Túra: Kelet-Mecsek

Cigány-hegyi kilátó (Kisújbánya).

Majd Bodzás-forrás.

Az a plusz 8.5 kiló, ami "felkúszott" rám és amire szinte mindenki azt mondja: nem látszik, azért meginogtatja a ruhatáramat. 27 fok, szikrázó napsütés, megyünk túrázni. Előveszem a nyári nadrágokat: nem jön föl..., nem megy össze a cipzár..., bele tudom magam préselni, de öt percet nem bírnék ki benne... Egyszer csak megjelenik M. az egyik rövid túranadrágjával. Felpróbálom: jó, csak a madzagot kell szorosabbra húznom. Úgyhogy M. nacijában túráztam.  🙈 (Megjegyzem: roppant kényelmes. De az övé, így hamarjában be kell szereznem legalább egy nyári rövid nacit...)

A táj mesés. Akkor is, ha már többször jártunk a Bodzásnál. A képek nem adják vissza a látványt. Se azt az érzetet, hogy kint, az úton 28 fok volt, az erdőben 23. Mennyei.

A forrás kifolyóját sajnos feltöltötte a törmelék, de M. kiügyeskedett két öt literes palacknyit. (A flakonokat vittük itthonról.)

Erdei gazdasági úton fel lehet menni a cigány-hegyi parkolóig (és tovább Kisújbányáig is). Az út eleje kátyús, ügyesen figyelve kikerülhetők, neon zöld felfestés is segít meglátni őket. Ez a szakasz után csodásan autózható.

A túra nekem nagyon kemény volt, hiszen nem mozogtam 3 és fél éve, és a nagy része húzós emelkedő. Visszafelé az egyik öt literes ballonnal a hátizsákomban még keményebb volt, de megérte. 

A pályáról hazafelé lekanyarodtunk a Breiti cukiba Bólyba. Sacher, koff.mentes kapucsínó, mmmm!

Néhány étkem...

... a közelmúltból.

Egyik kedvenc: kacsazsíros kenyér, zöldség.

Szilvás gombóc.

Grízgaluska leves.

Vajas-májkrémes pirítós, rántotta, zöldség (reggeli).

Rántott sajt, rizs, leki.

Sült hal, sült édesburgonya, saláta.

Sütőtök krémleves.

Ezek mind itthoniak. Munkanapokon szörnyen kuszán étkezem...

Mami- ma egy éve ❤

Egy éve ma reggel kedd volt, munkanap. Fél nyolc után csörgött a telefonom, unokanővérem hívott: mami elaludt. Kimentem az udvarra, sírtam. Felhívtam a húgomat. Sírtunk.

Mami a világ egyik legjobb nagymamája volt. Szerencsés vagyok, mert 49 és fél évig a mamikám lehetett. Óvott, védett, szeretett, segített, támogatott, tanított, nevelt. Rengeteget nevettünk együtt.

Hiányzik minden, ami vele kapcsolatos. (Nem tudatos sorrendben a képek.)

A kalácsai...

Ahogy a verandán ült. Varrt, olvasott, mesélt.

Minden évben nála is megünnepeltük a születésnapomat.

Unokanővérem lakodalmában.

Tanított.

Szabott, varrt. Itt éppen lábsúlyokat nekem a tornához.

Sokszor elvittük misére.

Vagy a hőgyészi forráshoz.

Itt mutatta meg, hogy kötöttek régen kendőt, a csomót Honihknopfnak hívták. (És ez a kendője nálam van.)

A hőgyészi kälberstalli keresztnél.

A gyönki otthonban. Ahogy eszi az imádott kompótot.

 Egy régi szülinap.

Palacsintasütés.

Mindig vittem neki német nyelvű dolgokat mindenhonnan, amerre csak jártam. Mindig mindent elolvasott az első betűtől az utolsóig, aztán beszélgettünk róla.

Nem tudom elmondani, mennyire hiányzol, mami.