2014. június 23., hétfő

Hétfő (Ausztria)


Ez az első este a másfél éve tartó osztrák munkám során, hogy a munkaidő lejártát nem várom, amikor pedig ezelőtt már majd kiugrottam a bőrömből, hiszen amint felértem a szobámba, csörgött a telefon...
Annyian de annyian szóltatok, írtatok, bíztattok, olyan sokan felajánlottátok a segítségeteket, javasoltatok szállás lehetőséget, adtatok ötleteket a továbbiakra nézve, hogy el sem hiszem. És a barátai is megkeresnek, hogy gondoljam át...

115 a nyugalmi pulzusom. Nem tudom, az fáj-e jobban, hogy végképp elveszett a bizalmam abban, akivel el tudtam volna képzelni az életemet; az, hogy az egész lépcsőház, a fél ház és a háromnegyed város már régóta tudta, mi a szitu, csak én nem; hogy a történtekkel tönkretett két nőt, ebből az egyik én vagyok; hogy csalódást okozott sok embernek; hogy a húgom két gyereke maga alatt van, mert egyszerűen imádták, és nem értik, mi van, azt főképp nem, mi lesz (ők az apjukat már elveszítették, most pedig újra egy hatalmas veszteség)...

Úgy döntöttem, pár napig nem gondolkodok. Se a jelenen, se a jövőn. Hagyom, hogy történjenek a dolgok, hagyom, hogy fájjon, hagyom folyni a könnyeimet. Nem szabad magamba zárnom, mert akkor belülről fog robbanni, nem szabad ebbe belebetegedni.

Étek hétfőn:
R: 4 piskóta.
U: kis darab kolbász, egy falat sajt.
V: fél tenyérnyi gombás hús, 2 tojás.


Cím nélkül

Másfél éves Ausztriába való kijárásom során most először fordult elő, hogy a 11 órás út után nem volt kinek boldog sms-t írjak a megérkezésről, és hogy már csak 13 és fél nap van hátra és hogy már most hiányzik és szeretem. A szívem szakadt meg és a fegyelmem könnyzacskója is: feljöttem és egyszerűen elkezdtem sírni. Két nap után először. Azt mondják, a gyásznak fázisai vannak. Igen, én is így érzem. Legelőször tagadtam: ez nem lehet igaz, ez nem történhetett meg. Nem akartam elfogadni a tényeket, a valóságot, hiszem annyira hihetetlen, hogy akit nagyon szeretünk, képes minket hátba szúrni. Nem akartam tudni, nem akartam látni, nem akartam hallani. Sok óra eltelte után felötlött bennem az a bizonyos "Miért?". És elkezdtem haragudni. Rá, a másikra, de legfőképp magamra. Majd jött az, hogy könyörögni kezdtem az égiekhez: Csináljátok vissza! Az nem lehet, hogy ez így legyen! Most vagyok abban a szakaszban, amikor kezd tudatosulni bennem, hogy pont van a dolog végén. És ez fáj. Szaggat, hasogat, éget, őröl. Nagyon. Kegyetlenül. Ha ezen a fekete lelki sötétségen túlleszek, eljön majd az az idő is, hogy tudomásul veszem: ez történt, ennek vége. Meg fogok nyugodni és tovább fogok lépni. Így kell lennie.

Tegnap végül a parkolóban aludtam, a kocsimban. Aludtam? Talán 1 órányit. És most van két hetem arra, hogy kisírjam magam, hogy gondolkodjak, hogyan, hova tovább. Mert "haza" már nem megyek. Egyelőre csak Magyarországra...

2014. június 22., vasárnap

Szent Iván éji rémálom...

Ez lehetne a címe a könyvnek/filmnek, ha megírnám ezt a sztorit. Hollywoodi avagy bollywoodi sikerfilm lehetne. Ha. Ha tudnék teljesen tisztán gondolkodni. Ha lennének szavak. Még nincsenek. De hamarosan lesznek.

Ez egy nagyon különleges csomagolás volt. Kicsit nagyobbra sikeredett, mint máskor, amikor utaztam vissza Ausztriába. Elkészült az osztrák csomag is persze, és minden más holmim is csomagolásra került. Egész nap pakoltam, zsákoltam, dobozoltam azután, hogy az éjjel talán két órát ha aludtam. Aztán minden átkerült egy tárolóba. Ha jól számoltam, 23-szor fordultam a harmadik emeletről, kocsiba be, egyenként. A tárolónál kocsiból ki. Ott A. segített becipekedni, amit itt is nagyon köszönök.  Az első kanyarból hazafelé az én gyémántos drágaság autókám átvette a lelkiállapotomat és bemondta az unalmast: bejelzett és letiltott a motor. Azért biztonságos helyre evickéltem vele, ott a szokásos rutin: autó leállít, kulcs ki, vár, majd tiszta erőből szétrugdostam a gázpedált, ez szokott hatni. Hatott, a sebesült lábamra is. Felszakadt a már majdnem begyógyult seb, de majd E-nél kikúrálom. Bent maradt ugyan a sárga motor jelzés, de elindult és probléma nélkül hazavitt az autó. ("Haza"?) És megcsinálta nekem a második kört is.

Szóval lépcső, 23-szor 60 valahány, hát számolj! Olyan de olyan embertelen comb és fenék edzés súllyal, hogy azt elmondani nem tudom. És a cipekedés szuper felkar edzés! Úgyhogy ne költözzetek, csak lépcsőzzetek, cipekedjetek!

Tegnap a nappaliban aludtam a padlón, ma már nem ott fogok. A., akihez a cuccomat vittem, nagylelkűen tüneményesen felajánlotta, hogy aludjak náluk, de húsz hónapos babája van, én meg hajnalban indulok, nem fogadtam el. Megvan a szállásom, és nem fogok zavarni senkit. Nem mondom el, hol, mert lebeszélnétek róla. Majd, ha már megvolt!

Két nap alatt egy kis burgeremet ettem, egy húsz dekás mogyit és egy marék málnát. És megittam vagy egy hekto vizet. Plusz csak 1-2 óra alvás, az egész napos pakolás, a rengeteg lépcsőzés, így most már bandzsítok, alig tudom nyitva tartani a szemeimet és fázok, mint egy kutya. 

Summa summárum: 4 óra múlva indulok ki dolgozni. Lesz 2 hetem rá, hogy kiokumláljam, merre legyen a költözés, hogyan tovább. Mert bizony költözöm...


2014. június 21., szombat

Szent Iván jött és fenekestől felforgatta az életemet...

Szent Iván éjjele van. Vannak erről a napról sztorik, hozzá fűződő hagyományok, de az én életem a mai nappal újjáírta ennek az éjnek és az egész életemnek a történetét.

Egyelőre nincsenek szavaim és kuszák a gondolataim, hiszen egy ártatlan délutáni perc leforgása alatt olyanná vált az életem, mint a csillagos égbolt. A legtöbb csillag ugyanis olyan távol van tőlünk, hogy a fényük csak hosszú évek alatt ér el a Földre, így gyakorlatilag, ha felnézünk az égre, nem azt látjuk, ami ténylegesen van, hanem csupán azokat a fénynyalábokat, amik egyszer nagyon régen indultak el felénk. 

Ha felnézek életem egének csillagos boltjára, minden, amit látok, hazugság. Konkrét, bizonyított hazugság.

Minden okkal történik. Tudom, hogy most ennek is oka van.

Minden sírás, hiszti, étkészlet dobálás nélkül mennem kell tovább az utamon.

Erős vagyok, túl fogom magam tenni rajta.

És hiszem, hogy ezután kezdődik majd az én igazi életem.

Bölcs


2014. június 20., péntek

Péntek (futás, fotók a futóútvonalamról, napi menü...)

Hétfő:
R: kolbászos rántotta, csokikrém (jobb oldalon a keresőbe beírva megtalálható), kávé.
E: kurkumás csirke, saláta.
V: cigánypecsenye.
(Részletek itt.)

Kedd:
R: sonkás rántotta kis cheddar sajttal, saláta, ribizli.
E: kis zöldség leves, kis adag pörkölt. Nem voltam éhes, csupán azért ettem, hogy maminak ne legyen mibe belekötnie. Mondjuk jólesett, nagyon finom volt, no meg én gyakorlatilag bármikor tudnék enni…
Du: benyomtam egy csomag mogyorót. Igen, amolyan nass volt, mert éhes még nem voltam. És ha elkezdek magokat enni, akkor nálam nagyon nehéz a leállás…
V: (már itthon) sajtos csirke, saláta.
(Részletek itt.)

Szerda:
R: kolbászos-sajtos rántotta, marék mandula-kesu, ribizli. Lett volna. Csakhogy nem voltam éhes. Odakészítettem reggel, de aztán a magokat elropogtattam, a többit betettem a hűtőbe, mert végül ez lett az ebédem.
Délutáni nasi: nagy marék mandula. No problémó, csupán a bőrkém néz ki úgy, mint Pippi Langstrumpf arca, csak amíg ő szeplős, én ragyás vagyok ;)
V: sajt szeletek, főtt tojás, kolbász karikák, paradicsom saláta.
(Részletek itt.)

Csütörtök:
R: (egykor) burger, fél palacsinta.
U: marék mogyoró, pár szelet kolbász.
V: (masszázs után) sült kolbász, fél avokádó, paradicsom saláta, vegyes saláta.
(Részletek itt.)

Péntek:

Negyed ötkor ébredtem, frissen, nem kóvályogva, hanem mosolyogva. A tegnapi masszázsra gondoltam, hogy eddig nem is tudtam, hogy ilyen szuper hatása lehet az emberre. Egy-két helyen izomlázam is van tőle, de ezt Gyuri előre megmondta, és nem is bánom. Jó volt beszélgetni egy "hozzáértővel", kérdezni, tanácsot kérni, véleményt meghallgatni. Örülök, hogy a testem rendben, hogy nincs narancsbőröm. A combomat is említettem, Gyuri szerint ez nem annyira zsír, csak ott még nagyon laza az izomzat. Azt tanácsolta, amit mindenki: türelem, kitörés, guggolás, séta/futás. És hogy szeressem meg a combomat, mert nincs vele semmi baj. :)

Szóval korán ébredtem, és mivel -újabban szokás szerint- megint nem volt internet kapcsolat, nem tudtam dolgozni a gépen, felhúztam a sport cipőmet és elindultam sétálni. Mohács város, mi lakótelepen élünk, mégis a közvetlen környezetünk -is- csupa-csupa zöld liget, erdősáv, park, füves terület. Komolyan mondom: meseszép. És tiszta, gondozott, öröm sétálni. Fotóaparátot is vittem magammal. Kattintottam párat, hogy ti is láthassátok, hogy amikor Mohácsról áradozok, akkor nem a levegőbe beszélek. 





Szóval pár kattintás után egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy futok. :) Hogy már a központban vagyok.



És még ez is a központ. Hát nem csodás?



Ez pedig már a város azon széle, amerre lakom. Itt is minden zöld, gondozott, tiszta.



Öt km laza kocogás után adtam kicsit az infantilizmusomnak: hintáztam egyet :) Imádok hintázni, régen tettem már. Nem is gondoltam volna, milyen jó kis hasizom és elülső comb gyakorlat hajtani egy gyerek méretű hintát. Mondjuk az külön öröm volt, hogy mindenféle erőfeszítés, helyezkedés nélkül simán belefértem a hinta ülőkéjébe. Kivigyorogtam magam a repülések közepette, aztán hazamentem. A harmadikra -szokás szerint- lassan értem fel, mert fokonként kitöréseket végeztem.


R: sonkás rántotta, paradicsom, sajt, kávé. (A vitaminokat már futás előtt megettem.)
E: cukkini spagetti.
U: kesu.
V: csokikrém, kolbász.


Fénykép: Ebéd: cukkini spagetti carbonara :) Mmmmm! :)
Recept: http://boszorkanykonyh.blogspot.hu/2013/06/cukkini-spagetti-carbonara.html


Olyan intenzíven vagyok képes itthon létezni a jelenben, hogy egyelőre lehetetlennek tartom, hogy két nap múlva visszamenjek dolgozni. De mivel tudom, hogy majd mennem kell, ma már összeraktam a ruhás utazótáskát, és -habár most nem viszek túl sok dolgot- odakészítettem pár élelmiszert is. A másfél év alatt már majdnem száz csomagoláson vagyok túl. Szerencsére van már egy kis rutinom a dologban. :)

Ketogén étrend minta

Foods I typically eat
Ok, at long last, here is a list of what I ate over the past 5 days (excluding water, still and sparkling, which I consume about a gallon of each day)
Wednesday
Breakfast: “Fat shake” (In a blender: 8 oz heavy whipping cream, 8 oz sugar-free almond milk; 25 gm sugar-free hydrolyzed whey protein, 2-3 frozen strawberries)
Lunch: About 4 or 5 oz of assorted cheese (Gouda, Swiss, Manchego), 2 or 3 oz olives, about 4 oz of particularly fat salami and pepperoni
Late afternoon:  About 2 oz of mixed nuts (almonds, walnuts, peanuts), large latte (latte made with heavy fat cream instead of milk) at Peet’s
Dinner: Garden salad with olive oil (lots of extra oil) and balsamic vinegar dressing, about 6 oz grilled salmon with a lot of butter and lemon juice

Thursday
Breakfast: Scrambled eggs (6 yolks, 3 whites**, with added heavy fat cream) cooked in coconut oil, 3 or 4 sausage patties (be sure to look for brands not cured in sugar).
Coffee with homemade whip cream (heavy fat cream hand whipped)
Lunch: Half chicken (thigh, breast, wings) with lots of skin; about 2 oz of Gouda and aged-cheddar
Dinner: Wedge blue cheese salad with bacon; 12 oz prime rib with lots of butter; 5 or 6 pieces of asparagus coated in butter
Coffee with half and half cream, 2 cups (the restaurant did not have heavy cream, so I had to settle for half-and-half)
**The reason I typically minimize egg whites, at least when making my own eggs, is to ensure I keep protein intake under about 125 grams per day.   Ketosis is pretty easy to attain if one is eating, say, 2500 calories per day.  However, given my caloric demands – and the requirement that I keep protein intake limited – I really need to go out of my way to ensure I’m not eating too much protein.  I will be writing about this in much greater detail in a future post.

Friday
Breakfast: Whole fat latte at Starbucks (made same as above), scrambled eggs (about 4 eggs), bacon (high fat pieces), slice of Swiss and slice of cheddar (since I was eating in the airport, the scrambled eggs were made “normally,” not with the additional fat I use when making my own)
Lunch: About 4 oz of especially fat salami and pepperoni, about 2 oz Parmesan cheese
Dinner: Ground beef sautéed with heavy cream, onions, broccoli, and melted cheese
2 large cups of decaf coffee with homemade whip cream (heavy cream whipped with a touch of xylitol)

Saturday
Breakfast: Scrambled eggs (6 yolks, 3 whites, with added heavy fat cream) cooked in coconut oil, 3 or 4 pieces of especially fat bacon (not cured in sugar), about 3 oz of cream cheese
2 cups of coffee with heavy cream
Lunch: Tomatoes with basil and mozzarella and balsamic vinegar and olive oil, about 2 oz raspberries with homemade whip cream
Dinner: Leftover ground beef sautéed from previous night, salad with homemade cream dressing (whole fat Greek yogurt, olive oil, basil, blue cheese, garlic)
1 cup of decaf coffee with homemade whip cream

Sunday
Breakfast: Omelet (6 yolks, 3 whites, coconut milk, sautéed onions) cooked in coconut oil, 4 or 5 pieces of the fattest bacon I can find
2 cups of coffee with heavy cream
Lunch: Plate of assorted cheeses (aged Gouda, Swiss loaf, aged Parmesan – about 3 oz), about 2 oz salami, about 1 oz olives
Dinner: Cream of mushroom bacon soup (heavy cream, chicken broth, shredded Parmesan cheese, mushrooms, chopped bacon, garlic, butter, chopped  papers, various spices), leg of lamb (baked in sauce made of red wine, balsamic vinegar, diced tomatoes, garlic, and a lot of spices)
2 cups decaf coffee with homemade whip cream (as above)
(forrás és teljes cikk itt)

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Motiváció: példakép

...................................................................................................................................................................
"A lelkiállapotod uralása nem intellektuális folyamat. Lehetsz szuperintelligens és rengeteg tudást halmozhatsz fel, ez azonban nem fogja megteremteni sem a belső békét, sem az összhangot a nem-fizikai részeddel. Az összehangolódás az érzelmi fókuszodon keresztül történik meg - a figyelmed irányításával." Abraham-Hicks
...................................................................................................................................................................



Ha megvan az álmod, ha tudod, mit szeretnél elérni, ha elég kitartó vagy, előbb-utóbb eléred, amit szeretnél. Hinned kell magadban, biztosnak kell lenned benne, hogy megcsinálod, hogy sikerülni fog. Ha mindez megvan, mégis sokszor előfordul, hogy nem minden a terv szerint alakul. Lehetnek rossz napjaid, közbejöhet betegség, nem várt körülmény... Ezért sem árt, ha van példaképed. Ha van valaki, akit nap mint nap nyomon követsz, aki nap mint nap erőt ad, biztat, támogat, és keményen seggbe rúg, ha kell! Az én szememben minden hús-vér motivációm hatalmas példakép. És rajtuk kívül is vannak, akikre felnézek, akik segítő, támogató kezet nyújtanak, amely kihúz a sokszor szürke hétköznapokból, az önsajnálatból. Jó, ha van valaki, aki, amikor rossz kedvem van vagy épp semmi kedvem az edzéshez, akkor hirtelen "ott terem". Megnézem a képeit, végiggondolom, ő hogy tette túl magát a nehéz időszakokon, és az az erő, amit sugároz magából, a kitartás, a hit erőt ad nekem, átsegít a holtpontokon. Mert azt, hogy megéri, biztosan tudom!

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2014. június 19., csütörtök

Csütörtök

Tevékenyen és maximálisan éhség nélkül indult a nap, meglehetősen turbó üzemmódra kapcsolt emésztéssel :)

Mivel nem voltam éhes, megettem a vitaminokat és ittam pár korty kávét.

Aztán bevetettem magam a konyhába és kreatívkodtam. Ihletet kaptam, na, és ilyenkor elkap a gépszíj és főzök, sütök, amíg csak jönnek az ötletek.


Először palacsinta készült, egy darab. Mivel nagyon könnyen megsüthető, egyáltalán nem ragad, gondoltam egyet, és már a kinti két hétre előkészülve sütöttem még párat. Szépen bezacskózva sorakoznak a fagyasztóban.

Aztán univerzális zsemle készült. Univerzális, mert jó palacsintának is, de jó zsömleként is. Ezt is sorozatgyártottam, és darabolt sütőpapírokkal elválasztva lefagyasztottam.


Aztán edzés: súlyzós (hát, has) és 45 perc aerob.

Este pedig jött, ami még nem volt: G-tól kaptam egy ajándékot, befizetett egy teljes test masszázsra, 90 percesre! Az uszodában, Késis György masszőrnél voltam. Nagyon kedves fiatalember, már az első pillanatban szimpatikus volt, ugyanis szép izmos, kidolgozott teste van! ne érts félre, nem a pasi maga tetszett, hanem az, hogy sejtem, mennyi munka van az izmaiban, és hogy örültem, hogy olyan emberrel hozott össze a sors, akivel -ha szerencsém van- tudok beszélgetni az edzésről. Frenetikus volt a masszázs, tetőtől talpig, minden egyes mozdulat jólesett. Na jó, amikor felemelte a jobb lapockámat, az fájt, de túléltem. Voltam már ilyen-olyan masszázson, de azoknak közük nem volt ehhez. Könnyebbnek éreztem magam a végén öt kilóval, könnyebben mozgott mindenem, minden erőfeszítés nélkül úgy lehajoltam a lábamhoz, hogy le tudtam tenni a tenyeremet, ami eddig azért nem ment. Szóval, kedves mohácsiak, ha még nem ismeritek Gyurit, bátran merem ajánlani! 




R: (egykor) burger, fél palacsinta.
U: marék mogyoró, pár szelet kolbász.
V: (masszázs után) sült kolbász, fél avokádó, paradicsom saláta, vegyes saláta.

1018 kcal, 51g F, 14g CH, 84g zsír

20 % F, 7 % CH, 73 % zsír


Burger


Két szelet lappancs közé tettem rétegezve:

- egy csöpp ketchup (CH tartalom 3g/100g)
- saláta levél
- szeletke sajt
- pulyka fasírt
- szeletke sajt
- saláta levél
- csöpp ketchup.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Univerzális lappancs (zsemle, palacsinta)





Egy adaghoz (5 db):

1 ek szezámmagliszt
1 ek mandulaliszt
2 tojás

Összekeverni, 1 ek kókuszzsíron, forró serpenyőbe adagolni.
Nálam 1 ek lett 1 db, így 5 db-ot tudtam sütni.

Ehető palacsintaként is, én hamburger zsemlének fogom használni.

1 db tápértéke: 65 kcal, 4g fehérje, 1g CH, 5g zsír.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Palacsinta (kókuszolajos)


1 db-hoz:

Összekeverünk 1 db közepes tojást 1 ek kókuszolajjal (olvasztott kókuszzsírral) és 0.5 teáskanál fahéjjal.
Forró serpenyőben kisütjük.

1 db tápértéke: 198 kcal, 7g fehérje, 2g CH, 18g zsír.

Palacsinta receptek (gyűjtemény) itt
Palacsinták itt

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2014. június 18., szerda

Szerda

Szerda:

Sajnos még ma reggel sem volt internet.
Nagyon-nagyon keveset aludtam. (Tudom, hogy én is horkolok, G. meséli reggelente, de ő tegnap éjjel úgy húzta, mintha a világ legnagyobb koncertjén szerette volna a maximumot nyújtani, főleg hangerőben. Örültem, hogy jól aludt, csak én vagyok ma fejfájós és kóválygós-ásítozós… No sebaj, majd ma alszom :) )

Kora reggel elindítottam egy mosást, lefagyasztottam a mamitól kapott meggyet, sütöttem egy adag fasírtot.


R: kolbászos-sajtos rántotta, marék mandula-kesu, ribizli. Lett volna. Csakhogy nem voltam éhes. Odakészítettem reggel, de aztán a magokat elropogtattam, a többit betettem a hűtőbe, mert végül ez lett az ebédem.


Jártunk ma a városban, egy olyan részen, ahol már régen nem, és a szám tátva maradt. Mohács, amióta csak ismerem, egy élhető, nagyon zöld, fejlődő város volt, de az is maradt. Ezt az utcát is olyan gyönyörűen megcsinálták, hogy kalapot le! A burkolat, a parkoló, a növények, csodaszép. A régi fák is megmaradtak, viszonylag nagy szabad földfelületet hagytak nekik.




G. fagyizott is, én fotóztam a Dunát.



Délutáni nasi: nagy marék mandula. No problémó, csupán a bőrkém néz ki úgy, mint Pippi Langstrumpf arca, csak amíg ő szeplős, én ragyás vagyok ;)

Vacsora: sajt szeletek, főtt tojás, kolbász karikák, paradicsom saláta.



Gyors pulyka fasírt





Szinte semmit nem aludtam az éjjel, így csak félig kómásan álltam neki az előkészületeknek. Nem volt másfél napig internet kapcsolat, így nem tudtam utánanézni a húskenyér receptnek, sok pepecseléshez semmi kedvem nem volt, így született ez a 'lín törki börgör'.

- fél kg pulyka darált hús
- 1 tojás
- só (himalája)
- őrölt fekete bors
- csípős curry por
- kurkuma
- 1 csokor petrezselyem.

Mindent kézzel összeforgattam, lappancsokat készítettem sütőpapírra.
Nem volt időm a sütőt előmelegíteni, így 180 fokra, légkeveréses funkcióra állított sütőbe tettem, fél óráig sütöttem.
Pörfikt! :)

1 db: 93 kcal, 13g F, 0g CH, 5g zsír

Facebook oldal: Boszorkánykonyha



Kedd

Hétfő:
R: kolbászos rántotta, csokikrém (jobb oldalon a keresőbe beírva megtalálható), kávé.
E: kurkumás csirke, saláta.
V: cigánypecsenye.
(Részletek itt.)

Kedd:

Tegnap írtam, hogy elkezdtem vitaminokat szedni. Adok magamnak egy hónapot, hogy megfigyeljem, van-e, lesz-e változás a szervezetemben attól, hogy megtámogatom néhány nyomelemmel, ásványi anyaggal. 

Mivel hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy bármit szedek, négy napra kiadagoltam magamnak a bogyókat és feltűnő helyre tettem, hogy észrevegyem.

Mozgás: reggel fél óra gyors séta, aztán súlyzózás (derék, far-combhajlító, bicepsz, váll).

Habár G. nagy mértékben hasonlóan eszik mint én, a reggelikben azért óriási a különbség. Ő szeret felkelés után enni, müzlifélét, joghurtot/túrót, sütit, teával. Én képtelen vagyok enni rögtön azután, hogy felébredtem, ráadásul ettől a héttől tényleg a testemre, a jelzéseire hagyatkozom és akkor eszem, ha megéhezem. Ma reggel az időpont stimmelt, és G. is sonkás rántottát kért, hát tiszta boldog voltam, hogy egyszer nem kell két felé két félét készítenem! :)

A közös reggeliket (mivel nagyon ritka) különösen imádom :)

Reggel 8-tól nem volt internet kapcsolatunk. Így aztán –mivel telefonszámot nem találtunk, a neten ugye nem tudtunk utánanézni- be kellett mennünk a szolgáltatóhoz. Előtte –hirtelen ötlettől vezérelve- elhatároztuk, hogy elugrunk a nagymamámhoz Hőgyészre. Gyors telefonos egyeztetés (amúgy saját módon: nagymamám 95%-ban nem hall, így fölösleges őt hívni. Keresztapám sokszor átugrik mamihoz délelőtt, így őt hívtam, épp maminál volt, át tudta adni az üzenetet, hogy jövünk), internet szolgáltató és irány Hőgyész. Én, a nagy dobozolós, semmit nem vittem magammal, mondjuk a maminál aztán ritka az az étek, amit nem lehet speizban, hűtőben, fagyasztóban megtalálni :) Meg eleve rendesen bereggeliztem, tudtam, hogy olyan szörnyen éhes estig nem leszek.

Habár még mindig sajog a strandbalesetes lábam, én vezettem. Még mindig imádok vezetni :)

Mamiék kertje egyszerűen gyönyörű. Az a rengeteg virág! Az a rengeteg zöldség! Karalábé, cékla, zöldbab, petrezselyem, sárgarépa, uborka, paprika, paradicsom, tök, cukkini, hagyma… Felsorolni sem tudom. És minden csodásan gondozott, zöld, harsogóan élő, szinte mosolyog az egész kert!



Ez a homokozó, ahol gyerekként olyan sokat játszottunk, ahol sokszor meg akartuk menteni  világot :)




A sváb kertekből a ház mellől nem hiányozhatnak a szőlősorok.



A margaréta a kedvenc virágom :)




Nyami :)

Csodásan karózott-kötözött paradicsom, mögötte tök.


A szilvafát, ami azóta ott állt, amióta az eszemet tudom, ki kellett vágni. Vad hajtásából idénre kész kis fa fejlődött, telis tele gyümölccsel.



Rengeteg munka van benne.


Meseszép :)





Tavalyi ültetés, Mohácsról, L-tól vittük mamiéknak.

Nektarin :)

A komposzt ládák :)

Zajlik az élet ;)


Aztán mami is csatlakozott, minden virágot megnevezett, megmutatott.

Ő a kis fenyőm, aki 3 éve a karácsonyfám volt. Majdnem totálisan elszáradt, de tudtam, hogy él. Elvittem hát mamiékhoz, kiültették a kertbe, és lám: meseszép zöld és hajt, mint a bolond gomba :)









R: sonkás rántotta kis cheddar sajttal, saláta, ribizli.
E: kis zöldség leves, kis adag pörkölt. Nem voltam éhes, csupán azért ettem, hogy maminak ne legyen mibe belekötnie. Mondjuk jólesett, nagyon finom volt, no meg én gyakorlatilag bármikor tudnék enni…
Du: benyomtam egy csomag mogyorót. Igen, amolyan nass volt, mert éhes még nem voltam. És ha elkezdek magokat enni, akkor nálam nagyon nehéz a leállás…

V: (már itthon) sajtos csirke, saláta.