Csütörtök (Au. 14/11.)

Étek	Mozgás
R: 2 vajas lenmag kenyér, kávé, tea	4 km séta
E: mustáros hús, 1 tojás, 2 ek zsír, nagy adag saláta tökmagolajjal
Du.: 1 kis alma, marék mandula
V: (1 tojás, 1 sonka, 1 sajt) rántotta

1580 kcal + a mandula

Ééééés... habár még Ausztriában vagyok, de három nap még és -végre-otthon, 13-tól pedig nyaralni jönnek a húgom gyerekei. Szóval megindult a szervezés véghajrája. Leszünk öten, majd pár napig négyen, aztán -két vendég gyerekkel kiegészülve- hatan, mindez nem nálam, hanem meglepi helyen. A kulcsfigura a dologban Milu, a húgom fia, aki inzulinos cukorbeteg. Tehát a szervezésnél az elsődleges, hogy neki minden meglegyen: inzulin, amit hűteni kell, ha megyünk, mérő, stixek, pót tű (...) és a napi nyolc (!) étkezése minden egyes napra, a szénhidrát meghatározottan előírt grammjára pontosan kiszámolva, hipós csomagokkal, megfelelő folyadékkal, lassú és gyors felszívódású szénhidrátokkal; kórház és egyéb telefonszámokkal. Minden program az ő diabos időbeosztása szerint alakul. A helyen, ahová megyünk, van konyha (elsődleges a szállásválasztásnál, ha cukorbeteggel megyünk), így tudok előre vagy ott főzni Milunak (is). A kajákat már leegyeztettem vele. Pet, a húga keto-fényevő, ha együtt vagyunk, legtöbbször azt szokta enni, amit én, néha palacsintát vagy egy lángost mellé. A két vendég gyerek közül az egyiknek szülinapja lesz, így kell egy torta, de hogy Milu is ehessen belőle, inkább megsütöm én (naná, hogy olyan lesz, ami belefér a ketóba ;) ). Kedden leegyeztetem véglegesre a bevásárlólistát a húgommal meg a gyerekekkel, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen mindent beszereznem. És remélem, sikerül egy különleges helyen is egyeztetnem egy egészen különleges programot.

(Azért a titokzatosság, mert a gyerekek csak annyit tudnak: jönnek Mohácsra hozzám nyaralni és lesz meglepi. Kedveskék, akik olvassátok ezt és kapcsolatban vagytok a gyerekekkel: légyszi ne mondjatok nekik semmit, legyen tényleg meglepi!)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Mustáros hús

Újabb egyszerű és nagyszerű recept:

- A hús szeletet (ez most pulyka volt) bevagdostam, mindkét oldalán (jócskán) sóztam, borsoztam és bekentem mustárral.

- Közben kókuszzsírt olvasztottam, amin hagymát pirítottam.

- A hús ment a hagyás zsírra.

Mindkét oldalán nagy lángon hirtelen átsütöttem.

Ennyi :)

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Freeletics: tapasztalatok a 15. hét, azaz a vége után

Épp nem volt edzéstervem. Nézegettem a mappáimat. Belenéztem a DVD-kbe. Egyiknél sem jött a szikra. Mert már csináltam, mert nem volt olyanhoz kedvem, mert valami teljesen újra vágytam. Freeletics. Mi is ez? Ja, igen: saját testsúlyos gyakorlatok. Azt mondják, nagyon nehéz. Na jó, megcsinálom az elsőt.

Az elsőből második is lett. És harmadik...

Utáltam a burpee-ket. Mert nem ment. Csak öt.

És iszonyatosan elfáradtam minden egyes edzés után. Sőt közben is.

Leginkább az előző napi edzés adott erőt. Hogy azt megcsináltam. És az az érzés, ami ez után jött: az a kimondhatatlan, csöpögő izzadtsággal, éltető levegőért kapkodással teli büszkeség, hogy mindent beletettem, amit csak tudtam, hogy igenis képes vagyok rá.

Amikor elkezdtem, magam is azt gondoltam: csak kipróbálom, ez nekem túl nehéz, úgysem tudom csinálni.

De maximálisan igaz, hogy minden fejben dől el.

A program felénél még mindig utáltam a burpee-ket. Viszont már ment egyben 12, majd 15... És a vállamon-karomon a fájdalom mellett pici változás is érezhető volt, így a gyakorlat hatását már szerettem. Ezért aztán zokszó nélkül csináltam.

Meg a climbereket, a jumping jackeket, a lábemeléseket...

Étrend végig ketogén.

Hatása?

Kicsit kerekebb lett a vállam.

A nacim eláll a lábamtól.

És néhány izom szépen kezd látszani, pl. a vádlimnál.

             

15 hét. Nagyon gyorsan elröppent. És minden perce megérte.

Ha kacérkodsz ezzel az edzéssel, de félsz tőle, azt javaslom, csak vágj bele. Tarts ki, mert képes vagy rá. Senkinek ne hidd el, még magadnak se, hogy nem tudod megcsinálni. Mert a hang, ami a fejedben ezt súgja, hazudik!

                                                             1. hét itt

2. hét itt

3. hét itt

4. hét itt

5. hét itt

6. hét itt

7. hét itt

8. hét itt

9. hét itt

10. hét itt

11. hét itt

12. hét itt

13. hét itt

14. hét itt

15. hét itt

15 hetes program itt

Freeletics: Burpees itt

Freeletics: Squats itt

Freeletics: Push-up itt

Freeletics: Situp itt

Freeletics: Climbers itt

Freeletics: Stretching itt

Freeletics: Warm up (Bemelegítés) itt

Freeletics: Deep squat itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szerda (Au. 14/10.)

Étek	Mozgás
R: 1 vajas lenmag kenyér, kávé, tea	3 óra bicikli túra + 3 km séta
E: 10 szelet kolbász, 1 szelet sajt
Du.: marék bogyós gyümölcs, 2 ek zsír
V: mustáros hús, 1 tojás, 2 ek zsír, nagy adag saláta tökmagolajjal

1523 kcal

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Kimenő :)

Irtó szép és jó volt!

Fura összefüggés: amíg E. és családja temetésen és halotti toron volt, én kimenőt kaptam.

Bicikli túra lett Knittelfeld környékén.

Az eredeti cél Sankt Michael volt, a térkép szerint 20 km, ráadásul két kolleganőm is ott dolgozik, simán eljuthattam volna hozzájuk egy ölelésre. De annyira meleg volt és olyannyira tűzött a nap, hogy nem mertem ekkora utat most megkockáztatni. Így elbicajoztam a kőbányáig, aztán visszafordultam. 

Sankt Margarethen

Ugendorf

Fuchsberg

No kérem, itt van egy strand. Grüne Lagune, egy -szerintem- mesterséges tó (már amennyit láttam belőle a sűrű növényzeten keresztül). Nincs messze Knittelfeldtől, úgyhogy ez lehet egy lehetséges következő forró nyári napi kimenő célpontja.

Sankt Benedikten

Sankt Lorenzen

Ez az iskola. Ahonnan fotóztam, az a templom lépcső. Valami tündéri ez az épület!

A templom lépcsőről jobbra nézve aprócska kilátás.

Mini kis templom, tündéri padsor.

Csodás boltozat.

Feistritz

Itt csak megálltam inni, a cél még Sankt Michael volt.

Csodás patak a kereszteződésben.

A kőbányánál. Itt döntöttem el, hogy inkább feltekerek Feistritz-be, aztán onnan haza, mert már éreztem, hogy nagyon ég a bőr a karjaimon. (Direkt nem pántos felsőt húztam, hanem rövid ujjút, mert a vállam hajlamos leégni biciklizéskor.)

Ott szemben van a kőbánya. Az autópályáról jobban látni (itt jövök és megyek két hetente.)

Feistritz (alig lehet kimondani, jó kis német szó). Amire ide feltekertem, a tüdőmet kissé kiköptem, meglehetősen rendes emelkedőn kellett felküzdenem magam.

És eszméletlenül meleg volt.

De megérte eljönni ide. A patakot is Feistritznek hívják. csodaszép, sebes folyású, kristály tiszta vizű, jéghideg patak. Megpihentem kicsit a partján és fel is frissítettem magam, nagyon jólesett.

Ha itt egyenesen tovább tekerek, Sankt Mareinba jutok. De csak perzselt a nap, egyre jobban égette a nem fedett testrészeimet, így nem körút lett, hanem elindultam visszafelé azon az úton, ahol jöttem.

A Mura Sankt Lorenzennél. Hihetetlenül tiszta a vize. Minden kavicsot látni lehetett az alján.

Sankt Margarethenben nem oda-, hanem visszafelé mentem nézelődni.

És a három órás túra végén a kedvenc kávézómban egy kis pihi Knittelfeldben a város kedvenc épületével, a postával szemben. Az árnyékban. Végre.

Aztán vissza E. házába.

Gyors tusolás, hajmosás.

Előtte: turbánnal, pur natur arccal.

Utána: ilyen a természetes hajállományom. Hullámos-göndör. Semmi humorom (és időm) nem volt kivasalni, így mára maradt oridzsiban.

Az arcom és a karjaim megpirultak. A csirkét szeretem ilyen színűn (sütve), de magamon ez a piros pipi érzés azért nem olyan felemelő. Találtam krémet, gyakran kenegetem. És holnap tutira kizárva a felsőtest-napoztatás.

Mindent egybevéve nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy kicsit kimozdulhattam, hogy mozoghattam, a friss levegőn lehettem és csodaságokat láthattam.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha