2016. május 20., péntek

Bölcs

*** Ha az örömöd attól függ, hogy valaki mit tesz, illetve mit nem tesz; akkor csapdába estél, mert azt nem tudod irányítani, hogy mások mit gondoljanak vagy tegyenek. 
De ha felfedezed, hogy az örömöd senki mástól nem függ, csak magadtól, akkor felfedezed a legnagyobb szabadságot, ami lehetséges, és ami még legvadabb álmaidat is felülmúlja. 
A boldogságod attól függ, hogy TE minek tulajdonítasz jelentőséget. ***

Esther & Jerry Hicks




2016. május 19., csütörtök

Hétfő, kedd, szerda, csütörtök

Kinézek a konyhaablakon. Nemrég fotóztam, hogy a fákon növekvő levelek kezdik elhúzni a lombfüggönyt. Mára behúzták a sötétítőt: minden zöld, minden él, nem is látszanak a szomszédos panelházak. A fű olyan gyorsan nő a háztömböt körülölelő parkban, hogy nem győzik kurtítani. Ez csak egy kis szelete a lakásból látható természetnek, de még ez is mutatja: minden változik.

És jönnek a jelek. A szél az életemben, ami néha csak fúj, máskor meg tombol, összekuszálva a fejemben a gondolatokat. Mostanában orkán erejű. A testem is jelez: hű tükre a lélek viharainak, aminek a súlya alatt nem akarok összeroskadni. Tudom, hogy sok minden nem jó így, ahogy van, ha homokba dugva a fejem nem lennék hajlandó tudomást venni róla, jön egy kis betegség, ha ez sem lenne elég, jön valami, ami szinte megbénít, amitől a napi létezés túléléssé válik, ami már nem csak suttogja, hogy irányt kell váltani, hanem minden másodpercben ordít velem: így ne tovább!

Nem tudom parancsszóra jobban szeretni és tisztelni magam. De minden arra mutat, hogy nem várhatok újra negyven évig, amíg ez sikerül. Márpedig ez az egyik kulcs.

Elkezdtem jobban odafigyelni arra, amit mások (család) mondanak rólam. És megfigyelni magam, "kívülről", hogy mennyire "ül" a dolog. Az egyik ilyen megállapítás az volt, hogy a munkában maximalista vagyok, 120%-ot beleadok, márpedig a 100 is bőven elég lenne. Kedden dolgoztam először a lábfájás miatti egy hét kihagyás után. És képtelen voltam a 120%-ra, "csak" a 100 ment. Érdekes módon elég volt. És semmivel nem éreztem magam rosszabbul, mint amikor nyomattam a 120-at. Ráadásul megettem mindkét csomagolt szendvicsemet, olyan két óránként kimentem két percre pihenni, a világ pedig nem dőlt össze. Sem a kinti, sem az enyém. 

Hétfő (szabadnap):





(Mivel nem ketós az étkezésem, nem sorolom a reggelit, ebédet, vacsorát. Most ez van, eszem, ami van, amit kapok. majd ez is biztosan változni fog. A reggeli egyelőre minden napa szokásos: vajas-paprikás kenyér, keto kávé.)

Kedd (munkanap, 10-20)




Szerda (szabadnap):


Voltam ma állásinterjún. A jelenlegi munkahelyem mellett nyílik egy új hely hamarosan. Szintén felszolgálósdi, harmadával több pénzért nagyon hasonló munka, mint a mostani. csak itt lesznek paleo, glutén- és laktózmentes sütik is. Már nem izgulok állásinterjún, viszont felvennének állandóra, ha megfelelek a próbahónapon, ez pedig azt jelenti, hogy fel kell mondanom a jelenlegi helyen. Szóval lelkileg nekem ez elég megterhelő. Mert egy rossz szavam sem lehet a mostani helyre, főnökökre, munkatársakra. Egyedül a pénz... És az -ilyen csekély méreteket öltve- sajnos elég nagy úr...

Csütörtök (munka 10-20):



Talán ma volt az első nap, hogy úgy mentem be a munkahelyemre: olyan idő lesz, amilyen, és úgy lesz jó (eddig imádkoztam a rossz időért, hogy ne legyenek túl sokan); mindegy, mennyien lesznek, én csak csinálom a dolgomat; elég lesz a 100%... Azért volt forgalom (M. bejött délután egy kávéra, de alig tudtunk pár szót váltani, azt is részletekben), de sikerült jól követnem, a rendelésfelvételt még jobban szerettem, mint eddig, sőt az egész műszak nagyon jó volt. (A lábam nagyon szépen javul, full adag fájdalomcsillapítóval ma már tűrhető volt a munka ezen része is, persze estére nagyon elfárad, de hát ez természetes.) A kollegák továbbra is nagyon rendesek, minden kérdésemre türelmesen válaszolnak (mindent szeretnék megtanulni, mindig figyelem, mit hogyan készítenek és ha van rá lehetőség, kérdezek is, ma a sörcsapolásra mentem rá), mondanak apróságokat, amiket jó tudni vagy amikre érdemes odafigyelni. 



Bezárt az Irish Pub, ahova a fiúkkal szoktunk járni és ahol mindig teát szoktam inni a mosolyos bögréből. Ma beült hozzánk F., aki ott volt felszolgáló. "Fordult a kocka?"- kérdezte mosolyogva, mert most ő volt a vendég és én a felszolgáló. 

Csomagot kaptam, M. küldte, tele élelmiszerrel. 


Komolyan nagyon meghatódtam, sokféle érzés gomolyog bennem, a végére odagondolom pontként, hogy Magyarország, én így szeretlek.

A múltkori blogolvasói felajánlásokat elfogadtam. Itt is, még egyszer köszönöm. Azóta is sokan jeleztétek, hogy szívesen segítenétek élelmiszerrel, pénzzel. Nagyon jólesik, jól is jönne, de egyelőre nem fogadom el. Azért, mert nem "lényegi" megoldás. Úgy kell szerveznem az életemet, hogy jusson élelmiszerre is. Ha nem jön össze itthon, akkor ott van még mindig a külföldi munka lehetősége. És közben még mindig keresgélhetek itthon, esetleg nem csak Mohácsban-Baranyában gondolkodva.

És most alvás, holnap nagyon hosszú napom lesz 10-től hajnali 2-ig pár óra pihivel a közepén...



2016. május 18., szerda

Motiváció

"Adding fat, and losing the sugar has worked better than any 'diet' I've ever been on... I'll never go back to my old eating ways."



Karen lost 48 kilos (105 lbs) in just nine months.

Karen has serious back issues, which is the reason she wanted to lose weight, so she hasn't been able to exercise at all.

But a very simple diet change meant she started burning her own body fat for energy; she used the very low carb version of LCHF (low carb, high fat). And, a picture certainly can be worth a thousand words! I think the joy in her face says it all.

Karen says, "If I can lose all this weight just by changing the way I eat... So can you." forrás


(Annyit hozzátennék: neked is sikerül, ha ez az étkezési típus vagy.)

LCHF: Amanda itt
LCHF: Fatima itt
LCHF: Frida itt
LCHF: Lindha itt
LCHF: Lisa itt
LCHF: Christine Cronau itt

LCHF story: Maria Emmerich itt
LCHF sztori: Rheanna itt
Derek sztorija itt
Telaine története itt
Tony története itt

LCHF story: Zuzka itt
Egy házaspár története itt
Csak a cukor elhagyásával mennyi változás! itt
Egy idősebb házaspár története itt


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2016. május 17., kedd

Motiváció


Postnatal SlimDown Cardio Workout


Láb edzéskártya itt
Beginner HIIT - 10 Minutes itt
Bodyweight Cardio Workout - 23 Minute At Home Interval Cardio Training itt
Burn Fat Fast Cardio Blast Complete Weight Loss Workout: Denise Austin itt
30-Minute Bodyweight Bootcamp Workout You Can Do Anywhere itt
Otthoni (súlyzós) edzésterv (3 hónapos, saját) itt
Otthoni súlyzós edzésterv kártyák 1. hét itt
Otthoni súlyzós edzésterv kártyák 2. hét itt
Otthoni súlyzós edzésterv kártyák 3. hét itt
Kelli's Cardio Kickboxing Workout itt
HIIT Cardio Kickboxing and Core Workout - 33 Minute Cardio and Abs Workout itt
Cardio Kickboxing Workout - Full Length Kickboxing Workout Video itt
Low Impact 30 minute cardio workout- Beginner/intermediate itt
Total Body Toning Low Impact Cardio Workout - 30 Minute At Home Cardio itt
20 Minute HIIT: Fat Burn Lower Body Challenge itt
Calorie Burning Low Impact Cardio Workout for Beginners - Kardio kezdőknek itt
Cardio Training: Workout to Fast Fat Loss itt20 minutes HIIT lower body (alsótest) videó itt
5 days jackknife challenge itt
Komplett mini edzés otthonra (videó) itt
HIIT cardio : 10 minutes (video) itt
Futás edzésterv kezdőknek itt
5-Minute Sexy Leg Workout Without Lunges | Class FitSugar (videó) itt
Gyakorlatok belső combra (videó) itt
Teljes test (edzéskártya) itt
Súlyzós edzés (A nap, B nap, Sasa) itt
Edzéskártyák (Popsugar) itt
Péntek Enikő Light kardio (videó) itt
Plank (edzéskártya) itt
Edzéstipp otthonra: No Burpee HIIT Cardio and Abs Workout -- Fat Burning Bodyweight Cardio workout itt
Comb és popsi edzés otthon (videó) itt
Edzés (ketogén étrend mellett, kettlebell) itt
Freeletics Cardio & Strength 3. hét itt
Edzéstipp otthonra: 30 napos program (eszközigény nélkül) itt
Otthoni súlyzós edzésterv kártyák 1. hét itt
Otthoni súlyzós edzésterv kártyák 2. hét itt
Edzéstipp otthonra (Otthoni súlyzós 2. hét/4. nap felturbózva) ittEdzéstipp otthonra / bemelegítés / interval itt
Edzéstipp otthonra / bemelegítés / interval itt
Otthoni láb edzés itt
Edzéstipp otthonra: Resistance band workout: Samantha Clayton (videó) itt
Saját gyakorlatsorok itt
Intense Cardio Sculpt With Dumbbells 32 min itt (videó)
Villámedzések (10, 20, 30 perc) itt
Péntek Enikő Időzóna edzések + étrend itt
1000 Calorie Workout Video - Strength, HIIT Cardio and Abs Workout videó itt
Jump Rope Cardio HiiT videó itt
Ten-Minute Jump Rope HIIT (videó) itt
Jump Rope and CORE HiiT workout (videó) itt
Jump Rope Workout Routine - Intense Home Cardio & Toning Exercises (videó) itt
Fat burning jump rope workout itt (videó)
10-Minute Jump Rope Workout itt (videó)
50 Jump Rope Exercises to Build a Better Body itt (videó)
Jump Rope Workout for Intermediates (Zuzka) itt (videó)
Jump Rope Circuit Workout (Zuzka) itt (videó)
Gyakorlatsorok teljes testre itt
Edzéstipp otthonra: mozogj az ünnepek alatt is! Shaun T. röpke videoi itt
Kezdő és középhaladó köredzés itt
Gyakorlatok "integetőháj" ellen itt
Néhány saját testsúlyos gyakorlat izomcsoportonként itt
Otthoni láb edzés itt
Otthoni tricepsz edzés itt
Otthoni váll edzésTotal Body Workout 3 (teljes test) itt
Kar videók itt
Low Impact Lower Body Workout itt
30 Min Total Body Intermediate Interval Workout with Dumbbells itt
Kar (video) itt
Láb itt
Mell edzés otthon (női) itt
4 napos heti terv itt
Lean legs workout itt
Láb+törzs itt
Kerek popsi 20 napos kihívás itt
Pilates yoga bland video itt
Péntek Enikő Core zóna kombó itt
Stop and drop itt
2 minute abs itt
Navy seal workout itt
Star treck workout itt
Comb- és fenékformálás otthon itt
Functional Training (video) itt
Cardio interval workout (video) itt
Jump Rope Circuit Workout (ugrókötél) itt
Military Boot Camp itt
30 Minute Full Body Workout (30 perc teljes test) itt
Arms-Legs Circuit itt
Edzéstipp otthonra 33: Melissa Bender 30 Day Challenge (30 napos program videokkal) itt
Edzéstipp otthonra 32: Taralynn McNitt ajánlásásval itt
Edzéstipp otthonra 31 (+30 tipp) itt
Edzéstippek otthonra (26) gyűjtemény itt
Nagy túlsúlyhoz itt
Core challenge itt
Nike itta
 nincs időd itt
Shaun T-től itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2016. május 16., hétfő

Négysoros- csak erős idegzetűeknek :)


Zsönge szöcske pattogott a réten,
gyönge napfény pihent rajta szépen.
Ott volt, ottan voltam én is éppen,
lefotóztam az árvácska kellős közepében.

(Hihi.)

2016-ban 2016 km/7. heti összefoglaló

1. heti összefoglaló itt

2. heti összefoglaló itt

3. heti összefoglaló itt

4. heti összefoglaló itt

5. heti összefoglaló itt

6. heti összefoglaló itt

7. hét:



Számomra a futás szabadság. Kikapcsolódás. Kikapcsolás: ekkor vagyok képes az üres csészére. Így aztán pihenés is, feltöltődés, energiagyűjtés. Levegő. Élet. Pontosan ezekre a dolgokra lett volna szükségem a héten is. De múlt vasárnap reggel úgy ébredtem, hogy nem tudtam felkelni az ágyból. Szó szerint. Olyan fájdalom volt a jobb hátsómban és onnan kisugározva a combom hátulján és a combtövemhez, hogy nem ismertem magamra. Időbe telt, mire nyüszítés és könnyfolyás (na jó, sírtam) közepette sikerült felkelnem. Se állni nem tudtam, se ülni, se feküdni, úgy mozogni sem igazán. Nem ragozom a sztorit: nagy valószínűséggel körteképű izom gyulladás, ami nyomja az alatta futó ülőideget. Két napig olyan fájdalmaim voltak, hogy örültem, hogy túléltem a napot. Aztán kaptam fájdalomcsillapítót, és ekkor -azon kívül, hogy lemondtam a munkát egy hétre- jött a gondolat: nem tudok futni... Mintha egy kisbabától minden előzetes megbeszélés nélkül egyszer csak elvették volna a cumiját. Vagy valami hasonló. Annyit mentem, amennyit muszáj volt, pihentem, szó szerint nagyon kíméltem magam. Vasárnap aztán tudatosan többet mentem, mert faramuci módon, ha nem dolgozom, az utcára kerülök, viszont ha dolgozom, fene tudja, meggyógyulok-e...

Nekem ezen a héten az össz 12 km legalább akkora teljesítmény, mint amikor egyik délután csak úgy lefutottam a félmaratoni távot. És a vasárnapi 3 km után kábé olyan fáradt is voltam.


Elhatároztam, hogy idén lefutok-gyaloglok 2016 km-t. Minden változik, így egyértelmű, hogy nem sikerülhet minden héten 50-60 km. Örülök ennek a 12-nek is, hiszen minden lépéssel közelebb vagyok a célhoz. A 2016-ból 1366 km van hátra.




Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2016. május 15., vasárnap

Péntek, szombat, vasárnap

Péntek:





A nem semmi fenékfájdalom mellé jött egy kis torokgyulladás, tüsszögés, köhögés, némi orrfolyás. Éhes csak reggel voltam, amúgy nem igazán.

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
E: karfiol leves, kurkumás fasírt golyó, rizs, savanyúság
Délután: mézes kenyér
Mozgás: 0.9 km


Szombat:



A szigorú pihenéssel nagyon hangyányit, de javul a hátsósajgás.

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé (a kávéból mától hiányzik a tejszín, elfogyott)
E: kurkumás fasírt, saláta
Délután: mézes kenyér
Mozgás: 1.11 km


Vasárnap:




Tényleg jót tesz a pihenés, kisimultak az idegeim, a nagyobb ráncaim, viszont mivel nem kedvtelésből, nem a tengerparton heverésztem kitörő boldogságomban, olyan fáradt vagyok, mintha dupla műszakokat nyomtam volna a napokban. Szerencsére nagyon jól alszom, azt hiszem, a megfelelő mennyiségű alvás jelentette az igazi pihenést.

Az étkezés viszonylag változatos, sajnos nem teljesen keto, de különösebb tüneteim nincsenek, most ez van, örülök, ha van mit ennem.

A mozgás minimális, ma már tudatosan kicsit többet mentem, ugyanis -mivel táppénzre nem vagyok jogosult, ráadásul a szabadnapjaimra fizetnem kell magam után a TB-t (...)- ma felhívtam a főnökömet, hogy jövő héttől beoszthatnak. Fogalmam nincs, hogy fogom bírni, de egyszerűen dolgoznom KELL, különben lakhatom megint a kocsimban...

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé (tejszín nélkül)
E: sült csirke, pár falat vele sült krumplival, cékla
V: mogyoró, mézes kenyér
Mozgás: 3 km


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha


Kurkumás fasírt


Olyan fél kiló darált sertéshúshoz hozzákevertem 4 fej aprított vöröshagymát, 2 tojást, sót, borsot, kurkumát, aprított petrezselymet, majd forró zsíron, serpenyőben, kis lappancsokként mindkét oldalukon átsütöttem.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2016. május 14., szombat

Szombat - köszönet

Jó ideje nem megy jól a fogalmazás, úgyhogy ezt is csak úgy leírom...

Nagyon szeretek adni, segíteni. Ez valahogy alapból bennem van, nem jelent terhet, különösebb plusz energiát, nem kell megfontolnom, átgondolnom, ha valaki hozzám fordul, amiben tudok, mindig szívesen segítek. Kapni viszont..., na az számomra nehéz. Egyáltalán nem veszem egyértelműnek, magától értetődőnek. Még a saját családomtól sem. Anyu például a lelkemre kötötte, hogy a zöld szatyrot mindenképp pakoljam ki. Tudtam, hogy adott káposztát, salátát, de hát azoknak semmi baja nem lesz, ha egy éjszakányi időre nem teszem hűtőbe. De mivel vagy ötször elmondta, hogy mindenképpen..., így kipakoltam. És volt benne a zöldségen kívül két csomag. Hús. Darált és csirkemell. Anyu csak sejti az anyagi helyzetemet, nem panaszkodtam neki sem, bár olvassa a blogot... Szóval még tőle is nehezen fogadom, ha ad, de ismer annyira, hogy tudta: a husit a tudtom nélkül kell odacsempésznie. Nekem ez nehéz. Márpedig viszonylag sokat kapok. Ebédmeghívást, felajánlásokat, egészségkártyás segítséget, fuvart, és a blog kapcsán is sokan megkeresnek. Számomra "súly", "teher" elfogadni bármit. Fogalmam nincs, miért. Az első gondolatom ilyenkor a "de én nem érdemlem meg", rögtön ezután pedig jön a "de én ezt nem fogom tudni visszahálálni". B. Isti, egy volt kolleganőm kisfia mondta anno, hogy "Kérni nem kell, de amit adnak, el kell fogadni". Megfogadom a tanácsát. Úgyhogy most igyekszem "mellébeszélés" és magyarázkodás nélkül válaszolni az üzeneteimre és elfogadni, amiket felajánlottatok. Nagyon szépen köszönöm.


2016. május 13., péntek

Péntek

(13.?)

Gyulladt torok, köhögés, tüsszögés, hőemelkedés. Hajrá!

2016. május 12., csütörtök

Kedd, szerda, csütörtök

Kedd:





A fájdalmaim nem múltak. Segített a Flector tapasz, de kín volt a létezés. Elmentem orvoshoz. Egy szösszenetet írtam róla. És tényleg pihentem. Csak annyit mentem, amennyit nagyon kellett.

R: 3 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
E: lebbencs leves (tésztát nem ettem), Budapest szelet, rizs
V: rakott palacsinta

Eljött az az idő, amikor keményen a pénztárcám mélyére kell nézzek. A húgom küldött még a múltkorjában némi étkezési utalványt, amit nem terveztem felhasználni, de most mégis megteszem. Eljött az idő, amikor elfogadom a meghívást, akkor is, ha nem mindig érzem ettől magam a legjobban. És az az idő is eljött, amikor vagyok már olyan éhes, hogy megegyem, ami van, amit kapok, szénhidrát ide vagy oda, akkor is, ha tudom, hogy egy óra múlva éhes leszek újra. És a boltban is csökkenő sorrendbe teszem a fejemben a felvágottak (!) ártábláit és a legolcsóbból kérek pár szeletet. Az eladók néha szólnak, hogy válasszam inkább a következő táblásat, mert az a legolcsóbb az ehetetlen kategória. Így került a rakott palacsintába sajtos párizsi az este. De még van mit ennem, van még a speizban is magliszt, amiből még tudok néhány adag kenyeret és palacsintát sütni, szóval semmi vész.

Szerda:




Nehéz éjszakám volt. Eleve a fájdalmaim miatt sehogy sem sikerült olyan pozíciót találnom, amiben viszonylag kényelmesen tudtam volna feküdni. Aztán megtaláltam: egy félig ülő, félig fekvő helyzet volt kicsavart lábakkal, így viszont nem tudtam elaludni. Sebaj: felkapcsoltam a kislámpát és a barátságos, melengető fényénél kiolvastam az aktuális könyvemet. Aztán -hogy spóroljak az árammal- lekapcsoltam a villanyt és az utcáról a redőnyön át beszűrődő fényeket figyeltem és gondolkodtam. A húgom mondatain. Amúgy is jól ismer, most pedig nagyon pontosan meghatározta a helyzetemet és tömören össze is foglalta, igaza van: szarban vagyok. Nem merültem önsajnálatba, nem pityeregtem, nem hasonlítottam össze fölöslegesen az életemet másokéval, hanem elmerengtem a "szarban vagyok" minden lehetséges aspektusán. Akadt néhány dolog. És mindegyik mellé fejben odatettem a számomra most látható lehetséges megoldásokat. 

R: 3 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
E (meghívás): csípős csirke, rizs
V: 3 vajas-paprikás kenyér, keto kávé, áfonyás csokikrém

Csütörtök:




Ma reggel úgy ébredtem (nyolckor), hogy simán felültem az ágyban. Aztán simán felálltam, kisétáltam a mosdóba. Hinnye -gondoltam-, azt hiszem, szombaton megyek dolgozni. Mosdóból ki, át a szobán, és ekkor egyszerre visszatért a fájdalom a hátsómba, azonnal az addigi kisugárzásokkal. Mire még egy kört mentem a lakásban, már határozottan tudtam: ennem kell, hogy aztán bevehessem a fájdalomcsillapítót...
Határozottan javulgatok, de ez a jótól még irtó messze van. Viszont tegnap, a második adag Flector Rapid után éreztem, hogy a gyomromnak nem tetszik a dolog. Nem volt vészes, csak kellemetlen. (Az, hogy kiütéses vagyok tőle és okoz némi hörgőgörcsöt, nem adott okot arra, hogy ne igyam, de gyomorfekélyt a legkevésbé sem szeretnék szerezni.) Így elhatároztam, hogy ma addig tolom ki a 2. adag megivását, ameddig csak bírom. Így nem is került sor az adagra. Nem, mintha nem lett volna kellemesebb fájdalomcsillapítóval, de fogat összeszorítva kibírtam így is. Ha el tudok aludni: szuper, ha nem, jöhet egy adag gyógyszer.

Mozgás annyi van, amennyit feltétlenül kell. Futás a héten biztosan nem lesz, de gyaloglás, ha csak fél km is és ha lassan is, igen.

Érdekes, hogy mostanában előjönnek régi helyzetek, "megismétlődnek" régi érzelmek. És remélem, Dr S. nem csuklik, valahányszor gondolok rá. Mert nagyon sokszor hallom a hangját, látom magam előtt, a fülemben csengenek a szavai. Amik akkor fájtak, amiket akkor nem értettem, nem akartam elfogadni, képtelenségnek tartottam. Például emlékszem, amikor egyszer megkérdeztem tőle, lehetek-e még normális ember, azt mondta: eljön az az idő, amikor fel fogom ismerni azokat a helyzeteket, amikkel eddig is összefutottam, de eddig belementem a szitukba. Először felismerem, aztán sok gyakorlás után kezelni is tudni fogom. Igaza lett. Sok helyzet van, amik "leckeként" felbukkannak, és amikbe nem megyek bele. Sok mindent nagyon nem tudok még kezelni, de legtöbbször felveszem a kesztyűt és cselekszem. Utána sok esetben viszonylag hamar kiderül, jól tettem-e vagy nem. Sokat hibázok, de azt hiszem, ebből tudok tanulni. Ha ülnék csendben egy helyben, akkor nem hibáznék, viszont nem is tanulhatnék.
A helyzetfelismerésben sok esetben sokat fejlődtem. Hamarabb átlátok a szitán, mint korábban. A radarom jelez, ha valaki érdekből kedves, a hazugságot, mellébeszélést is sikerül sokszor kiszagolnom, és nem hőzöngök már, hogy hogy lehet velem valaki ilyen, hanem hagyom, nem szólok (tudom, ez sem mindig jó), alkalmazkodom a szituációhoz. Nem lehetek mindenki barátja és nem lehet mindenki a bizalmasom. 
Még mindig nem vagyok elég őszinte magamhoz. Már látom, hol a gond, de még mindig több dologban nem tudok cselekedni. Azt mondják, mert ilyenkor még nem fáj eléggé... Biztosan így van, és az Élet sorozatosan a segítségemre siet különböző történések, leckék, jelek formájában. Ezeket már -hála az égnek- nem sorscsapásként fogom fel, hanem jelekként, amik terelgetni próbálnak egyik vagy másik irányba. 
Hiszek abban, hogy ha önmagammal jól megvagyok, ha őszinte vagyok magammal, akkor minden megoldódik. És hogy ha szeretem magamat, akkor őszinte is tudok lenni magammal. Azt tudom, hogy hosszú évtizedekig utáltam magam. Minden és mindenki fontosabb volt, mint saját magam. Amikor tegnap bementem újra beszélni a főnökömmel, hogy menjek-e dolgozni, azelőtt jutott eszembe, hogy ilyen szituációkban az szokott bennem lenni: ha azt mondják, dolgozzak, megyek; ha azt mondják, maradjak, maradok. Hagytam, hogy mások döntsenek helyettem. Most úgy mentem oda, hogy tudtam: két-három napig még mindenképpen otthon maradok (pedig nagyon kellene a pénz, a csapat pedig számít rám hétvégén, mert megint nagy rendezvényük lesz). És nem változtattam a döntésemen, maradok még itthon. De még mindig nem szeretem magam eléggé, még mindig nem fáj sok dolog eléggé, na ezeken sürgősen változtatnom kell.

R: 3 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
E: karfiol leves, töltött paprika
V: szelet sonka

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha