba

V: 2 szendvics

Mozgás: 6km

Mérleg: 63.9kg

...

*** A pletyka kikapcsolódás csupán. Meggondolatlan fecsegés, amit udvarias valótlanságok szőnek át. Rosszmájú spekuláció, ami nem is olyan udvarias tényeken alapul. Hogy is védhetnénk meg magunkat az efféle haszontalan pletyka mérges fullánkjaitól? Legjobb, ha egyszerűen igazat mondunk, és megvárjuk, míg az emberek elkezdenek másról pletykálni. ***

Született feleségek c. film

Ez most onnan jött, hogy munkahelyet váltottam. Ma hallottam, hogy engem a Madisonból úgy csábítottak át a Streetbe. Pedig nem. Tudtam, hogy lesz egy új hely (mindenki tudja, aki jár a központban és megjelent újsághirdetés is), úgy beszélt rá M., hogy legalább kérdezzem meg a feltételeket. Így voltam állásinterjún, és egyetlen okból kértem, hogy szóljanak, ha felvennének próbára: a több fizetés. 24-én este szóltak, 25-én műszakkezdéskor beszéltem is a Madison-főnökséggel, felajánlottam, hogy amíg nem nyit az új hely, szívesen dolgozom még náluk. Nem éltek vele, így pihenhettem egy hetet, ami kellett is. Velem korrektek voltak az ottlétem alatt a Madisonban, remélem, az új helyen is így lesz (őket ugyanúgy nem ismerem, mint az előző hely tulajait nem ismertem). Erről elég is ennyi, ez egy kis város, hamarosan lesz majd más pletyka.

Ez teljesen új hely, minden vadi új a bútoroktól a kávégépig, amit ma kezdtünk el tanulni. Érdekes volt és finom, mert hogy tudnám majd ajánlani bármelyik kávét, ha nem kóstolnám meg. Még délután is hevesen dobogott a szívem a koffeintől. Vasárnap folyt. köv. Addig is járok be takarítani, holnap elvileg a pultot fogom berendezni. A nyitásról egyelőre nincs pontos terv, nekem a lényeg, hogy addig is dolgozhatok.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Bölcs

Ír krém sajtdesszert sütés nélkül

INGREDIENTS

• CRUST:
• 3/4 cup almond flour
• 2 1/2 Tablespoons cocoa
• 2 Tablespoons Swerve
• 3 Tablespoons butter
• FILLING:
• 8 ounces cream cheese
• 3 Tablespoons butter
• 3 Tablespoons cocoa
• 1/3 cup Swerve
• 1/2 cup low carb Irish cream
• 2 teaspoons vanilla extract
• 1 teaspoon unflavored gelatin
• 2 teaspoons cold water
• 2 teaspoons hot water
• 1 cup heavy whipping cream
• 2 Tablespoons Swerve Confectioners

INSTRUCTIONS

1. CRUST:
2. In a small bowl, combine the almond flour, cocoa, and sweetener.
3. Add melted butter, then divide between eight 4 ounce jars or dessert cups.
4. Press down to form a crust at the bottom of each cup
5. FILLING:
6. Place cream cheese and butter in microwavable mixing bowl. Cook for 1 minute at high power.
7. Beat in cocoa, sweetener, Irish cream and vanilla extract with electric mixer until smooth. Set aside.
8. In another mixing bowl, whip heavy cream until soft peaks form.
9. In small cup, sprinkle gelatin over cold water until softened. Add hot water and stir until completely dissolved.
10. Continue whipping heavy cream and slowly add dissolved gelatin. Whip until stiff.
11. Gently fold whipped cream into cream cheese mixture.
12. Pipe or spoon mixture into dessert dishes.
13. Chill in refrigerator for at least 2 hours. Garnish with whipped cream and shaved chocolate if desired.

NOTES

Each serving has about 5.0g net carbs and 17.8g erythritol

forrás

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Hétfő, kedd

Nem minden alakul mindig úgy, ahogy az ember szeretné, főleg, ha nem alakítja a dolgokat, hanem engedi, hogy minden csak úgy történjen. Ami tény: nem vagyok könnyű helyzetben (elsősorban anyagilag). Így sokszor eszem, amit kapok, amire meghívnak, mert az éhség nagy úr. Ami szintén tény: ezt nagyon ügyesen lehet használni "takarózásra". Mert vannak helyzetek, amikor mondhatnék nemet, amikor csak az érzelmeim miatt vagyok "éhes", amikor hagyom magam a "Hát, ha már úgyis carul eszek, akkor tökmindegy, ez is belefér" című népi játék rózsaszín birodalmában ringatózni. 

Vasárnap strandon voltam és láttam magam az ajtóüvegben. Nem tetszett a látvány, de nem foglalkoztam vele, nem kezdtem hisztizni, nem takartam el magam törölközővel (itt írtam róla). Megettem a menüt, a lángost, de az agyam egy kis szegletében azt is eldöntöttem, hogy ez így nem mehet sokáig. Hogy kell legalább egy halvány rendszer az életembe, különben szétesnek a napok. Kell a spontaneitás is, nem is agyontervezésre gondolok, csak valamiféle csontosodó gerinckére. Konkrétan tervezni igazából nem tudok, mert jelenleg itthon vagyok, de hétvégén tervezik megnyitni az új munkahelyemet, ami egy teljesen új vállalkozás, biztosan időbe telik, amire ott kialakul egy rendszer, a beosztások, a műszakok... Viszont étkezésben nagy vonalakban van lehetőségem a tervezésre. És mindig eldönthetem, kérem-e azt a bizonyos kaját vagy nem.

Hétfő:

Hétfőn, a vasárnapi strand után elkezdtem a nekem megfelelő kajálást, ami ebédig sikerült is.

R: 3 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: töltött paprika (anyutól)

Aztán délután már volt minden: csoki, jégkrém, fánk, kifli... Pontosan a fent említett miatt: ha már ezt a cart megettem, akkor olyan mindegy... Pedig nem mindegy. Főleg, mert nemcsak, hogy csodás tempóban hízok ezektől, hanem azért sem, mert előre tudom, hogy rosszul vagyok a lisztes-tejes dolgoktól. Nem kicsit. Folytathattam volna a délutáni evést, például jöhetett volna még minderre a mézes kenyér, találtam még csokit, a Sparban 167 helyett 99 Ft volt a mignon (...), de egyrészt a fejemben ott motoszkált a vasárnapi, a strandon felbukkanó kis értelem (hogy ez így nem mehet tovább), másrészt iszonyat rosszul voltam. És ha bármit eszek a "régi életemből", szinte mindig csalódás: sokkal finomabbra emlékszem. Úgyhogy nem ettem már semmit, csak vizet ittam. És jártam a mosdóba. Khm.

Volt ma egy pillanat, amikor "megszólított" a "belső hangom". A lábammal kapcsolatban. Megkérdezte, mi lennék ez a fájdalom nélkül. Válaszoltam rá. Igaz ez? - kérdezte. Nem volt az. Aztán később megint megszólított. Mire hívja fel a figyelmedet ez a fájdalom? -kérdezte. Miért harcolsz ellene? Tudtam a választ. Estefelé pedig azt mondta: Nincs itt az ideje mindezt elengedni? De igen. Itt volt. Szó szerint szélesre tártam a konyhaablakot és útjára engedtem a szenvedést. 

Kedd:

Mivel délelőtt még ürült/méregtelenített a szervezetem, hagytam, nem terheltem. Rengeteg vizet ittam egész nap.

R: keto kávé

E: gyengébb keto kávé

V: nagyon gyenge keto kávé, nyers zöldség, tojássaláta

Elfoglaltam magam, nem a jelenlegi helyzetemen járt az agyam, és történt azért nagyon jó dolog. Délelőtt pakoltam éppen a konyhában és azt vettem észre, hogy nem fáj a lábam. Nem éreztem úgy, hogy valamit beletömtem a farzsebembe és nyomja, nem éreztem benne a puskagolyót, nem sajgott. Járkáltam kicsit: semmi. Óvatosan leguggoltam: nincs fájdalom. Ráültem egy székre: nem érzem. Finoman huppantam egyet a széken: anyám, hiszen ez nem fáj!!! És vagy egy óráig nem sajgott, egyáltalán. Aztán délután is volt egy ilyen rövid időszak, az utána visszatérő fájdalom pedig jóval kisebb volt, mint előtte. Be is próbálkoztam egy nagyobb gyaloglással, nagyon jól ment, a puskagolyó helyén már csak egy légpuskatölténnyi valamit érzek ott, hihetetlen, de tényleg rendbe fogok jönni.

Hívott a főbérlő: lejjebb vitte a nemrég felemelt albérleti díjat.

Hívtak az új munkahelyről: holnap délután mehetek pénzt keresni, egyelőre takarítani, hétvégére tervezik a nyitást.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Séta a csoda-zöld Mohácson

*** Mindaz, ami igazán hasznos számunkra, kevés pénzért megvásárolható, csak a nélkülözhető az, amit drágáért kínálnak. Ami igazán szép, az egyáltalán nem képezi áru tárgyát, azt ajándékként kínálják nekünk a halhatatlan istenek. A napkeltét és a naplementét, az égen úszó felhőket, az erdőket és a mezőket, a csodálatos tengert egyetlen penny elköltése nélkül szemlélhetjük. A madarak ingyen énekelnek nekünk, a vadvirágokat séta közben leszedhetjük az út mellett. Az éjszaka csillagfényes csarnokába nem kell belépti díjat fizetni. ***

Axel Munthe

Séta a csoda-zöld Mohácson.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha