Heti szösszenetek

Szóban:

Most már tényleg semmit nem tudok...

2. óra van. Az egyetlen lyukas órám a héten. De csak ülök itt, pedig rengeteg a munka, lassan folynak a könnyeim a fáradtságtól, a kilátástalanságtól. Mert itt már reggel 9-ig annyi minden történt, hogy ihaj, és mind olyasmi, amit nem tudok hova tenni. Olyan "problémás" (nehéz sorsú -is-) gyerekek vannak, akikkel a három tanító összes emberi, szakmai eszköztárával sem lehet dűlőre jutni. A zajártalom durván károsító. És nem arról van szó, hogy év vége van, amikor már mindenki fáradt. Itt minden nap ilyen. A gyomrom összerándul, ha arra gondolok: ma a napközis is én vagyok... 

Anyu nincs jól. Mami sem. Keresztapám sem. 

Meghalt T. anyukája. A hír teljesen letaglózott. Csak ültem megsemmisülve és sírtam.

Folyamatosak a történések. Körülöttem is. Emberek nagy lehetőségeket kapnak, de nem élnek vele. Sokszor gondolatban a hajamat tépem, de nem szólok. Tanácsot csak akkor adok, ha kérik. Mert hiába gondolom azt, hogy ahogy én látom, úgy a jó, ez nem biztos. Befolyásolni pedig senkit nem szeretnék.

Ha kell, kérek én is segítséget. Van, hogy nem kapok. Persze, meg tudom oldani egyedül.

Úton autóval. Baleset. Éppen akkor viszik a kocsi alá került motorost a mentőhelikopterrel. Elsírom magam.

Vukot nézünk a gyerekekkel. Karakot megmarja a Simabőrű. Folynak a könnyeim.

Le kell zárni a gyerekeket. Mindenkinek megadom a "jobb" jegyet. (Hogy lehetne egy ötös skálába beszorítani az összes gyereket, amikor mindegyik egytől egyig más...)

Képben:

Hétfő

 

Sűrűek a napok. Nagyon. Mindegyik. Szombaton anyuéknál Hőgyészen, ott is sok tennivalóval. Vasárnap itthon házimunka, majd A-nál, újra itthon, Majd újra A-nál, este spontán mozi (M. vitt), Dr Strange. Amikor jöttünk ki a film után, megállapítottam, hogy ennyi vizuális, audio és mindenféle inger pörgése után, ha én például azt kérdezem a gyerekektől a suliban, hogy na mit csinál ez a tüneményes kiskutya a képen, akkor az roppant mód nem fog érdekelni egy prüntyőt sem pár másodperc után... (Mert a rendszer régóta elavult, a világ már régen megváltozott, de ugye a cél nem az, hogy kövessük a változást...) (Közben rájöttem, hogy nem vasárnap rohangáltam A-hoz, hanem tegnap. Tényleg annyi minden van, hogy én már nem tudom, mi a pálya...)

Jó volt azért a 3 napos hétvége. Mert habár alig ültem (=nem pihentem), de csak egyszer kellett időre mennem, és már ez nagy könnyebbség.

Ma már munka volt. Irtózatos zajban, szó szerint egész nap. (Na ez az, ami igazán fárasztó.) De nagyon gyorsan eltelt. Autóval hazatötymörgés után bolt, aztán még munka (elkezdtem írni a beszámolókat, ez sajnos elég összetett és hosszadalmas).

Ettem is. Reggelire tökmagkrémes kenyeret, paradicsomot (ez mennyei kaja), tízóraira (délben...) mogyorót. Ebéd nem volt, uzsiztam vajas pur kenyeret, vacsorára ettem az ebédet, tonhalfasírtot salátával.

Ez gyakorlatilag a bélflóra menü, amit tavaly kezdtem el enni, amikor szakorvos is kimondta az endometriózist. Ez az én sávomban nem sok kaja, de finom. És habár sokszor vagyok éhes, az "éhség"-től nem vagyok rosszul,  mint amikor full gluténosan-tejen étkezem, hanem sokkal jobban, "könnyedebben". A koffeinnel is így vagyok: ihatnám, néha szoktam is, de ha van választási lehetőségem, akkor egyértelműen a koffmentes változat a nyerő.

De ezek mind-mind olyan apróságok és szinte lényegtelen dolgok. A világunk örökre megváltozott, amit most látunk, az csak egy kezdet. Amúgy is minden csak látszat.

Ami tény: rendesen fáradt vagyok, úgyhogy alvás.

Reggeli

Ki korán kel, a reggelijét már félig kész dobozolás közben fogyaszthatja el.

Szerda

 

Sulikirándulás a Katica Tanyára.

Röviden: kicsiknek (ovisok, alsósok) akár egy teljes napos programnak is kiváló. A gyerkőcök fáradhatatlanul játszottak egész ottlétünk alatt, jó volt látni, hogy ma igazán gyerekek lehettek.

Ebéd is rendelhető, mi spagettit ettünk.

Szerintem ez volt a tanév legjobb napja.

Kedd

Munka a "helyszínen". 

Majd A-nál, intézkedés.

Haza. Ikszedik műszak, tankolás, bolt, suli. 

Szünet: vacsora.

Suli. Este fél 9-ig.

Kellene kaját pakolni holnapra, egész napos, utazós kirándulás lesz az iskolával. A listát, hogy mit kell vinnem, már megírtam. 

Hétfő

 Jó ideje a reggelim: tökmagkrémes pirítós, paradicsom, ha van, akkor csíra is, mini "kapucsínó". Paradicsomot ma kaptam 600 Ft/kg áron, jesszus, kimondani is bődület, hogy ez nagyon jó ár...

Munka. Így is, úgy is. 

A vacsora ma gombapörkölt, rizs, saláta. (Ebédre tükörtojás volt.)

Péntek

Madarak-fák napi, gyermeknapi kirándulás gyalogtúrával a szomszéd faluba.

A szajki tájház és udvara volt a cél. Ez éppen egy Wasserbank, a dominós játékunkban is szerepelt a 2. osztályban népismereten.

Az én szívemet mindig melengeti egy sváb tájház. Sok ismerős dolog mellett volt külön szépség is.

És levegő, zöld, tér, minimális térerő, természet, élet.

Bográcsos paprikás krumpli.

És roppant meleg. Mivel hazainduláskor már durván tűzött a nap, védtem a nyakamat a leégéstől a kapucnimmal, így én lettem "A Zipfelmütz" - a sulisaim értenék. ;) 

A suliba visszatúra után második műszak A-nál. Hulla fáradtan, de örömmel.

Majd harmadik műszak itthon. Nem csoda, hogy rekordot döntöttem lépésszámban.

Este negyed 10-kor végre letettem a hátsómat. Blogot írok. Ezer gondolat jár a fejemben, de egyet erősítek: holnap ajándék időjárás lesz, végre kardigános. Lekopogom, sokkal jobban viselem a meleget, mint tavaly vagy előtte, de azért a jó kis friss, hűvös levegő, farmer, kardi, túracipő kombó közelebb áll a szívemhez.

Holnap jön A., megnézni azt, ami az övé, de eddig még nem látta. :) Ez egy hosszú sztori (annyira nem is), talán egyszer elmesélem. :)

 

Szerda

Reggel. Reggeli a munkahelyen. Közben ügyelet. És mit eszik?, ez finom?, kapok paradicsomot? (...).

Én vagyok a tízóraiztatós (mindig). Ha nincs konyhás, mit csinál az ember? Megnézi, mi a mai okosmenü, terít, szeletel, tejet porcióz, joghurtot ad... (Nem írok véleményt. És nem, nem azért, mert ettől leesik a karikagyűrű az ujjamról... A HACCP meg ugye bekaphatja...)

7.10-től 3/4 4-ig kellőképpen elfáradok. A napnak még nincs vége... És kegyetlen meleg van.

Este végre jön a vihar, szerencsére 9-ig jeget sem kaptunk. Mivel -szokás szerint- ma sem találtam parkolót, a járda mellé sikerült beraknom az autót a porba. Hogy ennyi eső után reggel hogy fogok a sárból kiállni...

A hőháztartásom a műtét óta megszűnt. Képes vagyok nagy melegben fázni, néha még a 25 fokos lakásban is zokniban alszom és hosszú pizsamában. Máskor az ugyanilyen melegben izzadok és leveszem éjjel a zoknit. Klímás helyen néha melegem van, máskor felveszem a kardigánt. Magamon sem igazodom ki. Mondjuk ez nem gond, csak furcsa. :)

Kedd

 

Ma nagyon finomakat ettem, és többet a szokásosnál, éhes voltam. :)

Reggeli: tökmagkrémes pirítós, paradicsom.

Ebéd: mediterrán töltött paprika (M. jóvoltából).

V: tükörtojás, csicserikrémes pur pirítós.

És ma lezárult két "korszak". Végre fedőtömést kapott a február óta kezelt (egyik) fogam.

És a kedvenc fogorvosom jövő hónaptól már nem praktizál... Sok fogorvost "elfogyasztottam" eddig majd fél évszázados életem során, de ő volt a kedvenc, a "sztár-fogorvosom". Elképzelésem sincs, hova fogok menni ezután...

Hétfő

Készítettem a napokban néhány fotót, hogy jó lesz a blogra, olyan régen volt már fent kajás kép. Aztán gyűlnek a mappában. A fenti még az egyik ebédem, a vasárnapi, a második az egyik vacsorám.

Rohannak a napok. Eltelik a hétfő és este megkérdezem magamtól: ennyire öreg vagyok, hogy így elfáradok? Tény, hogy eleve a munkanap annyira feszített, sűrű, sokrétű, hogy fél 4-kor már sokszor a nevemet sem tudom, és ugye az a napnak csak egy része. 

(Az oktatás annyira dübörög, hogy pl németből van egy könyv, egy munkafüzet, füzet. Ha azt szeretnéd, hogy legyen játék, móka, kacagás, játékos tanulás, differenciált fejlesztés, akkor minden egyes órához készülni kell: netes kereséssel, pedagógus csoportos kérdésekkel, nyomtatással, laminálással, dobókocka szerzéssel, ötletekkel, játékkészítéssel, fénymásolással, (...). Fizikai képtelenség minden órára alaposan felkészülni.)

 

Dobozolás 3 napra

 

R: tökmagkrémes pur kenyér, paradicsom.

E: 1x grill sajt, saláta, cékla, krumpli, saját medvehagyma pesztó/ 2x borsófőzelék 2 tükörtojással.

V: csicserikrémes pirítós (avokádó helyett 1 tükörtojással).

Nem minden tojás készült el ma, csak a mai és holnapi vacsora és a holnapi ebéd "tartozéka". Nagyon lájtosan 2 óra alatt megvolt. És el is pakoltam, csillog-villog a konyha. 😁

Szombat

Üzenet anyunak: Jól hazaértem.

Anyu: Gyors voltál!Most már pihenj is kicsit!

Pihenni? Jézusom, nem is tudom, mit jelent ez a szó. Itt a listám. Minden fontos. És szörnyen lassan haladok. És ma is írtam már hozzá. Ha most leülök, mikor végzek? 

Nézzük. 12 dolog. 7 X-szel kapcsolatos, 1 Y-nal, 4 a saját ügyem. 

Ma reggel indultam anyuékhoz. Minden a kocsiban volt, amit anyu kért. Egy utcával arrébb jutott eszembe: a saját kajám otthon maradt. Hát visszamentem, megint leparkoltam, fel a harmadikra.

Itthon (is) igyekszem rendet tartani. Hol van szinte egyedül kupi? Az én asztalomon. Mert amire odaérek, már nincs energiám elpakolni.

Szóval ha a pihenés azt jelenti, hogy magamra is kellene időt szánnom, akkor lassan tényleg nem tudom, mit jelent.

Tegnap dobta fel emlékként a FB. 8 éves kép. És milyen jól rímelt rá anyu rózsája! :)

A többi virága is szép, a nagy szélben nem lettek most jók a fotók.

A hóhért is akasztották ma. Anyu eredetileg fodrász, ma én vágtam le az ő haját. :)

Este leszakadt az ég. A keddi napom jutott eszembe, amikor nagyon rosszul éreztem magam a munkahelyemen és a tehetetlenségem miatt a bőrömben is. Dr S. jutott eszembe, aki azt mondta: ha az ember benne van egy ingoványban, még lejjebb kell nyomni, hogy kiderüljön, fel akar-e jönni levegőt venni. És a tény, hogy a felhők felett kék az ég (amit magam is tapasztaltam a repülőn). Az is, hogy minden egyensúlyra törekszik.

A szerdai nap valamivel könnyebb volt lelkileg, a pénteki továbbképzésen pedig kaptam némi segítséget abban, hogy hogyan tudom (és kell) más szemüveggel látni a dolgokat. Leszakadt ugyan az ég, de le is hűlt a levegő, ami nagyon jó.

 Készítettem egy vajas pirítóst és egy kapucsínót, befűztem egy fimet. A listát nem vettem elő.

Péntek

Ma továbbképzésen voltam. Három előadást hallgathattunk meg:

• Pedagógusnak lenni a XXI. században - generációs eltérések/ Előadó: Steigervald Krisztián
• Egy gyermek sem akarja szüleit, tanárait bosszantani –viselkedészavarok kezelése/ Előadó: Reményi Tamás
• Ép értelmű és enyhe értelmi fogyatékos tanulók együttnevelésének tapasztalatai az elkülönített oktatásban/ Előadók: Jenei Andrea és Szeitz Mónika

Egy ötös skálán az első 10-es volt (!), a 2. előadás 8-as, és a 3. is nagyon érdekes. 

Az első előadást mindenkinek látnia kellene, a hüle sorozatok helyett adhatnák minden csatornán. Hogy az ember megértse, miért vagyunk ilyenek, miért ilyenek a gyerekek, hogyan lehet segíteni elfogadni, megérteni, és most csak távolról súroltam egy témát, amiről szó volt. Frenetikus volt, nekem sok-sok tantusz leesett.

A 2. előadás már konkrétabban szakmába vágó volt. Nekem megint csak az jött le, amit már a héten említettem valamikor valamelyik bejegyzésben: nyilvánvaló, hogy az oktatási rendszerünk nem működik. A gyerekek egyéniségek, a mostani kicsik tele problémákkal, amiket fel kell(ene) ismerni, amiket javítani/fejleszteni kell(ene), nem egy ősrégi, poroszos módszert megpróbálni mindenkire ráhúzni. Ezt sokan tudjuk, de rengeteg (!!!) a mindenféle problémával, zavarral küzdő gyerek (és szülő), egy általános tanító ha fel is ismeri, hogy baj van, mire behívják a gyereket a szakszolgálathoz, sokszor eltelik egy év (vagy több!), ha meg is van a diagnózis, nagyon kevés a fejlesztő pedagógus pl. Hozzánk is jár ki utazó gyógypedagógus, logopédus, és több gyerkőc fejlődik is, de emellett akkora a tananyag, hogy sok gyereknek nem megy le a torkán. Nincs idő képesség-, készségfejlesztésre, csak minimálisan, rohanva, pedig ez lenne (sok)mindennek az alapja. Tehát sokan használunk alternatív módszereket is, de ez édes kevés. De tegyük fel: a pedagógusok nagy része azt mondaná: ahogy ma csináljuk, az nem jó, nem követjük a világ változásait, a gyerek elveszik a rendszerben. Jeleznék felfelé. Onnan mi jön vissza? Csend kell, rend, fegyelem, kamera, iskolaőr, a tanárok ellenőrzése, a nemígérek betartása. Még csak egy oktatási (és eü) minisztérium sem kell mai gyerekeket ismerő, hozzáértő, szakértő emberekkel... Hiszen alattvalók kineveléséhez nincs szükség tudásra, sőt. Így pedagógusra sem. Valahol -ha reálisan nézem- elavult is a tudás átadása. Hiszen ma bármit tudni szeretnénk, kiguglizzuk (eldöntjük, mit hiszünk el, de ez már más kérdés). És pikk-pakk megvan az infó. A dolog másik fele, hogy pl engem a legtöbb gyerek kenterbe ver informatikai dolgokban. És akkor én tanítsak nekik 3. osztályban számítástechnikát? (Mert szakos nincs, lesz jövőre ilyen tantárgy, valakinek csinálnia kell...)

Roppant összetett ez a kérdéskör (oktatás), de a cél nem a megreformálás, nem a jobbítás. (Ha nem hiszel nekem, beszéljünk 2-5 év múlva.)

Aztán a szervező intézményben vendégeltek meg minket egy "szendvicsebéddel". Csak ennyit ettem, ezt is gyorsan, mert rohannom kellett haza, jött a kárszakértő a wc-szerelés miatt. Aztán még 6 helyre kellett mennem, este 6-ra értem haza. A hétvége sem lesz kevésbé húzós.

Csütörtök

Szokásos tötymörgés a főúton munkába.

Munkában.

Reggel beléptem a suliba, az egyik kisfiú fülig érő vigyorral köszönt, ahogy szokott: "Jó reggelt, Timcsi néni! Holnap lesz a legjobb nap! Mert némettel kezdünk.". 

Mára szerveztem egy rendhagyó német órát (már március 20-án). Jött az infó, hogy van ez az "előadás". Kértem időpont- és árajánlatot. Megkérdeztem a nemzetiségi önkormányzatot, kifizetik-e (nem kis összeg). Igen. Megbeszéltem a kollegákkal, mikor lenne jó. Hivatalos emailben kell aztán ajánlatot kérni, számlázási módot megbeszélni,

majd hivatalos megrendelés igazolás jön, stb. A Zaubermusik Ensemble két tagja tartotta, hangszeres-zenés-énekes-játékos-mozgásos foglalkozás volt végig német nyelven. Érdekes, milyen megilletődöttek voltak a gyerekek, de egész ügyesek is. Holnap úgysem lesz velem órájuk, mert egész napos továbbképzésen leszek, így (meg kicsit előre is dolgoztunk a héten) nem esik ki a holnapi német óra sem.

Órák után még készültem előre, gépeltem, nyomtattam, lamináltam, adminisztráltam, aztán haza, kis ügyintézés, kis ez meg az, vacsora. És végre bevettem az utolsó szem antibiotikumot.

Sport is volt.

😁

És most megyek, még egy kicsit igyekszem a -roppant hosszú- listámról néhány dolgot megcsinálni. (Nem tudom, ki hogy van vele, de ha én a listámról egy dolgot kihúzok, tutira kettő új dolog kerül rá...)

 

Szerda

 

Egy-két évvel a pályakezdésem után -számomra- nyilvánvalóvá vált, hogy az "oktatásügy" nem a gyerekekről szól.

Csend...

A módszert akkor is megválaszthattuk, no de a főiskoláról sem úgy jöttem ki, hogy túl sok szó esett volna a gyerekekről és/vagy a módszerekről.

Rend...

Rengeteg "alternatív módszer" továbbképzésen voltam. Amikor megismertem a Waldorf pedagógiát, akkor jöttem rá, hogy a hagyományos iskola bedarálja a gyerekeket. Pink Floyd tutira.

Fegyelem...

Pár éve már nem hittem a szememnek, mennyi mindent lehet még ránk és a gyerekekre pakolni. És évről évre nagyobb a kétségbeesésem a gyerekeket-családokat-társadalmat látva. 

Iskolaőr...

Beteg a társadalom, nagyon beteg.

Kamera...

A fizetésről én nem beszélek. A felső elit kivételével szinte minden dolgozó ember alamizsnát kap. (És lesz ez még sokkal rosszabb is.)

Elkezdték lehúzni a rolót. Nem most. De most látványosan, és nem titkolva, mi a cél.

...

M. segített a dobozolásban. Amire hazaértem, készen volt a főzelék és a fasírt (a mennyiségeket felírtam neki). Nagyon hálás vagyok érte. Nekem már csak a kását kellett elkészítenem.

R: zabkása gyümölccsel

E: krumplifőzelék, zöldségfasírt

V: tojás