Szombat: szülinapi buli

Anyu 70. szülinapját a Selyemgyár Étteremben ünnepeltük a legszűkebb családi körben. Már augusztusban elkezdtük szervezni: húgoméknak Budapestről kellett jönniük, M. már dolgozó (és másoddiplomás egyetemista) felnőtt, L. hétvégén is szokott dolgozni, M-nak hetekkel előtte be kell jelentenie a szabadság igényét, én is kértem a suliban, hogy erre a szombatra semmiképp semmilyen programot (bitte).

Kivételesen húst kértem, nagyon szeretem az oldalast és ritkán van alkalmam ezt enni.

Kb egy héttel ezelőtt megmondtam anyunak, hogy meglepetés bulit szerveztünk neki, de a tortáról nem tudott. :)

Finom volt minden, mindenki nagyon kedves, minden gyönyörű. A tortához lejástzották Halász Judittól a Boldog születésnapot dalt is, szerintem nagyon kedves gesztus (amúgy is elénekeltük volna).

Utána anyunál folytattuk az ünneplést. Húgom lánya, P. orosz krémtortát sütött a Nagyinak meglepiből, hát le a kalappal, simán cukrászdai minőség volt, és anyu is nagyon örült.

Sajnos szörnyen ritka, ha így együtt tudunk lenni, Pedig nagyon-nagyon jó.

Szerda, csütörtök, péntek

A cím szinte hosszabb, mint amennyi dolgot ebből a három napból fel tudok sorolni... Pedig iszonyatosan sűrű hét volt munkában is, otthon is.

A fac.e törölte a Boszikonyha oldalról azt a bejegyzést, amiben leírtam, hogy meg kell hami.sítani az elektro.nikus n.aplót, mert nem írhatjuk be, ténylegesen mennyit d.olgozunk. Ha még egyszer ilyet találnak, elbúcsúzhatok a Boszikonyha f.ész oldalamtól. Pöppet szólj igazat és betörik a fejed, persze sz.ólássz.abadság van és az or.szágban is minden rendben.... ... ...

Két kép a tegnapi sulis őszi bálról.

Amúgy meg:

 

Kipróbálom...

Szerintem az 5.30 helyett is jó lesz. 😁🙃

Kedd

Kora reggel, munkahelyen.

Munka letudva, második műszak. Sütisnél, csomagért, boltban, második boltban, harmadik boltban, negyedik boltban (csak kerestem, de nem találtam), virágosnál, anyunál, haza. (Anyu ma 70 éves, de szombaton ünnepeljük (anyu, húgom, L., M., P., M., én. Minden leszervezve, még csütörtökön és szombat délelőtt lesz egy kis intézés, aztán kis buli. A lényeg, hogy együtt leszünk.)

Pislogok egyet és már megint a fenti kép tárul elém.

 

Hétfő

(Írnék, a fejemben nagyjából meg is fogalmazódik a mondandó, de nem tudok annyit pötyögni...)

Hosszú nap. Reggeli a tanáriban, közben (csupa egészség) írom a Krétát. (Tojásleves, bundáskenyér.)

Ebéd ugyanez.

Vacsora otthon: szalámis zsömi, tejeskávé.

Ma összefutottam N-val. Jó néhány éve tanítottam a fiát.

"Nem az vagy már, aki akkor voltál. Nincs benned az a lelkesedés."

Hja...

Eddig tartott az enerdzsí. Ahogy az egyik kis német anyanyelvű tanítványom mondaná: "nincs van".

Péntek, szombat

Péntek. Nyolc órás munka (ami azt jeleni, hogy nyolc óra egyhuzamban) után hulla fáradt vagyok. De ezer dolog vár otthon. Képtelen vagyok rá. Nem, nem halogathatsz mindent. Lélegezz, egy percre kapcsold ki az agyad, felejtsd el az egész napos, hetes gyerekzajt, a hisztiket, a visítást, az ordítást, veszekedést. Beülök az autóba. Várok, lélegzem. Összeszedem a gondolataimat. Kénytelen vagyok pár dolgot elintézni. Lássuk. Gyors prioritás, megvan. Lista a fejemben. Mondogatom magamban, hogy el ne felejtsem. (Közben fájogat a csütörtökön végleges tömést kapott, gyökérkezelt fogam...) Útközben is lélegzem, van rá idő, megint negyedik sebességfokozatban száguldok... Mohács. Tankolás. Kocsimosás és -porszívózás (naggyon ráfért). Pénzlevétel anyunak és nekem. Két bolt. Anyuhoz. Felcuccolás. Kicsit ott. Este hat. Hazaértem. Szeretnék blogot írni, de úgy vagyok vele, mint általában: a széken ülve is elég megtartanom magam, úgy konkrétan semmire nem vagyok képes. Azt sem tudom, éhes vagyok-e. Azért eszek valamit. És próbálom nyitva tartani a szemeimet még egy darabig. Este hétkor aludni menni..., nem tudom. Kb. fél 9-ig kibírom. Aztán ágyikó. Még le sem ér a fejem a párnára, már alszom is.

Szombaton (ma) is beállítva az ébresztő, irány anyu, vele mamihoz Gyönkre.

Felújítják az otthont, a bekerülése óta a 3. szobában van mamikám, ez az új hely most nagyon megkavarta. Fizikailag jól van. 

Hazafelé kávé Jánosmajornál.

Anyu vette észre, hogy az asztal egy Singer varrógép. :)

M6, egészen Pécsig. Megvettük anyunak, amire szüksége volt, nekem egy akciós naci került a Decathlonból és cipő, majd Mohácson gyógyszertár, aztán anyuhoz. Kicsit ott, este 6-ra hazaértem.

(Nem tudom, hogy sikerült magam megerőszakolnom, de íródik a blog. M. mondta múltkor, hogy olyan rossz, hogy mostanában csak tőmondatokban fogalmazok, régen olyan szépeket szoktam írni...)

Virágzik a szúnyogriasztó virágocskám. :)

Lassan a kis terasz-kertemet is meg kell rendeznem... Sok más mellett. Az erő legyen velem...

 

Gazdagság

Ha a gyermekek szeretetéért adnának élelmiszert a boktokban, ha a gyerekek napi öleléseiből lehetne rezsit fizetni, ha a boldog "Timi néni!"- kiáltásokért kapnék a kúton benzint, a Forbes címlapjára kerülnék a világ egyik leggazdagabb embereként. 

Az egyik mai feladat: készítsd el az álom órarendedet. (Ebben mindent én tanítok.) 

 

Csütörtök

Kis tanítás, majd sulis gyalogtúra Szajkra. Amire odaértünk, kollegák és szülők megbográcsozták az ebédet. Játszótér, túra vissza. Háromra értünk Babarcra. Ott bevágódtam a kocsiba, irány a fogorvos. Kicsit anyunál, aztán haza. Kereken 9 km-nél állt meg a lépésszámláló.

Dobozolás 3 napra

Reggeli: szendvics.

Tízórai: dió, alma.

Ebéd: zöldséges tészta, tejföl, sajt.

Vacsora: tojás, zöldség (vszínű).

 

Filmajánló

Sorsügynökség

Én a Videán néztem.

<iframe width="640" height="360" src="//videa.hu/player?v=hkItdhc9Bmr2jvzb" allowfullscreen="allowfullscreen" webkitallowfullscreen="webkitallowfullscreen" mozallowfullscreen="mozallowfullscreen" frameborder="0"></iframe>

Szombat

Szombat. Reggel aludhat az ember. Mikor ébred? Hatkor... Dolog van elég, pihenni is kellene... Kis ténykedés itthon, bolt, főzés anyunál, ebéd is ott. A fogamban ideiglenes tömés, sajog is, így együnk "puhát": krumplipüré, halrudacska, savanyúság.

A köhögés-orrfújás napról napra javul, ma már egész jó, reggel köhögtem csak, napközben kétszer, orrot is ritkán fújok.

A kis terasz-kert már nagyon ősziesedik, de még szép.

A paradicsom az égig ér, ha beérik a "magaslaton" a kis sárgaság, utána kikerül a parifa.

A "Terézke" is virágzik lassan, aztán téli álomba küldöm.

A kocsiban is pakoltam, mert szó szerint a tetőig tele volt már a csomagtartó. Került belőle a tárolóba is, cipeltem fel is.

Most keresek egy filmet, mozizok kicsit, aztán alvás.

 

Fogas

 Munka után fogorvos. Gyökérkezelés 2 szurival, 3 gyökérrel...

Nem elég...

Nem elég a köhögés-orrfújás, kiesett az egyik felső-hátsó fogamból a tömés... 

Próbáltam lefotózni, hogy lássam, mi az ábra, miért fáj ilyen istentelenül. A legjobb képet mellékelem. 

A köhögés-orrfújás sokat javul napról napra. A fogamat meg holnap délután elviszem az orvoshoz... 

 

Kedd+ cukik és nem cuki

Hosszú nap (újra). Héttől négyig, folyamatosan, jajj, elfáradtam...

Megtartottam az óráimat.

Készültem másnapra. Ez itt például az elsősök egy órarésze:

Napközi után felügyeltem, a két L. megmutatta a művét: temetőt építettek, "három szünetbe telt".

Hazafelé száguldás ismét...

...

- Timi néni, olyan jó lenne, ha megnyerném a választásokat és miniszterelnök lennék!

(Erre egy osztálytársa:) - Tegnap még pap akartál lenni!

...

- Timi néni, hogyhogy magának ilyen szép a szettje? 

(Lefozóztam itthon a "gyönyörűséget". 😆😆)

...

Ma nálunk járt a rendszergazda. Ugye hivatalosan a Krétában mindenkinek 24 tanórája van. Nekem ebből 13 összevont, 12 két osztállyal, 1 három osztállyal. Plusz a napközi és a felügyeleti órák. 32 órát vagyunk kötelesek a 40 órából az iskolában tölteni, a fennmaradó időben otthon is készülhetünk, javíthatunk (...). A 24 tanóra és a 32 ott (le)töltendő idő különbözetét is adminisztrálni kell a Krétában ("kötött munkaidő neveléssel-oktatással le nem kötött része"). Én eddig szorgalmasan írtam a készülést, a szülőkkel történő kapcsolattartást, a felügyeletet (...). Ma a rendszergazda azt mondta: nem írhatsz be ennyit. Ez túl sok. (Ennyit dolgozom, banyek.) Túl sokat készülsz. (Ezer órám van, így sem tudok mindegyikre rendesen készülni, fizikai képtelenség.) Konklúzió: "túl sokat dolgozol". Ez hatott. A 9. munkaórámban abbahagytam a fénymásolást, összeszedtem a patyerkámat és -letelt még az 5 perc a felügyeletből- hazajöttem.

(Undorító, hányadék ez az egész rendszer, embertelen, amit a gyerekekkel (is) művelnek, és aki még mindig nem látja, azon a szemészorvos és az ideggyógyász sem tud segíteni. Aki pedig MÉG MINDIG bámulja a tévét naphosszat és semmilyen más infója nincs a világról, csak az a szemét, amit a médiából zúdítanak, annak -mást nem tehetek, ő már elveszett, menthetetlen- jó netet, naaaagy okostévét kívánok...

 

Hétvége és dobozolás

De nem utazom, vagyis pihenni nem, de tetszik ez a kép. 😁

Szombaton anyut vittem Hőgyészre, az 55 éves osztálytalálkozójára. Onnan visszamentem Szekszárdra, leértékelések vannak, a farmeren és a "tapadós nacin" kívül nincs nadrágom, be volt tervezve a leértékelés-böngészés, kihasználtam az alkalmat és sikerrel is jártam. 😊 Egész nap esett (Szekszárdon legalábbis), láttam szépséges felhőképződményt is.

Ebéd a kocsiban. Ha ketten utazunk, mindig anyu csomagol szendvicset. (Volt még egy és két szilva is.)

Már szombaton köhögtem és folyt az orrom, vasárnapra ez tetőzött: egész nap folyamatosan köhögtem és fújtam az orromat. Lázam nem volt, hőemelkedésem sem, nem fájt semmim. A vérnyomásom a szokásos, pulzoximéter 98/ 75, azaz komolya baj nem lehet. Lándzsás útifű szirup, sok folyadék, Neocitrán, sok pihenés és alvás.

Hétfőn reggel már nem köhögtem folyamatosan, se láz, se hőemelkedés, nem fáj semmi, csak a rengeteg váladék nyomja kicsit az arcomat.

Munka (8 és fél óra bent), aztán bolt, anyuhoz, onnan haza, főzés-dobozolás két napra. (Készült anyunak és M-nak is.)

R: pur pirítós, csicseriborsó krém (paprika lesz még hozzá)

T: mandula, szilva (a suliban van már)

E: grillezett mozzarella, rizs, medvehagyma pesto, saláta

V: vszínű rántotta lesz

Még ma este iszok azért egy Neocitránt, aztán remélem, túl leszek ezen a köhögős izén.

 

Dőzsölés

Ez a nap egy része. 

Visszajöttem Szekszárdra, van még időm. Esik az eső. Jólesne egy kávé, mosdóra is szükség volna. Oké, legyen a Meki. Hosszú évek óta nem jártam itt. Belépek: jesszus, totál átépítették. Úgy érzem magam, mint egér a Marson. Pult sehol. Megkérdezek egy párt, hogy csak a géptől tudok-e rendelni. Húzzák a vállukat. Beljebb óvakodok, találok egy pultot. Beállok a sorba, figyelek. Áhhhá, ide a már megrendelt cuccosért kell jönni! 🙃 Szó szerint sarkon fordulok, irány az AI. Egészen jól megy a rendelés, amíg ki nem írja: vegyen el egy táblát. Állok, próbálom kitalálni, honnan, milyen táblát, és éppen, mielőtt kezdenék kételkedni a rendelés sikerességében, mellém pattan a kislány, akinek a pultjánál az előbb sorban álltam, rám mosolyog, kezembe az egy műanyag, számozott izét: "Egy tábla a rendeléshez". Visszasuhan a pultjához és szól: mehetek fizetni. Megkérdezi, hova szeretnék ülni. Mondom. Odajön velem, leteszi az asztalra a táblát. " Hozni fogom a kávét"- fűzi még hozzá kedvesen. És hamarosan hozza is. 

Kakukktojás vagyok az egy kis pohárnyi koffeinmentes, laktózmentes kapucsinómmal a rengeteg burgerrel, üdítővel, sütivel megpakolt tálcákkal teli asztalok között. De hát ez mindenkinek a saját döntése (meg pénztárcájáé). 

Van még időm, megyek, sétálok egyet. 

Péntek

Pöppet vagyok fáradt, reggel nem hallottam az ébresztőt, M. keltegetett, és amikor kinyitottam a szemem, nem hittem el, hogy már reggel van.......

Amikor az ember a 9. (!) munkaórája után hazafelé tart és valahogy nem sikerül haladni... Főút.

Na de legyünk optimisták, talán megindul a forgalom. Ja.

Ez hasonló, mint amikor megkéred a szülőket, hogy válasszanak, hogy 1, 2, 3 vagy 4, de semmiképp nem 5, és ők jelzik -tisztelet a kivételnek-, hogy 5, 2 és 5 (...), vagy leginkább nem jeleznek semmit...

No mindegy, elmúlt ez a nap is...

Vízszint.