Munkahét szempontjából első nap, azaz hétfőnek is nevezhető. De lehetne bármelyik nap. Már követni sem tudom. A suliban szerencsére van egy kis asszisztensem, az egyik gyerkőc kívülről tudja az órarendemet, mikor melyik terembe kell mennem, legtöbbször hozza-viszi a tanári laptopot is, óriási segítség.
Ha Csak egy pillanatra is ki tudok nézni a kismillió dologgal teli fejemből, tényleg a képen lévő mondat jut eszembe. Ezer dolog a suliban, aztán ezer itthon. Kisebb-nagyobb betegségekkel, kellemetlenségekkel már régóta jelez a szervezetem, és érzem is, hogy hosszú ideje a túlpörgött állapotban leledzem, és azt is tudom, hogy ha egy kis "lazítás" jönne, ha egyszer úgy érezhetném: ma lesz egy nyugodt nap, amikor nem kell menni sehova, nem kell intézni semmit, nem kell bekapcsolni a telefont, nem kell készenlétben állnom (...), akkor beütne a krach. Szeretnék, nagyon szeretnék visszavenni a tempóból, de nem tudom, hogyan csináljam...
A hosszú hétvége rövid volt, tevékeny, utazós (is). Hétfőn úgy értem haza kora este, hogy elkezdtünk ugyan egy filmet nézni (még csak túl késő se volt), de éreztem, hogy elalszom, így inkább lefeküdtem.
Voltam maminál is. Nagyon jól néz ki, mindig tiszta, a haja is megmosva, a körmei szépen levágva. A nyugtatótól lelassult rendesen, de így legalább nem randalírozik, neki is jobb.
Holnap is sok lesz a dolog a munkában is, utána is a városban, aztán -ha nem esik az eső- szeretném itthon bővíteni a kis terasz-kertecskémet. A már meglévő növénykéim egy kis életet adnak itt fent a harmadikon a beton-dzsungel gettóban... Csak remélem, hogy sikerül őket megfelelően gondoznom.
