A nő
A nő archetípusok sokfélék, tapasztalat és lelki érettség függő, hogy egy nő melyik csoportba sorolja magát. A nő alapesszenciája a befogadás. A nő tökéletes lénye kiegészíti a férfit. Befogadja az őt érő impulzusokat, amire reagálva beragyogja fényével a világot, de csak akkor, ha tisztában van értékeivel, és tudja ki ő, mennyit ér. Nem az elbizakodott pöffeszkedő, műanyag plázababákról beszélek. Lehet egy nőnek nagyobb, szexibb és vadítóbb kisugárzása van otthonkában is, mint egy Gucciban tipegő divatikonnak.
A szolgáló
Ő az, aki másokért él. Önmagát nem ismeri, nem is látja. Ő csupán mások kényelméért él. Legyen az szülő, gyermek, férj, kolléga. Az egész világ jólétének őre, aki csak a tűzhely, mosogatórongy, a felmosó vödör, vagy munkahelyének kellékei között érzi jól magát. Elvárja az irányítást, és azt lelkesen precízen végrehajtja. Ha megkérdeznéd tőle, „Ki vagy te?”, akkor az anya, feleség, kolléganő, jó kislány jelzőkkel illetné magát. Ő nem létezik, csupán visszavetül. Ugyan lehet, hogy néha álmodozik álmai hercegéről, aki egyszer eljön, és megmenti őt, de bizonyára azt sem venné észre, mert a megfáradt királyfi cipőjét fényesítve nem látná meg, hogy miért jött.
A karrierista
Ő az, aki előző életei, de akár jelen élete elnyomását látva (akár anyai példa) elhatározza, hogy legyőzi a férfiakat. Ő azt mondja, nem lesz senki szolgája, és mégis azzá válik. Munkája, elvárásai, céljai rabszolgájává. Folyamatosan meg akar felelnie, bizonyítani akar, képtelen lágyulni. Nem az ellen szólok, hogy egy nő ne építhessen karriert, én is teszem. De a karrier és a nőiesség is meg fér egymás mellett. Nem kell „férfivé” válni ahhoz egy nőnek, hogy sikereket érjen el a szakmájában. A folyamatos teljesítménykényszer Jang energia, a női befogadás Jin-jének esélye nincs ilyen vehemencia mellett. A férfiak lemondanak az ilyen nőkről, minek küzdeni még otthon is – gondolják – elég a munkahelyen.
Az anyatigris
Ő az anyaság érzésének rabszolgája. Ahogy gyermeke megszületik, megszűnik a világ. Gyermekét megfojtva, szeretetével rátelepszik a gyerekre, megszűnve nőnek, feleségnek, önálló lénynek lenni. Életritmusát a gyerekhez igazítja, önálló vágya, célja nincs. Ha megkérdeznék, mit szeretne, azt válaszolja, hogy ami jó a gyerekének. Teljesen elveszik az anyaszerepben, ezzel (elnézést) megnyomorítva gyermeke életét, és tönkreteszi párkapcsolatát. Aztán ha a gyermek felnő, nagyon korán ki kíván repülni a családi fészekből, hogy szabaduljon aranykalitkájából. Ekkor a nő cserbenhagyva, becsapva érzi magát, hangoztatja, hogy milyen hálátlan ez a gyerek, mert az egész életét rá áldozta.
A romantikus szerelmes
Ő az, akinek csak a férfi létezik. Ha nincs mellette a férfi, akkor idejét a „Mi lesz, ha hazaér” típusú gondolatok töltik ki. Nem a valóságban él, és Önmaga létezését a férfi igényeihez igazítja. Ezt a típust rendszerint elhagyja párja (pont a túlzott, fojtogató szeretet miatt), amitől a nő összeomlik, és nem érti, miért nem szereti már a férfi.. hisz ő mindent megtett érte. Önálló gondolata nincs, ha a férfi azt mondaná, „ugorj a kútba” azt is megtenné érte.
Én senkinek se kellek
Az önbizalom hiányos, aki vénlány marad. Nem hiszi el, hogy bárkinek kellhet, ezért a nyilvánvaló kezdeményezéseket is visszautasítja, elzárkózik. Nagyon szeretne szeretve lenni, de nem hiszi el, hogy őt szerethetik. Bezárkózik, külsejével nem foglalkozik, gondolván, úgysem tud a helyzeten javítani. Ő is hajlamos a szolgáló szerepébe beleesni (szülők szolgájává válik, ezzel igazolja, miért nem mehet férjhez), de még inkább jellemző rá az életből való teljes kivonulás. Ő a láthatatlan, akit még az utcán sem vesznek észre.
Lujza, a guminő
Ő sajnos azt hiszi, célját csak a szexualitáson keresztül érheti el. Azonnal ágyba megy, mert azt hiszi, ezzel fogja meg a férfit. A férfiak nem is tekintik másnak, mint szexuális segédeszköznek, akihez ráadásul rendszeresen vissza lehet térni. A nő megkérdezi: „Szeretsz? Ugye nem csak erre kellek?” Mire a férfi: „Persze, szeretlek.” - és már meg is kapta. Aztán dobja, de ha kell, ismét kihúzza a fiókból. Ez a típusú nő nem mer a férfi szexuális igényeire nemet mondani, mert azt hiszi, ezért fogja a férfit elveszíteni. Egy idő után a védekező viselkedést felvéve átalakulhat ninfománná, elhitetve önmagával, hogy ő használja ki partnerét. Ő az a típus, akik erőszak áldozatává válhat.
A pláza cica
Elnézést mindenkitől, de én őket a műnőknek tartom. Ide sorolhatók azok a nők, akik belső ürességüket a külső kihangsúlyozott dominanciájával igyekeznek leplezni. Sok céljuk nincs is, csak hódítani és találni egy férfit, aki fenntartja igényeiket. A férfi reprezentálni akar vele, aminek az árát meg is fizeti. Ők azok a nők, akik a fél centi eltérést bármely testrészükön azonnal korrigálni akarják, mert a Barbie ideáltól való bármekkora eltérés a kudarc lehetőségét hordozza számukra. Rettegnek a gyerekvállalástól és az öregedéstől. Képtelenek elfogadni testi hiányosságaikat. Talpraesettnek és magabiztosnak tűnnek, pedig alapvetően nagyon is önbizalom hiányosak.
A királynő, az egyenrangú partner
Királynőnek lenni nem döntés dolga. Sőt, bárki szeretne, így dönteni, nem lehet. A királynő csak van, létezik. Ő az a nő, aki tudja mennyit ér. Ezt nem hirdeti fennhangon, csupán tisztában van értékeivel, és vár. Aki kishitű, az fél, az bele akar rohanni a királyfi karjaiba, sőt, minden férfit királyfinak tekint. A királynő áll, és vár. Befogadó. Tudja, mik az értékei, és tudja, hogy ezt a férfi is értékelni fogja. Elvárja, hogy meghódítsák, de nem esik a cicázás csapdájába. Ő is értékeli a férfit, és tiszteli a másságát. A királynő bátran ad: szeretet, figyelmet, időt, elvárások nélkül. Mert tudja, hogy ettől neki kevesebb nem lesz, és többszörösen fogja az élet adományait visszakapni.
A királynő bátran enged el. Tisztában van értékeivel, akinek ez nem kell, az jobb is, ha távozik. A királynőség nem pökhendiséget jelent. Egy királynő, attól királynő, hogy szereti önmagát, de épp úgy szereti az embereket is. Lénye kiegyensúlyozott, személyisége érett. Attól, hogy ad, ő nem kisebb, hanem épp nagyobb lesz. Mindenki körülötte forog, de őt nem vakítja el a siker. Folyamatosan tesz azért, hogy mások növekedjenek, fejlődjenek, támogat bárkit, aki segítséget kér. Nem fél elismerni a férfi nagyságát, és női szerepkörét vállalva, akár fejet hajt neki. Ezt csak a nagyok tudják megtenni. A királynői volta ellenére képes alázatos lenni, és szolgálni. Megéli az igazságot, vállalja Önmagát, de nem fél tanulni. Nem akar birtokolni, épp ezért mindent megkap.
Királynői mivoltát tapasztalataiból építette. Megtanulta az élet leckéit, megfizette könnyeivel az igazságot. Az akarásba belehalva, megtanulta az elfogadást. Tudja, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van. És ebben az egészben látja a saját szerepét is. Őszintén éli az életét, ez személyiségének mágnese, amivel mások elismerését és tiszteletét kivívja. Őérte harcolnak a férfiak, tesznek a kegyeiért. És szerencsésnek mondja az magát, akit maga mellé a trónra emel. Természetesen ez a férfi is olyan erős és tiszta jellem, mint ő, és az őt megillető, királyi trónust kapja csupán.
Vannak a finom átmenetek: a játékos, a vicces, a végzet asszonya, a konyhatündér, a dráma szakos, az apuci kedvence, a félénk szűzies, a haver, az anyukám.
Te döntöd el, mi a célod. Ehhez sok eszközt használhatsz, de nem mindig biztos, hogy mindez célravezető. Én a legbiztosabb módszernek az önmagadon végzett munkát látom, amivel elérhetsz a megtisztelő, vonzó, erős, de mégis odaadó királynői státuszba. A királynő mindenkiben ott van, csak elképzeléseid, játszmáid nem engedik megmutatni. Vetkőzd le felvett viselkedésmintáid, és éld meg a nőt önmagadban. Innentől ellenállhatatlan leszel. (Horváth Gabriella TEK kineziológus)
